Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-10-15 / 20. szám

A BUDAPESTI OPERETTSZlNHÁZ VENDÉQSZEREPLÉSE olaszorszAqban és Ausztriában Nincs a világnak olyan számottevő könnyűzenei színpada, ahol ne játszottak volna már magyar operettet. A magyar operettzene min­denütt kedvező fogadtatásra talált, elismerést, sikert ara­tott. A közelmúltban új fel­adat állt a magyar operett­művészet előtt, nem is köny­­nyü, hiszen az opera hazájá­ban, Olaszországban, majd a “■keringő városában« Bécsi­ben — ahol ugyancsak nem ismeretlen — kellett újból bemutatkoznia. Erre a fela­datra vállalkozott a Buda­pesti Operettszinház 160 tar gú együttese, amely mind Magyarországon, mind kül­földön már sok és forró si­kert aratott. Ez alkalommal Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének dallamai csen­dültek fel egymás után Tri­eszt, Pisa, Montecatini, Ve­lence és Bécs színpadain. Sok-sok ezer ember — köz­tük számos külföldön élő magyar nézte meg az előa­dást a közel egyhónapos kül­földi vendégszereplés alatt. A silker, a magyar zene és a magyar szó, az operettszin­­ház művészegyüttese sok kint élő honfitársunk szivét dobogtatta meg erősebben, ébresztett fel már-már szunnyadó érzelmeket. Egy trieszti néző az első előadás után — amelyet közel 4 000- en tekintettek meg — csillo­gó szemekkel kereste fel a színház igazgatóját és kérte, engedjék meg, hogy a más­napi előadást magnetofon­­szalagra rögzíthesse. Elmon­dotta, hogy meghallgatta ed­dig is az operettzenét, de a klasszikus operát jobban kedvelte. Az operettzenét, a Kálmán operettet igazán ér­tékelni csak most tudja — majd kicsit melankolikusan hozzáfűzte: a Hajmást Péter, az Álom-álom édes álom, és Túl az Öperencián... kezde­tű dalok valójában csak magyarul igazán szépek... Trieszt után Pisában, Mon­tecatini ben és Velencében a zenét kedvelő olaszok, unat­kozó, mindenre kiváncsi tu­risták és lelkes, külföldön élő magyarok nézték meg az előadást. Találkoztunk olyan honfitársakkal, akik messze északról, Svédországból, Nor­végiából utaztak Itáliába — mint mondották: “egy kicsit felmelegedni“, de álmukban sem gondoltak arra, milyen kellemes meglepetést tarto­gat számukra a véletlen: egy magyar együttes előadásét láthatják. A magyar hallga­tóság zömét azonban az Olaszországban élők alkot­ták, akik gyakran távoleső városokból utaztak az előa­dás színhelyére. Volt, aki Dél-Olaszországból érkezett, és több száz kilométeres uta­zással járó fáradtságét vál­lalt magára, pusztán azért, hogy a Csárdáskirálynő elő­adásán részt vegyen. Arcán csak mosoly volt, a fáradt­ságnak nyoma sem látszott rajta. Az előadások Magyaror­szágon szokatlan — este fél 10 órás kezdése és éjfél utá­ni befejezése, a sok utazás az együttes művészeit meg­lehetősen igénybe vette. Mégsem tudtak ellenállni a sok szívélyes meghívásnak. Ilyen spontán meghívás, il­letve találkozás történt Ve­lencében: előadás után kis­sé fáradtan ment az egyik csoport szállodája felé, ami­kor útközben jókedvű ének­lésre, vidám kacagásra let­tek figyelmesek. Magyar nó­ták dallamait hozta a kelle­mes lidói éjszakában a ten­ger felől áramló szellő. A szállodája felé tartó társaság fáradtsága éppen úgy el­szállt, minit azoké a művé­szeké, akik m/T letelepedtek néhány Velencében, időző honfitársunk meghívására egy kis olasz