Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-11-15 / 22. szám
» KÁROLYI MIHÁLY TÖRTÉNELMI SZEREPE »Elszakadtam osztályomtól és érett ésszel, megpróbált szívvel új közösséget választottam: a magyar dolgozókat. Velük érzem összeforrva magam elválaszthatatlanul. Egy új világ épületéhez velük együtt szeretnék mégegyszer téglát hordani.« Károlyi Mihály írta ezt 1922 szeptemberében Raguzában (a mai Dubrovnikban), emigrációja negyedik évében. Még további huszonnégy esztendő telt el, amíg Károlyi Mihály 1946 májusában hazatérhetett választott osztálya,- a magyar dolgozók körébe, s valóban téglát akart hordani egy új világ épületéhez velük együtt. Nyolc esztendeje múlt most, hogy 1955-ben, — ismét emigrációban — meghalt, s alig egy éve, hogy a magyar kormány teljes rehabilitációt nyújtva Károlyi Mihálynak, hazahozatta holttestét, nemzeti temetést rendezve végleg beiktatta ót történelmi nagyjaink sorába. S most, 45 esztendővel az októberi polgári forradalom kitörése után, az egykori Károlyi-palota termeiben emlékkiállítást rendeznek tudósaink e kivételes és hányatott sorsú nagy emberünk emlékének. Érdemes megvizsgálni, hogy a közel félévszázad előtti forradalom e vezéralakjának, a szó legigazibb értelmében vett földosztónak, a magát már 1922-ben öntudatosan szocialistának valló egykori mágnásnak emléke milyen mértékben és hogyan él népünk tudatában. Érdemes megnézni, hogy amikor kormányunk történelmi és lelkiismereti parancsának eleget téve hivatalosan magáénak vallotta és vallja Károlyi Mihály emberi, államférfiúi és szellemi hagyatékát, más, erre hivatott fórumok is mindent megtesznek, vagy megtettek-e azért, hogy Károlyi Mihály alakja úgy éljen népünk tudatában, ahogy nagy elődei, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály emléke elevenen és kitörölhetetlenül él benne. Mindenki számára nehéz feladat ez, mert hiszen az ellenforradalom negyedszázada a legpéldátlanabb rágalmakat szórta Károlyi Mihályra, kikiáltotta árulónak, idegen érdekek kiszolgálójának, s igyekezett Károlyi ellenségeinek minden bűnéből következő bajokért éppen őt tenni meg bűnbaknak, felelősnek. Károlyi közel egy évtizeden át harcolt Tisza István és hívei ellen — Tisza István volt bűnös abban, hogy a jogtalanságban tartott magyar népre rászakadt a háború végzete. S amikor azután bekövetkezett az összeomlás, amikor maga Tisza volt kénytelen bejelenteni, hogy a háború elveszett, akkor a miniszterelnök, Wekerle Sándor a képviselőházban azt a kijelentést tette, hogy a külső ellenséggel szemben alulmaradt az ország, de most nehezebb feladat előtt áll: a belső ellenséggel kell megküzdenie. Ez a belső ellenség Károlyi Mihály volt, Károlyi Mihály, aki 40 000 hold ura volt, aki a nagybirtokos érdekvédelem vezérségéből indult el, de akit saját belső erkölcse, az igazság felismerése a nép oldalára állított — s elvitt odáig, hogy a maga .földjén ő maga kezdte meg a földosztást. Amikor az ellenforradalmi erők, a nemzetközi reakció segítségével megbuktatták a magyar forradalmakat, s visszatértek az uralomra azok, akiknek Tisza István volt legfőbb eszményük — egyszerre Károlyi Mihály lett mindennek az oka. A vereséget ő okozta, mert destruálta a nemzetet, az ország területi veszteségét ő okozta, mert ő bomlasztotta fel a hadsereget — az emigrációba menekült Károlyi Mihály szabad préda volt negyed századon keresztül, akire a rágalom egész özöne zúdult Ezekkel a rágalmakkal, támadásokkal szemben senki nem védte és nem is védhette meg mert alapjuk és jogcímük mindvégig a magyar ellenforradalom irredentapolitikája volt — s a nagybirtok önvédelme éppen az irredenta politika mögé húzódva folyt. Mikor Károlyi Mihály 1922-ben, az emigrációban e rágaljnakkal szemben »Egy egész világ ellen« címmel kiadta emlékiratait, a Horthy-rendszer mindent elkövetett, hogy a könyv ne terjedhessen el Magyarországon. Mert Károlyi ebben nem csupán megmutatta a maga való képében azt a világot, amelyből önmaga származott, a nagybirtokos mágnások, a Nemzeti Casinó világát, hanem felismerve ennek igazi arcát így vallott: »... élményeim és végül maguk a világesemények végzetszerűen forradalmárrá tettek. Persze: kezdetben nem voltam öntudatos szocialista, de a szocializmus etikai ereje, gondolati szépsége mindig nagy varázzsal volt reám. Nem a világháború és a forradalmak tettek szocialistává: azok csak befejeztek és öntudatosítottak bennem egy évtizedes folyamatot.