Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-06-01 / 11. szám
12 holland vendég Ötnapos lovastúrán járta be a Mátra és a Bükk vidékét Az abasárl termelőszövetkezet pincéjébe viszont gyalogszerrel indultak borkóstolóra Az l»«2-ben helyreállított Szent Gellért szobor körül húsz, egyenként 1S00 Wattos erősségű reflektort szerelnek Átadták rendeltetésének a Szarvas—Káka-1 öntözőrendszert, 11 ezer holdat lát el vízzel amely O iZ T A L Y Az országúti kanyarban tavasz színű, borsózöld autóbusz bukkan elő. Ablakain vad csiripelés, vidám ricsaj harsan kifelé, s szétárad a Bakony oldalán. A busz lármás rakománya: hamincöt lány, Radnóti Gimnázium III/B., szóval egy egész osztály. Év végi tanulmányi kirándulásra mennek Veszpnak. Amelyben például — s ez cseppet sem mellékes — olyan tanulmányi» kirándulást lehet tenni, amely fejenként 160 forintba kerül és amelyen az osztály probléma nélkül, teljes létszámmal részt vesz. A busz elhagyja a zirci apátságot, s tovább kanyarog a hegyi utakon. A szem»Bauer Toncsi. Az előbbi lány különös ellentéte. Lágyvonalú arcán nagy sötét szempár tündököl, alakja telt, bokája, csuklója törékeny, egész lénye mintaszerűen nőies. És erre a következő közléssel hozza zavarba az embert: több mint egy esztendeje hódol az ejtőernyős sportnak, legutóbbi rémbe, Győrbe. Sopronba, a Lőverekbe. Ha az ember becsempészi magát közéjük, s csöndesen meghúzódik egy hátsó ülésen ... első felületes pillantása közönséges szabványifjúságon siklik végig, szinte sematikusan szabályos tizenhétéveseken, akik tüstént összebarátkoznak a sofőrrel, megrohamozzák s elfoglalják g, SQfórülés mellett a hasznos ismeretterjesztésre, a látnivalók magyarázatára szánt mikrofont és -Szív küldi« jelszóval tréfás szövegű kánont küldenek a kísérő tanárnőnek; néhácyan lecsúszva az ülésen, s társaik háta mögé rejtőzve cigarettára gyújtanak, többen öszszedugják a fejüket és nem nehéz kitalálni, hogy az élénk, izgatott susogás miről folyik: fiúkról, természetesen. Így hát, mondom, első pillantásra csupán általában az ifjúságnak kijáró, megértő, s rokonszenvező mosolyra fakasztják az embert, egyébként úgy tetszik, hogy nincs bennük semmi különös. Hanem aztán, ha az ember felhagy vele. hogy mókás masszának tekintse őket, odaül melléjük s egyenként köt ismeretséget velük, akkor a csoport-séma széthull, és valami különöset kell tapasztalnia. Ak ikhez lassacskán közel kerül, akiket mélyebben megismer, meghökkentően kész, kiforrott emberek, elképesztően s örvendetesen tudják, hogy mit akarnak — s mind komolyan akarnak valamit.-De élnek dolgozók itt s költők is bűntelen, és csecs-Íszopók. akikben megnő az értelem«... »És míg tollára dől, a gyermekekre gon'dől« ... Ezek a sorok 1943 sötét őszén buggyantak ki a költőből, ákinék nevét viseli a gimnázium. Vajon mit remélt, miféle értelem lesz taz, amely majd »megnő« a fiatalokban, s vajon milyennek képzelte őket, amikor azt írta, hogy »a gyermekekre gondol«...? Azt hiszem, éppen ilyeneknek, mint ezek itt a buszban, felszabadultan viháncoló csapatnak és egyenként: öntudatosnak, komolynak, felelősségtudattal teltnek, szépért lelkesedének, tudásszomjasnak, sokoldalúnak. S persze elsősorban egy olyan társadalmat képzelt köréjük, amelyben öntudatossá, lelkessé, sokoldalúvá bontakozhat-Start előtt lélő helyet változtat, s leül egymásután négy-öt lány mellé. Találomra, s mintegy véletlenül választja ki őket, azaz kiválasztásról aligha lehet szó, ugyanis azzal köt közelebbi ismeretséget, aki mellé a zökkenések jóvoltából lehuppan. És ugyancsak a rázkódások miatt kissé cikkcakkos írással a következő kerül a jegyzetfüzetébe: Székely Márta. Az ügy fontosságának átérzése. — Bauer Toncsi. Sokoldalúság. — Zombori Jutka. Nagynagy bizalom. — Lóránt Zsuzsa. A szépség, a mozgás szeretete. 1 »Maradj Így« — kiáltja Lóránt Zsuzsa s máris kész a vázlat Később aztán, amikor alkalom nyílik rá, vagyis a társaság letáboroz, a jegyzetek kibővülnek. íme: »Székely Márta. Külsőre kisportoltnalk látszik, magas, széles vállú. Arca szabályos, bár nem kimondottan szép (talán a csaknem öreges, töprengő vonás miatt az orra töve, meg a szája szöglete körül?). Hamarosan kiderül, hogy — noha külseje erre utal — a sport nem érdekli. Szaval, méghozzá — mint osztálytársai szenvedélyesen bizonyítják — „csodálatosan”, szerintük máris kész, érett élőadóművész, s mi az, ami a legszembetűnőbb nála? Hogy fontosnak tartja, amit csinál. Nem a saját szereplését, hanem a költészetet. Azt mondja többek között: Minden szónál vigyáznom kell a hangsúlyra, hogy azt értsék belőle akik hallják, amit hitem szerint a költő mondani akart. Nem fontoskodás ez, vagyis — nem a személye fontos, hanem az ügy, amit képvisel. Érettségi után a Színművészeti Főiskolára jelentkezik.