Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-03-15 / 6. szám

Az érvényesülés nyitva áül-e a tehetségeik ellőtt a mai Magyarországon? Lényegében ekörül folyik az a vSfta a fiatalok fórumán, amely még a múlt esztendő végién indult el, s azóta széles köriben kibontakozott a sajtó hasábjain, a rádióban, televízióban, s különféle gyűléseken. A probléma korántsem új, koritól1, s társadalmi viszonyoktól függetlenül találkoztunk mór vele a görög mitológiától kezdve, midőn Zeusz elűzte trónjáról Krónosrt. egészen a legfrissebb múlt »dühöngő fiatalságáig«. A kérdés annyiban érdekes és jellemző, amennyiben egy új, igazságosabb társadalmi rend keretei között bontakozik ki a turgenyevS »Apáik és fiák« eüenitmondása, illetve annak megoldása. Tetterős és új eszmékért lelkesedő ifjú nemzedék jeteníkeaélse az érvényesülés kapujálban mindenkor nagy lármával, a Sturm und Drang villámlásaival és dörgésével járt, ami a forradalmakat közvetlenül megelőző és követő korszakokban valóban gyors generációs váltást eredményezett. A mi fiataljaink szeme előtt is némileg a fellszabadulási követő éviek lebegnek, amikor a társadalom átformálásáért folytatott harc tömegesen emelte vezető pozícióba a fiatalokat. A szoaialiizsmus építésének jelenlegi szakasza azonban az érvényesülés ősi küzdelméhez más feltételeket teremtett, mint amilyenek a tőkés országokban uralkodnak és másokat, mint amilyenek a politikai hatalom megragadásának (korszakában álltak fenn. A jelenség egyébként világszerte megfigyelhető, de más feltétélek között lép színtérre a polgári-tőkés társadalmakban és a szocialista országokban.

G. László, akinek levele és nézetei a vitát elindították, amiatt panaszkodik — rövidem, összefoglalva —, hogy tizenhét évi tanulás és kétévi munka után fizetése csak 1600 forint, amiből nem tud elképzeléseinek megfelelően élni, lakást szerezni, autóit venni. »Minden valamirevaló állás tele van befészkelt öregekkel« — írja, s ez egyfelől, a »dühöngő műszaki középszerűség«, másfelől élizérja előle az érvényesülés útiját. Végkövetkeztetése szerint »a műszaki értelmiség lehetőségeiben már utói kellett volna érnünk a nyugati országokat«. E megállapításókhoz igén sókan hozzászóltak, fiatalok és idősebbek, műszakiak és orvosok, pedagógusok és művé» szék, hazaiak és külföldiek egyaránt. Az egyik kifogásólta, hogy az iskolák és egyetemek hamis ifflúzáökat keltenek, amikor a szocializmus korlátlan tehetőségeit hirdetik. A másik a protekció létezését hibáztatta. Jelentkeztek vélemények, amelyek a hivatástudatot kérik számom Q. Lászlótól és megállapították, hogy több javadalmazás csak több kötelességteljesítés eredménye lehet. Egy fiatal orvos panaszkodott, hogy »álmai nem váltak valóra«, mert vidékre került. Egy külföldi hozzászóló Bécsiből kioktatta a vita elindítóját és bebizonyította, hogy a szellemi munkát, különösen a műszáki értelmiség tevékenységét, Nyugaton nem értékelik megfelelően, igen lényeges j övedefemk ülönbség van a gazdasági-kereskedelmi vonalon dolgozók, »alkik a pénzt csinálják« és a mérnökök kereseti viszonyai között. Egy pedagógus »modem műszaki sznob«-riak nevezte G. Lászlót es azt a véleményét fejtegette, hogy az élet nem versenyfutás, amelynél az oklevél tíz .méter előnyt jelent. Megint egy másik hozzászóló megrótta a fiatalokat, mert tudásukat álitalában, túlbecsülök, ezzel szemben viszont jelentkezett az a vélemény is, amely szerint sok jetenlliegd vezetőinek nincs meg a szükséges képzettsége, éppen ezért féltékeny az egyetemet végzett fiatalokra, riválist lát bennük és tudásának korszerűsítése helyett a régi érdemeire hivatkozik. E hozzászóló szerint az előmeneteli egyetlen alapja a végzett munka minősége lehet,

