Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-10-01 / 19. szám

Az aszódi intézet látképe (om>oz4sg^/f Amikor az ember arról hall, hogy egy gyer­mek állami gondozásba kerül, azonnal a régi idők menhelye jut eszébe, pedig az elmúlt év­tizedekben ezek az intézmények megszűntek, illetve annyira megváltoztak, hogy szinte semmiben sem hasonlíthatók az egykori men­­helyhez. Megszűntek a régi világ börtönszerű lelencházai, különböző álhumanista gyermek­­intézményei és velük együtt eltűntek a mee zőgazdasági cselédnek kiadott lélencgyerekek tízezrei is. Az állami gondozásba vett gyere­kek sorsát sikerült tartalmilag is méltóvá tenni szocialista államunk erkölcsi és nevelési elveihez. 1938-ban például 41 ezer gyerekről gondoskodtak úgy, hogy közülük 35 ezret ne­velőszülőkhöz adtak ki. Most viszont 27 ezer gyerek van állami gondozásban és ebből mindössze 7 és félezer él nevelőszülőknél, akik rendszeresen beszámolnak az illetékes gyámhatóságnak neveltjeik helyzetéről és a gyerekek sorsát rendszeresen ellenőrzik is. Hogyan, milyen okból kerülnek ma gyere­kek Magyarországon állami nevelőintézetbe? Két nagy csoport között kell elsősorban kü­lönbséget tennünkAz elsőbe azok a gyerekek tartoznak, akik maguk nem okai. azaz nem tehetnek arról, hogy állami gondozásba ke­rülnek. Ilyenek azok, akik teljesen árvák, szüleik súlyos, vagy fertőző betegek, vagy ép­pen bűncselekményt követtek el, amiért el­ítélték őket. De az állam törődik azokkal is, akikről szüleik bűnös módon nem gondoskod­nak. A másik csoportba a zárt intézetbeutalt gyermekek tartoznak, azok, akik fiatal ko­ruk ellenére maguk is követtek el már kisebb bűncselekményeket, de az illetékes bírói vagy gyámügyi szervek szerint helyesebb őket ne­velésük érdekében büntetlenül kiemelni rossz környezetükből, és megfelelő nevelé­sükről gondcjrodni. inkább célravezető, mint börtönre ítélni őket. Ilyen bűncselekmények például a csavargás, muníkalkerülés, garázda­ság, kisebb lopások stb. Ez a rövid összefog­laló is elárulja, egyfelől, hogy az indokok kö­zött ma már nem szerepel a szegénység, ami­kor a család nem tud gondoskodni a gyere­kek eltartásáról; másfelől viszont, hogy a bűncselekményt elkövető fiatalok családi, vagy baráti környezetében még mindig hat­nak az előző társadalmi rendből örökbe ka­pott helytelen nevelési szemléletek, káros szenvedélyek, amelyek alól az oly könnyen befolyásolható fiatalok nem tudják kivonni magukat. Természetesen a kétféle csoportba tartozó fiatalokat nem egyazon intézetben helyezik el. A gyámhatóság alapos vizsgálata határoz­za el, hogy melyik intézetbe kerüljön az, aki saját hibáján kívül, vagy az, aki gyógypeda­gógiai nevelésre szorul, megint máshová a bűncselekményt elkövetők, akiket már szo­rosabban kell ellenőrizni. • Az intézmény kapuját átlépve, az újonc az intézmény önkormányzatával találkozik, foly­tatja tanulmányait és különböző szakmákat tanulhat ki. Tanulmányi előhaladása, maga­tartása alapján lesz az újoncból növendék, vagy az intézet egy-egy önkormányzati egy­ségének vezetője. Erről mindig az önkor­mányzati szerv dönt a nevelők javaslata alapján. Bizonyos előrehaladás után a gon­dozottak különböző kedvezményben részesül­nek, meglátogathatják szüleiket, eltávozási engedélyt kapnak. Az önkormányzati szerv­nek az igazgató, az . igazgató helyettese és a növendékek közül a