Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-06-15 / 12. szám

Az újjáépülő Erzaébethid pillére ée »szerelőszőnyege« A Kék Dun« vlzlvwuléglO « Lánchídfőnél mumm Lapunk munkatársa beszélgetést folytatott dr. Csanádi Györggyel, a közlekedési és postaügyi miniszter első he­lyettesével, a közlekedés-tudomány világszerte ismert, Kos­­suth-díjas tudósával. A kérdéseket és a válaszokat az aláb­biakban ismertetjük: 1. Hogyan fejlődött közlekedés-politikánk tudományos megalapozottsága és milyen ez a színvonal a világszinthez képest? A közlekedés-tudomány szerepe nálunk is jelentősen megnövekedett. Régebben a közlekedés-tudomány nem volt elismert szaktudomány és jellemző, hogy régebben a Ma­gyar Tudományos Akadémia sem sorolta a »bevett-“ tudo­mányok közé; pedig alapítója Széchenyi István volt, a magyar közlekedésügy klasszikus alakja. Ez a meg nem értés sújtotta a műszaki tudományokat általában; a fel­­szabadulás előtt műszaki tudományos osztály egyáltalán nem volt, csak az elméleti, úgynevezett alaptudományokat becsülték meg. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott, köz­lekedés-politikánk ma tudományosan megalapozott. Annál is inkább él kedvező lehetőségeivel közlekedés-politikánk, mert létesítményeink társadalmi tulajdonban vannak, lehet tervezni és ezen az alapon meghatározhatjuk minden köz­lekedési ág helyét és szerepét, összpontosíthatjuk erőinket a legfontosabb feladatok elvégzésére. Az úgynevezett világszínvonal meghatározása nem könnyű feladat. Ahhoz, hogy szakszerűen megítélhessük egy vasútrendszer nívóját és műszaki haladottságát, három fő szempont szükséges. Milyen először is a pálya, a vona­lak, állomások és rendező pályaudvarok állapota? Ebben a tekintetben nagy léptekkel haladtunk az elmúlt években és fő vonalainkon évente 400 kilométer hosszúságban léte­sítettünk hézagmentes, modem felépítményt. 1970-re min­den jelentős vonalunkon általános lesz e technológia ki­alakítása. Fontos, hogy az ehhez szükséges munkagépek megtervezése és gyártása is saját erőből folyik; modern aláverő, kavicsrostáló gépeket állítunk elő, ezzel gépesít­jük a pályafenntartás nehéz munkáját is és a fárasztó, kemény fizikai munka egyre inkább eltűnik. A második szempont a vonóerő helyzete. A gőz, mint vonóerő, átadja helyét a Diesel-mozdonyoknak és a villamos vontatásnak nálunk is. Mintegy 1800 kilométer hosszú vonalat villa­mosítunk a legsűrűbb forgalmú útvonalakon, amelyeken az összforgalom 60i százaléka bonyolódik le. Nem rég vásá­roltuk meg egy 200 lóerős villamosmozdony szabadalmát, és jövőre már megfelelő mennyiségben magunk gyártjuk ezt a típust, amely jelenleg a világ legmodernebb mozdo­nya. Végül az automatizáción mérik a világszínvonalat. Ószintén bevallhatjuk, hogy ezen a területen még nincs megfelelő előrehaladás, pedig a jövő vasútja az automati­zált vasút lesz. Van már elektronikus számológép-csopor­tunk és a kibernetika alkalmazására sokféle tervünk van. 2. JVÍit mondhatunk személy és teherszállításunk jele­néről, jövőjéről, milyen nyersanyag-problémái vannak a magyar közlekedésnek? A személygépkocsi-ellátottság tekintetében bizony el­maradtunk a fejlett nyugati országokhoz képest. A követ­kező öt-tíz évben ezt a különbséget csökkenteni fogjuk. Szeretnénk elkerülni tervszerű munkával a Nyugaton be­következett közlekedési csődöt, amely elsősorban a nagy­városokat sújtja, de az egyéb közutakon is anarchiára ve-Epül az aluljáró gyalogos átkelóhely Budapest egyik legforgalmasabb pontján, a Rákóczi út, Múzeum körút kereszteződésében Balatoni camping OJ szlllclum-egyenlrányltó vlllamosmozdony. Alsó kép: az új 1-es számú főútvonal egy szakasza Tatabányán Vízibuszok a Dunán. Alsó kép: A győri Wilhelm Pieck gyárban készült tartálykocsi szereivény

Next

/
Thumbnails
Contents