Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-06-15 / 12. szám
ni? mi m« Kfillöldl magyarok látogatásai magyar zsidóság írta: Sós Endre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke Balról jobbra: Dr. Péner Tibor, a MIOK főtitkára, Hass Károly, a kórhíz gondnoka, Mm. Mell« Wahl (New York), Mr. Morris Wahl (New York), gyáros és szanatórium tulajdonos, Sós Endréné, Mrs. Elisabeth Takács-Raskó vegyészmérnök (New York), Sós Endre, a MIOK elnöke, dr. Seifert Géza, a MIOK alelnöke, dr. Weiss István, a kórház Igazgató-főorvosa és Mr. Sámuel Licht (Montevideo) Balról jobbra: Lénáit Jolán műtősnővér, Haas Károly, a kórház gondnoka, Mrs. Elisabeth Takács-Raskó vegyészmérnök (New York), Sós Endre, a MIOK elnöke, dr. Welss István, a kórház igazgató-főorvosa, Mr. Morris Wahl (New York), gyáros és szanatórium tulajdonos Sós Endre Író, a MIOK elnöke jutalomkönyveket oszt ki a zsidó Gimnázium kiváló diákjai között (Bauer Sándor felvitelei) Nincs olyan nap, hogy ne érkeznének külföldiek és külföldi magyarok látogatóba a Magyar Zsidóság Házá-ba. Nemcsak a magyar zsidóság országos szervezetének központjára kíváncsiak, hanem arra kérnek bennünket, hogy mutassuk meg nekik fővárosi és vidéki intézményeteket. Mia már köztudomású világszerte, hogy a majdnem 100 000 főnyi magyar zsidóságnak, a) nagymúltú magyar zsidó közösségnek milyen széles körű intézményei vannak; hogy a magyar zsidók teljes vallásszabadságot élveznek, éis szabadon szervezhetik felekezeti életüket. — London egyetlen zsinagógájában sem láttam imlég — mondotta Harry Shaw, a londoni Hillel-House, a hatalmas angol zsidó alapítvány igazgatója, a híres pedagógus — enynyi embert egy leány avatási ünnepségen, miint amennyit május 28-án este láttam a Dohány utcai zsinagógában, amely valóban a világ legnagyobb zsidó temploma. Lenyűgözött a tobbezres tömeg látványa, a fényes kivilágítás, a kitűnő énekkar, és meghatott az a jelenet, amikor harmincnyolc fehér blúzos lány sorakozott fel fogadalomtételre a irigyszekrény előtt. Ügy van, ahogy Harry Shaw megállapította: Budapesten látható a világ legnagyobb zsinagógája. Sókáig vita volt arról,, hogy New Yorkban vagy Budapesten talál,ható-e a földkerekség első zsidó temploma. A! New York-i rabbitestület küldöttségének látogatása óta végérvényesen eldőlt a disputa. Nem mi, hanem a New York-i rabbik szögezték le, hogy a Dohány utcai zsinagógát illeti meg az elsőbbség. 3500 ülőhely és 1500 állóhely teszi lehetővé 5000 hivő befogadását. Nem kevesebb, m'int 20 más zsinagóga is nyitva tartja kapuit a magyar fővárosban. A legkülönbözőbb vallási árnyai latokhoz tartoznék. A modern és a konzervatív magyar zsi-; dóknak egyaránt megvannak a szükséges templomaik. Sámuel Licht, a legnagyobb montevideói zsidó egyesületek egyikéhek elnöke, akii négy évtized előtt került Uruguayba, de ma is kitűnően beszél magyarul, főleg a budapesti Rabbiszeminárium jelentőségét becsüli igen nagyra. — Büszkék lehetnek arra — mondotta Samuel Licht —. hogy Európa négy zsidó teológiai főiskolája közül az egyik éppen Budapesten működik. (Európában most összesen négy főiskolai, illetve egyetemi rangú rabbiképző intézet található: a londoni, párizsi, római és budapesti rabbiszemináriumok.) Jelenleg 10 növendék tanul a Budapesti Országos Rabblképző Intézetben. A tizenegyedik diák néhány hét előtt kapta meg rabbidiplomáját. Ennek az intézetnek keretében 60 000 kötetes könyvtár áll a tudományos kutatók rendelkezésére. Morris Wahl, a New York-i magyar zsidóság egyik vezető-alakja, a legnagyobb New York-i zsinagóga-egyesületek egyikének elnöke, főleg a Zsidó Gimnáziumról nyilatkozott elragadtatással: — Csak teljes elismeréssel nyilatkozhatom a zsidó gimnazista-lányok és gimnazista-fiúk héber és angol tudásáról. A budapesti Zsidókórházról közvetlen tapasztalatokat szerezhetett dr. Eugen Rasko, az ismert New York-i orvos, aki két hétig tüdőgyulladással feküdt az intézetben, ahol állandóan vele tartózkodott felesége, dr. Elisabeth Takács. a kitűnő New York-í vegyésznő is. A Rasko-házaspáir néhány hónappal a második világháború kitörése előtt hagyta el