Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-03-01 / 5. szám
»Lelkem dédelgetett alma, hogy a zene minden nemzethez szóljon« — írta Gluck, a nagy zeneköltő a XVIII. században. Valóban, a zene az az egyetemes nyelv, amelyet mindenki megért, és mégis ... naponta érkeznek levelek a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat hanglemez osztályára, levelek, amelyekben a földkerekség különböző tájain élő honfitársaink magyar hanglemezeket kérnek. Vajon mit jelentenek ezek a kívánságok? Mit értenek a távoli megrendelők azon, hogy »magyar hanglemez»? Sokfélét, mert — hogj zenei terminológiánál maradjunk — ezt a motívumot sokféleképpen lehet variálni. Van. aki a magyar hanglemezt, valahol egy meszszi földrészen, egyszerűen a magyar muzsikával, magyar népi zenével azonosítja, van, aki klasszikus magyar szerzők művei után vágyódik, van, aki magyar előadóművészeket akar hallani... de akad olyan is, akit az a puszta tárgyi varázs ejt meg a távolból, hogy magyar gyártmányú hanglemez. Pedig a gyártmány, mint olyan, kifinomult igények, azaz fülek számára bizony néhány év előtt még nem nyújtott teljes értékű élvezetet. A magyar hanglemez csak az utolsó egykét évben kezd felzárkózni fejlődő iparunk olyan, immár közismert termékei mellé, mint mondjuk az Ikarusz autóbusz. Persze, egy kicsit profánul hangzik, hogy valamit, ami elsősorban és döntően a művészet régióiba tartozik, gyártási minőség szempontjából becsüljön fel az ember. De a hanglemeznél — éppen a művészet nevében — ez a szempont a legkevésbé sem elhanyagolható. Különben is napjainkban a művészet és a technika csodálatos ölelkezésének vagyunk szem- és fültanúi.. Az ember hamarosan eljut a csillagokig, s ez maga a tiszta költészet, de csak lazuljon meg egyetlen csavar a bonyolult űrhajószerkezetben, s mindjárt kiderül, hogy ez a költészet — a tudomány és a technika körébe tartozik. Nos, az ezer és ezer kilométereket utazó, csillogó lemezekké préselt zene szépsége — szintén technikai függvény. S ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy legújabb sztereo (azaz térhatású) lemezeink a művészi szépség méltó hordozói. A hazai gyártási technika fejlődése következtében lemezeinkről szinte még tökéletesebb a hanghatás, mint a színházban vagy a hangversenyteremben. De... megálljunk egy pillanatra. Jobb, mint a színházban? Tegyük fel, hogy olyan, hogy pontosan olyan, mint a színházban. Mint az Erkel Színházban, az Operában, vagy a Zeneakadémián. Mondjuk, hogy nem is jobb, csak ugyanolyan... És akkor a Kultúra a maga hanglemezküldeményeivel, amelyeket száz- és százezerszámra repít világgá, már elérte célját. Es elérték a céljukat a világ különböző tájain élő magyar vásárlók is. Mert hiszen ők pontosan ezt akarják: néhány percre, néhány órára itt érezni magukat az Operaházban, a Zeneakadémián, vagy egy óbudai vendéglőben, ahol magyar nótákat játszanak. Erre vágyódik az a honfitársunk is, aki Űj-Zélandból kér magyar lemezeket, pontosan megjelölve, s kijegyezve a Kultúra tájékoztatójából, s ez után áhítozik az a magyar asszony Izlandon, aki közel egy tucat lemezt rendel a Kultúrától. Van közöttük nagyar népdal, például »Hajlik a rózsafa«. »Kiskereki betyárcsárda«, azután van Kálmán-operett, de ott van köztük Schubert Ave Mariája is. Hogy miért? Talán, mert Gyurkovics Mária énekli. De talán ... igen. igen, talán egyszerűen ama