Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-03-01 / 5. szám
EGY CSALÁD, y A budapesti Szondy utcai otthonit az utolsó napokban láttam. Már elmozdították a bútorokat, felgöngyöltéik a szőnyegeket, s a falon üres négyszögek jelzik csak a képek megszokott helyét. Megszokott — e jelző, azt hiszem minden igazi családi otthon egyik legfontosabb szava, enélikül az otthon aligha volna otthonos ... Annál nehezebb búcsúzni tóié. És mégis, az ölet furcsa, nagyon kanyargós útjain megesik, hogy a nehéz búcsú egyben könnyű is, mert az elválást kárpótolja a viszontlátás, a megszokott régi elhagyásáért cserébe valami nagyon hiányzó mást kapunk. Mint ezúttal is, a Szondy utcai lakás búcsúzó lakói, egy kis család, amely útrakelt, hogy a föld túloldálán találkozzék a teljes családdal, akiktől tizenhét éve elszakadtak. Dr. Deák Géza, felesége és tizenkét esztendős Éva lányuk Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba költöztek, ahol az asszony édesanyja és nagyanyja élnek. Kivándorlásuknak nem voltak egzisztenciális okai, dr. Deák Géza egy budapesti nagyvállalat jogtanácsosaként dolgozott elutazásukig, saját, jól berendezett lakásukban laktak, kislányuk rendben végezte iskoláit. Mégis, valami hiányzott életükből, valami, amit még a háború szakított szét, s aminek sebe nem tudott beforrni. Mint annyi más, ezer és ezer családot, az övékét is a háború vetette ki otthonából, és sodorta Felső-Ausztriáig. A fiatalaszszony akkor férjével hazatért, de a szülők ottmaradtak, és a magyar állam megbízásából a nyugatra hurcolt magyar értékek felkutatását és hazajuttatásának sokszor nehéz és körülményes munkáját végezték. Később a változó körülmények megakadályozták, hogy ők is visszatérjenek. így kerültek Clevelandba, ahol maguknak otthont és egzisztenciát teremtettek. Ebben a családban azonban még a megszokottnál és ismertnél is erősebben élt az összetartozás, az egymáshoz ragaszkodás érzése, vágya. A távolság még csak növelte ragaszkodásukat és egy pillanatra sem szűnt meg bennük a remény, hogy viszontláthatják egymást. Türelmetlenül és mégis türelemmel várták az időt, amely végre elérkezett. Hosszas megfontolás után úgy döntöttek, hogy a fiatalok kelnek útra, és beadták útlevél-kérelmüket a magyar hatóságokhoz. A magyar hatóságok nem láttak akadályt annak útjában, hogy Deákék kivándoroljanak, érveiket elfogadták és megadták a kért útlevelet, amelyhez azután az Egyesült Államok illetékes szervei mellékelték a vízumot és bevándorlási engedélyt, Dr. Deák Géza, felesége és Éva lányuk Megérkezés a clevelandi repülőtérre. Balról Jobbra: a Vöröskereszt képviselői, Mrs. J. Klein, Deák Eva, Mrs. E, Czapp (Deákné édesanyja), dr. Deák Gézáné, Mr. J. Klein, dr. Deák Géza és a helyi vöröskereszt megbízottak Mire e sorok megjelennek, már megérkeztek Clevelandbe. és az újra egymásra talált család már túljutott az első viszontlátás örömein. —i. —r. leva csora közben Baráti találkozó a kanadai Londonban A Tillonburgi Székelymagyar Szövetség január 19-én tánccal egybekötött vacsorát rendezett. Több mint 300 vendég vett részt a jól sikerült összejövetelen, amelyen szakácstudományukat nagy sikerrel mutatták be az asszonyok. Az est hangulatát még a jóféle italok is emelték, no meg a kitűnő zenekar, amely Biró János vezetésével húzta a talp alá valót — hajnalig. A szakácsművésznők kara Vacsora utáni szórakozás a pincében Cflicut&XLnQ Szeberényl Lajos, a burgenlandi Szabadság Egyesület elnöke virággal üdvözli Máté Jolán művésznőt A bécsi magyarok ez év januárjában farsangi bált rendeztek. A reggel 5 óráig tartó bál — amelyen mintegy 450 magyar vett részt — kitűnően sikerült, s a jó hangulatot még emelte a Budapestről érkezett hattagú cigányzenekar, s a két miagyannóta-énekes: Máté Jolán és Szalay László. Ugyancsak jól sikerült összejövetel volt Burgenland Oberwart nevű helyiségének nagyvendéglőjében, ahol az est műsorát Szeberényl