Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-06-15 / 12. szám
zelőtt errefelé már vége volt a »■világnak'“. Az Elnök utca fáin túl még a Tisztviselőtelep, de a kaszárnyák t mellett mér a Mária Valéria, szálaznl ugyan könnyú munka, de egész nép télikabátokat emelgetni, mégsem gyenge embernek való. 130 helyet teremtettek a rehabilitált, az utókezelés alatt éllé betegeknek, az egész iparágban itt a legkevesebb az üzemi baleset, s a fürdők, az öltözők, az étterem, a konyha — egy öreg doktor néni naponta ellenőrzi — ragyog a tisztaságtól. nyomor, szürkeség, reménytelenség. Most másképp van. A sarkon, ahol régen csak villamos döcögött, autóbusz fordul hirtelen kanyarral, az új házaik felé viszi utasait. S a házak — 8—9 emeletesek — ide látszanak a térre, amelynek egyik oldalát a templom, másik felét a gyár szegélyezi. A gyár háromezer embernek ad kenyeret, közülük kétezerkétszáz nő. Ilyenkor tavaszi reggel, amikor bódító akác-, meg hársillat lebeg a Tisztviselőtelep apró házal felett, Kőbánya és Kispest, a MÁVlAG-kolónia felől, Ferencváros irányából villamos és autóbusz önti a sok lányt, meg asszonyt. Hét óra tájt, mint valami virágos rét, olyan a gyár környéke. Az utca minden reggel megújuló pampáját a tavasz friss színeit felvillantó nőd ruhák adják. A gyár mór nem ilyen festői. Kívülről, mint valami kaszárnya. Az is volt, meg katonai raktár. 1948 — az államosítás — óta szolgál nemesebb célt: ruhagyár lett: Május 1 Ruhagyár. Az udvaron virágágyás és zöld gyep enyhíti a falak kopárságát és a nyitott ablakon át nótaszó, meg varrógépek kattogása hallatszik. Néhány héttel ezelőtt a nagycsaládosokkal beszélgattek. Kiderült, hogy a 2300 nő közül 700 egyedülálló. Bizony nem könnyű a helyzetük, egy fizetésből, apa nélkül gyerekeket felnevelni. A gyár tehát elsősorban rajtuk akar segíteni. Ezért hozták létre az üzemi bölcsődét, meg a napköziotthont is. Fehér tüllfüfgönyös ablakait Jól látni az emeleti munkatermekből. Szakképzett gondozónők, gyermekorvos ügyel a kicsikre. A nagycsaládosok érdekében folyik állandó építkezés Zamárdiban is, legyen minél tágasabb a Balaton-parti üdülő. Do a fiatalok inkább a Rómaiparton levő hétvégi pihenő bővítése meUett kardoskodnak, mert a Rómaipart .közel van, s fürödni, csónakázni, ha akarnak, még főzni is lehet. ö, a főzés! Nagy teher az asszonyoknak. Így hát legtöbben itt étkeznek a gyárban. Az előfizetései menü naponta három harmincba kerül (mert kettő nyolcvanat a gyár pótol hozzá), de a la carte, tizennyolc féle étel közül válogathatnak, a legdrágább sem több nyolc forintnál, és ahhoz is jár a kettő nyolcvanas térítés. Azelőtt — elsőnek a városban — félkész ételeket Is árusított az üzemi büfé, de most sokan inkább az étteremből viszik a vacsorát is — haza. És még mennyi a gond! S mind idevándorol a szakszervezeti bizottsághoz. Meggyőzni a kismamákat — ezt az üzemi orvos kéri Csernák Jánosné tizennégy esztendeje dolgozik ennél az asztalnál. Mesterleveles szakmunkás. Most éppen fazongallérokat készít. S míg beszélgetünk, keze egy percig sem pihen, szakadatlanul dolgozik. Ezek a kabátok, végig a munkaasztalokon, már az őszi divat darabjai. S panasz nem lehet rájuk, mert a Május 1 híres üzem, rangja van a szakmában, Csernák Jánosné és társai meg — tizennyolcán vannak összesen — szocialista brigád. Ami röviden azt jelenti, hogy kiváló dolgozók, munkában egymást segítők, magánéletben önként, barátonként összetartok, igyekvő, kultúrált emberek. >A falakon az előirányzott terv számadatai, bizony nem könnyű teljesíteni. De ők tizennyolcán, meg mind a többiek, a szinte végtelenül keringő termek során, kattogó varrógépek mellett, vasalóasztaloknál, fércelőtűvel a kezükben, nagyon igyekeznek: az elmúlt évben 30 millió híján egymillárd forintnyi értéket termeltek. Egymillión! forint! Kabátra, ruhára átszámítva, vajon hány ezer darabot jelent? Csemákné özvegyasszony. Kislánya még iskolába