Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-12-01 / 23. szám
BeutuUUiulc MIKLÓS GYÖRGY urat, a DEXROIT-i Petjfi Kik titkárát. akinek a Magyarok Világszövetsége Elnöksége a Világszövetség EZÜST JELVÉNYÉT ítélte oda önzetlen kulturális és társadalmi tevékenysége elismeréséül. 04... Erről a kedves látogatásról a beszámolót egy történet elmondásával kell kezdeni. A szín: Szombathely, a Savaria Szálló környéke. Ott állt meg az az autóbusz, amely osztrák vendégekkel zsúfolásig telve Kőszeg felől érkezett. Természetesen a járókelők megálltak nézelődni, s valaki nyomban oda is lépett az osztrák vendégek egyikéhez, és rámutatott a kabátja hajtókáján levő piros-fehér-zöld szegélyű zománc-jelvényre. • — Milyen jelvény ez kérem? — tudakozódott, természetesen németül. — A Magyarok Világszövetsége jelvénye — válaszolt a megszólított kedvesen mosolyogva és magyarul. A vendégek ugyanis, akik a kőszegi határállomáson át érkeztek hazánkba, a Burgenlandi Magyar Kulturális és Sportegyesület tagjai voltak. Rokonaik látogatására jöttek, több mint hatvanon. Meglett férfiak, idős asszonyok, s fiatalok is szép számmal. A legifjabb osztrák vendég a tizenhét hónapos Csoknyay Palika —, már másodszor jár Magyarországon. A nagymamát es az általánosiskolás unokanővérét látogatta meg Szombathelyen ... A nagymama könynyes szemmel, boldogan ölelte meg az unolvát, és akkor mondta a szombathelyi em-Csoknyay Palika a nagymama és az unokanövére karjaiban Az osztrák vendégek Szombathelyen. Alsó kép: A két egyesület választmányának és elnökségének tagjai: Budapesten a Magyarok Világszövetségénél: (balról jobbra: Pirltl Jenő, Ebenstein Ferenc, Andrisok Anna, Rossmy Rudolf) (Joós F. Imre felvételei) A Munkásegyesület tagjai Győrött A burgenlandiak Kőszegen bér, aki még mindig a zománcjelvényt nézegette: — Soha nem tudtam, hogy a magyarok az egész világon felismerhetik egymást... ... Egy nappal előbb majdnem szóról-szóra ugyanez a párbeszéd hangzott el Győrött, a Vörös Csillag Szálló előtt, ahová a Bécsi Magyar Munkásegyesület tagjainak több mint negyvenhat tagú csoportja érkezett rokoni látogatásra Hegyeshalom felől. Es való igaz, szerte a világban ma már mindenütt találkozunk a Magyarok Világszövetsége jelvényével... Kedves ez a történet és jellemző. A Burgenlandi Egyesület és a Bécsi Munkásegyesület minden tagja viseli már a jelvényt. Ezt Rossmy Rudolf mondta, a bécsi magyar társadalmi egyesületek rendezőbizottságának elnöke, aki a Munkásegyesület csoportját vezette és Ritter Ferenc a burgenlandiak vezetője. A Magyarok Világszövetsége mind a két csoportot ünnepélyesen fogadta a határállomáson. A két egyesület választmányának és elnökségének tagjai: Piriti Jenő, Ebenst ein Ferenc, Andrisek Anna és Rossmy Rudolf Budapesten látogatást tettek a Magyarok Világszövetségénél. A vendégeket a szövetség főtitkára, Beöthy Ottó fogadta. A csoport tagjai rokonaikat keresték fel. Szombathelyen, Kőszegen, Szentgotthárdon, Szentendrén, Budapesten, Körmenden fogadták az itthoniak az Ausztriából érkező rokonokat. Megbeszélték, hogy a karácsonyi ünnepekre meg újesztendőre ismét, hazalátogatnak. A burgenlandiak még egy külön kedves látogatásra is készülődnek az új esztendőben. Farsang első vasárnapján Kőszegen ünnepélyes dalostalálkozó és bál lesz. A burgenlandiak — főleg a fiatalok — megígérték, eljönnek bálozni Kőszegre ... (j.) RÉGI lm ÉS HANGOS NYOMÁBAN Juhász Károly (Novotta Ferenc felv.) Keresem a térképen, hofl is van az a Bogota. Nagyon, nagyon messze. S nemcsak kilométerekben, hanem főleg életformában, fogalmaikban, szokásokban jelent aikkora távolságot, amelyre