Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-03-01 / 5. szám
Meghitt beszélgetés (Vámos László felvételei) Picasso: Csendélet gitárral. Alsó kép: Részlet a kiállításról Él egy hazánkfia Amerikában, New Yorkban. Majd negyedszázada. Eljött Pestre, a Zeneakadémia pódiumára, leült a zongorához, játszott Scarlattit és Chopint, Beethovent és Paganini-átiratot, Rimszkij-Korszakovot, Gershwint és a magyar Szelényit. S közben magyarázott. Ismertette a müveket, felszólt a páholyban ülő Kása Gyuri bácsihoz, első tanárához, üdvözölte az orgonaülésen tanyázó akadémistákat, (valamikor ő is onnan hallgatta a művészeket), s eredeti humorával epizódokat mesélt a közönségnek, idegenben eltöltött éveiről. i * A húszas évek végén, mint állásnélküli hagyta el az országot. Pedig szerény volt. vidékre is szívesen ment volna. Bejárta Európát, aztán újból itthon próbálkozott. Két év múlva ismét nekivágott a világnak. A csomaghordástól az amerikai koncertpódiumokig elhullatta a haját. De közben mindig akadt egy templomi orgona, vagy egy zongora a bárpult közelében, amelyen zenélhetett. Virtuóz játéka, sajátos előadásmódja ma az amerikai koncerteken, egyetemeken, iskolákban rendkívül népszerű. Menedzsere nincs, koncertjeit maga -köti le«. Sikereiről pontosan beszámolt édesanyjának, évek óta érkeztek az elismerő kritikák, Stephen Kovácsról Budapestre. A 85 éves, tevékeny édesanya, Kovács Dezsőn« is jó »menedzsernek« bizonyult. Fia végül is magyarországi koncertsorozatra kapott meghívást. — Hogy milyen boldoggá tette ez édesanyámat, azt már csak egy kézszoritásból tudom. Érkezésem napján, december 25-én egy budai kórházban örökre lehunyta a szemét.. ■ Pillanatnyi csönd után így folytatta: — Bánat és öröm fogadott hát ennyi év Után: Drága anyám halála, régi tanáraim, pályatársaim szeretete, a debreceni és a pesti közönség rengeteg tapsa. Szinte kavarog bennem a sok szomorú emlék, ami elűzött innen s ugyanakkor ámulatba ejt a jelen. Számomra szinte megfoghatatlan, talán önök nem is értik, milyen nagy eredmény: itthoni kollégáim mindegyike állásban van. S még egy. Nagyszerű zenei szervezetek működnejc Magyarországon. Az Országos Filharmónia rendezvényére is eljutottam, egy ifjúsági előadásra, Rákospalotán egy gyári kultúrotthon avatásán zongoráztam sokszáz bájos gyermeknek. És milyen szép lett Debrecen! Ott a konzervatóriumban adtam műsort. Most megyek vissza Amerikába, ahol egyedül élek, hű társam csak a zongorám... S ha a billentyűkön magyar szerzők akkordjait szólaltatom meg, a sikert, a tapsokat, gondolatban megosztom velük. Hernádi Magda Magyarország és Izland között új árucsereforgalmi és fizetési megállapodást írtak alá, amely a legnagyobb kedvezmi nyék alapján megfelelő lehetőséget biztosít a két ország közötti áruforgalom jelentős bővítésére. kármán tódok MAttlAR SZÁRMAZÁSÚ TUDÓS KITÜNTETÉSE Kennedy elnök hétfőn az egyik legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a Nemzeti Tudományos Érdemérmet nyújtotta át Kármán Tódornak, a neves magyar származású tudósnak. Kármán, aki az areronautikai tudományok nemzetközi tanácsának tiszteletbeli elnöke, tavaly Budapesten járt, ahol — mint erről 1962. november 15-i számunkban hírt adtunk — a Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta. UNESCO KIÁLLÍTÁS NYÍLT BUDAPESTEN »Az impresszionizmustól napjainkig« címmel reprodukciós kiállítás nyílt az Ernst Múzeumban. A nagysikerű kiállítás a világ modern festészetének legjavát, <2 művész SO alkotását mutatja be Stephen Kovács (Novotta Ferenc felvétele) Ez a keskeny öböl. amelynek jégma rta partjai még az alig múlt telet idézik, a hajók otthona. Innen indulnak első útjukra a hatalmas tengerjárók, ide térnek meg a sérült folyami gőzösök, s itt töltik a téli pihenőt is, egymás mellett sorakozva a csendes öbölben, Az innenső part végig, amerre a szem ellát, fel, egészen Üjpestig, a hajóépítőké. Kemény mesterség a hajóépítés. S vajon ki vigyáz a munkás egészségére, hiszen forró nyárban és dermesztő hidegben egyaránt ott dolgozik a sójatéren. Természetesen sokan. De elsősorban az a lassan őszülő, már nem egészen fiatal ember, aki tizennyolc esztendővel ezelőtt a klinikát hagyta ott a gyárért: dr. Székely László. A