« IJNOvotta rercnc jcivncicw beszél, mégis pillanatok alatt tudni lehet róla a leglényegesebbet. Ugyanis egész úton rajzol. A rázás nem zavarja, talán azért, mert úgyis mozgást ábrázol a legszívesebben. Lerajzolja a sofőrt, ahogy az elülső üveget tisztogatja, a lányt; aki éppen a mikrofonba énekel, az egymást átkaroló kis csoportot, amint pusmogva összedugják a fejüket, s mohón rákiált arra, aki éppen valami sajátos, groteszk mozdulatot tesz: Maradj így! Persze, a felszólításnak nem könnyű eleget tenni, de a lányok komolyan veszik Zsuzsa tehetségét, s hűségesen modellt kuporognak, hajolnak, ágaskodnak, s különben is Zsuzsa gyorsan dolgozik. Egyébként a rajz csak melléktermék, szobrásznak készül, óvodás kora óta alakokat mintáz. Természetesen a Képzőművészeti Főiskolára készül.« »Láng Zsuzsa. Egyik legnépszerűbb lány az osztályban, mert mindenkivel törődik, szerény, megbízható, igazságszerető. Élelmiszervegyész lesz, s arra a kérdésre, hogy miért — egyébként nyugodt, szelíd tekintete felcsillan s lelkesülten kijelenti: Meri szeretem a kémiát és mert csuda jó érzés lehet gondoskodni ennyi emberről...« A szemlélő csöndben viszszaül a helyére, a hátsó ülé-Zombori Jutka, Lóránt Zsuzsa, Bauer Toncsi, Székely Márta 800 méteres ugrása biztonságával fiú társait is lepipálta. Hogy mit csinál az érettségi után? Az egyetem jogi fakultására jelentkezik. Miért éppen jogra? Szó szerint ezt mondja: Gyermekbíróságon akarok dolgozni. Tudom, hogy a fiatalkorú bűnözők száma a szocializmusban folyton csökkenni fog, tehát ennek a pályának úgyszólván nincs is jövője. De minél kevesebb lesz a fiatalkorú bűnöző, maga az eset annál kirívóbb lesz, vagyis annál izgalmasabb. Legalább olyan izgalmas, mint kiugrani 800 méterről. Milyen erő lakozik ebben a kislányban, milyen határozott és milyen sokoldalú!« »Zombori Jutka. Talán a legszebb lány az osztályban, magas, nyúlánk, virágszerű arcocskával. De ő a legkevésbé sincs megelégedve magával. (Nem a külsejével persze, bár az csak mellékesen érdekli.) Panaszkodik, hogy állhatatlan természete van, hogy sok mindenbe belefogott már és abbahagyta, például: balettre járt, aztán zongorázni tanult, aztán a nyelvek “kezdték érdekelni, jól beszél oroszul, elég jól németül s most olaszul akar megtanulni. Külkereskedelmi pályára gondol, mert mint mondja: szeretne valami nagyon érdekeset és nagyon változatosat csinálni. S bár önmagáról józan önismerettel s némi szkepszissel nyilatkozik, arrnál több bizalom él benne a világ iránt, amelyben holtbiztosán lehetősége nyílik rá, hogy valami kedvére valót és nagyon érdekeset csináljon majd.« »Lóránt Zsuzsa. Keveset sek egyikén. S most újra egy masszának látja az egészet s megint általánosít. Mert van néhány jellegzetesség, ami az egész csivitelő társaságra, jellemző: ebben az ellentmondó tendenciákkal. s különféle feszültségekkel telt világban, amelyben oly gyakran emlegetik a kiábrándult, talaj tvesztett ifjúságot, ezek a lányok akarnak valamit, s tudják is, hogy mit akarnak. Továbbá: úgy látszik, semmi kétség sincs bennük aziránt, hogy amit akarnak, el is érhetik, rajtuk múlik csupán, s lehetnek külkeresikedők, tanulhatnak nyelveket, járhatnak Képzőművészeti, vagy Színművészeti Főiskolára, lehetnek vegyészmérnökök, jogászok, ugrálhatnak ejtőernyővel a magasból — és még csak nem is csodálkoznak rajta. így természetes, ebben nőttek fel, társadalmi, anyagi korlátok nem befolyásolják pályaválasztásukat, csak saját képességeik. Ezt érzik is, s ezért van bennük egy kis egészséges türelmetlenség önmagukkal szemben.' De már ismét összedugják a fejüket, ismét nevetgélnek és bolondoznak és lapulva cigarettáznak... És a busz mind kisebbre zsugorodik s végül eltűnik egy kanyarban. Csak fenn, a levegőben úszik utánuk egy versfoszlány, egy Radnóti vers néhány sora: »a világ újra épül... s bár tiltják énekem az új falak tövében felhangzik majd szavam«... SOÓS MAGDA
