Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-10-01 / 19. szám
XVI. évfolyam, 19. szám 1963. október 1 Ara 2 forint SZIMFÓNIA TRAKTORHANGRA Traktor a szőlőben Lágy ívű dombok. A szőlők fölött az a megmagyarázhatatlan derengés, amely napfényből és rézgálicból, az érett bogyók ragyogásából és a levelek derűs árnyékából szövődik. A dombokhoz tapadva kisváros: Szekszárd. Egy dombon televíziós relé ezüsttűje: napfényszikrák részlteinek rajta. A síkság, a dombok tövében: a Sárköz síkja. A betonút fehér kígyója mellett — jobbról is, balról is — szőlő, szőlő, szőlő. Saszla, Csabagyöngye. Csabagyöngye, saszla. Regimentek, karókból. Aztán már betongerendákból, lugasokból. És a szőlőben két sárga traktor jár. Fiat-traktor, Torinóból. Mögötte modenai eke. Az ülésen Csötönyi Feri, szép szál barna fiú, decsi traktoros. Műveltek ezen a tájon szőlőt immár kétezer év óta nagyon sokan: rómaiak, jazigok; kapáltak itt a nem mindig absztinens török bégek szőlőjében mindenféle nemzetbeliek, s Béla király óta kilencszáz év szekszárdi nemzedékei, de Csötönyi Feri az első, aki traktoron megy a szőlősorok között, és mögötte könnyen és morzsalékosan omlik a föld. Odébb ebédet osztanak: nagy alumínium edényben most érkezett meg a koszt, paradicsomleves, rántott hús krumplival. A brigád nekilát, érthető étvággyal. Egy nagy sátrat vertek fel, annak a ponyvája alá húzódnak. A sátorban egyébként Magony Anti bácsi szőlőt őriz, ládákban. A lányok rakták tele a ládákat, akkora fürtökkel, hogy nézni is jóllakás. Reggel indul autón a repülőtérre, onnan Nyugat-Németországba. Egy volt nyomdász megoldást keres Ezt senki se mondja úgy, hogy ►ma, most aztán ide figyeljenek, micsoda szenzáció«! Szó sincs valami különlegességről: ebben a gazdaságban a kapcsolat külföldi cégekkel, módszerekkel, szakemberekkel olyan természetes, mint az eső, vagy az öntözővíz. Mert az is természetes. A 17 000 holdon, amely Kajmádpusztától a Bátaszék—Baja vasútvonalig néhány óriási határrészt foglal magába, hol egy szőlőoltvány-iskola fölött, hol a kukoricásban tűnik fel az öntöző-berendezések ezüst sugara, amint a szórófejekből lágy ívekben permetez. Aszályos hetek után, egyfolytában június 8-tól augusztus elejéig tartó forróság után (közben egyszer volt 12, egyszer 22 milliméter csapadék) — 35 mázsa körüli termést várnak, »májusi morzsoltban«, ami a legmegbízhatóbb becslési mértékegység. A csőkutakból a Mannesmann-cég szóróberendezései szórják szét az esőpótlékot. Mannesmann-szórófej, Fiat-traktor ... Hát itt mindent összehordtak, ami a mezőgazdaság számára terem? össze. Módszerekben is. Az, hogy a szőlőben traktor járjon: a nagyüzemi módszer alapja. De hegyoldali szőlőben valami újat kellett kialakítani. Mert a szekszárdi hegyek meredek oldalán még a gyalogosnak is elég volt felkapaszkodni a permetezővel, ezzel a háton viselt első, és még húsz éve is egyetlen masinával, amely »betette a lábát« a fürtök birodalmába. A meredek hegyoldalt »öli« az erózió, amely tonnaszámra hordja le a termőtalajt a löszös alapról. Minden nagy nyári zápor külön veszedelem. Ez az állami gazdaság nem »szereti« a gazdasági bajokat. Néhány éve még tűrte. Azóta új vezetés és egy távolabbra látó szemlélet foglalta el a legfontosabb posztokat. Az igazgató — egykori nyomdászmunkás, ágráregyetemet végzett, apró, csupa energia ember — korábban egy alföldi állami gazdaság »csőkutas« átalakítója. Mohácsi Károlynak hívják. Körülnézett az olasz és a rajnai, a horvát és a francia szőlőművelés minden fellegvárában, és kereste a megoldást. Tanulmányutak egyedül és közösen. És végül... A görögszói teraszok Görögszó a szekszárdi domblánc déli végpontja. Messzire látni innen. Van a dombtetőn egy öreg torony, inkább harangláb. Valamikor, századokkal ezelőtt, görög templom állt itt. Onnan a hegy neve. A templomromtól keletre és délre pedig: szőlő — új telepítés. Száz holdak. A Szekszárdi Állami Gazdaság merőben újat telepít és új módon: összeházasította a régi, keskeny »római« teraszos művelést — amely az eróziót megakadályozza ugyan, de a gépet nem bírja el — a széles sorközzel telepített Lenz—Moser-módszerrel. Nagy