egyszerűen s plasztikusan azt szokás mondani: «Egy másik világ-«. Ebből a másik világból — sokezer kilométer s tizenöt esztendő távolából — ismerős szavak, fogalmak csillannak fel. A tudat megőrizte őket s most itthon a látogató ajkáról régi szokásokat, régi meghitt életformát idézve bukkannak elő. — Szegedi egyetem... — mondja a látogató s mindjárt utána: — Piros paprika, igen piros paprikát szeretnék magammal vinni meg barackpálinkát. És halasi csipkét a feleségemnek. És mindenkinek, aki szereti az igazi zenét: Bartók és Kodály partitúrákat Régi szavak, régi fogalmak s talán kicsit sutáin és össze nem illően tolulnak fel, ám meghitt keveredésük — érthetően — a nagy érzelmi telítettséget jelzi, a pillanat megrázó erejét amikor a múlt hirtelen jelenné forrósodik. S persze, jelent még valamit: az érdeklődés bonyolult sokrétűségét. Juhász Károly, a Bogotából érkezett látogató valamikor a szegedi egyetemen szerezte meg vegyész doktorátusát s a paprika meg a pálinka nemcsak mint hazai íz, hanem mint élelmiszer-vegyészeti produktum is foglalkoztatja emlékekkel terhes képzeletét. Bartók és Kodály sem csupán mint hazai hang csendül fel a lelkében, hanem ehhez az igényéhez is «szakmai« izgalom társul. A vegyészdoktor Juhász Károly ugyanis hivatásszerűen énekel, s jókora repertoárjának sok tucatnyi foglalatát, Schumann és Beethovendalokat, Verdi és Wagner operaáriákat őrző lemezeit hozta magával. De leginkább Bartókot és Kodályt szeretne énekelni végre. Különös, töprengő ember. Keveset, s kicsit szaggatottan beszél. Láthatóan felkavarták az élmények. Tizenkét nap itthon! Milyen nagyszerű tizenkét nap és milyen kevés! Tulajdonképpen pihenni jött Európába s Madrid, Párizs, London, Amsterdam, Zürich, valamennyi mint az európai műveltség és művészet egy-egy állomása kínált üdülést... De most egyszerre nagyon is szűkreszabottnak érzi a hazai látogatásra szánt alig két hetet. Mert itt megtalál mindent, amit a többi nagyvárosban, de azokban nem találja meg azt, amit itt. Tűnődve és kis sóhajjal beszél erről. — Megvallom, némileg bizonytalan érzelmekkel jöttem haza. Odakint még mindig túlságosan sokat beszélnek a magyarországi «zavaros viszonyokról«, még mindig túlságosan sokan sajnálják «szegény« Magyarországot. Az ilyen megnyilvánulásokat persze, akár tájékozatlanság, akár rosszindulat szülöttei, elsöpri a valóság szele. Sejtettem és most meg is győződtem róla, hogy az emberek. Magyarországon jól és szabadon élnek. Mindenki kedvére gyakorolhatja a vallását, mindenki tehetsége szerint tanulhat, érvényesülhet. Az Operában láttam a Don Carlost s a másik operában, az Erkel Színházban Lohengrint: mindkét előadás megállná a helyét a Metropolitan színpadán. Néhány pillanatig mag*elé néz, aztán ismét megszólal: — És az emberek... igen, az emberek nyugodtak, kiegyensúlyozottak, szívélyesek. Én már oda gyökerezem Bogotába. Érdekes, színes, sajátos élet lüktet ott. De ez itt... ismerős, kedves szokások, más fogalmak... más világ. S ekkor tudtam, hogy a Bartók meg Kodály partitúrákra gondol és össze nem illő, de érthető módon... a paprikáira meg a barackra is. És e percben még egy furcsa dolog történt. Azt mondta: — Nagyon szeretek énekölni. Ezt a kiejtést a hajdani szögedi egyetemi hallgató kapta ráadásul a tanulmányaihoz. Juhász Károly a régi hangokat és ízeket keresi itthon, de valami ott, a messzi Bogotában is folyton benne s vele volt. A vegyészmérnök-énekes ... konzerválta a régi, dallamos »ö« betűt. S. M. Brazil építőművészeti és ipari kiállítás nyílt Budapesten. A kiállítás érdekes darabja egy érctömb, amely 75 százalék vasat tartalmaz I
