Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-11-15 / 22. szám
r . T- <. ’V *m &&& Részletek Fock Jenő a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolójából Fock Jenő előadói beszédében kiemelte, hogy népgazdasági céljaink helyesek, reálisak, megalapozottak. Népgazdaságunk eredményesen fejlődik, gazdasági életünk felfelé ívelő. Az életkörülmények javulnak. Iparunk továbbfejlődése szempontjából jelentős eredmény, hogy ezen belül a vegyipar, a villamosenergiaipar fejlődése gyorsabb volt, mint amit az ötéves tervben számításba vettünk. Ennek megfelelően nőtt részarányuk. Különösen előnyös, hogy a vegyiparon belül az átlagosnál gyorsabban emelkedik a műtrágyák és a műanyagok termelése. A gyógyszeripar termelése 1962-ben több mint 90%-kal múlta felül az 1900. évit. A kohászat fejlődése viszont nem teljesen kielégítő. A gyártmányok összetételének javítása, a beruházások előkészítése és megvalósítása nem megfelelő. Ezután Fock Jenő arról beszélt, hogy új termelőkapacitások léptek üzembe, elsősorban vidéken. Működik a Barátság kőolajvezeték, valamint a Magyarországot a Szovjetunióval összekötő villamos távvezeték. E két létesítmény a KGST-ben tömörült szocialista országok testvéri együttműködésének rendkívül fontos alkotása. Gazdasági életünk egyik fő Az Országgyűlés októberi ülésszakán Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyettese beszédét mondja hí. &í rM MjV *9 Mj problémája az energiahiány. Ennek megoldásában nyújtanak lényeges segítséget ezek a művek. Megkezdtük az utóbbi években feltárt számottevő energiaforrás, a földgáz hasznosítására a gázvezetékek kiépítését. Az előadó részletesen ismertette a mezőgazdaság helyzetét és hangsúlyozta, hogy egyre jobban kialakulnak falun a korszerű nagyüzemi gazdálkodás feltételei. Megváltozott a falu képe, ZAGGYIí-LE! javultak a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztság munka- és életfeltételei. A termelőszövetkezetek egyre szervezettebben gazdálkodnak. Növekszik a parasztság öntudatos fegyelme és munkakészsége. Mindezek lehetővé tették, hogy a mezőgazdasági termelés — az elmúlt három évi szokatlanul kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére — egyre kielégítőbben biztosította a lakosság élelmiszer-ellátását. A jelentős beruházásokból évről évre növekszik a traktorállomány. Ez évben már több mint 53 000 traktor áll a mezőgazdaság rendelkezésére. Növekszik a kombájnok és a kévekötő aratógépek száma. A kalászosok vetésterületének mintegy 85%-át takarították be ez évben géppel, s ezzel elértük az ötéves terv végére előírt gépesítési szintet. Az aratás ilyen nagyfokú gépesítése éppen a legnehezebb munkafolyamat megkönnyítését eredményezte a parasztság számára. A kormány szükségesnek tartotta, hogy az öntözött területek nagyságát is a tervezettnél nagyobb mértékben növeljük. Így már 1963- ban nagyobb terület volt öntözhető, mint amennyit 1965- re terveztünk, és a következő években még erőteljesebben bővítjük az öntözést, hogy tovább függetleníthessük magunkat az időjárástól. Évről évre növekszik a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátott műtrágya, növényvédő- és gyomirtószer menynyisége, s válik ezzel is biztonságosabbá a termelés és a hozamok növelése. Ezután Fock Jenő szólt a gabonaellátásról is. A mezőgazdasági termelés ebben az évben tavalyhoz képest előreláthatóan mintegy 4%-kal növekszik, ami azt jelenti, hogy számottevően kevesebb a tervezettnél. A termelés elmaradása különösen a gabonafélékben jelentős. Ez azzal jár, hogy ebben az évben az elmúlt éveknél nagyobb mértékben szorulunk gabonaimportra. Többen felteszik azt a kérdést, hogy miért kényszerülünk gabonát importálni. Erre röviden azt válaszolhatjuk, hogy a felszabadulás előttinél mintegy 10%-kal megszaporodott lakosság mellett lényegesen kisebb területen termelünk gabonát, összefüggésben a vetésszerkezet alapjában véve kedvezőbbé válásával. De bár a gabona átlagtermése az elmúlt években nagyobb volt, mint korábban, az