teraszokat alakítani: ehhez át kellett gyúrni a dombokat is. És megindultak a bulldózerek és régi, használaton kívüli tanyák tűntek el, a lejtők megszelídültek és platóvá formálódtak. És hároméves, kétéves szőlő burjánzik a betonoszlopok között buján és hihetetlen gazdagon. »Egy tőkén 45 fürtnek kell lennie« — nevet az igazgató, kékkockás inge lobog, ahogy a vesszőket, a tőkét, a termőkarok meghökkentő hosszát mutatja, meg-megsimogatva egy-egy kedves »gyerekét«. És ismétli, amit nem győz önmagának és munkatársainak mondani, de kissé még a 'szőlőt is »szuggerálja« vele: — A szőlő liános növény, fás természettel — adjuk meg a lehetőségét, hogy kedve szerint éljen! Itt úgy élt. És az új telepítések fütyültek az 1962/63-as tél 29 fokos fagyára! Medoc noir, kékfrankos, kadarka, oportó... A szekszárdi borvidék újjászületésének bölcsője ez. És a tanulsága? »Történelmi borvidéket nem lehet történelmi módszerekkel rekonstruálni. A legmodernebbet kell neki megadni minden vonatkozásban!« A földet mélyen és alaposan gép műveli. Komposzttrágya, műtrágya kerül bele. A sorköz, a lugasos vagy kordonos művelés, a növényvédő szerek megteszik a többit. Egykét év, és már permetezni is repülőgépről lehet. — És kézzel? — Csak a szedéskor nyúlunk a szőlőhöz kézzel. Ez lesz az igazi! Szerviz, Harvestore, borjúhúsgyár Második napja járjuk a sárközi földet. Este az ötvenkét traktor szállásán. Üjberek-puszta volt ez valamikor, a régi parasztbirtoknak még csak a gőzekéig sem jutó, négyökrös birodalma. A traktorok ragyogóan lemosva, olajozva állnak, hosszú sorban. Oda jön egy overallos férfi, s oldalba böki a »főnököt«: »No, ugye jobban néznek ki így?« Ez vplt az egyik azok közül, akik néhány hónapja prüsszögtek azon, minek naponta lemosni, »leápolni« a masinákat. »Nem luxusautók!« — mondták az őcsényi, sárpilisi legények. Most ők tesznek úgy, mintha mindig így akarták volna. Mert a gép tovább él — és azért másképpen is »felel«, ha megkérdezik: hogy bánnak veled? A gép is tud felelni. Hogy jól feleljen: szétválasztották a javítóműhelyt a szerviztől. A műhelybe csak a javítani való gép megy. A napi ápolás a szerviz gondja, kötelessége. Törvény. Üjbereken a traktorok »kisüzemi« kezelésének is bealkonyodott. Ar táj fölött úgy áll a Harvestore mintájú, teljesen gépesített takarmánysiló, mint valami lilás-sötétkék őrszem, a legújabb módszerek bástyatornya. Vagy hat kilométerrel odább, egy külön telepen borjak híznak, olasz, ketreces módszerrel. Mintha világoskék gyerekágyakban állnának: sokat nem mozoghatnak, viszont sokat gyarapodnak. Tejporos itatós — és 34 kilós havi súlynyereség. Itt egy tengelici eredetű boci. Boci? Kéthónapos, és 180 kiló. Olasz vendéglőkben mérik ki majd, a tejportól szép fehér a hús. Nem, ez a gazdaság nem szereti a deficitet. Vendégkönyv helyett Mit csinál egy megyei tanácselnök, ha szabad ideje van? Vágtat az országban és keresi, honnan lehetne valami újat elsajátítani. Valamit, ami nála is hasznosítható. A Békés megyei vb-elnök most itt ül a modern színekre festett igazgatói szobában, és Fiat-traktorok a szőlőben A gazdaság központja A Harvestore-süő Obereken (Baktat F. felv.) szakmai vitába bonyolódott az igazgatóval. Angol kukoricafajták, szovjet hibridek, olasz bőven termő búzák és öntözési eljárások neve röpköd a levegőben. A vita este folytatódik, mert minden lépésen valami újba ütközik az ember. A régi dézsmapince bővítésébe. A »szőlő- és borkombinát« (így becézi a környék) oltótermébe, ahol piros-fekete műkőkocka a padló, a széles ablakokon ömlik be a fény, az exhaustorok halkan zümmögnek. És mindenütt számokba ütközik a vendég: 1968-ig 2000 hold új szőlőtelepítés, 1000 hold gyümölcsös; szőlő, gyümölcs, kukorica, búza, tej, hús ... Vendégkönyvük nincs. Az igazgató nem szereti a formaságokat. De a tájba beleírják a nevüket az SZ—4-es szovjet kombájnok, a német öntöző-berendezések, a gumikerekű cseh traktorok, az angol kísérleti kukoricák, az amerikai mintájú silótornyok, az olasz traktorekék, a jugoszláv szőlőművelő tapasztalatok. És nincs különb vendégkönyv a bőven termő hazai földnél. BAKTAI FERENC
