Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-11-01 / 21. szám
Kilátás a Műegyetemre és a régi városra az új lágymányosi lakásokból Az új környezet már a legkisebbekre is hat: Pécs nyugati városrészének óvódéiban higiénikus életre nevelik a gyermekeket L * I A korszerű konyhában a férfi is könnyen boldogul... LAKÁSOK, Vajon milyen látható és tapintható változásokat hoz egy egyszerű költözködés például az emberek életmódjába, ízlésébe? Egy új városrészben általános, egy új ház lakói között pedig személyesebb, konkrétabb tapasztalatokat igyekeztem szerezni. Az új városrészt tíz esztendővel ezelőtt kezdték építeni Pécsett, összesen mintegy 12 000 lélek lakja, javarészt fiatalok, bányászok, de természetesen mások is. A lakónegyed nemcsak új, hanem valóban korszerű is. Űtjai tágasak, levegősek, parkosítottak; házai építészeti remekek; a homlokzatokat modemvonalú képzőművészeti alkotások ékesítik; a lakások kicsinyek ugyan, de kitűnően felszereltek, összkomfortosak, lakályosak; a középületek — az éttermek, eszpresszók, irodaházak, iskolák — helyükre komponált díszei a városnak. Az új városnegyedet lakó emberék az ország minden részéből verbuválódtak. Jöttek a falvakból és a városokból, a mezőgazdaságból és más iparágakból, vagy egyenest az iskolapadból. Vonzotta őket a magas bányászkereset, és nem utolsó sorban a lakás, az itt épülő sok-sok új lakás, amelyre nem kell oly soká várni, mint egyebütt. Sokféle ember, sokféle igénnyel, műveltséggel, szokással, ízléssel. Az ízlést, a szokást, a műveltséget éppen úgy magukkal hozták, mint bútoraikat, ruháikat. Persze, ahogyan levetegették régimódi ruháikat, kicserélgették avult bútoraikat, éppen úgy elhagyogatták ezeknek a magukkal hurcolt »lelki bútoroknak« is egy részét. Kérdés, mit hagytak el és mit őriznek még, egy-két vagy több évvel letelepedésük után? Két jelentős tényezőt azonban elöljáróban. Az egyik: mint írtam volt, az új városnegyed lakói javarészt fiatalok, tehát gyorsabban változnak, alkalmazkodnak az új helyzethez, mint változnának és alkalmazkodnának az idősebb generációk tagjai. A másik: ellentétben az első nagy építkezésekkel — Dunaújváros és Komló születésére gondolok —, itt együtt haladt a lakóépületek falainak felhúzásával a közintézmények és szórakozóhelyek, utak és parkok létesítése is. És ezeken az utcákon, ezeken a szórakozóhelyeken egyszerűen lehetetlen volt oda nem illő öltözetben megjelenni. Éppoly lehetetlen, mint ahogyan az egykori komlói kocsmába lehetetlen volt rendes öltözékben belépni. És még valami: évek teltek el a két város — Komló és Pécs nyugati városrészének — építése között. Komlóra és Dunaújvárosba annak idején jórészt iskolázatlan emberek gyülekeztek. A nyugati városrész lakói viszont többségükben elvégezték a nyolc általános iskolát, sokan a középiskolát is. Ez már másféle »környezethatás«, itt azonban az is tapasztalható, hogy a kulturált környezet szemmel láthatóan hasonlítja egymáshoz a különböző alapműveltségű lakosokat. Ez a hasonulás olykor egészen furcsa. Például a falu továbbélő hatása és e hatás kiterjedése az ősvárosiakra is. A korszerű, sokemeletes házak elé szép időben kihurcolkodnak a lakók, kiülnek a kispadra, kisszékre; trécselnek, beszélgetnek. Falusi idill — a város kellős közepén. De akik a kispadon, kisszéken ülnek, mások már, mint néhány esztendeje voltak. Ruhájuk a legutóbbi divat szerint szabott, beszédtémájuk a legfrissebb világesemények körül forog, és ami a legfontosabb: ez az üldögélés már nem az egyetlen szórakozás, csak a szórakozás előkészítése. Innen, a kispadról indulnak táncolni a fiatalok, innen mennek a moziba, a könyvtárba, a művelődési házba, az eszpresszóba vagy a kiállításra, innen mennek a buszmegállóhoz és onnan a színházba. Talán kissé skatulyázó módszer, de három csoportra osztanám az új városrész új lakóit. Az elsőbe tartozók — ők a többség —, a környezet és a kínálkozó lehetőségek hatását leginkább befogadó emberek. Közülük szerveződik évente a dolgozók iskolája, közülük verbuválódnak a színházbérlet-tulajdonosok, közülük iratkoztak be hatszázan a könyvtárba. A második csoport a civilizálódás eszközeit szerzi meg elsőnek, »élni« akar .a szép lakással és a jó fizetéssel. Persze, a művelődök is vásárolnak televíziót és mosógépet, bútort és porszívót, motorkerékpárt és frigidért, de nem csak ez a gondjuk. A »gyűjtögetők« szeme előtt azonban csak az áhított hűtőszekrény vagy motorkerékpár lebeg, ők még mozijegyre sem