átlagtermés emelkedése nem pótolta a vetésterület csökkenése miatti kiesést. Eredetileg azzal számoltunk, hogy az átlagtermés növekedése révén a gabonaimport megszüntethető. Ezt eddig nem tudtuk megvalósítani. — Ahhoz — mondotta többek között —, hogy a következő években az ideihez hasonló gabonaellátási problémák ne legyenek, a kormány szükségesnek tartja a gabona vetésterületének növelését. Az előadó beszédében megállapította, hogy kielégítő ütemben növekszik a nemzeti jövedelem. !t DCét yaU hista a JH azqihziíiden <3> Oldott ősz van, lágy, gyönyörű elmúlás. A terasz, amelyen beszélgetünk, Arany tölgyeire néz, amelynek lombsátra alatt valaha az öszikéket írta. A hervadás rozsdás, cinóbersárga és kordovánvörös színeibe azonban szüntelenül beleszól az élet lebírhatatlan ereje, amely ezt a két nagyszerű embert fűti. Nem lehet az elmúlásról szólni ott, ahol folyvást az emberi haladás gondolatai vesznek körül — ezeket a gondolatokat lírai muzsikaként kísérik Arany öszikéi. Az élet erős, hatalmas: ezt érzem közelükben, halk hangjuk, a hervadó ligetek ellenére is. A férfi Polányi Károly közgazdász, gazdaságtörténész, a Galilei Kör egykori eljiöke, a Károlyi forradalom nagy alakja, a New York-i Columbia egyetem — 1947—1953 — nyugalmazott professzora. Nyúlánk, csendes, figyelmes ember. Vékony, éles tekintetű. Felöltőben ül a teraszon a fonott székben. Hetvenhét éves. A Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Magyarok Világszövetsége vendégeként feleségével hazajött meglátogatni azt az országot, amelynek épületeibe az ő köveik, az ő álmaik is beleépültek. A kanadai Torontó közelében élnek. Budapesten írókkal és szociológusokkal találkozott. A Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Magyar Közgazdasági Társaság felkérésére előadást tartott, a Magyar Tudományos Akadémia Tudós Klubjában konferenciát vezetett. A Magyarok Világszövetségének a teáján pedig régi — és új — barátokkal találkozott: — Mind ott voltak, akik még élnek. S ott voltak az özvegyei azoknak, akik már nem lehettek jelen. Melengető találkozás. S kissé lezárása is egy korszaknak, amelyben a Galilei Kör a forradalmak viharmadarának szerepét játszotta. A korfordulat, amelyet a galileisták zászlajukra írtak, azóta bekövetkezett. Súlyos, fényes évtizedek harca áll mögötte. 1919-ben Bécsbe ment. Jászt Oszkár Bécsi Magyar Újságjánál dolgozott. 1925 és 1932 közt a Der österreichische Volkswirt éímiI antifasiszta osztrák gazdasági hetilap külpolitikai szerkesztője volt. Később a sajátos szervezetű angol munkásoktatásban tevékenykedett a londoni és az oxfordi egyetemek védnöksége alatt. Legutóbb, éveken keresztül, egészen nyugdíjba vonulásáig, a New York-i Columbia egyetem tanára volt. Galileista múltjához híven, hetvenhét esztendővel vállain fiatalosan szép vállalkozásba kezdett. 1964. január 1-én világhírű tudósok, gazdaságtörténészek, egyetemi tanárok, norvég, indiai, svéd, kanadai, ausztriai, holland, japán, lengyel, csehszlovák és magyar tudományos emberek közreműködésével — közöttük van Bognár József budapesti egyetemi taná^is — tudományos folyóiratot indít, Co-Exístence címen. A folyóiratot a tervek szerint az egyik semleges állam valamely egyeteme adná ki. — Mi lenne a célja a Co-Existence-nak, bár címe szép feladatát részben már elárulja? — Ha véget ér a hidegháború, az emberiség jövendő sorsa olyan kérdéseket vet fel, amelyeknek megválaszolására fel kell készülni. Erre kíván felelni a folyóirat és azt a békét kívánja szolgálni, amelyért Polányi Károly felesége, Duczynska Ilona már az első világháború idején börtönt is szenvedett, amikor a galileisták háborúellenes, forradalmi mozgalmának egyik vádlottjaként 1918. szeptemberében kétesztendös börtönbüntetéssel sújtották. Börtöne ajtaját a Károlyi-forradalom nyitotta ki. <D Az asszony lengyel származású; Duczynska Ilona, fizikus. Életének két emlékét jegyeztem fel a nem hosszú szigeti beszélgetés során. Dédapja lengyel nemes volt. Az 1832-es lengyel forradalom