foglalkozása: üzemi, orvos, 6 a gyár legfőbb egésizségőre. Működését törvény írja elő: tanfolyamot végzett, vizsgázott, üzemi orvost keli alkalmazni minden gyárban, amely legalább 500 embert foglalkoztat. S mert az angyalföldi hajógyárban több ezren dolgoznak, dr. Székely Lászlónak sok a segítőtársa: sebász, fogász, még pszichiáter is. Amikor először kerestem, mondták, hogy a konyhán van, éppen az ebédet kóstolja. Mert ez is a mesterségéhez tartozik. Nemcsak azt ellenőrzi, hogy a kalória legyen megfelelő, hanem az ízletességre is gondja vau. Az étkezéssel kapcsolatban — mondja — különben is sok a probléma. Évtizedek rossz szokását kell megváltoztatni, ránevelni a súlyos fizikai munkát végzőket, hogy ne egy kupica pálinkával és éhgyomorral, hanem bőséges reggelivel kezdjék a napot. Nehéz munka, de van látszatja. Bizony, régebben sokan idegenkedtek a tejtől! Voltak, akiik látni sem akarták. De mióta védőételként naponta fél litert kapnak — C-vitaminnal, gyümölccsel, sajttal váltakozva — megszerették. Kérdezem, mi mindent csinál még. Egy történettel kezdi. Fiatal kereskedősegéd jelentkezett munkára. Átképezte magát hegesztőnek. és jól dolgozott, szépen keresett. De a munkások, ki tudja miért, nem fogadták maguk közé. nem volt maradása. Valósággal lelkibeteg lett. Egy egész műhelyt kellett meggyőznie — igaz, az orvos jó segítőtársra akadt a volt fűtőben, Harangozó Pista bácsiban, a szakszervezet egyik tagjában — hogy ne legyenek igazságtalanok. A munkások megbékéltek, az új hegesztő lelki egyensúlya helyreállt. — Minden betegség olyan mint a jéghegy, — mondja Székely doktor — csak a csúcsa, az organikus része látható, sokszor kétharmada a mélyben, a lélekben van, s nemegyszer ennek a gyógyítása a nehezebb. S a tételt bizonyítandó, mindjárt hozzáteszi: ez a gyógyító-megelőző munka már a felvételnél . kezdődik, amely egyébként tökéletes klinikai vizsgálatot foglal magában, s kiterjed arra is. hogy neurotikus ne kerüljön zajos munkahelyre, gyengetüdejűt ne helyezzenek gázos levegőbe. S aztán azzal folytatódik, hogy — mint például tegnap — súlyos beteget látogat meg a kórházban. S ez már nem is a hivatalos időbe tartozik. — Óvni a dolgozó ember egész- \ ségét, ez a feladatom, — mondja hivatásáról. S hogy mi minden tartozik e fogalom körébe, azt nehéz lenne felsorolni. Elhárítani a baleseteket, megtanítani a munkásokat, hogy vigyázzanak egymásra. munkavédelmi őrségeket szervezni, kiverekedni, hogy — a baleseteket elkerülendő — 1 200 000 forintos költséggel átállítsák a hegesztést egyenáramú törpefeszültségre, törődni azzal, hogyan öltözködnek a hidegben a dolgozók, hogy vattaruhájukat reggelre száraz gőzzel szárítsák ki, hogy rendben legyenek a melegedőhelyek, s hogy néhány csökkent munkaképességű megfelelő, könnyebb munkát kapjon. S azzal is: vajon a gerincműtétes gépírónő pihen-e naponta egy órát az alagsori fektetőben, meg hogy a terhes asszonyok később jönnek, később indulnak-e, hogy ne kelljen a csúcsforgalmi időben tülekedniük a villamoson .. Most éppen a munkásakadémia előadására készül, az egészségügyi kultúra alapszabályairól fog beszélni. De mosolya elárulja, szó lesz azért másról is, múzeumok látogatásáról, a költészet szeretetéről, mert mindez a testi-lelki harmóniához, a kultúrált emberi élethez tartozik. S már citálja is a verset, Petőfi szavait, amelyekkel oly nagy hatást tett múltkor a 'munkáshallgatóságra: Az üzemi rendelőben Székely doktor egyike a főváros négyszáz üzemi orvosának, akiket több száz szakorvos, s 270 körzeti ápolónő segít. Nekik köszönhető, hogy 1058«hoz viszonyítva ötvenezerrel csökkent a balesetek száma, hogy a foglalkozási ártalmak nem pusztítanák már annyira, hiszen csupán tavaly 430 000 esetben tartottak megelőző vizsgálatot. A Csepel Művek — az üzemi orvos javaslatára — 471 gyógyult tbc-snek biztosít megfelelő munkahelyet, a Magyar Pamutipar a csökkent munkaképeségűeket dúsabb étkezéssel táplálja. Üzemi orvos — új fogalom, új foglalkozás. A dolgozó embert védelmező új élet teremtette. Csatár Imre Dr. Székely és egy fiatal páciens az üzemből Vajon csak mi vénülünk, mi emberek ■.. Mi volna, a mi nem vénülne meg? Nézzétek a napot, ha jön a december Nem valóságos öregember?
