Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-12-15 / 24. szám
Egy termelőszövetkezet gondjai zárszámadás előtt Elnök: Huszonhárom vagon kenyérgabonát evett meg az aszály. Nyolcvan nyugdíjasunk három esztendő múlva nem dolgozik. Mit csinálunk akkor? A vizes-mérnök: Öntözünk! Kemizálunk! Gépesítünk! A kilencvenkét fiatalunk meg felér a nyolcvan öreggel. Elnök: Fel ám, ha tanulnak! A vita az ötezerhatszáz holdas hartai »-Lenin« Termelőszövetkezet irodájában folyik. A zárszámadást készíti elő, és a jövő esztendei tervet vitatja meg a vezetőség. Az elnök öt vénkét esztendős Oláh Pál a neve. Azok közé a sokat látott, sokat próbált fáradhatatlan parasztemberek közé tartozik, akik egész életükben mindig megtalálják a munka nehezét, és meg is birkóznak vele. Oláh Pál is volt már napszámos, gyári segédmunkás Pesten, majd földet jussolt új birtokos a felszabaduláskor. Végzett mezőgazdasági szakiskolát, és 1948-ban már termelőszövetkezeti elnök lett Bácsalmáson. A hartai »Lenin« elnökévé 1956. január 1-én választották meg. Ezer hold volt akkor ez a birtok. Mint a megye legrosszabb termelőszövetkezetét emlegették. Egyetlen fillér se volt a bankszámláján, de másfél millió adósság terhe fojtogatta. A »vizes-mérnök« —, ahogy a hartai népnyelv Czibere Vilmos öntözésügyi szakmérnököt elnevezte — fiatal ember. 1960-ban szerezte az oklevelét a Gödöllőd Agrártudományi Egyetemen. Ebben a termelőszövetkezetben volt gyakornok, és ide jött vissza, mert ide húzta leginkább a szíve... A legszívesebben az egész beszélgetést papírra vetném, de hát vaskos könyvnyi papiros kellene áhhoz Így csak a lelkét próbálom visszavetíteni a lázas disputának, a számoszlopok regimentjének, hiszen abban is tükröződik az egész. Küzdelmes, nehéz út volt, míg az adósságok tengeréből négy esztendő alatt odáig jutottak, hogy 8 millió forint volt a bruttó bevétel, 1963-ban pedig tizenötmillió-hétszázezer forint. A Nagykékesen, aminek valamikor Érsekharta volt a neve, mert a kalocsai érsek birtoka volt itt mind, az egész határ — új házak sorjáznak, lehet vagy száz. Lassan új falu születik errefelé is. .. A cukorrépa 300 mázsát fizetett holdanként az idén, és 340-et kell fizessen jövőre. A fűszerpaprika minden holdja 100 mázsa termést hozott. November 28-án még zöldborsót szedtek a termelőszövetkezet tagjai, zöldborsót, amit őszi árpa után vetettek, hogy pótolják a jövedelemkiesést, amit a 23 vagon kenyérgabona elvesztése okozott. Száz mázsák, százezer és millió forintok állnak a rubrikákban. Vallanak a kimutatások arról, hogy ebben az esztendőben átlagosan 18 300 forint jut egy-egy termelőszövetkezeti tagra. Meg, hogy az ösztöndíjasok taníttatására és a szakmunkás-képzésre 400 000 forintot költött a termelőszövetkezet. Érdekes, ez a kimutatás, mert bizonyítja, hogy egy fejlődő termelőszövetkezet élete, munkája mennyire megkívánja a szakmunkás-képzést. A hartai »Lenin« Termelőszövetkezetnek egyetemet végzett a főkönyvelője, és a főagronómusa, főiskolát a főállattenyésztője, egyetemet az üzemgazdasági mérnöke, és az öntözésügyi szakmérnöke, Saját állatorvosa van. De ez sem elegendő. A termelőszövetkezet ösztöndíjával öt termelőszövetkezeti fiatal tanul mezőgazdasági technikumban, tizen pedig levelezőtagozaton képezik magukat. De taníttat a termelőszövetkezet lakatos, kovács, asztalos, szobafestő tanulót, képez kertészt, baromfitenyésztőt, sertésgondozót, juhászt, vajmestert. A traktorosok közül 32-en járnak továbbképző iskolába. Az ezüst