jár, minden fillérnek helye van hét otthon. A múlt hónapban 1800 forintot keresett. Gyárbéli gondja is sokkal több annál, hogy vajon jók-e a fazongallérok, amelyek a keze alól kikerülnek. Tizenhét ember, nagyrészt fiatal lány minden problémája az ő vállát nyomja. Most éppen együtt Izgul Horváth Annával, hogy sikerüljön neki az érettségi, aztán az egyetemi felvétel, Soltész Emmi, Nagy Kati technikumi hogy egészségük érdekébln ne egyszerre, szülés után vegyék ki a húsz hét fizetett szabadságot. Lakást szerezni a fóti gyermekvárosból a gyárba került kislányoknak, megszervezni — közeleg • szünidő — a nyári napközit, jobb beosztáshoz segítend a terheseket, kibővíteni a javítószolgálatot (clpőjevítás, szemfelszedés már van), sokan rövidített munkaidőt kiérnek szombatra, mások a környékbeli üzletek ellátatlanságéra, meg • közlekedésre panaszkodnak... A neon ezüst fényébe burkolva, mindenütt női fejek hajolnak az anyagok fölé. S a végtelenül hosszú folyosókon — a legújabb divatnak hódoló szép ruhákat szállítanak. 2200 asszony, lány készít naponta milliós értékeket. A gyárnak, az országnak, maguknak. CSATÁR IMRF CiangoUz Janisai az öaazevarri gipnél tanulók, őket is segíteni kell jó szóval, munkaközben tanáccsal, a brigádértekezletet is meg kell szervezni, a közös színházlátogatást is, mindent. S közben igyekezni, hogy a pénz meglegyen — most 1650 forint az átlagkereset — s a dekádtervet túlteljesítsék. Csernákné és társai — munkájuk, többre törekvésük a példa rá — vigyáznak a gyár becsületére. De vajon a gyár vigyáz-e örójuk? A szállítószalag végtelen kígyóként haladt tova és észbontó csikorgása betöltötte a munkatermet. Az új üzemorvos az ajtóban állt és a kabátok fölé hajló munkásnőket figyelte. Egy nap azután leszerelték a szalagot, a helyébe csúszdát helyeztek, nem idegesített többé senkit a nagy zaj, megszűntek a fejfájások. Az elsőt más változások is követték. A régi világítást ámyékmentes neonfényre cserélték, s a falak színe se egyhangú fehér, az oldalak halványzöldek, a mennyezet halványrózsaszín. Színdinamika — mondja az üzemi főorvos. A munkások nem ismerik e tudományos műszót, ők csak azt tudják, hogy ezek a lágy színek nyugtatják a szemet, pihentetik a fáradt idegeket. Aki ma átlépi a gyár kapuját, teljes orvosi vizsgálaton esik át, tüdőszűrés, Wassermann, egyebek. De régebben nem volt ilyen alapos vizsgálat. Az új orvos tehát — nyolc évvel ezelőtt — átszűrte az egész gyárat. Akkor 108 tbc-st talált, ma mindössze tizenhat van, gyógyulófélben, inaktívak. Azóta hipertóniás vizsgálat is volt, meg rákszűrés, trachoma- és látásvizit. Kidolgozták egy-egy reszort egészségi normáit is. Mert a szabászat például nagy koncentrációt kíván, neurozisos tehát nem lehet szabász, s Derűi kép u ivódébóli Kérünk még! íVdmoi Lduló felvételen Ssortoe műnké e Konuth-teremben VITA — HATÁRAINKON TOLÉRVÉNYESÜLÉSI nyelvet tanulom ittx a japánt most, rádión keresztül... Itt látszik meg, ki tanulhat, az, akinek protekciója van, vagy aki akar önként.« J. N.-nek más 'a véleménye. Szerinte »Mi Amerikában ezen osak nevetünk (ti. az érvényesülés korlátlanságán), mert az USA-ban minden ember pontosan, és csakis annyit ér, amennyi dollárt tud csinálni: semmivel sem többet. De a dollárért véres verejtékkeü meg kell dolgozni ... Itt az USÁ-ban elég nép él, akinek ötvenéves szorgalmas munka áll' a háta mögött, nincs autója, se nyaralója.« Ausztráliai honfitársunk álláspontját, mint látható, amerikai honfitársunk lényegében megcáfolta. A 25—36 ezer forintos havi fizetést nálunk legfeljebb néhány kiemelkedő művész jövedelme közelíti meg. Az immár határainkon kívül folyó vitához mindenesetre annyit még szükséges hozzátenni, hogy a »tehet-e érvényesülni?