vendéglő kert­­helyiségében. Mint kiderült, a meghívó társaság tagjai sem Ismerték egymást, ki Németországban, ki Angliá­ban vagy Franciaországban élt, életkorban is különböző­ek voltak, de egyben az egész társaság egységes volt; mindenkit a szülőföld szene­­tete hatott át, azé a szülő­földé, amelyből a motívu­mokban gazdag szárnyaló dállamú Kálmán zene is gyökerezik, s ahonnan a Csárdáskirálynő melódiái el­indultak világhódító útjukra. Az oiasz újságok egy­öntetűen az elismerés, a lel­kesedés hangján írtak a ven­dégszereplésről. A bécsi la­pok többségének hasábjain is hasonló méltatások jelentek meg. Ha lehet, Itt a közön­ségsiker még nagyobb volt, mint Olaszországban, még akkor Is, ha a sajtó vissz­hangja nem is általánosan ezt tükrözte. A Theáter an der Wien nézőtere minden este zsúfolásig megtelt és gyakran felhangzó tapsok és vastapsok mindennél ékes­­szólóbban bizonyították a si­kert. A bécsi közönség most is, mint annakidején — és mint A bécsi vendégszereplés Idején nagyon sok levelet, és táviratot kapott az együttes főleg olyanoktól, akik a nagy távolságok miatt nem tud­ták az előadást megtekinteni. Nagyon meleghangú üdvöz­letét küldött az együttesnek Kálmán Imre özvegye és to­vábbi sikereket kívánt. Ta­lálkoztunk egy Kanadában élő honfitársunkkal — aki magyarországi látogatása után már visszatérőben volt, ennek ellenére minden este megnézte az előadást, és mint mondotta, sok ezer ott élő magyar óhaja és vágya, hogy az Operettszínházat Kanadában üdvözölhesse. Talán egyik legkedvesebb le­vél Franciaországból jött, melyben írója közli: Olaszor­szágban akarta szabadságát tölteni, de mivel az együttes ottani turnéja már befejező­dött — és szabadságát csak most tudta kivenni, — módo­sítja elképzeléseit, Olaszor­szág helyett Bécsbe utazik, hogy láthassa a “Csándáski­­rálynőt*. files Tibor Honthy Hanna Cecília szerepében Németh Marika Sylvia szerepében • i minden operettnél, — megér­tette, hogy nem a librettó na­­gyonis szokásos meséje adja a darab értékét, hanem a ki­tűnő, a melódia,dús zene, amely feledtetni tudta és tudja a cselekmény naívsá­­gát. A siker mindenkori fok­mérője a közönség reagálása, a darabbal való együttélése. Bécsben mindez megvolt, hi­szen Honthy Hanna finom és művészi játékát, énekét sok elismerő itaps jutalmazta, s a légkört jellemezve, Koesuth­­dijas művésiznőnk úgy nyi­latkozott, hogy Bécsben! is Budapesten érezte magát. Általános tetszést váltott ki Németh Marika Silvia alakí­tása, üde, csengő szopránja, Baksay Árpád lendületes, ér­cesen csengő hangja, Csorba István remekbeszabott “Mis­ka“ alakítása, a tánc és énekkar, a zenekar összeszo­kottsága, csiszoltsága. A színház vezető művészeinek, már a turné első felében el­fogyott a dedikált fénykép­­készlete, és az utánpótlás épp idejében érkezett Bécs­be, így sok operett-rajongó gyűjteménye gazdagodott né­hány új szerzeménnyel. Vendégeinkről, Krausz Ilonka zongo­raművésznőről és férjéről, dr. Vincze László csellómüvészről, az egykori bu­dapesti Magyar Trio két tagjáról szóló kis beszámolónkat tulajdonképpen — Dr. Vincze László és Krausz Ilonka (Novotta Ferenc felvétele) A KÉT HAZA ÉS EGY SZÍV GONDOLATÁRÓL zenei nyelven — tételesen kellene tol­mácsolnunk. Dr. Vincze László becsomagolt pogy­­gyásza tószomszédságában felesége könnyes arcára pillantva, Így sóhajtott: — Mit is tehet az ember, akinek két hazája van és egy szive1 Még néhány perccel ezelőtt, a buda­pesti Duna Szállóban Vincze doktor verssorokat mormolt Arany János Buda halálából...” Hullatja levelét az idő vén fája..." Aranyt mormolt csöndben, aztán, kicsit bosszankodva állapította meg: itthon úgylátszik nem vigyázunk eléggé a magyar nyelv szépségére. Azt írják a villamoson kifüggesztett táblá­ra: “Fogódzkodjon meg, hogy el ne es­sék!