bizonyos varázs miatt, amelyet a magyar Qualiton gyártmány jelent. Csak ki kell keresni a Kultúra katalógusából az áhított muzsikát és a lemezbe zárt harmóniák nemcsak a művet szólaltatják meg, hanem egy kicsit a szülőföld hangját is. És a skála — a választék skálája — egyre szélesebb. Népi zenekarok sajátos dallamvilága csendül fel a mikrolemezen egyórás lejátszási idővel. Hazai dalművek és operák kaphatók magyar hanglemezen, például Kacsóh János vitéze, Erkel Bánk bánja és Hunyadi Lászlója. Lemezre került úgyszólván a teljes Bartók és Kodály életmű, s o magyar klasszikusok mellett felsorakoznak a legújabb magyar zeneszerzők művei is. És persze, nem utolsósorban a nagy nemzetközi klasszikusok. Mert vannak, akik a Sarastro áriát Székely Mihálytól akarják hallani és Ungár Imrével a Chopin-prelűdöket, Corellit Tátrai Vilmos előadásában és a külföldön élő Somogyi László vezényletével az Egmont-nyitányt. Igen, Glucknak igaza volt. A zene szóljon — s szól is — mindenkihez. A magyar zene is mindenkié... de mégis, az a honfitársunk, aki Izlandon vagy Űj-Zélandban, Kanadában vagy Fokföldön a Kultúra prospektusát böngészi, aztán egyszeresük egy címnél, vagy egy névnél a szeme és a lelke megállapodik — az a honfitársunk úgy érzi. hogy arról a hanglemezről áradd muzsika — neki szól. Itthonról, neki. SOÓS MAGDA A heluánl bid MAGYAR Kairót és környékét öt elektromos eentrálé látja el villamos energiával. Az öt közül egy a magyar ipar terméke: az eltabini erőmű. A Nílus egyik oldalági öntözőcsatornája mellett lucernaföldek és pálmaerdők között visz $ az országút, a heluani hídon ke| resztül Eltabinba. Ez a hid h magyar mérnökök tervei alap* Ján, s a magyar szakemberek segítségével épült. Már messziről integet a négy fekete kémény és a gyárudvaron magyar szemnek oly ismerős virágok bólogatnak: muskátli, fehér viola és petunia. A kazánházban példás rend és tisztaság uralkodik. A vezénylő mellett két arab mérnök és technikus Magyarokat már alig látunk, mert az erőmű végleges átadása 1962 márciusában megtörtént. Evekkel ezelőtt nagy nyugati cégek versengtek az eltabini építkezésért. A versenytárgyaláson Magyarországra esett a választás. A döntés után először a részletes tervek készültek el. Amikor ezeket is elfogadták, megkezdődött a gépek gyártása Magyarországon és az épületek kivitelezése Egyiptomban. Huszonhét különböző magyar vállalat dolgozott ezen a hatalmas munkán. S az eredményre méltán lehetünk büszkék. A gépek összeszerelésére száz magyar szakember —• Halmos Ferenc építésvezető-főmérnökkel az élén — érkezett Eltabinba. Kilencszázötven egyiptomi mérnök és munkás segített nekik, mert a gépeket egyenként kellett üzem behelyezni. Egy ilyen gigantikus méretű üzem felépítése még a megszokott körülmények és időjárási viszonyok mellett is nagy erőpróba. Hát még ott, ahol a hőmérő higanyszála néha 50 fok fölé is szalad, étkezési különbségek és nyelvi nehézségek vannak. Eltabini látogatásunk alkalmával egy arab minisztériumi osztályvezető is elkísért bennünket, ö mondta: „örökké hálásak leszünk a magyaroknak az eltabini erőműért”. Kotzián Katalin Eltabln község a Nílus partján. Előtérben Jobbról az erömd víztároló medencéi A vezénylőterem i Halmos Ferenc főmérnök, az erőmű építésvezetője. Jobb oldali kép: autóval a heluánl hídon át (Inkey Tibor felvételei) Magyar és arab szerelökollégák a i • • | •