Lajos nyugalmazott evangélikus lelkész üdvözlő szavai vezették be. A Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület, valamint a magyarországi művészek műsorát a közönség nagy szeretettel fogadta. Az oberwartl műsoroz est közönsége. Jobboldali kép: a magyarországi cigány zenekar HIRER SOROKBAN Vajda Imre egyetemi tanár a londoni Chatham House-ban az Angol Külügyi Intézet rendezésében a magyar gazdaságpolitikáról és külkereskedelemről tartott előadást. * A Nemzetközi Érem Szövetség (FIDEM) március 1-i hágai nemzetközi kiállításán a Magyar Éremtani Társulat is képviselteti magát. * Magyar Képzőművészeti kiállítás nyílik Münchenben. A Néprajzi Múzeum legszebb és legértékesebb darabjai most kerülnek először kiállításra Nyugrat-Németországban. * Agrigentóban, a »mandulavirágzás ünnepén« a pécsi Mecsek Együttes népi táncokkal vett részt és nagy sikert aratott. * Az Angol—Magyar Baráti Társaság skót tanácsa Robert Burns, a nagy skót költő emlékének szentelt vacsorát rendezett Glasgowban. A Skóciában hagyományos Burns-vacsora egyszersmind a baráti társaság nemrég alakult skót tanácsának első nyilvános társadalmi eseménye volt, amelyen Hugh McBiarmid, Skócia népszerű költője, a baráti társaság tiszteletbeli elnöke is megjelent. * Nemzetközi matematikai tanfolyamot szerveznek Budapesten az UNESCO támogatásával. A tanfolyam részvevői elsősorban az afrikai, a dél-ázsiai és a dé’-amerlkai országokból kerülnek ki. Hazánkban a valószínűségszámítás, a matematikai statisztika és alkalmazásai köréből rendezik a tanfolyamot, amely októbertől májusig tart. A részvevőket pályázat alapján válogatják ki. * Freund Mihály akadémikus a kairói országos kutatási központ meghívására az Egyesült Arab Köztársaságba utazott. Freund akadémikus hat hetet tölt Egyiptomban, ahol több előadást tart. 4 Unokámnak, Palinak, teljes nevén Pablo Raul Oliverinek három szenvedélye van: az űrhajózás, a matematika és a magyar nyelv. Persze Pali csak mostanában töltötte be hatodik évét s szenvedélyei megváltozhatnak idővel. Lehet, hogy faképnél hagyja az űrhajózást és a matematikát s felcsap majd sofőrnek vagy lírai költőnek, esetleg atomfizikusnak. De azt hiszem, harmadik szenvedélyéhez, a magyar nyelvhez sohasem lesz hűtlen. Ami nem csekélység, ha arra gondolok, hogy itt Argentínában magyar anyától és apától lett gyerekek között is sok akad, aki egy szót sem tud magyarul. Annál tiszteletreméltóbb Pali magyar nyelvszenvedélye, mert neki argentin apja van, vagyis az apanyelve spanyol, s csupán az anya- és nagyapanyelve magyar. Igaz viszont, hogy mi az anyjával együtt, még a világrajövetele előtt megfogadtuk, hogy kizárólag magyarul fogunk szót váltani vele, s ezt a fogadalmunkat mindmáig meg is tartottuk. Így Pali — a spanyol nyelv mellett — játszva tanult meg magyarul. Mint két Cerberus őrködtünk a nyelvtisztasága felett, s ha itt-ott spanyol szót kevert a magyar beszédbe, rögtön lecsaptunk rá és kijavítottuk. Hároméves korában a fiú már olyan szépen és tisztán beszélte nyelvünket, hogy akármelyik hajdúnánási gyereknek becsületére vált volna. Olyan szavakat is megtanult — nem annyira tőlünk, mint Benedek Elek, Tersánszky Józsi Jenő, Kormos István és mások meséiből és verseiből — mint teszem azt, ungon-berken, cselleng, ripityom, nem is szólva arról a rézangyalról, mely tudvalevőleg hét fán fütyül. Igen ám, de éppen hároméves korában beütött a baj. Az történt nevezetesen, hogy Pali kilépett az életbe, vagyis óvodás lett. Űj világ nyílt meg előtte, új fogalmakkal s egy csomó új baráttal, akiknek társaságában órákat töltött mindennap. Addig egyformán beszélte a két nyelvet, de pár hónapi óvodáskodás elég volt ahhoz, hogy a spanyol javára billenjen a mérleg. Meg hangsúlya is kezdett romlani: az első szótagról szinte észrevétlenül siklatta át a másodikra ... Gyorsan sorompóba léptünk, hogy helyreállítsuk a régi arányt a két nyelv között, s ha e