« — holott sokkal szebben hangza­­nék a »fogódzkodjék;« kifejezés. Fia, aki 23 éves, Norvégiában kutató vegyész, és hat nyelven ir, biztosan így mondaná magyarul... S utána megint: »Ébredj, deli hajnal, te rózsa-özönlő!... Ilonka az itthon meglelt barátokról beszél, elsősorban zenei életünk egyik tekintélyéről, Kun Imréről, az egykori koncertrendezóról, házassági tanújuk volt annakidején... Aztán izraeli fia­tal muzsikusokat említ; külföldi zenei versenyeken feltűnési keltenek a ma­gyar müvek előadásával. Vajon kiktől tanulják — Izraelben? — csodálkoznak a zsűritagok. Tólük, Krausz Ilonkától és Vincze doktortól és a többi kint élő magyar pedagógustól, a szintén magyar szár­mazású Hauser Emil által 1939-ben ala­pított Izraeli Konzervatóriumban. A ve­lük együtt működő magyar zenepedagó­gusok, Weiner Leó egykori tanítványai áldásos tanításából merítve, nevelik, ké- , pezik művésszé Izraelben a világ kü- ( lönböző tájairól odatelepedett családok \ gyermekeit... Ilonka a zongorafőtan- Jj szak és a metodika tanára, Vincze dok­tor csellózni tanít és az Israel Philhar­­moniát tagja. Huszonhét évvel ezelőtt választották az új hazát, de vitték a ré­git is — Lisztet, Bartókot, Kodályt, Wei­­nert — (s most vittek magukkal új ma­gyar müveket)... s a magyar szerzők muzsikája egyre erőteljesebben hódítja meg az igényes zenei közönséget a pó­diumon a két magyar művész (és a töb­bi pedagógus-művész) tolmácsolásában. (hernádi) Frank Basky honfitársunk, aki több éve nyugdíjban van Amerikában, gyógykezelés céljából az idei nyáron Ma­gyarországon tartózkodott. Mr. Basky, aki fiatal korában szobrászmüvészettel foglalkozott, elutazása előtt megláto­gatta Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművészt. Ké­pünkön Mr. Basky Mikus legújabb szobra előtt (Vámos László felv.) HOZZÁTARTOZÓIK KERESIK TÓTH ISTVÁN FERENC OTTÓT (született Halászln 1928. október 18-án, anyja neve Schifter Ilona) keresi édes­apja Kemencéről. Tóth István kereskedelmi iskolai tanuló korában 1948-ban külföldre távozott és 1950-ben Passauból irt utoljára szüleinek. Dr. FÜLÖPP ISTVÁN JÓZSEFET (született Budapes­ten 1902. Július 6-4n, anyja neve Pethe Margit) keresi fele­sége Balmazújvárosból. Fülöpp István 1940-ben vándorolt ki San-Franciscóba, Callfornlába (U. S. A.) 1962 március óta nem íft családjának. KOTVÄSZ FERENCET (született Kisnaményben, anyja neve Takács Erzsébet) keresi leánya, Emma Budapestről. Kotvász Ferenc 1911-ben Kalamazooba (Michigan, U.S.A.) költözött, ahonnan 1929-ben írt utoljára hozzátartozóinak. MUNKÁCSI LÁSZLÓT (született Szolnokon 1934. októ­ber 28-án, anyja neve Samu Anna) keresi édesapja Gyömrő­­t'61. Munkácsi László 1956-ban Kanadába került és utolsó levelét 1959 karácsonya táján irta szüleinek Ottawából (Ontario). SZILÁGYI ISTVÁN GYÖRGYÖT keresi édesanyja Nyíregyházáról. Szilágyi