Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-09-15 / 18. szám

Zsivótzky Gyula kalapácsvető veretlenül vezet a világranglistán Maurice Belay Moiiűmi' JHaariec Oíéla ij Igen, Monsieur Maurice Bélay. így; két ponttal az ipszilonon. Különben nem jól ej­tenék ki a franciák a nevét. Pontaillac-ban, az Atlanti-óceán partján érdekes kiállítási helyiség fogadja a nyara­lókat. A falakon tengert, hajókat, virágokat ábrázoló festmények, az asztalokon, állvá­nyokon gonddal összeválogatott kerámia-fi­gurák. A festmények Maurice Bélay alkotá­sai. Elém siet, amikor megtudja, hogy magyar vagyok. Magas, szakállas-bajuszos, mosoly­gós, kék szemű, fiatalos külsejű férfi. A ne­vét látva, természetesen az első kérdésem az, hogy magyar-e? — Igen is, meg nem is. De egyet mondha­tok: nagyon büszke vagyok a származásom­ra. — Hogyan került Franciaországba? — Itt születtem, s itt született apám, sőt a nagyapám is. Nem tudunk egy szót sem a családban magyarul. Hogyan kerültünk ide? 1800. június 14-én, Marengo mellett Na­póleon nagy győzelmet aratott az osztrá­kok felett. Ősöm, Bélay Tamás fogságba esett, s mint hadifogoly került délnyugat- Franciaországba, a híres Cognac-ba, ahol nemsokára megnősült. Ma is őrzöm a házas­ságlevelét, amely szerint Thomas Bélay, szü­letett »Varadin«, 33 éves. Házassága után »úti-levelet« kapott, azaz engedélyt arra, hogy egyik megyéből a másikba utazhasson. Ezt a levelet is féltve őrzöm. Én már a ne­gyedik generációhoz tartozom, de az egyti­­zenhatod magyar vérem mindig megmozdul bennem, ha Magyarországról hallok. — A festészeten kívül foglalkozik-e vala­mivel? — A festészet a vesszőparipám, afféle »■hobby«, de talán több is annál. Egyébként polgári foglalkozásom van: közjegyző va­gyok. Három »fiatalember« ront be a szobába: a három Bélay-fiú. A legidősebb fényképész lesz, a középső a közjegyzői iroda váromá­nyosa, a harmadik — még nagyon kicsi. — Biztos vagyok benne, hogy élnek Ma­gyarországon rokonaim, csak nem tudom, ho­gyan induljak a keresésükre. Jövő nyáron, vagy ősszel feleségemmel és idősebb fiam­mal úgy tervezzük, ellátogatunk Budapest­re. Rokonaim felkutatása mellett titkos vá­gyam még: bemutatni néhány képemet a ma­gyar közönségnek. Kíváncsian várjuk, Monsieur Maurice Bé­lay. Korolovszky Klári Két magyar atléta a világranglista élén Mintha csak tegnap tör­tént volna... Idestova pe­dig tizenegy éve már, hogy a »bűvös határt« ostromló világrekorder mester Né­meth Imre helyett, a tanít­vány — a sümegi kőbányá­ban megizmosodott Cser­mák Jóska — szányalta túl a világon először a hatvan métert, a kalapácsvetésben, s nyerte meg Helsinkiben az olimpiai bajnokságot. Azóta évemként csaknem egy mé­tert nőtt a világrekord. Az amerikai Hal Connolly és a mi Zsivótzky Gyulánk már a 70 métert is túldobta. De a sport hallatlan ütemű fej­lődésére talán leginkább az jellemző, hogy az egykori bűvös határnak számító 60 métert 1962-ben már ponto­san nyolcvanhat kalapács­­vető lépte át. örvendetes, hogy egyelőre a mi atlétá­ink is — elsősorban a dobók — lépést tartanak a fejlő­déssel. A világranglista élén A jövő évi tokiói olimpia megrendezésére a szokásos­nál későbbi időpontban ke­rül sor ezért az atlétikai idény néhány hagyományos versenye őszre tolódott — a magyar bajnokságot is szeptember végén rendezik, majd utána következik a magyar — brit viadal. Am . az eddig (szeptember 1.-ig) elért eredmények alapján összeállított világranglistán két Európa bajnokunk, Zsi­vótzky Gyula és Varjú Vil­mos imponáló fölénnyel ve­zet a kalapácsvetésben és súlylökésben, Zsivótzky már második éve nem szenve­dett vereséget* Az Idén is sorra legyőzte nagy ellenfe­leit, közöttük a világrekor­der Connollyt. Edzésben többször túlszárnyalta a vi­lágrekordot (70,66 m), ami­től egyébként hivatalos Eu­­róparekordját mindössze 24 centiméter választja el. Varjú Vilmos a tavalyi belgTádi Európa bajnokság súlylökő aranyérmese ez év­ben állandósította 19 méter fölötti formáját. Az ameri­kai izomóriások, — a súly­lökés egyeduralmát hosszú évtizedeken át tartó kiváló versenyzők — viszont visz­­szaestek. A kétszeres olim­piai bajnok az öt éve Buda­pesten is megcsodált O’Bri­en, változatlanul a legna­gyobb klasszis közöttük, de Varjú megelőzi őt eredmé­nyeivel. A világranglista első he­lye pérsze nem jelent rög­tön / aranyérmet. Zsivótzky és Varjú teljesítményei azonban e két atléta nagy­szerű > küzdőkén eteségévej, kiváló versenyzői erényei­vel párosulva, mégis jogos reményeket kelthetnek To­kió előtt. Hol vagytok futók ? A dobószámokban nem is volna baj a színvonallal. A futók viszont sajnos egyelő­re