« kérdésfelvetésnek volt néhány sajátos vonása, mondhatnám Így is, »pozitív hiányossága«. Az eflteő, hogy az úgynevezett származási hátrány Jel sem merült. (A főiskolai felvételekről szóló legutóbbi rendelkezés pontot tett erre a kérdésre, és végleg lezárta.) A másik sajátos vonása az itthoni vitának az volt, hogy az 'összes vitatkozók mayától értetődőnek tartották az érvényesülésre szükséges magasfokú képzettség megszerzését. Vagyis senki sem kívánt tanulás és továbbtanulás nélkül magasabb grádicsra lépni. A társadalom az érvényesüléshez egyenlő feltételeket teremt minden fiatalnak. Ha egyesek elképzelései mégsem válnak vallóra, annak nem a társadalom, hanem önmaguk az okai. Edisontól, az érvényesülés egyik gyakran emlegetett példaképétől származik a mondás: -A zseni egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék verejték«, vagyis szorgalom. Megvan-e benne az akarat és az állhatatosság — ez a kérdés. így van-e ez nyugaton is? J. B. szerint csak ott van így, J. N. viszont tagadja ezt Wright Millsnek, a híres amerikai szoc'ológusnak véleményét röviden már ismertettük. ö megálllapítja: »Ha van valahol az ország felső köreinek az USÁ-ban szervező központja, azt a 15 vagy 20 magániskolában találjuk meg.« Még érdekesebb, amit C. P. Snow, a világhírű angol író és tudós mond a brit közoktatás helyzetéről. Szerinte az angol társadalom megosztottsága a public schodl-oknál, a híres magániskoláknál kezdődik, majd fokról fokra nő az egyetemeken. Anglia férfi lakosságának legszámottevőbb csoportja a munkásság, az összes munkavállalóknak mintegy 70 százaléka. Snow véleménye szerint a munkások gyermekei közül az egyetemekre mégis csak egy kis töredék jut el. Néűunk a vita során egy igen elgondolkoztató kifejezés bukkant fel: -Ne törődjünk bele a középszerűség hegemóniájába.« Valóban, hazánk világszínvonalra emelésének záloga, hogy az átlagon felüli legyen folyamatosan az átlagos. Szociálpszichológusok vizsgálata szerint az átlagember rejtett szellemi képességeinek csak 10 százalékát fejleszti ki. A százalék növelésének lehetősége mindenki előtt nyitva áll. Ez a kérdés lényege. Az egyén és a társadalom érdeke egyaránt azt követeli, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel PETHO TIBOR Az érvényesüléssel foglalkozó cikkünk a Magyar Hírek március 15-i számában meglehetősen széles körű visszhangra talált. A levélírók többsége két egymással szembenálló véleményt hangoztatott, egyikük igazat adott G. Lászlónak, aki panaszaival annak idején a vitát elindította. A másik rész élesen elítélte a G. Lászlóíéle gondolkodásmódot, és személyes tapasztalatokon keresztül ismertette nézetét a nyugati érvényesülési tehetőségek furcsaságairól. Az országhatárokon túl terjedő vita sok érdekességet hozott felszínre, rávilágított egyrészt a hazai viszonyokat illető tájékozatlanságra, másrészt a kérdés élő voltára, és bonyolultságára külföldön. Két levelet választottunk ki, amelyek a legszenvedélyesebben képviselik és a leginkább tükrözik a szembenálló nézeteket. J. B. írta az egyiket Ausztráliából. »G. Lászlónak teljesen igazat adok — írje a többi között —, mert egyesek 25—36 ezer forintot kapnak egy hónapra, és az a szegényember, aki igazságot követel, nem kaphat többet 1600 forintnál. De az 1600 forintból biztos, hogy nem tud venni tv-1. hogy telhetne még autóra?« J. N. New Yorkból viszont a következőket állapítja meg: »Tisztelt G. László úrfi, az új, szocialista Magyarországon nem lehet itallal, tánccal, csőnadrággal érvényesülni, valami jót, átlagon felülit kell produkálni... G. László úrfi, maga nagyon szimpla ember lehet, ha az új magyar államrendben ilyesmin panaszkodik. Inkább azon gondolkozzon, hogy tudná hazájának jobb életét előrevinni.« Ami a külföldi lehetőségeket illeti, J. B. így ír: »Egyetemre Itt nálunk mindenki mehet, nem úgy, ahogy Önök lefestik a képeslapokban, hogy nyugaton senki sem teheti meg, csak a nagy protekciósok. Ez igen furcsán hangzik. Én már a tizedik A RUHAIPARI TERVEZŐ VÁLLALAT BRÜSSZELI DIVAT. BEMUTATÓJÁRA MODELEK KÖZÜL NÉHÁNY TAVASZI. NYÁRI ÜJDONSAO 5553=53555 J® 0 j rf i 1 ljp Ül
