Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-03-01 / 5. szám
1 EGY ÉRDEKES NYILATKOZAT Készletek Joao Qoulart elnök nyilatkozatából Joao Goulart, a Brazillal Egyesült Államok köztársaság! elnöke, válaszolt a Népszabadság Braziliában tartózkodó munkatársának, Árkus Istvánnak kérdéseire. — Mi a véleménye excellenciádnak Brazília és a szocialista országok közötti kapcsolatok fejlődéséről? Hogyan tartja lehetségesnek a kapcsolatok bővítését? — Megítélésem szerint Brazília és a keleteurópai szocialista országok közötti kapcsolatokban nagy lehetőségek rejlenek a jövőre nézve. Különösen a kereskedelmi kapcsolatokban: ezeknek az utóbbi években bekövetkezett növekedése jól bizonyítja azt az érdek’ődést, amelyet ennek mindkét fél tulajdonit. Egyrészről Brazília kinyilvánította azt a szilárd akaratát, hogy az ország szakadatlanul fejlődjön, nemcsak a saját erejének maximális kihasználásával, hanem azáltal is, hogy kereskedelmi terveit úgy valósítja meg, hogy az valóban e'őnyös legyen számára. S a jelenlegi gazdasági körülményeink közepette, amikor szűkölködünk devizában, ilyen terv pontosan annyit jelent, hogy növelni kell a kereskedelmi forgalmat azokkal a területekkel, amelyek kétoldali egyezmények alapján folytatnak árucserét. Ezáltal a lehető legnagyobb mértékben csökkentjük azt a nehézséget, amelyet a keménydeviza-gazdálkodást folytató országokban eszközölt vásárlásaink okoznak. Pontosan azzal a cé'lal, hogy ebben a kereskedelemben részt vehessünk, javasoljuk az illetékes hatóságoknak azokat a szükséges Intézkedéseket, amelyek alkalmasak a kereskedelem kiszélesítésére. 1962 december 14-én létrehoztunk egy csoportot, amely a kelet-európai szocialista országokkal folytatott kereskedelmet hangolja össze. Ez magában foglalja az országunk külkereskedelmével foglalkozó szerveknek a képviselőit. Néhány adat bizonyíthatja azokat a távlatokat, amelyek feltárulhatnak Brazília és a szocialista országok közötti kereskedelemben. 1953 és 1961 között a brazil külkereskedelem értéke évenként 1,4 százalékkal csökkent, ezzel szemben Kelet-Európával ugyanezen időszak alatt évente összesen 11,1 százalékkal növekedett, s a szocialista országok százalékos részvétele a brazil kereskedelemben az 1953— 54. évi 1,95 százalékról 1961—62-ben 5,7 százalékra emelkedett. Másrészt bizonyított ténynek látszik, hogy a kelet-európai szocialista országok szintén érdekeltek ennek a kereskedelemnek növelésében. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékezni az 1961-ben megkötött egyezmények eredményeire. Ezek az egyezmények a Brazíliával folytatott kereskedelmi forgalom megháromszorozását irányozták elő, már a végrehajtás első évében. (E szerződéseket a szocialista országokkal, köztük hazánkkal is, a brazil elnök személyes meghatalmazottja, Joao Portella Ribeiro Dantas nagykövet vezette delegáció kötötte meg. — A szerk.) S ezeknek az országoknak az árulistája és a ml export-listánk összevetése alapján a legnagyobb optimizmussal tekintek Brazília és a szocialista országok közötti jövőbeni kapcsolatok elé; biztos vagyok benne, hogy azok mindkét fél számára előnyöket hozhatnak. — Az országaink közötti kapcsolatok nemrég új gazdasági szerződés aláírásával szélesedtek. Milyen intézkedéseket tart szükségesnek excellenclád, hogy ez az egyezmény sikeresen megvalósuljon, s tovább fejlődjön a brazil—magyar kulturális és tudományos együttműködés? — A brazil—magyar kereskedelmi kapcsolatokat 1954. április 19-én szabályozták. Ez az egyszerű bankközi megállapodás természeténél fogva kevés lehetőséget nyújtott a brazil—magyar kereskedelmi kapcsolatok ideális fejlesztésére. A diplomáciai kapcsolatok újrafelvételével és az 1961. május 15-én aláírt kereskedelmi, fizetési és gazdasági együttműködési szerződéssel új távlatok nyíltak meg. A kölcsönös kereskedelem értékét az egyezmény aláírásának időpontjától 1966. december 31-ig 200—200 millió dollárban irányozták