nem tudtak felzárkózni. Sőt még a jelenleg Ameri­kában élő kiváló edző, Ig­­lói Mihály híres tanítvá­nyainak (Rózsavölgyi, Iha­ros, Tábori) 7—8 évvel ez­előtti eredményeit sem tud­ják megközelíteni. Az atlé­tika klasszikus számai közt első helyen azonban mégis a futás szerepel, s különö­sen a rövid és közép távo­kon tapasztalt lemaradás miatt elégedetlenkednek joggal a magyar sportked­velők. A sprinterek váratlanul gyenge sikerteSen (szereplé­se miatt szenvedett veresé­get atléta válogatottunk leg­utóbb Helsinkiben. A két pontos vereség után Stock­holmban a futók is javítottak és végül a válogatott viada­lon 111:101 arányú magyar győzelem született a svédek ellen. A gyengébb eredmé­nyekért két figyelemre méltó teljesítmény nyújtott kár­pótlást. Az új — Csutorás, Gyulai, Mihályfi, Rábai ösz­­szetételű 4X100 méteres váltó 40,4 mp-vel beállította az országos rekordot. Mecser Lajos, ez a jóformán ismeretlen huszonegy éves salgótarjáni kőműves pedig, 14 percen belüli idővel első­nek szakította át a célszala­got a nemzetközi verseny 5000 méteres futószámában. Készülődés az Európa bajnokságra A nemzetközi szövetség, mint ismeretes Budapestre bízta a soronkövetkező, Európa bajnokság rendezé­sét. Az Országos Sport Na­pok keretében lebonyolított színvonalas nemzetközi ta­lálkozó alkalmával nemcsak neves versenyzők, hanem nemzetközi szövetség ve|ze­­tői Is Budapesten vendéges­kedtek. A vezetők, elsősor­ban Artur Takács, a tavalyi belgrádi EB. főrendezője sok hasznos tanácsot adtak a szervezőknek. Artyr Ta­kács búcsúzóul megállapí­totta: a Népstadion minden képpen méltó színhelye lesz az európai atléták viadalá­nak. Vad Dezső Baloldali kép: Irány Porto Alegre BrazUia, a III. Uni­versiade városa. A főiskolás sportolók nagyszabású nem­zetközi találkozóján népes küldöttség képviseli a ma­gyar színeket. A magyarok hat sportágban álltak rajt­hoz. Főiskolásaink nagy­szerűen mutatkoztak be a messzi Idegenben, hiszen az első aranyérmet magyar versenyző, a vívó Kamutl Jenő nyerte. Versenyzőink egyébként a magyar koló­nia Jóvoltából otthonosan érzik magukat Brazíliában. Az Universiade részletes eredményeiről legközelebbi számunkban adunk hírt. Jobboldali kép: a Tímár— Fábián kajak-kettős értékes győzelmet aratott a jugo­szláviai Jajcében megren­dezett világbajnokságon. A két kajakos Urőgi és Koltal társaságában a négyesben újabb aranyérmet szerzett. Az Ifjúságiak nyolc ver­senyszáma közűi hatban született magyar siker TALÁIKOZÁ Az idei nyár a baráti találkozások, az örömteli viszontlátások nyara volt Magyar­­országon. A turisták, vendégségbe érkező ba­rátok, rokonok között szép számmal jöttek hazánkba külföldön élő egykori magyar sportemberek, s viszont: külföldre települt magyar sportolókhoz kiutaztak látogatóba hozzátartozóik... — Csak azt sajnálom, hogy sérülésem. Varjú Vilmos közel fél méterrel előzte meg az amerikai súlylökőket E€... miatt nem játszhattam a csapatban, pedig de szerettem volna újra kifutni a Népstadion gyepszőnyegére — hallottuk például Sztáni Ferenctől, a magyar ifjúsági válogatott egy­kori tehetséges csatárától, aki most a belga bajnok Standard Liége együttesével járt Bu­dapesten. Baloldali kép lent: Kislányával, Ninával érkezett haza Pajor Kornél, a gyorskorcsolyá­zás magyar világbajnoka, aki több mint 14 éve él távol egykori barátaitól, hozzátartozói­tól. 1949 februárjában győzött a világbajnok­ságon s utána telepedett le Svédországban. Hosszú éveken át edzősködött, s ma az egyik stockholmi tervezőiroda csoportvezető mér­nöke. Kétheti látogatása után a többi között ezeket mondta: — Órákon át sétáltam régi iskolám, a Mű­egyetem folyosóin, gyönyörködtem a Gellért­hegyről ebben a csodaszép városban, talál­koztam régi iskolatársaimmal, barátaimmal. Jó érzés volt itthon lenni... Középső kép: Helsinki >-aranylányai«, a Novák lányok, Ilonka és Éva, ezúttal a Pasa­réten találkoztak. Ilonka pedagógus, a Tu­dományegyetem testnevelési tanszékének ad­junktusa, az ismert filmes, Popper Imre fe­lesége. Éva orvos, Brüsszelben él férjével, az Európa-hírü úszószakértő újságíróval, Pierre Gerarddal. A két család, a két olimpiai baj­noknő hol Budapesten, hol Brüsszelben ta­lálkozik. Jobboldali kép: Id. Kocsis Sándorné, mint sok más magyar édesanya, szintén felkere­kedett a nyáron, s rokoni látogatásra utazott. Kocsis néni — az egyik belvárosi borkóstoló pénztárosnője — Barcelonában járt. Híres futballista fiát látta viszont, hét év után. Ahogy Kocsis néni elmesélte, az 6 fia is a többiekhez hasonlóan búcsúzott: — Jövőre majd én látogatok haza Anyu­kám.

Next

/
Thumbnails
Contents