Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-10-01 / 19. szám
Előkészületek a leszálláshoz A legfiatalabbak, a barlangász-jelöltek feladata: eljutni a barlangból kiszökő víz járatáig ... V KJ Bál -... de míg elérik a járatot, sok sódert kell kiemelni az aknából. Alsó kép: egyre gazdagabban ömlik a Miskolcnak oly drága víz színe alatt), ezt az eltömődött járatot felbontva egy víztárolóhoz jutunk, melegvíz-tárolóhoz, és ha ezt elérjük, ha a vizet hasznosítjuk, akkor... Különös, hogy ennek az 50 esztendős embernek, aki foglalkozása szerint elektroműszerész, hányféleképpen változik az arca rövid idő alatt. Most éppen: miskolci lokálpatrióta. Itt, az alig derengő sötétben, a fantasztikus csodalények e kővé vált világában arról a fenti világról, az élők világáról beszél rajongással. Hogy itt, a helyreállított (e pillanatban még csak félig rekonstruált) diósgyőri vár közvetlen közelében micsoda idegenforgalmi látványosságot lehetne teremteni. Először is a barlangot megnyitni a nagyközönségnek, azután a kiszabadított vízzel megtölteni a régi vártavat, azután a régi varárkot is helyreállítani, remek csónakázó hely lenne. És ha valóban akad meleg víz a lábunk alatt, akkor itt is, akárcsak Miskolc-Tapolcán, gyógyító barlangfürdőt kellene nyitni. És ha maradna víz, külső termálfürdőt is kellene teremteni. Meg a diósgyőri strandot ki lehetne bővíteni... És itt, a mélyben, a sötétben, a kővé meredt vizek és a vízzé lett kövek között kialakul a -felvilág« képe, az, ami odalenn 10—20 év múlva lesz vagy lehetne... Odafenn, még leszállás .ílőtt, beszélgettem néhány fiatallal is. Tizennyolc-húszévesekkel és tizenkét-tizenhárom évesekkel. Ugyanez a rajongás, ugyanez a tűz fűtötte őket is. Volt köztük nem egy, a legfiatalabb néhány fiú természetesen, aki még sohasem járt idelenn, mégis barlangásznak vallotta magát és egész vakációját arra áldozta szinte, hogy az igazi barlangászok munkáját segítse. Mert két úton kívánnak eljutni a még feltáratlan melegvizes barlangrészbe. Az egyik utat belülről mélyítik, a föld alól. A másikat kívülről, néhány száz méterre a barlangtól, ahol a föld alatt bujkáló víz a napszínre tör. Már jó mély az akna. A gyerekek szorgalmasan dolgoztak a nyáron. Még néhány méter, és elérnek a víz útja alá, azután megindulhatnak vízszintesen, a 15—20 méterre levő törésvonalig, ahonnan — a föld alatti csermellyel szembehaladva eljutnak, ha a számítások nem csalnak, a víz fúrta járaton át a meleg víz természetes föld alatti tartályáig. Nehéz fizikai munka, amit ezek a gyerekele csinálnak. Becsületére válnék jó fizikumú kubikosoknak is. De a kubikos fizetést kap, ők meg fizetnek, hogy dolgozhassanak. A zsebpénz nem túlontúl sok ezeknél a fiúknál, de ezt a nem sokat is barlangász-felszerelésre, vagy még arra sem, hanem csak útiköltségre költik. Mert többen közülük távolabb laknak, busszal járnak ki naponta ide, a várhegy alá... És amikor kérdeztem: miért? Csak vállat vontak. — Mert érdekes ... Hát igen. Nem a tizenhárom-tizennégy esztendős süvölvények dolga, hogy úgy szavakba foglalják, amit éreznek, hogy úgy lássák a nem láthatót, mint ahogyan elmondja és látja az ötvenesztendős költő-geológus-botanikuslokálpatrióta Gyenge Lajos. Még a város vezetői sem úgy látják. És én se úgy láttam volna, ha nem járok idelenr., ha nem kúszom le a hágcsón, ha nem ismerkedem meg a föld alatti mesevilággal... Pedig ez: a Bükk háromszázegynéhány barlangja közül nem is a legnagyobb, nem is a legnevezetesebb, nem is a leglátványosabb. Mégis sajnálom, amikor — ezúttal felülről, vagy harminc méternyi magasságból — visszhangzik le hozzám Varga József hangja: — Jöhet a következőőő! Hat órát voltam a föld alatt... Maradnék még, pedig már nem félek a hágcsótól, a sötéttől, a lebegéstől. Megszerettem a barlangot. De — én következem. — Indulóóók! GARAMI LÁSZLÓ A Diósgyőr-várhegyi barlang függőleges metszete Ilyen a barlang környéke. Alsó kép: részlet a -nagyteremből« (Gábor Viktor felvételei) sL • .^8
