Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-10-01 / 19. szám
I MÁTYÁS FERENC DCősjzömIg Lassan este lesz, avar sípon szólnak a tücskök, — tü-lü-lü, görcsösen megfogod ceruzád, térdre hull előtted az idő, — álmod fantáziád alá száll, s kinő egy sarkamiyúvirág szál. Tü-lü-lü, megszólal furulyád, hogy elhallgasson a gonoszság ármánykodása, fájdalmas iz ingerli viccre hajlamos szád, — s fölfogja az értelem, a szív; akkor is nevettetsz, hogyha sírsz. Igaz-e a játék, a kaland, hogy felröppen a szárny veled még proletár-padlásszobák, csárdák csibészei közt, s nem vagy emlék; véred nyugodni nem hágy, vonszol, s mint a mágnes magadhoz vonzol? Igaz-e, hogy a boldog nem sir, s legboldogabb, aki nevettet, s tudod-e, hogy derűd egy ország eleven kamasz derűje lett, s elég egy mosolyod, hogy értsék; nem foghat terajtad a vénség? Tersánszky Józsi Jenő. Borsos Miklós szobrászművész plakettje Igaz-e a különös kaland, hogy billeg még a kötéltíncos lelkek mélysége felett, s nevét ismerik az urak, zsiványok, a tövis-palánkot átugorva kalandokra csal még a szoknya? Az Írószövetség elnöksége és prózai szakosztálya ünnepi esten emlékezett meg Tersánszky Józsi Jenő születésének 75. évfordulójáról. Az esten, amelyet a szövetség klubjában szeptember 10-én rendeztek, Cseres Tibor olvasta íel a betegsége miatt távol levő író levelét. Ünnepi beszédet Barabás Tibor mondott. — Csak pályatársai vannak Tersánszkynak, vetélytársai nincsenek — hangsúlyozta —, mindig a maga hangján szólt, maradéktalanul megőrizve írói egyéniségét. Nem egy elhatározott világnézet nevében alkot, az életet ragadja meg, és tárja elénk. S hogy életanyaga mégis határozott világnézetet sugall, ez azért van, mert Tersánszky ismeri a legnagyobb írói csodát: hogyan lehet a legmeghökkentőbb egyéniséggel a legáltalánosabb érvényűt kifejezni. A begzádet követő műsorban Palotai Erzsi a Nyugatban megjelent első T«ánszky-művet, -A tavasz napja sütötte-« című no-Sarkantyuvirágos bár arcod, s mindnyájunk tükre lett, — zsivány hóbortos mutatványos, aki ifjúságod vissza csináltad, s gyászunkba is jókedvet ojtasz, — Tersánszky Józsi Jenő, — folytasd! Lapról-lapra kiömlő mókád elhiszem, ha olykor könnyed is, elhiszem, mert tudom legendád a nyűiről, s én láttam könnyed is, akkor is nevettettél, ha fájt, s magad mögött hagytad a halált. (3zóbel J3éla 80 éves NYOLCVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁT Ünnepelte a magyar festészet egyik »nagy öregje« CZÖBEL BÉLA Kossuth-dljas festőművész, aki az Iámért festőművész csoportnak, a »Nyolcaknak« tagjaként indult és a modern magyar művészet egyik ösztönzője lett. A 30-as évektől felváltva Párizsban és Szentendrén dolgozik. Születésnapja alkalmából gyűjteményes kiállítás nyílt műveiből a Nemzeti Szalonban. Képűnkön egyik olajfestménye: Fekvő hátakt. Szeptember közepén a londoni Royal Festival Hall-ban megnyílt a »Modern magyar kerámia« című kiállítás, amelyet közösen rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a British Council. A kiállítás huszonnégy művész — közöttük a Kossuth-díjas Kovács Margit, Gádor István és Gorka Géza — vázáit, szobrait és belső építészeti díszítő elemeit mutatja be. A kiállítást a brit kormány képviseletében Smithers helyettes külügyi államminiszter úr nyitotta meg. Megnyitójában elmondotta, hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság közötti kulturális csereegyezmény keretében ez az első magyar kiállítás Nagy-Britanniában. Ennek viszonzására a British Council október közepén »A XX. század angol festészete« címmel rendez kiállítást Budapesten. — őfelsége kormánya reméli — mondotta Smithers úr —, hogy a mostani kiállításcsere megnyitja az utat az angol— magyar kulturális kapcsolatok további gyors fejlődése előtt. a*m ev Váradi Hédi művészete is — miként a jó bőr, — nehezen forrt ki. Hosszú erjedési folyamat előzte meg a sikert, s bár tehetségében kezdettől fogva nem kételkedtünk, esztendőknek kellett eltelniük, amíg a túlzásokra, elnagyolt ábrázolásra, bizonyos felületességre mindig kész Váradi Hédiből érett, »felnőtt színész« vált. Ma egyike legsokoldalúbb művészeinknek. Láttam őt Sarkadi Imre »Elveszett paradicsom« című színművében; Brecht »Puntillá«-jában és a »Kaukázusi krétakörében; Csehov pompás kis egyfelvonásosában, a» Leánykérés«-ben és a színpadon meg a televízióban sok-sok más sikeres és kevésbé sikeres szerepben. S éppen az jellemző fejlődésére, hogy ez utóbbiakat is Váradi Hédi és Gábor Miklós jelenete Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című színművében mindig egy-egy vonással, ötlettel élővé, elfogadhatóvá tudja tenni. Nemrég a rádió mikrofonja előtt egy kurta részletet adott elő, vagy inkább olvasott fel G. B. Shaw »Szent Johanná«-jából. Az élmény olyan volt, mintha éppen egy előadás közepén kattintottam volna fel a rádiót A figurát, Johanna alakját, ebbe a villanásba Is bele 'tudta sűríteni, emlékezetessé téve a pillanatot.., Mostanában gyakran pergeti egyik lemezét a tánczenei műsorban. Énekel. Nem, ez a szó nem is /fedi egészen Váradi Hédi teljesítményét: ő ugyanis a hanglemez három percnyi forgási ideje alatt eljátszik egy szituációt. Vár valakire, de mindhiába. Dühöng, izzik, szikrázik hangjában a sértett nő haragja; ám az utolsó másodpercben mégis betoppan a »drága«, és Váradi egy nagyot nyelve csak ennyit mond: »Én is pont most érkeztem drágám!