István 1950-ban Ausztráliába ke­rült és a múlt év karácsonya óta nem ad hírt magáról. STALLENBERGER IMRÉNfi született GÁSZ ANNÁT keresi húga, Erzsébet Nagymányokról. Stallenbergemé 1916. szeptember 17-én Nagymányokon született. Húga annyit tud róla, hogy külföldön él, de életjelt eddig nem adott magáról CZIFFERY JÓZSEFET (született Aranyosmaróton 1902- ben, anyja Pupák Teréz) keresi fivére, Béla. Cziffery József festőművész 1933 decemberében Uruguayba vándorolt és Salto városban képzőművészeti tanár. Utolsó levele Itthoni hozzátartozóihoz 1947 decemberében kelt. CZIKÓ SÁNDORT (született Törökszentmlklóson 1921. március 21-én, anyja Kulcsár Rozália) keresi testvére Fegy­­vernekröl. Czikó Sándor 1944-ben Németországba került és 1949 óta nem adott magáról életjelt. SÁGI JÓZSEFET (született óbecsén 1887-ben, anyja ne­ve Szalados. Amália) keresik Jugoszláviából Bonyhádra köl­tözött rokonai. Sági József óbecséről 1907-ben San-Francls­­cóba (California, (U.S.A.) vándorolt és 1950-ben látogatott el Óbecsére, ahonnan akkor már a rokonság egy része Magyar­­országra, Bonyhádra költözött. KOSCH HILDA férjezett OLÁH LÁSZLÓNfiT (szüle­tett Szászrégenben, anyja neve Wagner Regina) örökösödési ügyben keresi sógornője Budapestről. Kosch Hilda 1945 kö­rül Clevelandba (Ohio, U.S.A.) vándorolt ki és azóta meg­szakadt a kapcsolat közöttük. SZÖRÉNY ERNŐT 68 év körüli telefongyárt mérnököt, aki 1020 körül Brooklynba (N.Y. U.S.A.) vándorolt, keresik budapesti rokonai hagyatéki ügyben. SOMOGYI JÁNOST (született 1939-ben, apja nyugal­mazott kántortanító, rezi lakos) keresi édesapja kollégája a Német Szövetségi Köztársaságból. Somogyi János Lon­donban él és 2—3 éve nem ad hirt magáról. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett hon­fitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot kerestető hozzátartozóikkal. A MAGYAROK VI­LÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a ke­resletükhöz. Címe: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, Postafiók 202, Budapest 62. A SZÜLŐFÖLDÜNK HULLÁMHOSSZAI NYUGAT-EURÖPABAN élő honfitársaink részére adásainkkal mindennap — közép-európai Időszámítás szerint — este 20 órától 20 óra 30 percig és 22 órától 23 óráig jelen tkezünk a 30,5, 41,5 és a 48,1 méte­res rövidhullámon, valamint a 240 méteres középhullámon. DEL-AMERIKAI honfitársaink részére sugározunk műsort minden­nap argentínai helyi Idő szerint este 20 óra 30 perctől 21 óráig (közép­európai Idő szerint éjjel 0,30 perctől 1 óráig) a 25,2 ét a 30,5 méteres rövidhullámon. ESZAK-AMERIKAI honfitársaink részére naponta kétszer adunk műiort. Keleti standard New York-1 Időszámítás szerint este 20 órakor és 23 óra 30 perckor. Csendes-óceáni standard — San Franeltcó-1 és Los Angelesi Idő szerint — este 20 óra 30 perctől 21 óráig. Egyórás mű­sorunkkal koletl standard New York-1 Időszámítás szerint este 21 órá­tól 22 óráig jelentkezünk. Zenés műsort sugározunk közép-európai Idő­számítás szerint reggel 4 órától 4 ón 30 percig. A fenU adások hullám­hosszait 30,5, 41,5 és 50,3 méteres rövidhullám. Csak vasárnap a Nyugat-Európáhan élő hallgatóknak 15 órától 17 óráig “Vidám vasárnap délután« címmel sugározunk műsort a 240 méter«« közép-, a 25,2, a 30,5 «■ a 41,5 méteres rövidhullámon.

Next

/
Thumbnails
Contents