Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-02-15 / 4. szám
BOGNÁR JÓZSEF: AZ EGYENLŐSÉ AZ ŐSZINTE SEGÍT JEGYÉBEN.. Benyomások az Afrikában járt magyar kormánydelegáció útjáról Nekem a beszéd és az írás az elemem, ezért gondolataim, kutatási eredményeim vagy megfigyeléseim megörökítésük során válnak igazán elevenné és valóságossá. E havas januári délutánon mégis nehezein fogtam neki az írásnak. Mi az, ami idegesít és vonakodóvá tesz? Nehéz talán a pesti téliben visszaemlékezni a szívet dobogtató afrikai tájra és a zuhogó napsütésre? Nem nehéz, mert e tájat mindig szívemben őrzöm, hasonlóan azokhoz, akiket megejtett a dinamikus kontinens varázsa. Talán nincs elég, megérett mondanivalóm Afrika problémáiról? Aligha van így, hiszen évek óta foglalkozom e földrész fejlődési és növekedési kérdéseivel. Vonakodásom mégis kételyből fakad: lehet-e rövid cikk keretében beszámolni azon benyomások, észlelések és beszélgetések ezreiről, amelyeket az Afrikában járt magyar kormánydelegáció egyik tagjaként gyűjtöttem? Arra kérem a Magyar Hírek olvasóit; legyenek elnézéssel, ha mondanivalóm nem sikerül annyira koncentrálni, mint szeretném. A Kállai Gyula miniszterelnök-helyettes által vezetett kormánydelegáció hét afrikai országot (Guinea, Mall, Dahomey, Ghana, Nigéria, Marokkó, Algéria) keresett fel és négy hét alatt 25 ezer kilométeres légi utat tett meg. Aki nyitott szemmel jár a világban, észrevehette, hogy Afrika ma a békés koegzisztencia és a gazdasági versengés legexponáltabb területe. A természetben és a társadalomban a mozgásban levő tényező mindig hatalmas többletenergiával rendelkezik. Érthető tehát, ha a különböző kormányok, nemzetközi szervezetek és tudományos intézmények figyelme egyre növekvő mértékben fordul e földrész felé. Példaképpen azt említhetném meg, hogy az ENSZ februárban Genfben rendez olyan konferenciát, amelly a tudomány eredményeinek a gazdaságilag gyengén fejlett országok érdekében történő hasznosításával foglalkozik. A konferenciára több mint 2000 nemzetközileg ismert tudós küldött előadást. Közismert, hogy a szocialista Magyarország igen intenzíven érdeklődik az afrikai problémák iránt. Afrikai barátaink ezt nagy örömmel veszik tudomásul, ellenfeleink viszont gyakran azt kérdezik, hogy »-mit keresnek a magyarok Afrikában?« Mi természetesen — amint ezt kormánydelegációnk mindenkor hangsúlyozta —, kis ország vagyunk és gazdasági lehetőségeink erősen korlátozottak. Mégis úgy érezzük, hogy Afrika fejlesztésében ma minden progresszív közösségnek és arra alkalmas egyénnek közre kell működnie. Nem keresünk és hajhászunk egyoldalú gazdasági előnyöket. Az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és az őszinte segítőkészség jegyében kívánjuk gazdasági és kulturális kapcsolatainkat Afrikában is kiépíteni. Van azonban valami, amiben mi, szocialisták, forrón hiszünk: az örökös emberi haladás és a kultúra kontinuitása csak oly módon képzelhető el, ha minden nemzedék, ország, csoport átadja tudását és tapasztalatait azoknak, akik ma még azzal — mások hibája folytán — nem rendelkeznek. \ Nekünk is van egy sereg tudásunk és tapasztalatunk, ezeket részben örököltük, részben másoktól kaptuk, de magunk is gyarapítottuk. Az a körülmény, hogy kis ország vagyunk és korlátozott lehetőségekkel rendelkezünk, nem ment fél bennünket azon kötelezettségeink alól, amelyek az emberiséghez való tartozásunkból és sorsáért érzett felelősségünkből fakadnak. Ebből az alapvető