Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-11-15 / 22. szám
KÉPEK A SÓBÁNYÁBAN A képeknek, akárcsak a könyveknek, megvan a maguk sorsa. Léteznek képek, amelyek a múzeumi termek helyett sóbányában tároltatnak. Magyar festmények — osztrák sóbányában. Ezekben a napokban a nemzetközi sajtó ismét sokat foglalkozik az Alt-Aussee-i sóbányában levő magyar festményekkel. Hivatalos osztrák megállapítások szerint 1180 festményt őriznek itt, de legutóbb az újságíróknak csak 300-at mutattak meg. Az osztrák Műemlékvédelmi Hivatal véleménye így hangzik: »A festmények állapotát nem lehetne minden további nélkül kifogástalannak mondani«. A Duna mentén fekvő Győr városát a rómaiak Arrabónának nevezték. Alig néhány évtizeddel fiatalabb csak, mint Vindobona. Alapításánál ugyanaz a légió a IX. adiutrix / (segítő) vett részt, amelynek jelzése megtalálható az egy- I kori vindobonai katonai tábor tégláin is. A győri múzeumban, ebben az emeletes barokk épületben, amelynek higgadt, nyugodt vonalai olyannyira jellemzik a magyar barokkot, teremről teremre végigkísérhetjük az ősi település fejlődését. A barokk palota olyan ritkaságokat rejt magában, amelyek díszére válnának Európa bármelyik múzeumának. A hellenisztikus korból származnak a Dionysos életéből vett jelenetekkel díszített korsók. Finom arányaival, mesteri kidolgozásával mindenki figyelmét magára vonja az a kis márványszobor, amely Sllenust ábrázolja, amint borral itatja Bacchus kedvenc állatát, a párducot. A III. és IV. század háborúi elpusztították Arrabónát, a hunok, majd a nyugati gótok seregei elől a lakosság elmenekült, a házak, villák, oszlopcsarnokok rombadőltek, s az enyészet lett úrrá az egész egykori Pannónián, a »Colonia Splendidissimán«. Sok évszázad után a magyar állam alapítója, Szent István, 1001-ben lerakta az első magyar Benedek-rendi monostor alapjait, a közelben levő pannonhalmi hegy tetején. A monostor mellett pedig nemsokára kezdett felépülni az új város, a Duna és a Rába összefolyásánál gyűrűs sáncokkal körülvett Győr — innen kapta nevét is. A múzeum tárlói azt bizonyítják, hogy a bencés atyák, majd pedig a városi magisztrátus tagjai gondosan gyűjtötték és elraktározták a város történetére, a nép életére jellemző emlékeket. A pannonhalmi apátság alapítólevele mellett láthatjuk a gondosan összeállított tárlókban a törökök vaskakasát. Szerintük Győr csak akkor kerül vissza a keresztények kezére, ha a vaskakas kukorékolni kezd. A város történetének sok-sok értékes és érdekes emlékét őrzi tehát a múzeum. A tárlók tele vannak, de a múzeum falai üresek, kopárak. Festmények, metszetek, rézkarcok ugyanis nincsenek a múzeumban. De a városi képtárban sem, mert az nincs. Üresen állnak a gyönyörű empire szoba falai (beredezésében olyan érték fedezhető fel, mint a zsiráfzongora), s képek kívánkoznak a barokk díszterem falaira is, amelynek freskóit 1756-ban győri mester készítette. (A pannonhalmi főapát Sajgho Benedek és a festő egyaránt hazafias érzelmű ember volt, mert Árpádot, a honszerzőt, aki 806-ban vezette ide népét, kuruc dolmányban, vagyis a XVIII. század ruházatában festette meg.) Pedig a városnak volt képtára. Csakhogy a háború vége felé a nácikkal kollaboráló főispán parancsot adott a képek összecsomagolására és kiszállítására. Január 20-a táján, amikor a felszabadító ágyúk már ötven kilométerre, Komárom magasságában dörögtek, 25 bála és 10 hatalmas láda két vagönban elindult a nyugati határszél felé. A két vagonról csak annyit lehetett tudni, hogy megérkeztek a Sopron meletti Brenmbergbányára. Attól kezdve aztán a két vagonnak és a győri képtár műkincseinek nyoma veszett. A háború befejeztével, amikor megkezdődött a károk számbavétele, igyekeztek összeállítani a győri képtár veszteségét is. Nem volt ez egyszerű munka, a hadiesemények következtében az irattárak, leltárak elpusztultak, emellett a képtárban őriztek olyan alkotásokat is, amelyeket a Budapesti Szépművészeti Múzeum örök letétként adott át Győrnek. De eltűnt az erről szóló levelezés és a leltár is. 