elő, hogy jobban valóra váltsuk az okmány célját — amely most lepett életbe, a brazil külügyminisztérium és a Rio de Janelró-1 magyar követség közötti jegyzék váltás útján —, nélkülözhetetlennek tartom, hogy kölcsönösen jobban megismerjük a két ország termékeit, gyakoribb kapcsolatok jöjjenek létre brazil üzletemberek és a magyar hatóságok között, s például vásárokat, időszaki kiállításokat rendezzenek. S ha a brazil üzletemberek Magyarországgal, vagy hagyományos kereskedelmi területeink más országaival ezek Ismeretében tárgyalnak majd bizonyos terméktípusokról, akkor jobban felmérhetik azokat az előnyöket, amelyek e kereskedelemből erednek. — A Brazília és Magyarország közötti tudományos és kulturális kapcsolatokban sok a kihasználatlan lehetőség. Erről nem szabad megfeledkeznünk. Az országaink közötti politikaiideológiai különbségek ellenére, érdekeltek vagyunk abban, hogy a lehető legjobban terjeszszük kulturális értékeinket, miként abban is, hogy mindazt a technikai-tudományos segítséget megkapjuk, amely hozzájárulhat gazdaságunk még jobb fejlesztéséhez. Kalocsán egyhangúlag dr.Várkonyilmre főkáptalani helynököt, az Actio Catholica országos igazgatóját választották országgyűlési képviselőnek. Várkonyi Imrét 1941- ben szentelték pappá, 1942-ben szerzett teológiai doktorátust, és 1947-ben nevezték ki a kalocsai Hittudományi Főiskolára az egyházjog professzorának. 1953-ban a szegedi Hittudományi Főiskola és Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet rektora lett. 1958- tól az Actio Catholica országos igazgatója, majd 1961. november 4-én Crősz József kalocsai érsek, a püspökkari konferenciák elnökének halálával a főszékesegyházi székeskáptalan káptalani helynökké választotta. Ettől az időtől kezdve kormányozza a kalocsai főegyházmegyét. Dr. Várkonyi Imre fogadta munkatársunkat, akinek készséggel válaszolt kérdéseire. Dr. Várkonyi Imre fökáptalsni helynők, Kalocsa város képviselője — Először talán azt kérdeznénk meg a főkáptalani helynök úrtól, hogy képviselővé választásának mik voltak az előzményei? — őszintén meg kell mondanom, hogy bár megtiszteltetésnek és a felém megnyilvánuló bizalom jelének tartom, már a jelölés is váratlanul ért. Az elmúlt években minden rendelkezésemre álló eszközzel és lehetőséggel azon munkálkodtam, hogy mindazokat a törekvéseket, amelyek a magyar nép életének állandó fejlődését szolgálják, elősegítsem. Tettem ezt úgy, mint aki az ilyen irányú szolgálatot természetes kötelezettségének tartja. Ebben a szolgálatban papi hivatásomból következőleg természetszerűleg nem tévesztettem szemem elől azokat a kérdéseket sem, amelyek az egyház és állam közötti viszonyt érintik. Ilyen irányú tevékenységemnek az eredménye lehet az a bizalom, amely megválasztásomban mutatkozik meg. — A kalocsai népet több mint harminc esztendő óta ismerem, hiszen ott diákoskodtam, tanítottam a Hittudományi Főiskolán, és most már közel másfél esztendeje főpásztoruk vagyok. Arra törekedtem, hogy híveimmel való kapcsolatom a legközvetlenebb legyen. Minden módot eddig is megadtam híveimnek, hogy ügyes-bajos dolgaikkal, amennyiben ezt igénylik, minden bürokratikus formalitás nélkül hozzám fordulhassanak. Híveim ezt a magatartást eddig nagy örömmel vették és gondolom, hogy ez a kapcsolat eredményezte, hogy főpásztorukat kívánták megbízni nemcsak közvetlen lelki ügyeiknek, hanem más természetű, de boldogulásukat elősegítő problémáiknak képviseletével is. — Lenne szíves tájékoztatni bennünket arról, hogyan zajlott le a jelölőgyűlés? — Január 11-én a kalocsai városi tanács nagy tanácstermében volt a jelölőgyűlés. A terem zsúfolásig megtelt. Nyugodtan mondhatom, hogy az emberek arcán komoly felelősségérzet és ünnepélyesség volt látható. Kalocsa város majdnem teljes egészében katolikus vallású. Ennek következtében a jelölőgyűlésen nagyrészt híveim voltak jelen. Túl a jelölögyülés formalitásain, a felszólalásokból két dolgot