Budapestet. — Nincs az a New York-i vagy más külföldi városbeli kórház — állapította meg dr. Rasko —, amelyben gondosabb ápolást kaphatnának a betegek. Külön kell beszélnem dr. Weiss István igazgató-főorvos nagy tudásáról. A budapesti ZsidÓKórhéZban az orvosok kitűnően ismerik a legújabb gyógyeljárásokat és gyógyszereket. A budapesti Zsidókórházban körülbelül 240 beteget ápolnak. Az intézet málsodik emeletén a gyógyíthatatlan betegek fekszenek. A magyar zsidóság intézményeinek ismertetése során be kell számolnunk a budapesti Zsidó Fiú- és Leányárvaházról, a négy zsidó szociális otthonról, a Zsidó Múzeumról és az Orthodox Tagozat jesivájáról. A felekezet kéthetenként megjelenő lapot ad ki Üj Élet címmel. Ebben nemcsak a magyar zsidóság eseményeiről közöl riportokat, hanem a külföldi zsidóság életéröl is beszámol. Azok a külföldön élő magyar zsidók, akik rendszeresen olvassák vagy olykor-olykor kapják kézhez ezt a lapot, megtudhatják belőle, hogy miiilyen imuhka folyik kulturális területen is a magyar zsidóság körében. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete rendszeresen jelentet meg a magyar zsidóság történetével foglalkozó könyveket. Főiéig azok a művek keltettek nagy érdeklődést, amelyek a Horthy-idők gyalázatos munkaszolgálatának: és a német megszállás borzalmas időszakának dokumentumait közölték. A magyar zsidóság kulturális életéhez tartoznak azok az irodalmi és zenei estek, amelyek a budapesti Goldmarkteremben és a fővárosi körzeteik, valamint a vidéki hitközségek kultúrtermeiben zajlanak le állandó nagy érdeklődéstől kísérve. Űjabban felmerült a magyar zsidóság vezetői körében az a terv, hogy 1965 januárjában nagyszabású ünnepségsorozat keretében emlékezzenek meg a budapesti gettó felszabadulásának huszadik évfordulójáról. A budapesti gettóban 70 000 ember sínylődött, és ha nem következük be idejében a gettó megmentése, akkor ma a magyar zsidóságnak nem volna majdnem 100 000 tagja. Egész Európában a budapesti gettó volt az egyetlen gettó, amelyet voltaképp a maga teljességében mentettek meg a felszabadító seregek. Az az érzésünk, hegy a budapesti gettó felszabadulásának évfordulóján rendezendő ünnepségek sok-sok külföldi magyar zsidót vonzanak majd fővárosunkba. Szeretettel várunk ide most is, a jövőben is minden külföldit és külföldi magyart, akit érdékel az új Magyarország, és ezen belül külön is érdekel a megmaradt magyar zsidóság élete. Rév. Bhikku Amritananda buddhista szerzetes nemrégiben járt hazánkban, az Országos Béketanács vendégeiként. Látogatása során a többi között a magyar közoktatás felől is érdeklődött. Az Országos Béketanács most 50 ezer forint értékű iskolai szemléltető eszközt küld Nepálba, A képen: útra készítik az ajándékot 4 w la^ijRiKíf •KAPC MlHUjftaRVI | níAWl/A AMi 1 ~ H A Váci út mögött egyszerre vidékiessé válik az angyalföldi táj. Zaj és korom, a gyárnegyed csípős lélegzete ide ’Imár szűrten érkezik, a fák boltozata alatt olyan csönd van, mint egy falusi méhesben. Az udvarokon kiskertek, s a kiskertek fölött munkások, akik most jöttek haza s most avval a paraszti kedvteléssel öntöznek, amelyet az ősök hoztak magukkal, vidékről. Ebben a földszintes világban, az esti csendesedéiben tejfeles túrót kanalaz egy idősebb férfi, hátát az üveges verandának döntve s amikor mondom, hogy Wácz Ádámot keresem, aki nemrég tért haza Nyugatról, a szülői házba, hunyorít a szemével s vastag körmú hüvelykujjával a ház felé int: — Az a fiam ... Alszik a fiatalúr, mert éjszakás ... Wáczné, az édesanya — még sápadt kissé egy hoszszú kórházi kezelés után, — nesztelenül eltűnik a lakásban, ébreszteni a fiút, aki hét évi kalandozás után hazatért. Az ébresztés hosszú, az anyai gyöngédség lassítja, de az idősebb Wáoz Ádámnak más a véleménye: — Nehezen ébred a fiatalúr, mert délelőtt a Dagályfürdőben volt, kiszítta a nap... Amíg ifjabb Wácz Ádám felcihelődik mély esti álmából, — nemsokára amúgyis menni kell az Újpesti Vasöntödébe, ahol dolgozik \—, az apa vázlatot rögtönöz a családról, amely Paksról származott fel a fővárosba, valami hatvan esztendővel ezelőtt. — Boldogult anyám