magatartásunkból fakad afrikai politikánk és az a törekvésünk, hogy — szerény lehetőségeinkhez képest — segítsük az afrikai népeket új államaik megerősítésében és gazdaságuk fejlesztésében. E törekvésünk meggyőző bizonyítéka, hogy sok magyar szakember dolgozik ma már Afrikában és egyre több afrikai diák tanul nálunk. E törekvésünket és tevékenységünket afrikai barátaink nagyra értékellik; olyan kiváló államférfiak emlékeztek meg elismerőleg a magyar szakemberek munkájáról, mint Sekou Touré, Módiba Kelta és dr, Kwarne Nkrumah. Boldogok voltunk, midőn azt hallottuk, hogy az említett kiváló államférfiak a magyar szakértőknek nemcsak a tudását és munkaszeretetét, hanem a magatartását is dicsérték. Méltányolták, hogy szeretettel és barátsággal viseltetnek az egyszerű emberek iránt, senkit nem néznek le és tudásukat valóban megosztják másokkal. Szakértőink ezen tulajdonságai már a szocialista rendszerben alakultak ki, illetve tökéletesedtek; ezért képesek — az igazi internacionalizmus szellemében — a magukénak érezni más népek problémáit. A tömegek között járva, üzeméket, kikötőket és gazdaságokat látogatván, azt tapasztaltuk, hogy az államférfiak elismerő szavai híven juttatták kifejezésre mindazok véleményét, akik munkakapcsolatba kerültek magyar szakértőkkel. íly módon öregbítették a magyar szakemberek hazánk tekintélyét és jó hírét a messzi Afrikában. Örömmel tapasztaltuk azt is, hogy államférfiak, gazdasági szakemberek, tudományos kutatók, de törzsfők és egyszerű gazdálkodó emberek is behatóan érdeklődnek Magyarország iránt. Ismerik egyes eredményeinket, számontartják sikereinket és különösen a magyar fejlődés gyors üteme ragadta meg őket. Érthető ez, hiszen ma egész Afrika elsősorban saját növekedési és fejlődési problémáival van elfoglalva. A mai Afrika is gyors, de tervszerű fejlődés megvalósítására törekszik. E fejlődés során emelni kell a nép nagy tömegeinek kulturális színvonalát, ki kell fejleszteni az ipart és a fejlett mezőgazdaságot. A gyors társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődés óriási energiákat vesz igénybe és szabadít fel a jövő számára. Az ilyen jellegű fejlődés egységet és bizalmat követel; egységet, hiszen áldozatot hozni csak úgy lehet, ha azt mindnyájan tesszük; bizalmat, hiszen az önfeláldozás első gyümölcseit csak holnap vagy holnapután ízlelhetjük meg. Jólesik ilyenkor a barát szava, aki az út egy részét már megtette és kemény munkája első eredményeit már érzékeflte. Másrészt a mi emlékezetünkben is még élénken élnek a szenvedések és megpróbáltatás, majd az útkeresés és botladozás évei. Ezért mélyen át tudjuk élni a mások útkeresésével járó bonyodalmakat és nehézségeket, bízván abban, hogy a helyes útra végül rátalálnak. 'íme, ez a fejlődő afrikai államok és a szocialista Magyarország között kialakult íokonszenv egyik biztos alapja! Azzal a meggyőződéssel tértünk haza, hogy küldöttségünk útja megerősítette hazánk és a különböző afrikai népek között kialakult barátságot és együttműködést és a kapcsolatok kibővítése mindenkinek hasznára válik. Magunkkal hoztuk egy forrongó, új életre ébredt és alkotóerőit most kibontakoztató ősi és mégis fiatal kontinens képét, amely harcok és nehézségek közepette, de a holnapi győzelem bizonyosságával épít, dolgozik, harccá és tanúi. OKÉSZSÉG Megérkezés Guineába Nigéria. Fogadáson gazdasági szakemberekkel Kállai Gyula és Bognár József Sekou Touré és a Parlament elnöke, Diallo Saifoulaye társaságában / J* *