költenek, pedig sehol olyan olcsó a mozijegy, mint éppen nálunk. De ők, a takarékoskodók, ha már megszerezték a megálmodott bútort vagy a televíziót, könynyűszerrel »becsábíthatóak« A kislányok is megtanulják, hogyan csinosíthatják magukat lesznek a művelődés berkeibe is, esetleg épp mert a porszívó révén megnövekszik szabad idejűk, vagy mert a televízió képernyőjén »betör« lakásukba a kultúra. A harmadik csoport — ez a legkisebb létszámú — csak divatként követi az új városrész többi lakóját. Rendesen öltöznek, vásárolnak is eztazt, táskarádiót vagy motort, de csak azért, mert »a többinek is van«. Távolabbi céljaik — országjárás, ismeretszerzés, szép otthon teremtése — nincsenek. És ha egyetlen épület lakóinak formálódó ízlését nézzük, vajon mit tapasztalunk? Budapesten, a Duna budai partján, Lágymányoson hatalmas építkezés folyik. Több ezer lakás épül, több százba már beköltöztek a lakók. A lakások — akár a pécsiek — összkomfortosak, de talán még korszerűbbek, kényelmesebbek. És a beköltözők? Ahány ember, annyi foglalkozás : építészmérnök és esztergályos, tudományos kutató és ónálló fodrászmester Életkoruk változó, a legtöbbje azonban már nem fiatal, túl van a harmincon. Amiben egyeznek: senkinek sem volt közülük eddig önálló lakása, saját otthona. Albérletből, társbérletből, rokoni vagy szülői házból jöttek, jóformán bútor nélkül vagy minimális berendezéssel. És még egy, amiben Világosság, napfény, levegő ... szintén egyeznek — kevés kivétellel — az egymást nem ismerő beköltözők: »Ilyen lakásba nem lehet behozni a régimódi, szedett-vedett bútort!« Ezt vallotta az egyik 105 lakásos ház egy lépcsőházának 35 lakója közül 28. A huszonnyolc közül 24 teljesen korszerű kisbútort vásárolt, négy pedig átalakíttatja, modernizáltatja régi berendezését. Ha az előbbi csoportbeosztást követném, nehéz helyzetben lennék a bútorvásárlást illetően. Mert vajon honnan tudni, melyik új lakó hódol csak a divatnak, melyik tartozik a »gyűjtögető«, civilizálódó típushoz, és melyik vásárol tudatosan, már kialakult esztétikai elvei szerint bútort? Köny*nyebb, ha a falra aggatott képek vagy a dísztárgyak szerint sorolom be őket egyik vagy másik csoportba. A harmincöt közül huszonegy — talán nem valamenynyi tudatosan, de mind határozottan — kijelentette: »Ebben a környezetben elviselhetetlen lenne a falon az édeskés naplementét bemutató kép, a selyemernyős hangulatlámpa, a csipke, a felesleges cicoma.« Akad természetesen olyan is, aki még a régihez ragaszkodik, berendezésben is, szokásban is. A harmincöt közül mindöszsze hárman vásároltak például régimódi hálószobát, négyen nehéz, díszes kombinált szekrényt. Ha besorolnám őket, bizonnyal a harmadik csoportban találnám meg a helyüket, mert ők is divat után mennek, akárcsak pécsi, fiatalabb »ízléstársaik«. De ők — mivel korosabbak — még a régi divatot követik. Emlékezetükben őrzik az egykori polgári lakások képét, és e kép szerint kívánják berendezni lakásukat. Különös egybeesés: ők heten és kívülük még négyen panaszkodtak a szűk méretű — a tervezők szándéka szerint apró — konyhára. »Nem férünk el benne — mondta 11 háziasszony —, sok munkát ad a teríték be- és kihordása a szobába, szaporodik a takarítani való.« Pedig a tervezőknek éppen az volt a céljuk a kicsiny, de teljesen gépesített konyhával, hogy szinte felkérje a lakót: étkezzetek a szobában és ne az ételgőzös konyhában! A tervezők tudták, sok embernek nem tetszik majd a konyha. De tudják azt is, hogy eiőbb-utóbb ezekre is hat majd a környezet, és felfedezik majd: nemcsak vendégfogadás vagy ünnepnap idején, de hétköznap is ízesebb az étel terített asztal mellett, kulturált környezetben. Tudom, ez az elmefuttatás így: sommás és leegyszerűsít. Mert hiszen nem okvetlenül a változott ízlés hozza, hogy korszerű bútort vásárol az új lakó, hanem egyszerűen az, hogy a kicsiny szobákba nem fér nagyobb. És az is hozzájárul a választáshoz, hogy a boltokban ma már javarészt modern bútorokat árusítanak. De a legtöbb lakásban, a legtöbb emberben mégis fel lehetett fedezni már a beköltözés napján az új környezet diktálta életkultúra fejlődés első csíráit. Mintegy jelezendő: amilyen szépek, egészségesek, felesleges cikornyák nélkül valók ezek az új épületek, úgy lesz szebb, egészségesebb, cikornyátlanabb a bennük élő emberek élete is. . Garami László A nyugati városrész építése még javában folyt, amikor a gyermekjátszótér már elkészült (Gábor Viktor és Korniss Péter felvételei)
