Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-10-15 / 20. szám
II Oscar Wilde híres aforizmája szerint „az angolokat és az amerikaiakat semmi sem választja el egymástól, csak a közös nyelv”. A meg nem értésnél ugyanis veszélyesebb a félreértés. A nem ismerésnél a félreismerés. A közös nyelv tehát nemcsak összekapcsol, de el is választhat. Még a háború előtt a legnevesebb tudósok részvételével Szekfű Gyula, a nagy történész külön könyvet szerkesztett ezzel a címmel „Mi a magyar?" Nagy szükség volt erre. Nem a külföldnek próbáltuk megmagyarázni valóságos személyiségünket, hanem önmagunkkal szemben elengedhetetlenné vált ennek tisztázása. Sokan sokfélét értettek, vagy belemagyaráztak ebbe a fogalomba. Valamely nemzethez tartozni nemcsak állapotot jelent, hanem feladatot is. S vajon e feladatról hány és hányféle, gyakran homlokegyenest ellentétes nézet bukkanhat fel? Ha ez volt a helyzet a második világháború komoly vizsgálata előtt. Sok mindenben nem értünk még egyet, de a vitatkozás is mindinkább „egy nyelven” történik. Hadd hozzunk fel egy igen jellemző mozzanatot, ami nemcsak a kölcsönös viszonyunkban végbemenő változást mutatja, hanem a problémák jobb megértését is. Azokra a levelekre és hozzászólásokra gondolunk, amelyek lapunk cikkeire érkeznek. Olvasóink a messze idegenből bekapcsolódtak országos vitáinkba, érdeklődésünk és problémalátásuk átnyúlik a határon. Véleményüket közük és javaslatokat tesznek az életformáról, az érvényesülésről, a házasságról és a válásról, valamint egyéb kérdésekről folyó vitákban, elmondják otthoni tapasztalataikat és hasznos összehasonlításokra hívják fel a figyelmet. Sok mindent másképp látnak, de éppen a nézőpont különbözősége következtében nemegyszer a kérdések olyan oldalára irányítják a figyelmet, amin a mi pillantá-A Siófoki Nagyszálló előtt ZÁR A BÁLÁTOH előestéjén a hazán belül, akkor elképzelhető, mennyivel összetettebbé, ellentmondásosabbá vált a háború után, amikor a különféle felfogásokat, érzéseket és nézeteket képviselő emberek százezerszámra kerültek külföldre s a vita túllépte az ország határait. Az utóbbi időben mi idehaza kedvező változást tapasztalunk. Kezdetben csak a legkifinomultabb fülek hallották meg, hogy egy idő óta a hangoknak nemcsak a csengése ismerős, hanem ^ jelentése is. A közös nyelvtől egy lépést tettünk az egy nyelv felé. A párbeszéd gondolatok és érzések cseréjévé kezdett fejlődni. A külföldön élő magyarok közül évről évre többen és többen lépték át a magyar határt, a valóságban és jelképesen is. Először földrajzilag, később érzelmileg is. A „határforgalom” megélénkülése maga után vonta a „határvonal” fogalmának tisztázódását is. „Hol húzódik az elválasztó vonal magyar és magyar között”, — a kérdés egyre inkább ily módon vetődik fel mind idehaza, mind odakint, Magyarország és a külföldi magyarság viszonyában ennek pontosabb megértése s lehetőleg kölcsönös tisztázása került ma már előtérbe. A határ fizikai átlépése voltaképpen anyagi problémává zsugorodott. Megnyílt tehát az út a mélyebb és fontosabb kérdések sunk átsiklik. De nem is a hozzászólások '• hasznosságáról kell itt elsősorban beszélni, ez magától értetődő, hanem arról a szellemi és érzelmi alapállásról, amely honfitársainkat az írásra ösztönzi. A változás kölcsönös', hiszen mi, itthoni magyarok is új módon vizsgáljuk viszonyunkat a kinti magyarokkal. Igyekszünk beleélni magunkat helyzetükbe, megérteni sajátos körülményeiket és tudomásul vesszük / politikai, társadalmi, vallási nézeteiket, a mienkétől eltérő világnézetüket. Hogy a változás náluk vagy nálunk indult-e meg először, ezen kár lenne vitatkozni. Kölcsönösen lépegetünk egymás felé — s ennyi