állapíthattam meg: akik ismertek, nemcsak személyemet, hanem eddigi munkásságomat is, azok teljes bizalommal kívánták jelölésemet. A jelölés egyhangú volt. A másik, amit meg kellett állapítanom, hogy parlamenti működésemtől sokat várnak. Kalocsa hosszú évszázadokon keresztül egy alvó város benyomását keltette és csakis az utóbbi években mutatkoztak olyan jelenségek, amelyek a város ébredésére mutatnak. — Milyen programmal készül főkáptalani helynök úr a parlamentbe? — Ez a kérdés, gondolom, közvetlenül kapcsolódik az előbb elmondottakhoz. Mint az ősi érseki székhely országgyűlési képviselője, sokat szeretnék tenni a városért és annak lakosságáért. Nem ismeretlenek előttem azok a problémák, amelyek az elmúlt évek eredményei ellenére még megoldásra várnak. Ezeknek a megoldását szeretném elősegíteni. Vannak tennivalóinka lakásépítés, a még jobb egészségügyi és szociális ellátottság, továbbá a foglalkoztatottság terén. A város vezetősége nagy körültekintéssel és igen reális programmal dolgozik ezeknek a problémáknak mind jobb megoldásán. Nem titkolták azonban, hogy képviselői munkámtól a maguk munkájához is komoly segítséget várnak. Ez természetes. Biztos vagyok benne, hogy amennyiben munkánk valóban az emberek szolgálata lesz, akkor Kalocsa az elkövetkezendő években fejlődésében olyan eredményeket is felmutathat, amely eredmények az egész városnak és a város minden dolgozójának örömére és megelégedésére fognak szolgálni. Ügy gondolom, hogy Kalocsán, a világhírű paprika és az országos, sőt európai hírű népművészet mellett, ismerve az emberek tehetségét, sok más lehetőség is van. Ezeket a lehetőségeket kell nemcsak megtalálni, hanem megvalósítani is. — Hogyan látja főkáptalani helynök úr az egyház és az állam viszonyát, különösképpen ami a jövőt illeti? — Ezt a kérdést már vártam. Ügy gondolom, hogy nincs riporter, aki, ha egy katolikus főpappal készít riportot, ezt o kérdést ne tenné fel neki. De komolyra fordítva a szót, azt kell mondanom, hogy az elmúlt években az egyház és állam viszonya fokozatosan javult. Ebben nem kis mértékig közrejátszott a mindkét oldalról megnyilvánuló és a jobb megértést szolgáló törekvés. A mi részünkről ennek munkálásában élen járt Czapik Gyula egri, majd később Grősz József kalocsai érsek, jelenleg pedig Hamvas Endre csanádi püspök, a püspökkari konferenciák ez idő szerinti elnöke. Magam is és sokan mások az egyház jelenlegi vezetői közül az ő meglátásaiknak és útmutatásaiknak alapján dolgozunk, és építjük tovább a kölcsönös megértés és bizalom útját. Nálunk az egyház szocializmust építő társadalomban él. Ez egy egészen új helyzetet teremtett az egyház számára, de az elmúlt évek azt bizonyították, hogy amennyiben az egyház megérti az idők szavát és nem gördít akadályt a nép munkája elé, sőt azon a téren, amit elveinek legcsekélyebb feladása nélkül megtehet, támogatja azt, akkor a probléma egyre kevesebb lesz, és megoldásuk is sokkal kevesebb zökkenővel jár. Ami a jövőt illeti, meggyőződésem, hogy az egyház az eddig szerzett tapasztalatok alapján még inkább megfogja találni helyét és munkáját az új társadalomban. Nekünk tántoríthatattanul szolgálnunk kell a népek közötti béke ügyet, hivatásunknál fogva el kell utasítanunk a háború minden lehetőségét, arra kell törekednünk, hogy az egész emberiség emberi méltóságának megfelelően békében tudja építeni a jövőt, amely jövőben a magyar népnek is mindinkább kiteljesül a boldog földi élete, de meggyőződésem, hogy a hivő embereknek ez a kiteljesülő élet a lelkűk javát is előmozdítja. Jánossy Lajos professzor, a Központi Fizikai Kutatóintézet Igazgatója (Vámos László felvétele) Nemrégen egy bécsi atomerő konferencián részt vevő indiai tudós azt mondotta: Repülőgépet gyártani csak néhány ország képes, de használni minden ország kíván repülőgépet. így van ez az atomerőval is — mármost csak az a kérdés, mire akarja használni, illetve felhasználni valamely