után elmenekült, Bécsben telepedett le. A bécsi emigráns egyik leszármazottjának egy magyar Békássy-lánnyal kötött házasságából született Duczynska Ilona. Édesapja halála után Békássy István Vas megyei főispán, a zsennyei kastély tulajdonosa, a nagybátyja lett a gyámja. Duczynska Ilona gyermekkora egy részét a zsennyei kastélyban töltötte — a zsennyei kastélyfalak közül indult az a pálya, amely a nemzetközi munkásmozgalomig vezette el. A Tanácsköztársaság a magyar proletárdiktatúra idején megbízatással Svájcba küldte. Itt érte az összeomlás. Emigrált a fiatal Szovjetunióba; a Vöröskereszt oltalma alatt szállították haza az 1905-ös orosz forradalom Svájcban élt emigránsait. Velük tartott Duczynska Ilona is. Az indulás színhelye, a zsennyei kastély, amely eszmélések, felismerések jelképévé vált Duczynska Hona életében, ma alkotóház, a magyar képzőművészek műhelye, otthona. — Gyerekkoromból — idézi fel — arról álmodoztam, hogy kis fehér ágyak lesznek a kastély emeletén. A földszinten pedig iskola. A kastélyban parasztgyerekek fognak lakni és tanulni. Csak parasztgyerekek. A másik emlék Balázs Bélát ébresztgeti. Duczynska Ilona fél éves szovjet emigráció után Bécsbe költözött. Egy szociális érzékű osztrák hölgy, ahogy meséli, magyar és nem magyar emigránsoknak felajánlotta régi hinterbrühli malmát, a malom hat szobáját. Abban az időben itt lakott Egon Erwin Kisch, itt húzódott meg egy ideig a Magyarországról emigrált Balázs Béla is. — Aztán elszakadtunk. 1948-ban öt hónapot Magyarországon töltöttem. Egyszer pesti unokahúgommal a Svábhegyen sétáltunk. Egy villakertben, rózsák között, valaki állt. Lassan meg is fordult. Felismertem. Bementünk a villába. Megöleltük egymást. Kicsit sírtunk is. Sokáig náluk maradtam, beszélgetni, emlékeket ébreszteni. A férfi, akit rózsái közt pillantottam meg, Balázs Béla volt. — Aztán a halálhírét olvastam Londonban. A Galilei Kör első elnökének és a feleségének van egy szenvedélyes, múlhatatlan szerelme. Az a magyar irodalom, amelyen felzengett Petőfi lírája; amelyet olyan fényesre csiszolt Kosztolányi; amelyet olyan égi magasságba emelt József Attila és Illyés Gyula. Polányi Károly és felesége nagyszerű szolgálatot tett ennek az irodalomnak, ennek az anyanyelvnek. W. H. Auden előszavával, a londoni Peter Owen kiadásában, The Plough and the Pen (Az eke és a toll) címen, saját szerkesztésükben, kitűnő kanadai angol műfordító írók közreműködésével 1963-ban megjelentették a magyar irodalom igényes válogatását. A kötet JMóricz, Németh László, Illyés Gyula, Déry Tibor, Tamási Áron, Veres Péter, Szabó Pál, Benjámin László, Juhász Ferenc, Zelk Zoltán, Tamási Lajos, Kuczka Péter írásait közli. A kötet az angliai kiadás után megjelent Kanadában is. Szenvedéllyel figyelik a távolból a magyar irodalmat, minden jelentős írást olvasnak. Véleményükről csak szaggatott, forró szavakat idézhetek: — 1955—1956-ban lendületet kapott a magyar irodalom. Körülbelül 1960 óta pedig új, nagy korszak bontakozik ki. Ennek az országnak egyidőben van öt-hat új, nagy költője. Itt van például Váci megjelenése... Juhász annyira költő, annyira saját útjain jár, hogy túlnő minden kategórián. Nem lehet .beskatulyázni. Itt van Csoóri. Vagy a többi fiatal — Bertha Bulcsu, Moldova, Szakonyi — nagy, nagyon nagy gazdagság. — S ami úgy megkapott minket: a szörnyű kiábrándulás után olyan bensőséges és hiteles szocialista költészet bontakozott ki, amilyen soha sem volt Magyarországon. — Volt ugyan nekünk egy nagy formaművész Kosztolányink, egy nagyszerű Tóth Árpádunk is. De mi történt az ő idejükben? Nekik a kor nem nyújtott olyan élményt, életanyagot, katarzist, forradalmi változásokat, mint a mai fiataloknak. Ez a többlet, ez szikrázik a mai magyar lírában. Arany tölgyei egyetértéssel bólogatnak. Ruffy Péter Polányi Károly professzor és felesége, Duczynska Ilona professzor (középen) társaságában dr. Haás Árpád Duczynska Ilona, Kelen Jolán és özvegy Aranyossi Pálné- (Novotta Ferenc felvételei) *«*-'->*