'Hosszas utánjárás és kutatás eredményeként végül sikerült összeállítani megközelítő pontossággal a győri képtár veszteségét. Százharminc olajfestmény, metszet és régi térkép tűnt el néhány más múzeumi tárggyal együtt. A mai múzeum anyaga azért maradt meg. mert a bencések elrejtették. Továbbra sem sikerült azonban a Szépművészeti Múzeumból Győrnek átadott anyag megállapítása. A kutatások eredményeként annyit sikerült kideríteni, hogy Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Lotz Károly, Benczúr Gyula, Ferenczy Károly, Mednyánszky László művei szerepteltek az örökletéti anyagban. Végre 1946-ban előkerült egy leltár, amely felsorolja az eltűnt képsek nagy részét. Érdemes megemlíteni a neveket. Az elveszett képek között szerepel Székely Bertalan »Murányi Vénusz«, Broczky Sándor »Balatoni táj«, Vaszary János »Napfürdő«, Réti István »Balaton«, Szönyi István »Dunapart«, Holló Alajos »Régi Rába-híd«, Edvi Illés Aladár »Csacsifogat«, Szönyi István »Téli táj« című képe. Ezenkívül Rudnay Gyula, Iványi-Grünwald Béla, Szüle Péter, Istókovics Kálmán, Pólya Tibor, Pandur József, Fényes Adolf, Lieczenmayer Sándor, Elekffy Jenő, Komjáthy Gyula, Abo Novák Vilmos, Pohárnok Zoltán, Csányi Károly, Herritz Oszkár, Győry Frigyes, Csánky Dénes, Burghardt Rezső, Kirchner Jenő alkotásai szerepelnek a magyar mesterek közül, a külföldieket pedig Hans von Aachen (1562—1615) »Hungária felszabadulása« című műve, valamint Zenoni Domenichino és Hufnagel képviseli. Két esztendeje, 1961 októberében az osztrák hivatalos szervektől értesítés jött Magyarországra, hogy a stájerországi Alt-Aussee sóbányájának félreeső termeiben különféle ládákra akadtak, amelyekben kép>ek vannak. Valószínűleg a háború végén Magyarországról elszállított műkincsekről lehet szó. Kulturális szerveink kiküldtek két szakértőt, akik beható munka után megállapították: a képek valóban Magyarországról származnak. Köztük vannak a Szépművészeti Múzeum értékes festményei. Rábukkantak a szakértők a győri képtár anyagára is. Megállapításaik szerint a festmények, metszetek, rézkarcok, térképek igen rossz állapotban vannak, sokat közülük a teljes pusztulás veszélye fenyegeti. Bebizonyítottuk, hogy a háború végén ezeket a festményeket Magyarországról rabolták el. Ezt az osztrák kormány is elismerte. Fel is ajánlotta, hogy visszaadja az elhurcolt értékeket. Ennek alapján Győr városa megtette az előkészületeket, hogy a képeket már megfelelő környezetben fogadhassa. Az új képtár számára kijelölték azt a palotát, amelyben Napoleon szállt meg 1809-ben. A képtárat mind ez ideig mégsem sikerült megnyitni, mert a festmények még mindig a sóbányában vannak. A magyar nép szeretné, ha ezek a műkincsek visszakerülnének jogos tulajdonosához. Győr városához. Meggyőződésünk, a kultúremberek Ausztriában Is megengedhetetlennek tartják, hogy ezek a képek a győri múzeum helyett'továbbra is az Alt-Aussee-1 sóbányában maradjanak. Az osztrák hatóságok most már hajlanak arra. hogy 140—180 képet visszaadjanak. De továbbra Is nyitva marad a kérdés: mi lesz a többi festmény sorsa? Pethő Tibor A lakodalmi birkapörköltet László Sándor főzte László P. István és felesége S0 esztendó után újra az oltár előtt 4 M WYL4K0DAL0/H A Jászdózsai »Tarnamenti- tsz-ből saját kocsin érkezik a násznép: id. és Ifjú Horváth Ferenc Az aranylakodalmas óreg Jászkun a méhesben. Alsó képen legkisebb unokájával, Marikával (Joós felvételei) A jásznagykun pusztán sudár jegenyefa jelzi az irányt. Mellette a tanya kicsiny, fehér. Olyan apró, mint amilyent a meséből bogárhátú házikó néven ismerünk. öreg itt minden. Százesztendősnél is idősebb a tanya, vének a fák, reves a kútágas ostorfája. De kőhajitásnyira a tanyától új a gyümölcserdő. Amott meszszebb a termelőszövetkezeti központ új irodaépületeinek cserépteteje piroslik. De itt a ködöt pipáló, must ízű őszidőben, a hullongáló sárga levelek zizegése meg a méhes csendje úgy zenél, muzsikál, mint valami ünnepi kórus. Mert ünnep van a jászsági tanyán, kinn Kapitányréten, néhány kilométernyire Jászjákóhalmától! Kettős ünnep. Aranylakodalmát és termelőszövetkezeti tagságának tízesztendős jubileumát üli László P. István meg a felesége, Zsidei Margit. A gazda, az öreg jászkun olyan, akár a jegenyenyárfa a tanya előtt. Sudár, magas. A tartása, a beszéde egyenes. Barázdált arca mosolygós, szeme bogarán eleven tűz csillan, amint beszél. Aki nem tudja, ma sem hiszi, hogy hetvenegyedik esztendejét tapossa. A nagyapja is itt született, ezen a tanyán. Itt látta meg a napvilágot az édesapja, itt ringatták az 6 bölcsőjét és itt dajkálta három gyermeküket az asszonya. A fákat 6 ültette a tanya körül. Akácot és minden két akác közé egy gyümölosfát. Meggyet, lószemű szilvát, magvaválót, körtét. Tizenkét holdja volt... A gyümölcsfáival úgy beszélt, mint a gyerekeivel. A virágokon is megismerte a méheit és tudta, milyen formájuk lesz a rögöknek, amelyeket az ekevas kifordít a földből, amikor barázdát húz. Első gazda volt Kapitányréten. Olyan ember, akinek a keze alatt égett a munka, nőtt a kalász, hízott a jószág. Széleskedvü, nagy erejű jászkun, figurás ember, amint errefelé a jókedélyű tréfacsinálót nevezik. Amikor beadta a tizenkét holdját és 340-ed magával beállt a közösbe, úgy gondolt, úgy törődött a 3400 holddal és úgy dolgozott benne, mint a sajátjában. Ha nyúl rágta a gyümölcsösben a fák kérgét, ha töretlen maradt a kukoricaszár, vagy ha nem úgy hízott a jószág, ahogy kellett volna, villámokat szórt a szeme. Zsörtölődött, bosszankodott, perelt... 1953-ban neki is mondták: — Lépjen ki, Pista bácsi — most leheti — Nekem nem lehet — rázta a fejét az öreg jászkun — szavamat adtam, állom. Nem lépett ki 1953-ban és nem hagyta cserben a termelőszövetkezetet 1956-ban sem. A kettős ünnepre összegyűlt a család és megjelentek a Béke Termelőszövetkezet tagjai ií. Az aranylakodalmasokat a termelőszövetkezet nevében Tóth Ernő brigádvezető köszöntötte úgy ií, mint jubiláló melőszövetkezeti tagokat, összecsendültek a poharak. Megköszönte a mondókát az öreg jászkun szépen, kezébe vette a poharát újra és akkor mondta: — Becsapott a téesz... Lett is erre olyan nevetés, hogy még a vén jegenyefa ágán didergő levelek is belerezdültek, csak az ünnepelt állt komoly arccal. A kijelentéshez — aki nem jártas a jászkun vidéken — kell hogy tudja az előzményeket... A Béke Termelőszövetkezet elnöksége megbízta Tóth Ernő brigádvezetöt, tudja ki, mire win szüksége, mit szeretne kapni ajándékba László István. — Mivel ajándékozzatok meg? — csodálkozott az öreg jászkún. amikor Tóth Ernő tudakozódott nála. — A fiatalságommal — tette hozzá huncutul mosolyogva ... Ezt a kívánságát természetesen nem tudták teljesíteni. Erre mondta az ünnepelt: becsapott a téesz... Csak mikor elült a nevetés, tette hozzá komolyan: — Nem adta vissza a fiatalságomat, de biztosította az öregségemet... Joós F. Imre