mit ilyen vándorlóiéic, annak volt mindig mehetnékje. Attól örökölte a fiatalúr, a fiam... De hát most már ö is bevégezte, hazajött... S két vaskos, kimunkált kezét összefonja a cigaretta parazsa fölött, azzal az ismerős mozdulattal, amelyet az öreg munkások még őriznek abból az időből, amikor csak lopva lehetett rágyújtani munka közben. A hamburgi sofőr Az ajtóban megjelenik ifjabb Wácz Ádám. Hatalmas, szőke fiatalember, toronyként magaslik ülő édesapja fölé, s amikor lehajlik hozzá, hogy tüzet kérjen az öreg parazsáról, arcát elfutja valami lágy szín. Nagy, csontos keze ott marad az apja vállán ... Wácz Ádám rézöntő, az apja mellett tanulta a mesterséget, aki valamennyi fémöntésben járatos ember. 1956-ban, alighogy leszerelt a katonaságtól, az ellenforradalom derekán, jött egy üzemi pajtása hozzájuk, este. — Nézzük meg a világot, Ádáml — Nézzük... Így kezdődött... Becsbe mentek, ahol a toborzóirodákból sűrűn jöttek az ügynökök, a mézesmadzaggal... Idegenlégió, kanadai erdőmunka, ausztráliai szerződés ... A közel kétméteres, feszes tartású fiú válogathatott az ajánlatokban, de a nagyanya vándorló lelke már nem mozgott benne különösebben, egyetlen percre sem hagyta él Európát. — Miért? Amikor visszanéz a kérdés után, szemében egyszerre tisztulnak az álom zavaros vizei. Vállat von, messzire fújja a füstöt, s még meszszebbre néz. Az udvarra arány csíkokban hull a fény, a Madarász úti gyermekkórháznál mentőautó rikolt. A válasz csöndes, zárkózott. — Nem akartam nagyon messzire menni. I Ugyanilyen lassan, megfontoltan, halkan fogalmazza a választ arra a kérdésre is, mit csinált, merre járt? — Nyugat-Németországban, Franciaországban, Hollandiában. Svédországban, többször Bécsbén. Nagyjából bejártam Európát. Ezalatt néhány hónapig a szakmájában dolgozott, majd Hamburgban gépkocsivezető lett az amerikaiaknál. Jól keresett, indámon élt, csupa száguldás volt az élete, csupa friss benyomás. Az éjszakai Párizs és a nappali Stockholm, a tiszta Amszterdam és az eleven Bées, többször egymás után. Bécset emlegetve, egy váratlan, könnyű sóhaj: — Az volt a legnehezebb. — Mert közel volt? — Mert közeli volt. Eddig állt, most leül, a kemény tartás enged, a hangja élénkebbé válik, arca megenyhül. Egy zárt ember, akt most kezd kinyílni. Egyedül nem lehet — Nézze, — mondja már az esti vallomás hangján, amelyben már érzések csendülnek —, én nem éltem odakinn rosszul. Hatan voltunk együtt magyarok, de egyikünk se érezte jól magát. Hatan voltunk, mégis egyedül voltunk, s egyedül nem lehet. — Mit nem lehet? — Élni... A haltból három megházasodott, magyar lányt vett feleségül és kiment Amerikába. Kettő már hazatérésről írogat. Maradtunk hárman, aztán elváltunk. Egészen egyedül maradtam. Mit csinálhattam?... Ittam, futkostam a nők után, kezdtem zülleni. Apám egyre irta: fiam, itthon is meg tudnál élni a munkád után, itthon vagyunk és várunk... Négyen vártak, a kishúgom, az öcsém és a szüleim... 1962-ben aztán számot vetettem magammal: vagy maradok és élem tovább azt az életet, felszívódom és elmerülök a hontalanok között, vagy hazajövök... Hangja átfül s ugyanakkor erejét veszti: — Egyszer mindenkit utólér, s akkor vége van. Nem érzelmes lény, de amit mond, annak egyszerre magas hőfoka támad. Olyan lesz körülötte á légkör, mint öntéskor az öntőforma körül, ahol az embert megcsapja az izzó fém lehelete. Vicz Adám (Novotta Ferenc felvétele) Eldobja a cigarettát és felnéz. Kezét éppen avval a mozdulattal kulcsolja össze, mint az imént az édesapja, aki azóta csöndben elhúzódott mellőlünk, s most odabenn, a csöndesen zümmögő rádiónál a híreket hallgatja. Kijön az édesanyja, fájós lábain tipegve s kihoz egy kis tiszta csomagot: — Szalonnás kenyeret tettem éjszakára, fiam. — Köszönöm, mama. Megint egyedül maradunk, s ő a csomaggal játszik, gyöngéden latolgatva óriási tenyerén a hétrét hajtott kenyeret, a fehér kendőben. Ebben a mozdulatban van valami a kis gyerekéből, aki az ajándékot babusgatja. Váratlanul felnevet, lágyan és szégyenlősen:' — Odakinn többek közt ez sincs. Amit a mama csomagol. A beszélgetés \ezzei véget ér. barOti Géza
