Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-09-15 / 18. szám
I Úton az otthon és a munkahely között Hajnalonként, amikor a gyárak még csendeseik, a szirénák még álmukat alusszák, az országban már mindenfelé megpezsdül az élet. A murtkásvonatok füttyére megbolydulnak a falvak, a városok, siető, türelmetlen emberekkel telnek meg a pályaudvarok, autóbuszok. Minden reggel több százezer ember kerekedik fel, száll az autóbuszba, vonatra, vagy ül a motorkerékpárjára és indul meg munkahelye felé. Valóságos népvándorlás ez az otthon és a munkahely között. Ez a mindennapos vándorlás, vagy szakszerűbben kifejezve az »ingavándorforgalom.« részét alkotja a faluból városba áramlás, az urbanizáció folyamatának. Az ENSZ egy nemrég megjelent kiadványa szerint 2000- ben a világ népességének már 80 százaléka fog városokban lakni. Á városba vándorlás folyamata már évszázadokkal ezelőtt megindult, de-a jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyok között világszerte egyre inkább meggyorsul. A városok felé áramlás azonban annyira gyorsütemű, hogy ezzel a városépítés szinte a világon sehol nem tud lépést tartani s így a városokban, vagy a városok környékén települt ipariban munkát vállalók nem tudnak munkahelyük közelében letelepedni, hanem kénytelenek esetleg elég messze eső régi lakhelyükről a munkába bejárni, »ingázni«. Az »Ingázás« jelenségével minden fejlett ipari országban találkozunk. A Némeit Szövetségi Köztársaságban például statisztikai megfigyelések szerint több, mint '3 millió ember ingázik. Hazánkban a rendelkezésre álló, de csak korlátozott körre kiterjedő adatok alapján végzett számítások szerint a bejáró dolgozók száma 400 000 körül mozog, vagyis 400 000 ember lakik más helységben, mint ahol dolgozik. ÍMivel az ingavándorfargalom ilyen tömeg jelenség, érthető, hogy közgazdászok, szociológusok, örvösök és pszichológusok egyaránt figyelemmel kísérik alakulását és foglalkoznak megszüntetésének lehetőségeivel. Az ingázás hatása legkézzelfoghatóbban a dolgozók időbeosztásában jelentkezik. Hozzávetőleges számítások szerint hazánkban a bejáró dolgozók naponta átlagosan 3 órát utaznak, vagyis ennyivel rövidül meg szabad idejük. Az utazásra fordított idő pedig — éppen az ingázás miatt túlterhelt közlekedésben — mind fizikailag, mind pszichikaflag tovább fárasztja a dolgozókat. Ez az oka annak, hogy a bejáró munkásaknak munka után már nincs kedvük szórakozni, nem marad energiájuk a tanulásra. A szakemberek számos más területen is rámutattak az ingavándorlás káros hatására. Feltárták, hogy a naponkénti bejárás gátolhatja a munkatermelékenység emelkedését, a jó üzemi kóllektívák kialakulását, kimutatták az ingázás és a családi életben mutatkozó problémák közötti összefüggést stb. Nem kétséges tehát, hogy ennek a 400 000 embernek a sorsa társadalmi kérdés, olyan tényező, amelyet komolyan számításba kell venni tervező munkánkban, gazdasági életünk irányításában. Népgazdasági tervező szerveink felismerték ennek szükségességét. Hazánk húszéves távlati fejlesztési tervében foglalkoztak a probléma megoldásának lehetőségeivel. Az ingavándorforgalom jövőbeni alakulása szorosan összefügg az ipartelepítési politikával. A húszéves terv előkészítő munkálatai során felmérték az ország egyes területeinek munkaerőhelyzetét, iparosítottsógát, kulturális és szociális viszonyait. Az adottságok és az ágazati fejlesztési tervek egybehangolásával lehetőség nyílik arra, hogy a munkaerő mozgását tervszerűvé tegyék, minimálisra csökkentsék. Tervezésünk során a gazdasági és a szociológiai, társadalmi szempontokat együttesen kell figyelembe vennünk — tehát nemcsak arról van szó, hogy a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőnek munkalehetőséget kell biztosítanunk, hanem egyre szélesebb rétegek számára kell lehetővé tennünk az új, a városi életformát. Szó sem lehet azonban arról, hogy akár a legtökéletesebb ipartelepítési politika is fel tudná számolni az ingavándorforgalmat. A helyes ipartelepítés szükséges 'kiegészítője a gyorsütemű lakásépítkezés. Ismeretes, hogy 15 éves lakásépítési tervünk mintegy egymillió lakás felépítését irányozza elő. Ennek a monumentális célkitűzésnek a megvalósítása természetesen döntő mértékben befolyásolni fogja az ingavándorforgalom helyzetét Magyarországon. Végül feltétlenül számolnunk kell azzal a ténnyel is, hogy az »ingázás« csak részben kényszer, a lakosság jelentős és feltehetőleg egyre növekvő hányada igényli azt, hogy zöldövezetben, villanegyedekben, saját családi házában lakjék. Ennek elkerülhetetlen következménye a »villavárosok« területi széthúzódása {ezt tapasztalhatjuk akár London, akar számos amerikai nagyváros esetében is). Arra kell azonban törekedni, hogy a városszéleken meghúzódó zöldövezetekben, vagy a nagyvárosok körül elhelyezkedő településekben lakók számára a lehető legminimálisabbra csökkentsük az ingázás említett káros hatásait. Ez a kérdés viszont elválaszthatatlanul összefügg a közlekedés korszerűsítésének, fejlesztésének a problémájával. Itt az egyik legszembeötlőbb tendencia világszerte — s így hazánkban is — a személygépkocsi szerepének gyors növekedése. Az elmúlt években s különösen 1962-ben Magyarországon is ugrásszerűen nőtt a személygépkocsi állomány, csak az elmúlt évben több, mint tízezer személygépkocsit adtak el hazánkban. Bár általában veszélyes dolog jóslásokba bocsátkozni, mégis szinte biztosra vehető, hogy ez a folyamat az elkövetkező években gyorsulná fog. Ennek ellenére sajnos még sok tennivalónk van közlekedésünk terén. Meg kell gyorsítani a vasutak, helyiérdekű vasutak forgalmát s nem utolsósorban — ugyancsak van mit javítani az ország úthálózatán. A -bejáró dolgozók helyzete ma még nagy probléma. Kétségtelen — akár szocialista, akár kapitalista onszáról legyen szó —, hogy az iparosodás bizonyos fokán a kiterjedt ingavándorfargalom a fejlődés elkerülhetetlen s bizony sokszor és sok szempontból nem a legkellemesebb velejárója. A társadalom erőfeszítései s a körültekintő tervgazdálkodás azonban megteremthetik, s hazánkban ma már fokozatosan meg is teremtik, a megoldás feltételeit. Szelényi Iván Az elsőosztályosok virágot adnak a tanító néninek KEZDŐDIK A TANÉV Ünnepélyes iskolamegnyitó és első tanítási napok a Szárcsa utcai (Csepel, Királyerdő) általános iskolában W w m - -I IM«, 'K ik' -ll i ./ff f ' ,+t+VIP# | J f W £J'“ X w r ■ W~ > • € S W :* V i mÚ1 ánrgL fj- l*[ Első óra a IV/a-ban Ügy látszik, nehéz az első kérdés A tízórai szünet már vidámabb Elénk érdeklődés az osztályfőnöki órán £s már készül a lecke. Jobboldali kép: a felsősök vidáman indulnak hazafelé (Vámos László képriportja)