Mint látható, az érvényesülés jogalma az első, amely körül a nézetek meglehetősen zavarosak. Nem ártana természetesen tisztázni a siker, az érvényesülés és a karrier közti árnyalati különbségeket sem. De, a dolog lényege mégis G. László és mások nézeteinek egyoldalúságában, szinte kizárólagos anyagi vonatkozásában van. Ha az érvényesülés csupán autót és nyaralót jelentene, akkor a vita etóndítójálnak igaza lenne abban, hogy Nyugaton könnyebb érvényesülinii. C. R. Wright Mills azonban, aki »Az uralkodó eíit«-ben az egyik legérdekesebb elemzést adta a mai amerikai társadalomról, részletesen kifejti, hogy az iglazi érvényesülés — nem az autó és a villa, hanem a polötikad, gazdasági és katonai élet irálnyitó posztjainak megszerzése — mennyire elérhetetlen az átlag amerikai fiatalok számára. Csak akik különleges iskolákba jártak, különleges egyetemeket végeztek és különleges klübok tagjai, vagyis, akik már belteszülettek a »belső körbe«, kerülhetnek az érvényesülés szempontjából valóban előnyös állásokba. Belőlük lesznek a nagyvállalatok igazgatói, a külügyi szolgálat emberei, soraikból töltődnek fel a politikai és 'katonái kulcspozíciók, nempedig a munkás- és farmer fiatalokból. Még inkább így van ez a nyugateurópai országokban, ahol a társadalmakat feudális maradványok is átszövik.

A szocialista országok fiataljai azonos esélyekkel indulnak az életben, és elsősorban képességeiktől, s nem születésüktől vagy a protekciótól függ, meddig jutnák el. Nyugaton gyakran nevezőik a szocializmust »zárt társadalomnak«, szemben a kapitalizmus »nyílt társadalmával«. Mi sem bizonyítja jobban e felfogás helytelenségét, mint hogy az érvényesülést jelentő vezetőpozíoiók éppen nálunk állnak nyitva és Nyugaton zárulnák el az uralkodó elithez nem tartozók előtt.

Az érvényesülési vita még folyik, végső következtetéseket tehát nem vonhatunk lé. De annyit márts meg lehet állapi tani, hogy az érvényesülés fogálma nálunk a fejlődéssel együtt átalakul. Az érvényesülésen ma már egyre kevesebben értik csupán az autót és a villát,

G. László Okfejtésében öntudatlanul is nagy pozitívum rejlik. Követelésében ugyanis nem kevesebb jelentkezik, minthogy bizonyos átlagos mértékű anyagi javakhoz mindenkinek lehetősége és joga van. A vita elindítójánál tehát már egy figyelemre méltó társadalmi mérce jelentkezik, annak hallgató'Jagos megállapítása, hogy a szocialista Viszonyok mindenkinek azonos feltéteteket teremtenek az átlagos anyagi silker eléréséihez. (A siker kifejezés használata alkalmasabbnak látszik, mert ennek tartalma inkább anyagi természetű, mint a karriernek, amelyben a társadalmi és szakmai előrehaludáls is benne foglaltatik, vagy mint az érvényesülés, a mély az előbbinél szélesebb és mélyebb értelmű fogalom, az egyéniség szabad kifejtése és a köz érdekében végzett hasznom tevékenység párosul itt a megérdemelt anyagi sikerrel.)