« Károlyi Mihály ilyenirányú fejlődése nem állt meg 1922-ben. Minél sötétebbé lett Európa politikai világának égboltja, minél fenyegetőbbé vált, hogy a Magyarországon megindult, Finnországban, Lengyelországban^ majd Olaszországban folytatódott ellenforradalom eluralkodik az egész kontinensen, annál erőteljesebben közeledett Károlyi Mihály a következetes forradalmisághoz. S amikor Németországban bekövetkezett Hitler hatalomátvétele, Károlyi tisztán ismerte fél, hogy az európai kultúrát és a humanizmust olyan veszedelem fenyegeti, amilyenre még alig volt példa. S minél vészthozóbban fordult Európa jobb felé, annál öntudaitosabban fejlődött Károlyi Mihály bal felé, annál világosabban ismerte fel, hogy a nácizmussal szemben, csak a demokratikus erők összefogása segíthet. De észrevett Károlyi Mihály olyasmit is, amit csak a legtisztábban látók vettek észre, s amit csak a legnagyobb erkölcsi bátorsággal rendelkezők mertek kimondani. 1938 őszén az ugyancsak emigrációban élő Hatvány Lajoshoz írt levelében Károlyi Mihály azt írja, hogy ő magát »egyértelműen kommunistának vallja«, s a szenvedő európai emberiség megváltását a kommunizmustól várja. De — attól a politikától, amelyet Sztálin folytatott, élesen elhatárolta magát. Ez egyszersmind érthetővé teszi, hogy 1949 őszén miért állt szemben Károlyi Mihály oly egyértelműen és határozottan Rákosi Mátyás politikájával, s csak azért nem foglalt állást nyilvánosan, mert ezzel a magyar ellenforradalomnak adott volna bátorítást. Helyes volt-e ez a vélemény? Lehetne rajta vitatkozni, de bizonyos, hogy a legmagasabbrendű államférfiúi felelősségtudat és erkölcsiség volt az indítéka. S most újra felvetjük a kérdést: ismeri-e kellőképpen országunk népe, ismerik-e kellőképpen a szomszédnépek, s egész Európa Károlyi Mihály nemes és tiszteletre méltó alakját, politikai szerepét? S ha így vetjük fel a kérdést, határozottan nemmel kell felelnünk. Most tesszük még csak az első lépéseket annak érdekében, hogy Károlyi az őt méltón megillető helyre kerüljön. Budapesten október 31-én — 45 év után először! — emlékkiállítás nyílt az októberi polgári-demokratikus forradalom és vezére, Károlyi Mihály emlékére. (Talán nem felesleges arra utalni, hogy a kiállítás abban a palotában nyílt meg, amelyből 1849-ben Battyhány Lajost hurcolta el az ömlkény, s amelyet száz évvel később, 1946-ban Károlyi Mihály ajándékozott múzeumi és kulturális célokra a nemzetnek) A kiállítás izgalmasan érdekes anyagot hoz a nyilvánosság elé. Végigkíséri Károlyi Mihályt egész életén át — a multimilliomos mágnástól, a népvezér-elnökségig, az emigréciós hontalanságig, s a hazatérésig. S a hazatérő Károlyi Mihályt az országgyűlés termében — ez a kép is látható — az a Rajk László köszönti, aki miatt három évvel később Károlyi majd újra és véglegesen emigrációba vonul. Ez a kiállítás hatalmas lépés előre Károlyi Mihály életének megismertetése útján. De következnie kell a folytatásnak is. Remélhetőleg nemsokára olvashatjuk önéleitrajzát, összegyűjtött cikkeit és röpirgltait is, s meg kell írni Károlyi Mihály életrajzát, béleágyazva kora társadalmi és politikai fejlődésének történetébe. így kell és remélhetőleg így is fogjuk valósággá tenni azt, amit Károlyi Mihály holttestének hazahozatalakor a kormány vállalt és mint megoldásra váró feladatot tűzött ki tudósaink, íróink és kiadóink elé. így jut majd el Károlyi Mihály népünk tudatában is azok közé, akiket mint szabadságának legnemesebb harcosait őriz emlékezetében. S minél hamarabb történik ez, annál jobb, annál örvendetesebb lesz. Károlyi Mihály emlékkiállítás nyílt s Legújabbkort Történeti Múzeum rendezésében Károlyi Mihály A megnyitó beszédet dr. Ortutay Gvuls, s Hazafias Népfront Orsrígos Tanácsának főtitkára mondotta. Mellette Károlyi Mihály özvegye Készlet a kiállításról ■f TV'VfVT HMI Horváth Zoltán