kalászos növénytermesztési tanfolyamod hetvenen, az állattenyésztésit hatvanan végzik. Van a termelőszövetkezetnek saját orvosa. Nemcsak az öregekről gondoskodnak, de hozományt adnak a házasulandó fiataloknak, szülési segélyt az anyáknak ... A vizes-mérnök: ... tehát kétezernegyven holdat öntözünk jövőre. Elnök: Igen, az idei ötszáz holddal szemben... Mennyivel könnyebb megszervezni, mint továbbfejleszteni egy termelőszövetkezetet. A vizes-mérnök: Könnyebb. De mire nyugdíjba megy a nyolcvan öreg, és végeznek a technikumokban, meg a szakiskolákban a fiatalok, huszonötmillió forint lesz a szövetkezetünk bruttó bevétele, mert öntözünk, kemizálunk, gépesítünk. (joős) Kolb Jánosné a termelőszövetkezet kertésze Oláh Pál, a termelőszövetkezet Czibere Vilmos, a »vizeselnöke mérnök« Száz Ilyen új házat építettek maguknak a termelőszövetkezet tagjai, az egykori Érsekhartán. Az építési költség házanként ISO 000 forint A termelőszövetkezet egyik specialitása: az alkatrészraktár. A trak-» torokhoz, kombájnokhoz így mindig kéznél van a szükséges alkatrész Épül a szövetkezet új sertésflaztatöja (Joós F. Imre felv.) Szemelvények a népszámlálás eredményeiből Ma már a statisztika sem az a titokzatos és száraz tudomány, amilyennek valaha látták az emberek és ami miatt a népességi adatokat csak a szakemberek ismerték és értették. A terv-állam embere megbarátkozott a számokkal, az arányokkal, mutatókkal és indexekkel, hiszen a népgazdaság fejlődésének, az életszínvonal emelkedésének, a tervteljesítésnek mértékét — ami minden dolgozót személyesen és anyagi vonatkozásban is érint — a nép összessége kíséri napról napra és negyedévről negyedévre figyelemmel. Ez pedig mind statisztika. Ebbe az általános tájékoztatási gyakorlatba szervesen illeszkedett bele a legutóbbi népszámlálás, amikor az összeírás eredményeit nemcsak a szaklapokban és hivatalos kötetekben, a szakemberek számára tette közzé, hanem folyamatosan a napi sajtóban is, népszerű nyelven megírva, mindenki számára érthetően. Ezekből az adatokból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. 1960. január 1-én alig néhány tízezerrel kevesebb, mint tízmillió lakosa volt hazánknak, pontosan 9 961000. — Budapesten ugyanekkor 1 805 000 ember élt. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az utóbbi 90 esztendő alatt az ország lakossága megkétszereződött, Budapesté a hatszorosára emelkedett. Az ország össznépességének növekedésén belül nagymértékű népességmozgás zajlik, amit röviden úgy jellemezhetünk, hogy a falusi népesség a város felé törekszik. 90 évvel ezelőtt a népességnek még háromnegyed része, 1960-ban már nem is kétharmada lakott falun. Ezt a szaknyelven kifejezett »városi szívó hatást« legnagyobb mértékben Budapest fejtette kli, melynek lakossága 1869-ben csupán 300 000 volt. 1949 és 1960 között a községek népességének csaknem egyötöde lakóhelyet változtatott (1 073 000 személy), és ezeknek majdnem a fele Budapestre, illetve más városba költözött. Hazánk legnépesebb városa a főváros után a 144 ezer lakosú Miskolc, majd Debrecen, Pécs és Szeged következik a rangsorban 130, 115 és 99 ezer lakossal. Országunknak még nyolc 50 ezer lakoson felüli városa van. A 63 város közül legkisebb a 10 000-nél kevesebb lakosú Kőszeg, a 3210 község közül pedig az 59 lakosú Nemesmedves, Vas megyében. Megyéink közül legnépesebb a 781 ezer lakosú Pest megye, az egyaránt 586 ezer lakosú Szabolcs-Szatmár és Bács- Kiskun megyék. Népességszáma alapján legkisebb a 