Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-02-15 / 4. szám
IIÍOil A FÉLELEMTŐL A népmesék a nép félelmeit, szorongásait őrzik és oldják. A nép mesékben állt bosszút szenvedéseiért is, a nép hőse a mesékben vágta le a sárkány hét fejét, a mesékben vett elégtételt elnyomásáért, kínzásáért mindaddig, amíg az életben, a valóságban ezt meg nem tehette. Ha unokáink majd mesét mondanak unokáiknak, nem sárkányokról, boszorkányokról fognak beszélni, de el fogják mondani, hogy nem is olyan régen két rettenetes szorongás gyötörte az embereket. Az egyik a halálfélelem., nem a fáradt aggkor békés elpihenésétől való félelem, hanem a korai, az erősiakos haláltól, a mindent elpusztító háborútól való rettegés. A másik a létbizonytalanság érzése, a jövőtől, vagyis magától az élettől való félelem volt S hogy e két szorongató félelemtől hogyan szabadulnak fel az emberek, az egész emberiség és minden egyes ember is, arról sok szó esik nemcsak a jövendő mesékben, hanem már ma is, Magyarországon is, azokon a gyűléseken is, amelyeket a februári országos választás előtti hetekben tartottak ezer és tízezerszámra az egész országban, s amelyeken a részvevők kiválasztották a maguk soraiból azokat, akiket legalkalmasabbaknak ítéltek arra, hogy az országgyűlésben és a tanácsokban ügyeiket, érdekeiket képviseljék. Magyarország népe választásokra készült ezekben a hetekben. Nemcsak az országban, hanem külföldön is igen nagy az érdeklődés a magyar közélet egyik legfontosabb eseménye iránt. A választás két részből áll a Magyar Népköztársaságban, a kiválasztásból és a megválasztásból. A nép a maga soraiból választja ki, és jelöli képviselőit, tanácstagjait. Ilyen jelölőgyűlés után beszélgettünk egy kis nógrádi faluban arról, hogy mi a különbség a régi, a felszabadulás előtti és mai életük között. Sorra kerültek elő az adatok. A faluban, amelynek ezer lakosa sincs, és amelyre a felszabadulás előtt valóban tökéletesen ráillett az istenhátamögötti jelző, ma négy magánautó, 39 motorkerékpár van. 7 televíziót kapcsoltak már be, 50 mosógép könnyíti meg az asszonyok munkáját, akik nem sulykolják tcbbé a ruhát a patakban. Elmondták az ennivaló, az étrend megváltozását, a falusi ruházkodás forradalmi átalakulását, a lányok nagyvárosi divatos öltözködését... Sorra vettük, hogy hányán iratkoztak be egyetemre a faluból, ahonnan "j azelőtt még középiskolába sem jutott V egyetlen gyerek sem. Azután az új házak utcái, a fürdőszobák, a modern, új bútorok felemlítése következett. És cikkor az egyik idősebb termelőszövetkezeti tag csendesen azt mondja: — Ezek mind látható, megmutatható és megszámolható dolgok, de van még valami, amit elmondani se könnyű, ami bennünk van. Valami nagy könnyebbség, valami gondnak az elmúlása, az, hogy eszünkbe sem jut félni attól, mi lesz holnap, lesz-e munkánk, pénzünk, ennivalónk. A mai fiatalok nem is tudják elképzelni, hogy ez volt húsz-harminc évvel ezelőtt a mi legnagyobb gondunk. És ezzel rátapintott a legcsodálatosabb változásra, ami az emberekben Magyarországon a felszabadulás óta bekövetkezett. A szocializmust építő magyar nép alkotmánya, amelynek előírása szerint a választás is történik, választóvonal a régi ember és az új ember között, A régi ember a kapitalista társadalomban élt, és elszenvedte ennek a társadalomnak legszömyűbb betegségét, az egyéneket és társadalmi rétegeket egyaránt halálosan nyugtalanító egzisztencia-félelmet. A régi embernek a nem is olyan régi korban részt kellett, vennie, akár akarta, akár nem, az „a}iú bírja, marja” élethalál harcban, félnie kellett állandóan attól, hogy mi lesz holnap, lesz-e munkája, pénze, neki és családjának ennivalója. Az új ember, akit a szocializmus teremtett újjá, egzisztencia-félelem nélkül élvezheti munkáját, és az életnek munkájával megszerzett örömeit. Magyarországon a felszabadulás után megszűnt örökre a munkanélküliség réme is. A választóvonal a régi élet és az új élet között a Magyar Alkotmány 45. paragrafusa, amely így hangzik: „A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot, és a végzett munka minőségének megfelelő díjazást”. Ez a paragrafus azt jelenti, és ez már közel tizenöt esztendeje be is bizonyosodott, hogy a kapitalista társadalom dolgozóinak legszörnyűbb réme, a munkanélküliség nem fenyegetheti és nem is fenyegeti a Magyar Népköztársaság polgárait. Gazdasági válságoktól mentesített új társadalmi rendünkben mindenki számára, aki dolgozni akar, biztosítva a munka joga, lehetősége és aki önhibáján kívül nem tudna dolgozni, annak számára biztosítva van az állam eltartó segítsége. Ez hozza azt a derűt, azt a boldog nyugalmat a magyar társadalom életébe, amely a városban és falun egyformán megkülönbözteti a magyar életet a kapitalista társadalom életgondoktól sűrű légkörétől. Megszűnt az egyik szorongató nagy félelem: a jövőtől, az élettől való félelem. És a másik, a háborútól való rettegés megszűnésében is bízhatunk ma már. A béke erői döntő harcban állnak a béke győzelméért, a háború, teljes kiküszöböléséért az emberiség életéből. Ez a harc remélhetőleg győzelmesen fejeződik be. Tárgyalások folynak a világ nagyhatalmai között az atomkísérletek megszüntetésére. Ha ez a tárgyalás eredménnyel jár, nagy lépéssel közelebb jutunk az általános és teljes leszerelés megvalósításához, s talán szabad lesz az út a békés verseny, a békés egymás mellett élés, a zavartalan gazdasági és kulturális versengés előtt. S akkor megszűnik az emberek és társadalmak másik szorongató félelme is: az erőszakos, idő előtti haláltól való félelem, az emberiség tömeges pusztulástól való félelme. Az államok nagy távlatokban tervezik a jövőt, ötéves, hétéves tervek, húszéves távlati tervek készülnek és valósulnak meg, amelyek száz és százmilliók életét, sorsát alakítják, száz és százmilliók boldogabb életét készítik elő. Ezeken a terveken belül a két halálos szorongástól megszabadulva, majd biztosan tervezheti életét minden egyes ember is. És ha béke lesz, mi hisszük, hogy béke lesz, e tervek meg is valósulnak. Mihályfi Ernő Ma mozdulatlan páncél borítja a folyót... ... de biztosan közeledik már az új tavasz és — nyár (VAtnot Láezló én MTI Foto felvételei)