szakaszparancsnokok a tagjai, de helyet kap benne többek között az intézet kultúrvezetője, sportfelelőse, akik ma­guk is intézeti tanulók. Havonta tartanak ér­tekezletet, de kéthavonként az egész intézet részére rendeznek gyűlést, amelyen szabad hozzászólási joga van az intézet minden ta­nulójának. A növendékeket tanárok, szakmájukban képzett mesterek tanítják, nevelésükkel ta­nári képesítéssel rendelkező nevelők foglal­koznak. A szakmát tanuló fiatalok előreme­­netelüktől függő nagyságú ösztöndíjat kap­nak, amelynek egyrészéből térítést fizetnek a lakásért és étkezésért, megmaradó részét pedig takarékkönyvben helyezik el, amelyet a fiatalkorú szabadulásakor kézhez kap. Ezenkívül van zsebpénzük is. Intézeti beutalá­suk egész tartamára kapnak munka-, kime­nőruhát, cipőt, bakancsot. Valamennyi intézetben van rádió, televí­zió, könyvtár, filmvetítéseket tartanak és ön­álló kultúrgárda működik. Valamennyi in­tézménynek saját orvosa van. Havonta egy­szer belátogathatnak a szülők is, a levelezés pedig nincs korlátozva. A bekerülő gyerekek fejlődését első perc­től kezdve figyelemmel kísérik és türelmes beszélgetésekben keresik, kutatják esetleges társadalomellenes magatartásuk indító okait. Ugyanakkor felmérik, készségeiket, értelmi képességeiket is. A szerzett ismeretek birto­kában látnak hozzá a neveléshez. Ha például baráti köre volt rá káros hatással, akkor az intézeten belül olyan fiatalok körébe helyezik, akik ezt a hatást ellensúlyozni, megváltoztatni képesek. Ha a szülőkben volt a hiba, akkor a pedagógusok kapcsolatot keresnek velük is és őket is igyekeznek megváltoztatni. Ha pszicho­lógiai vagy idegorvosi beavatkozásra van szük­ség, akkor az intézet orvosát hívják segítsé­gül. Ez a munka, mivel nehezen nevelhető gye­rekekről van szó, nagyon sok türelmet, ki­tartást, odaadást kíván az intézetek pedagó­gusaitól, nevelőitől. A szakértelem mellett komoly hivatástudatra is szükség van, mert bizony megesik, hogy egy-két éves nevelő­munka után is visszaesés következik be egy­­egy gyereknél. Ilyenkor nem szabad elcsüg­gedniük, hanem újra és újra latba kell vet­niük energiájukat a gyermek megmentésére. Az intézeti idő eltöltésével a fiatalok kike­rülnek az életbe, a társadalomba. Az intézet jogosult szakmunkás bizonyítvány kiadására, amely nem tünteti fel az intézet jellegét és így mentesíti a kikerülő fiatalt attól, hogy kint az életben;, munkahelyén káros előíté­leteket tápláljanak vele szemben. Ha a fiata­lok hozzátartozói nem tudnak megfelelő mun­kahelyet szerezni számára, akkor az intézet gondoskodik erről. Addig semmi esetre sem bocsátják el az intézetből, amíg munkahe­lyét és elszállásolását nem látják megfele­lően biztosítottnak. Ezzel egyidejűleg az in­tézet értesíti az Ifjúsági Szövetséget is és ké­ri, hogy neveltjeinek sorsát kísérje figyelem­mel, segítse őket a társadalomba való zök­kenőmentes beilleszkedésükben. A társadalom szervezett és spontán gondos­kodása így igyekszik szocialista rendünkben megakadályozni, hogy mások vagy a maguk .hibájából fiatalok elzülljenek és segíteni, hogy hasznos és boldog tagjai legyenek né­pünknek. Keresztúri György Az intézet igazgatónője beszélget az egyik kislánnyal (Vámos László felvételei) A rákospalotai leányintézet varrodájában vidáman megy a munka. Alsó kép: Munka után jó egy kis mozgás

Next

/
Thumbnails
Contents