236 ezer lakosú Nógrád megye és a 270 ezer lakosú Tolna és Komárom megyék. Érdekes, hogy éppen a legkisebb és a legnagyobb tehát Komárom, Nógrád és Pest megyék iparilag a legfejlettebbek. A népességen belül végbemenő folyamatok közül nemcsak a város felé orientálódás a szembetűnő, hanem az öregedés is, vagyis az arányeltolódás az egyes korcsoportok között olyképpen, hogy magasabb az öregkorúak és alacsonyabb a gyermekkornak aránya. Két adat élesen rávilágít erre a jelenségre. Az elmúlt 90 esztendő alatt a 60 éves és ennél idősebbek aránya megháromszorozódott, a 15 éven aluliaké pedig egyharmadáról egynegyedére csökkent. A népesség öregedése két fő okra vezethető vissza. Egyik az egészségügy állandó javulása. Ma már valószínű, hogy a világra jött fiú 65, leány 70 évig él, míg a század elején a várható átlagos élettartam a negyven évet sem érte el. A népesség öregedésének másik oka a születések számának csökkenése, melynek eredményeképpen csökken a gyermekkorűak aránya. Míg 1920-ban a házas nőknek kevesebb, mint harmada, addig 1960-ban több mint fele csak 1—2 gyermeket szült. Negyven évvel ezelőtt még 420 ezer, 1960-ban már csak 200 ezer házas nő tartozott a sokgyermekes kategóriába. Érdemes rövid pillantást vetni más országok népességösszetételére is, hogy helyünket felismerjük. Hazánk nagyjából a középtájon helyezkedik el, azaz vannak nálunk öregebb és vannak fiatalabb népesség-összetételű országok. A világrészek között Európa népessége a legöregebb és Dél-Amerikáé a legfiatalabb. Európa országai közül Ausztriában, Belgiumban, a két német államban magasabb az öregkorúak aránya, a többi államban viszont alacsonyabb. A gyermekkornak aránya a Szovjetunióban, Portugáliában, Lengyelországban és Jugoszláviában lényegesen magasabb, mint nálunk. A népszámlálási adatok közül magukra hívják a figyelmet azok is, amelyek a népesség családi állapotában beállott változásokra mutatnak rá. Miként évtizedről évtizedre megfigyelhető volt a népesség öregedése, úgy megállapítható a házasok és elváltak arányának állandó növekedése is, népszerűén szólva, az a folyamat, hogy a házasodási kedv nő és evvel együtt, sajnos, a nem sikerült házasságok száma is. 1960-ban 2 millió ötszázezer házasság állt fent, 400 ezerrel több, mint 1941-ben. 1949 óta 773 ezerrel nőtt a házasok száma és ezáltal arányuk magasabb lett, mint korábban bármikor volt. Ezt a növekedést elsősorban a házasságra lépési kor előbbre tolódása okozza. 1960-ban a 20—24 éves nők 67%-a, 1930-ban csak 47%-a volt házas. A 25—29 éves házas férfiak aránya 1930-ban csak 60%, 1960-ban már 76% volt. 35—39 éves korban a férfiaknak már 91%-a házas. Az átlagos házasodási kor férfiaknál 29, nőknél 25 év. A házasságkötések számának növekedésével egyidejűleg, de annál lényegesen nagyobb ütemben növekedett a válások száma is. A nem sikerült, válással végződött házasságok aránya több mint tízszerese a század! eleiinek. amit jól érzékelhetően mutat az alábbi grafikon; ‘«w lük* nfp i«;-ó mi 1*1 %-• Az ábrán világosan látható, hogy a válások aránya 1949 óta milyen erősen megnövekedett. 1960-ban már 150 ezer volt az elváltak száma, akik közül kétszer annyi a nő, mint a férfi, ami arra mutat, hogy a férfiak gyakrabban házasodnak újra, mint a nők. 1000 házasságkötésre 187 válás jut. A fiatalabb korban kötött nagymérvű házasodás okai között bizonyára lényeges szerepet játszanak az előnyös kereseti viszonyok és a munkanélküliség teljes megszüntetése. Dr. Mikes Gábor (Folytatjuk.)