téren sikert értünk el. abban Palit illeti az oi oszlánrész. Pali szereti a magyar nyelvet. Órákig el tudja hallgatni magyar meselemezeit, s számos magyar dalt megtanult már hol lemezről, hol meg tőlem. Magyar barátai többnyire felnőttek, magyar gyerekekkel — sajnos — nagyon ritkán kerül össze. Pest után, mondhatnám, öröklött honvágyat érez. Ebben persze semmi szerepe nincs a Dunának, a Margitszigetnek, a Körútnak és a Jánoshegyitek, ellenben valósággal elbűvöli az a hihetetlennek tetsző tény, hogy Pesten mindenki beszél magyarul. Minden gyerek és minden felnőtt? Hát persze. — És mondd Diban, a tanítónénik is, a sofőrök is, a cukorkások, a fagyialtosok, a játékkereskedők is? — Azok is. mindenki. — Hát'akkor — határoz rögtön Pali, de feltételesen, mert ismeri már az élet bizonyos realitásait — akkor, ha sok pénzünk lesz, elmegyünk Pestre és mindenkivel, de mindenkivel magyarul fogok beszélni. öt és fél éves korában bekerült az iskolába és a spanyollal párhuzamosan megtanítottuk írni-olvasni magyarul is. Már böngészgeti magyar meséskönyveit, s van egy külön füzete, ebbe magánszorgalomból magyar mondatokat ír, ami éppen eszébe jut, de meglepően jó ■ helyesírással. Honnan tud helyesen írni? Onnan, hogy engem nyaggat állandóan: hány bé-vel írják azt, hogy legalább, hány en-nel azt, hogy enni, hány cé-vel azt, hogy tetszik. (Eggyel se — mondom neki, amin kissé csodálkozik, de megmagyarázom s egy-kettőre megérti.) Szóval helyesen ír, szépen halad a magyarban s ha sok víz folyik is le még a Dunán, amíg Petőfit, Móriczot, Adyt és József Attilát olvashatja, ennek is eljön majd az ideje. Hanem arra álmomban se mertem volna gondolni, hogy ilyen zsenge korában felcsapjon magyar tanítónak. Márpedig felcsapott. Tanítványa a lányom egy Lucy nevű barátnője, aki mindennapos vendég a házban, s miután sűrűn hall magyar szót, amiből egy mukkot sem ért, megkérte Palit, hogy tanítsa meg magyarul. Pali boldogan vállalkozott a feladatra: heti egy órában állapodtak meg, ami édeskevés anyanyelvűnk elsajátításához, de figyelembe kell venni, hogy Lucyt elfoglalja a biokémia, s Pali szabadideje Is főként az űrhajózás, indiánfőnökség, várépítés, no meg a húgával, Mártával vívott csatározások között oszlik meg. A második óra javában folyt, amikor bekukkantottam a gyerekszobába. Pali a falon levő nagy palatábla előtt állt, egyik kezében krétával, másikban spongyával. orrán — nyilván a professzori tekintély növelése céljából — piros játékszemüveggel s élénken magyarázott Lucynak, aki egy kis széken ült, ölében füzettel, s buzgón jegyezte a hallottakat. — Most megtanítlak Lucy a ty betűre, ez a betű, tudod, csak a magyarban van meg. (Kitől tudja? — hüledezem, nem emlékszem, hogy mondtam volna neki, biztos az anyjától.) Felírja a táblára a ty betűt és kimondja. — Te is írd fel és mondd ki! Kimondatja Lucyval legalább ötször, aztán felírja: tyúk. — Ez, tudod, azt jelenti, hogy gallina. Most írok neked egy mondatot — s lassan, nagy ákom-bákom betűkkel kikanyarítja: a tyúk úszik a vízben. Erre én kissé akadékoskodva megjegyzem, hogy a tyúk nem úszik a vízben, mert nem tud úszni. Pali hajt áz okos szóra, letörli a mondatot s felírja helyébe azt, hogy a tyúk nem úszik a vízben. Ezután Pali minden átmenet nélkül áttért az ü betűre s kapásból felírt három ü betűs szót: ül, üt, üldöz. Némi gondolkodás után az utolsó ü betűs szóból egy mondatot kerekített: én üldözök egy házat. — De Palikám — szóltam közbe szelíden — a ház egy helyben áll, üldözz valami olyat, ami elszalad. Például egy ürgét, egylfürge ürgét. — Pali elmosolyodik, a ház helyébe odabWgyeszti a fürge ürgét, spanyolra fordítja Lucynak s ezzel véget is ér az óra. — Mire tanítod Lucyt a jövő héten? — kérdezem. — Magyar nótákra. Arra. hogy Debrecenbe kéne menni, meg arra, hogy általmennék és a Tiszán ladikon, Mondd Diban, azt, hogy ladikon, ugye egy káéval írják? (Buenos Aires) VÉR ANDOR