jelenleg ele- * gendő is. ,iV. ^ A változást kiváltó okok igazán lényegesek itt. . A főok, hogy mindazokkal a honfitársainkkal, akik nincsenek ellenünk — mindegy, hogy milyen fenntartásokkal éreznek velünk — kölcsönösen felismertük az érdek-közösséget. Éppen azért kerültünk közelebb, jóval közelebb egymáshoz, éppen azért érezzük saját problémáinknak egymás gondjait és örömeit, mert kezdjük felismerni közös feladatainkat a világgal, az emberiséggel és a magyar néppel szemben. Ez az érzés vezetett oda, hogy a közös nyelven túl már kezdtünk „egy nyelven” beszélni. UUek sacMat* Elhunyt Sik Sándor Kossuth-díjas nyugalmazott egyetemi tanár, piarista rendfőnök, az ismert katolikus költő. * Batsányi János születésének 200. évfordulóján, szeptember 29-én Kassán leleplezték a nagy magyar költő és forradalmár emléktábláját. Julianna holland királynő a magyar származású, Amerikában élő Széli György karmestert az Orange-Nassau érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést az amsterdami Konzertgebow-zenekar hangversenyén adta át a karmesternek. Púja Frigyes külügyminiszterhelyettes szeptember 20-án a Gellért szállóban ebédet adott Konstantin Himarios, a Görög Királyság első magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete tiszteletére abból az alkalomból, hogy a nagykövet átadta megbízólevelét. * Garst ismert amerikai farmer, és más személyek meghívására tanulmányútra az Egyesült Államokba érkezett Hont János, a földművelésügyi miniszter első helyettese és több más magyar mezőgazdasági szakember. O. L. Freeman, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere Washingtonban fogadta Hont Jánost és a küldöttség tagjait. Az Egészségügyi Világszervezet Stockholmban ülésezett 13. európai regionális konferenciáján dr. Simonovits Istvánt, az egészségügyi miniszter első helyettesét a konferencia technikai bizottsága ülésének elnökévé választotta. * ' A Magyar Tudományos Akadémia 28 tudományágban adja ki ACTA-it. A nagy kereslet következtében egyes ACTA-k elfogytak. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat az egyes actákat, mint például ACTA MATEMATIKA, ACT A CHIMICA, ACTA TECHNIKA, ACTA MEDICA-t utánnyomatta, így ezek újra kaphatók. * A Seuil francia kiadó megrendelte a Corvinától Szabó Magda FRESKÓ című regényét. Ez a mű már több nyelven megjelent és a Seuil kiadóval kötött szerződés alapján ez lesz az első francia nyelvű kiadás. PETHŐ TIBORÉI* Száztizennégy esztendeje annak, hogy a szabadságharcot elnyomó osztrák császári önkény kivégeztette Aradon a szabadságharc 13 hős tábornokát. HOLLÓS KORVIN LAJOS: cA tízMikáitmak idizéjf i. Mi megtanultuk a halált, láttuk a hóhér homlokát, vigyorban villogó szemét, szemén a vérvörös ködöt s a köd mögött az ördögöt: az őrület ítéletét. S már megkóstoltuk a szabadság ifjító ízét, illatát, s az emberélet hős kalandját: a harcot, melyből visszalát a harcos minden régi harcra, minden bajtársi régi arcra, rátok, kiket száz év előtt bitóra húzott vafiy lelőtt a zsarnok. Mert ők is e barbár, gálád hóhér-rokonság: egy család: zsarnok utód, zsarnok előd vívta velünk a harcot. II. Ti őseink, ti régiek, kik ránk hagytátok a hitet, ti vértanú vitézek, ma vérszomjas hóhérharag mártírjaként idéz Arad, tizenhárom kivégzett. Támadjatok fel, jöjjetek s lássátok, íme győztetek, én ünnepre idézlek: Elértük végre a kaput, hol száz év vére összefut. Zsarnok bitóit összezúztuk. Kik itt élünk száz év után, éljetek bennünk! Bennetek a magunk hitét koszorúzzuk, s a Szabadság tárt kapuján vérrel piszkolt hős nevetek kopott betűit újrahúzzuk. A siófoki móló . Tihany rév. Alió kép? Tihany (Vámos László képriportja) m • EGY NYELVEN BESZÉLÜNK...'