« Ez a lemez, amelynek zenéje s szövege szikránylval sem nyom többet százezernyi silány slágertársánál, egyszeriben érdekessé válik, valami utánozhatatlan bájjal telítődik meg Váradi Hédi tolmácsolásában. Legközelebb a humor, a szatíra áll művészetéhez. Ezt a »Szentivánéji álom« Titánia szerepében bizonyította a legpompásabban. Hogyan lehet ma eljátszani a léprecsalt tündérfejedelmet, akit a szemébe hintett varázspor annyira megszédít, hogy a szamárfejű Zubolyban véli felismerni a szerelem boldogságát? Iróniával, méghozzá olyan megmosolyogtató, pompás iróniával, amely maga is derül a helyzet képtelenségén, humorán. Ilyen alakítás volt Váradi Hédié. S ezzel fiatal művésznőnk pályájának lezárul egy korszaka, amely fölött ugyanazzal a de-Nagy pillanat a Vígszínház Romeo és Júlia előadásából: Ruttkay Éva és Latlnovtt8 Zoltán a címszerepben rűs iróniával tekint végig, amely alakításaiból sugárzik. Tehetségéből most már erre is futja. Az utóbbi évek egyik legérdekesebb színészkarrierje így kezdődött: 1957-ben egy fiatal műegyetemi hallgató hirtelen ott hagy csapot-papot, és nem törődve az egyetem falai között eltöltött öt esztendővel, elszerződik Debrecenbe — segédszínésznek! A segédszínész azutáni pár hót múlva főszerepet kapott, s elindult azon az, úton, amelynek végén (vagy talán a kezdetén?) a budapesti Vígszínház épülete magasodott. Ritka pályakezdés, nem mindennapi tehetséggel. Lehetséges, hogy kiváló műszaki szakembert kellett elveszítenünk benne. Annyi azonban bizonyos, hogy kiváló színész egyéniséget nyertünk. Az egyenleg tehát mindenképpen az ő elhatározását igazolja. Kohout »Ilyen nagy szerelem» című, nálunk rendkívül népszerű drámájában találkoztam vele először a debreceni Kamaraszínházban. A tenyérnyi színpadon, ahol egyszerű jelzésrendszerrel építették fel a dráma világát, mindjárt magávalragadott, mintegy az egész atmoszférát átforrósítva Latinovits játéka. Róla is elmondhatjuk, hogy szigorúan vett mai hős típus. Egyike, mindig a dráma értelmét bogozó, mondanivalóját érvényrejuttató színészeinknek, akiknek legnagyobb érdemük a természetes keresetlenség, könnyedség. Egy-egy igazán súlyos drámai pillanatot is okos, fölénnyel, takarékos erőkifejtéssel old meg. Hatesztendős pályafutása eredményeként Latinovits Zoltánt, a hetedikben, a nemrég kezdődött új szezonban, egymást követően olyan feladatokkal bízták meg, mint O’ Neil »Amerikai Elektrá«jänak Adam Brantja és az »Anna Karenina« Vronszkij hercege. Bános Tibor UíctU sozMau A bécsi őszi vásár alkalmából dr. Marton János, az IBUSZ bécsi irodájának Igazgatója eszmecserét folytatott osztrák újságírókkal és Idegenforgalmi szakemberekkel, s elmondotta: a jelek szerint az idén összesen mintegy százezren látogatnak el Ausztriából Magyarországra, mig hazánk a Bécsbe érkező vagy átutazó huszonöt—harmincezer turistájával már a harmadik helyet foglalja el az osztrák főváros Idegenforgalmában. Tolentlnóban kétévenként karikatúra biennálét rendeznek. Az idén először állított ki magyar karikaturista Is: Kaján Tibor. A bíráló bizottság értesítette a művészt, hogy megnyerte az úgynevezett Marcorelll-dijat. Dr. s. Rosen, neves amerikai fülgyógyász, hazánkba érkezett. Itt-tartózkodása alatt tanfolyamot tartott a fűlészet egyes speciális kérdéseiről, és részt vett a nemzetközi fülgyógyász-kongresszu-Magyar delegáció utazott Belgrádba, az Interparlamentáris Unió 52. konferenciájára. A küldöttség vezetője dr. Molnár Erik professzor, a magyar csoport elnöke, tagjai: Barcs Sándor, dr. Désl Frigyes és Kelen Béla országgyűlési képviselők. Magyar gyártmányú futódarukat rendelt a svéd Trolhatan Nohab-cég a Ganz-MAVAG hldgyártól. A megrendelt három, 15 tonnás daruból az elsőt már szerelik a svéd cég mozdonygyárában. A másik két darut még ebben a hónapban átadják. Szent-Györgyi Albertet, az Amerikában éló világhírű Nobeldljas magyar biokémikust 70. születésnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Is üdvözölte. * Prof. dr. Thomas Symington, a Skót Királyi Tudományos Akadémia tagja, a glasgowi egyetem kórbonctani és kórszövettani Intézetének tanszékvezető profeszszora, a magyar—angol kulturális egyezmény keretében hazánkba látogatott.