G. László fejtegetései éppen azért egyoldalúak, mert érvényesülésen szinte kizárólag anyagi sülként ért, másrészt túlságosan türelmetlen és az adott körülményeket nem veszi figyelembe. Azt nevezetesen, hogy ennek realizálódása csak az ország teherbíró képességének növekedés ével együtt történhet. Az életszínvonal növekedésének alapja a nemzeti jövedelem növekedése és ennek tükröződése a bérezésben.

Az érvényesülésnek tehát korántsem egyetlen mércéje az anyagi siker. Nálunk mindenki természetesnék tartja,' hogy a jó munka eredményei anyagi vonatkozásban is jelentkezzenek, autóban, lakásban, nyaralóban. De más, fontosabb mérce is van: az érvényesülés magasábbrendű kritériuma, a szabad alkotás lehetősége, a teremlő munka eredménye nyomón keletkező szellemi és erkölcsi harmónia.

Hadd tegyük végül hozzá, hogy a nemzedéki küzdelem is sajátosan jelentkezik a mi viszonyaink között. A magyar ipar nagyarányú fejlesztése az utóbbi 14—15 évben ment végbe, ami azt is jelenti, hogy gyorsan kellett kiképezni az ehhez szükséges műszaki vezető gárdát Lehet, hogy számos helyen e vezétők szakmai felkészültsége alacsonyabb szinten áll, mlint az egyetemékről most kikerülő mérnököké, tapasztalatuk azonban sokkal szélesebb körű. De ami ennél jellemzőbb: ez a »régi gárda« általában nem idősebb 40—45 évesnél. G. László nemzedéke — azaz a 25—30 évesek — tehát nem a valóban öregekkel került szembe. Egyébként a 60—65 éves kor a mai egészségügyi feltételek között gyakran naptári értelemben öregség vagy jogi értelemben nyugdíjképes kor, de a vezető beosztást tekintve egyenértékű a fiataloknak számító kozépkorúakkal.

A magasabbrendű érvényesülés tehát elsősoriban szellemi és lelki állapot .aminek létrejöttét a szocialista viszonyok lényegesen megkönnyítik. Az érvényesülés mind több ember tudatában azonosul nálunk az alkotómunka szabad kifejtésének örömével, ami párosul aztán a társadalom ügyeinek öntevékeny intézésével, a politikai és gazdasági döntésekben való részvétel jogával és tehetőségéivel.

PETHÖ TIBOR

Ájaiuisz . ..

INDIAI ÁLLAMFÉRFI BUDAPESTEN

Péter János magyar külügyminiszter és R. K. Nehru, az Indiai Köztársaság Külügyminisztériumának főtitkára

R. K. Nehru és Mód Péter, a magyar külügyminiszter első helyettese

. . . UlMliZ

R. K. NEHRU, az Indiai Köztársaság külügyminisztériumának főtitkára a magyar Külügyminisztérium meghívására néhány napig Budapesten tartózkodott. Elutazása előtt az Indiai államférfi a többi között kijelentette:

— Látogatásom alkalmat adott arra, hogy baráti eszmecserét folytassak a magyar állam vezetőivel az országainkat kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Ezek az eszmecserék igen értékesek a baráti viszonyt fenntartó kormányok között, hozzájárulnak a béke, a barátság ügyéhez,

R. K. Nehru nyilatkozott a magyar—indiai kereskedelem távlatairól is:

— India számára — mondotta — igen előnyös a szocialista országokkal folytatott kereskedelem. Magyarországtól értékes segítséget kapunk speciális iparágak megteremtésében.

R. K. Nehru befejezésül hangoztatta: — Rövid látogatásom is alkalmat adott arra, hogy bepillantsak a Magyar Népköztársaság virágzó, fejlődő életébe, lássam az árukkal zsúfolt üzleteket. E fejlődés tanulságos számunkra, mert láthatjuk, hogyan lehet összehangolni az iparosítást a fogyasztási cikkek termelésével. Igen jó benyomásokat szereztem Magyarországon, s remélem, hogy ismét ellátogathatok ebbe a szép országba.

Búcsú a repülőtéren. Mód Péter és R. K. Nehru