Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-03-15 / 6. szám
XVI. évfolyam, 6. szám 1963. március 15 Ára: 2 forint A MÁRCIUSI PALOTA ÍRTA: RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS Dombormű Batthyány Lajos 18M-as miniszterelnök emlékére a Károlyi-palotar Á/fég kora reggel volt, amikor gyalog le" iVl sétáltam a városba. Az eső elállt, a köd szétoszlott. Amikor a Várkert lépcsőjére léptem, gyönyörűen kisütött a nap. Bz a lassú séta a Várkert lépcsőin, ez a legszebb emlékem a forradalomból. Ez és a kápolnai nap, amelyen a Károlyi-főidet a magyar népnek elosztottam. Voltak aztán még izgalmas, nagy napok, de ezekkel egy sem ért föl. őseimre gondoltam, nagyanyámra, Karolinra: milyen boldog lett volna, ha még megéri, hogy az ő unokája az, akinek nevével a magyar függetlenség diadalt arat. Odalent fölragyogott a háztenger. Hogy’ szerettem Pestet ebben a percben, legjobban minden város között. Tekintetem a házunkat kereste. Ez a ház Pest szíve. Negyvennyolcban is, most is hogy’ lüktetett benne a forradalom! Megálltam egy percre, egynek éreztem magam Budapesttel, sokat szenvedett népét szerettem volna ebben a pillanatban magamhoz ölelni.« 1918. október 31-nek reggele volt ez. Leírni e szavakkal Károlyi Mihály írta le, aki ekkor vette tudomásul a forradalmi éjszaka után a királyi kapitulációt, s úgy távozott a Várból, mint a győztes forradalom akaratából Magyarország miniszterelnöke. asvári Pál hítta fel közgyűlésre a tanuló ifjúságot, s az egyakarattal követte a vezéreket. Künn, az egyetemi piac közepén, már ekkor túláradt néptömeg közepette ... a nép szónokai közül Jókai felolvasó a proklamóciót, s Petőfi elszavalá nemzeti dalát, melynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, mit meg is tett, innen tömegestül Länderer és Heckenast nyomdájára menvén." 1848. március 15-nek délelőttié volt ez. Leírása Jókai másnapi híres újságcikkéből való. A döntő, a történelmi népgyűlés színhelye, az egyetemi piac ma is az Egyetem tér nevet viseli, sarkán a Károlyi-palotával, melynek ablakai alatt a népgyülés lefolyt, s melynek főkapuja arra az uccára nyílik, amely ma — emlékezetére annak, ki a ház falai közt 1875. március 4-én született — Károlyi Mihálynak, a forradalmi nép akaratából Magyarország miniszterelnökének, majd a Magyar Népköztársaság elnökének nevét viseli. A jelenetet, melyet Jókai leirt, a történelmi népgyülést a Károlyi-palota ablakai alatt Thorma János festette meg, az ablakok alatt a forradalmi néppel, a klasszikus, hatalmas vászon középpontjában Petőfivel. Műve ma a Nemzeti Galéria monumentális oszlopcsarnokában áll, azon a helyen, ahol most egy éve Károlyi Mihály ravatala állt. Hatalmasan, bizony hatalmasan lüktetett abban a házban, a sárga, alacsony, de remek és testes, négy uccára nyíló belvárosi Károlyi-palotában a forradalom. A magyar történelem egy-egy örök nagy-jelenete volt minden egyes lüktetés. A népgyűlés 1848. március 15-én, ahonnan a nép elindult a forradalmi tettre, azonnal rázúdult a maga pesti Bastille-jára, két sarokkal odébb, a Szép-ucca s a mai Kossuth Lajos utca sarkán arra a nyomdára, amelynek tulajdonosa, Sedlniitzky ügynöke, a rendőrspicli Länderer földig hajolva, engedelmesen fogadta a forradalmi nép küldötteit, élükön Petőfivel. A lázas munka, ahogy huszárezredet segített szervezni ebben a palotában a forradalomnak két nővér, Antónia és Karolin, azaz Batthyány Lajosné, az 1848-as forradalmi miniszterelnök felesége, és Károlyi Györgyné, az 1918-as forradalmi miniszterelnök nagyanyja: Petőfi híres verseimének szavával Batthyány és Károlyi grófnék, kikről úgy szól a Petőfivers, hogy látta — úgymond — a két tündérvirágot, borús hazánknak két sarkcsillagát, hallotta édes ajkaik zenéjét, hallotta őket halkan mondani, mit tetteik rég fönnszóval beszéltek, hogy ők a honnak hű leányai. A végzetes nap, 1849. január 9., amikor Antónia férjét, Karolin sógorát, a vértanúságra kijelölt Batthyány Lajost itt, a Kórolyi-palatában fogták el a Windiisohgrätz fővezérlete alatt Budapestet átmenetileg megszálló császári katonák. A rettenetes kora ősz, 1849. októbere, amikor ebből a palotából gyakorolta rémuralmát Haynau az ország fölött, innen rezzentek ki az iszonyú papírlapok, a nemzet legjobbjainak megerősített halálos ítéletei. A forradalmi összejövetel 1918. október 25-én, amikor itt, a Károlyi-palotában alakult meg a ház urának s szülöttjének elnökletével a Nemzeti Tanács. (A tanácskozás részvevői közül most lett újra képviselő Harrer Ferenc, a budapesti Hazafias Népfront elnöke.) A gyönyörű délelőtt 1946 májusában, mikor a ház szülöttének, a palota negyedszázados bújdosásból hazatért urának az emeleti nagyteremben a felszabadult Magyarország kormánya nyújtotta át palotája kulcsait, melyeket ő azonnal visszanyújtott, palotáját a magyar dolgozóknak adta át. Az a nap 1949-ben, amikor Károlyi Mihálv három oldalszárny! szobából-, melyet szülőhazában magának berendezhetett, újra eltávozott — de papírra vetve, hogy a szocialista Magyaronsizálghoz mindhalálig hű marad. fPörténelmi nagy-jelenet mindahány — s A roppant zárótétele a mai, az 1963-as március. 1963. március 4-én, nyolcvannyolcadik évfordulóján a napnak, hogy Károlyi Mihály megszületett e falak között, felzendült a Károlyi-palota előtt a honvédek hangszerén a Himnusz, feszesen álltak a kormány tagjai, úgy hullott le a lepel a palota falán Károlyi Mihály arcmásáról, s a feliratról, mely szülőházát Budapest szívében megjelöli. A palota túlsó felén egy másik emléktáblán Batthyány Lajos 1849-es elfoga fásának jelenete látható. Emitt: szinte dalra gyújt, roppant dallamát küldi válaszul a kő és a bronz. Hogy’ lüktet benne a forradalom! Rímét zengi benne, hatalmas költészet teljes és csengő rímét 1848 márciusára az 1963-as március. Károlyi Mlhályné a régi harcostárssal, Hunya Istvánnal, a Mezőgazdasági és ErdészeU Dolgozók Szakszervezete elnökével, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjáv.i a jobb oldali képen Szarka Károly külügyminiszter-helyettessel beszélget (Novotta Ferenc felvételei)