ország az atomenergiát? Az atommal kapcsolatosan ez a fő kérdés. És erre adtak választ a Központi Fizikai Kutatóintézetiben azok a tudósok, akik Jánossy professzor, az intézet igazgatója vezetésével, tájékoztatták a magyar és külföldi sajtó képviselőit. S hogy mi tette időszerűvé a tájékoztatást itt, Magyarországon, ahol még a távlati tervekben sem szerepel, hogy akárcsak atomerőművet építsünk, és ahol mindössze 1959 óta van működő reaktorunk? Nos, a tájékoztatást éppen az tette időszerűvé, hogy — noha szerény keretek között működve — bizonyos kutatási területeken máris értünk el tudományos szempontból jelentős, s az atomerő békés felhasználását tekintve hasznos eredményeket. Az atomfizika területén folytatott sajátos és bonyolult kutatómunkához, természetesen sajátos és bonyolult műszerekre van szükség. Jánossy professzor és munkatársai olyan újfajta műszereket mutattak be — például a 128 csatornás analizátort — amelyeket az intézet tudósai terveztek és — az ipar segítségévéi — maguk is készítettek. Eredményes munkájuk másik fontos részét alkotják a reaktor működtetésére irányuló, —a hő elvezetésére szerves folyadékot alkalmazó — kísérleteik. Ezzel új kutatási területet nyitnak meg a reaktorépítés technológiájában. Am az eredmények tudományos elemzése és részletes ismertetése tulajdonképpen bevezetés volt a fő kérdéshez — vagyis a felhasználás kérdéséhez. Az atomtudósok világszerte — és a magyar atomfizikusok is — korunk legizgalmasabb feladatán munkálkodnak, a tömegek pedig világszerte — és Magyarországon is — felteszik a kérdést: mi a cél? Nos, nálunk a válasz egyértelmű. — A mi munkánk nem öncélú — mondotta Jánossy professzor — hanem a népgazdasági feladatoknak, a békés alkotómunkának szerves része. S valóban, tudományos eredményeik gyakorlati haszna máris megmutatkozik a gyógyászatban, az iparban és a mezőgazdaságban. Az intézetben készült röntgenométer világszabadalom, alkalmazása a rák-therápiában és diagnosztikában is jelentős. A radioaktív módszerek alkalmazása a baleseti sebészetben — vérkeringés, vérveszteség megállapítása — szintén pontos és rendkívül gyors segítséget nyújt. Az iparban különböző anyagok — hogy csak egy példát említsünk — az öntödei homok nedvességtartalmát, a mezőgazdaságban a gabonák nedvességtartalmát, állapítják meg a radioaktív módszerekkel. Hazánkban az üzemi izotóp laboratóriumok száma kedvező, noha még korántsem kielégítő. A Központi Fizikai Kutatóintézet tudósainak tájékoztatásából megtudtuk tehát, hogy Magyarország egy nagyobb egység részeként, a szocialista táboron belül folytatott kutatásokhoz hozzá akar és hozzá fog járulni saját tudományos eredményeivel, saját tudományos káderek képzésével, s e nagyobb egységen belül részt kíván és részt fog venni az atomerő felhasználásában is, a közös, békés célok megvalósításáért. S. M. MEGHALT FRICSAY FERENC Negyvennyolc éves korában, egy bázeli kórházban elhunyt Frlcsay Ferenc, a világhírű magyar karmester. Frlcsay már hosszabb ideje betegeskedett. Frlcsay Ferenc a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1934 és 1944 között a szegedi filharmónia zenekarának vezetője. A felszabadulás után a Magyar Állami Operaházban működött. 1948-tól 1952-ig a berlini városi operaház főzeneigazgatójává nevezték ki. 1959-től a RIAS szimfonikus zenekarának művészeti vezetője és karnagya. Korai halálával jelentős karmesteregyéniség szállt sírba. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének tervei szerint Ferenczy Béni műveiből április második felében kiállítást rendeznek Bécsben. Aba-Novák Vilmos alkotásaiból bemutató nyílik áprilisban Varsóban, májusban pedig Prágában, Stockholmban a mai népművészet alkotásaiból nyílik kiállítás. Derkovits műveiből Bukarestben előreláthatólag április végén rendeznek bemutatót. Koppenhágában magyar iparművészeti kiállítás lesz, Olaszországban magyar könyvkiállítás, Salzburgban népművészeti kiállítás. s
