Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-06-01 / 11. szám

12 holland vendég Ötnapos lovastúrán járta be a Mátra és a Bükk vidékét Az abasárl termelő­szövetkezet pincé­jébe viszont gyalog­szerrel indultak bor­kóstolóra Az l»«2-ben helyreállított Szent Gellért szobor körül húsz, egyenként 1S00 Wattos erősségű reflektort szerelnek Átadták rendeltetésének a Szarvas—Káka-1 öntözőrendszert, 11 ezer holdat lát el vízzel amely O iZ T A L Y Az országúti kanyarban tavasz színű, borsózöld autó­busz bukkan elő. Ablakain vad csiripelés, vidám ricsaj harsan kifelé, s szétárad a Bakony oldalán. A busz lár­más rakománya: hamincöt lány, Radnóti Gimnázium III/B., szóval egy egész osz­tály. Év végi tanulmányi ki­rándulásra mennek Veszp­nak. Amelyben például — s ez cseppet sem mellékes — olyan tanulmányi» kirándu­lást lehet tenni, amely fe­jenként 160 forintba kerül és amelyen az osztály prob­léma nélkül, teljes létszám­mal részt vesz. A busz elhagyja a zirci apátságot, s tovább kanya­rog a hegyi utakon. A szem­»Bauer Toncsi. Az előbbi lány különös ellentéte. Lágy­vonalú arcán nagy sötét szempár tündököl, alakja telt, bokája, csuklója töré­keny, egész lénye mintasze­rűen nőies. És erre a követ­kező közléssel hozza zavar­ba az embert: több mint egy esztendeje hódol az ejtőer­nyős sportnak, legutóbbi rémbe, Győrbe. Sopronba, a Lőverekbe. Ha az ember becsempészi magát közéjük, s csöndesen meghúzódik egy hátsó ülé­sen ... első felületes pillan­tása közönséges szabvány­ifjúságon siklik végig, szin­te sematikusan szabályos ti­zenhétéveseken, akik tüstént összebarátkoznak a sofőrrel, megrohamozzák s elfoglal­ják g, SQfórülés mellett a hasznos ismeretterjesztésre, a látnivalók magyarázatára szánt mikrofont és -Szív küldi« jelszóval tréfás szö­vegű kánont küldenek a kí­sérő tanárnőnek; néhácyan lecsúszva az ülésen, s társaik háta mögé rejtőzve cigaret­tára gyújtanak, többen ösz­­szedugják a fejüket és nem nehéz kitalálni, hogy az élénk, izgatott susogás miről folyik: fiúkról, természete­sen. Így hát, mondom, első pil­lantásra csupán általában az ifjúságnak kijáró, megértő, s rokonszenvező mosolyra fakasztják az embert, egyéb­ként úgy tetszik, hogy nincs bennük semmi különös. Hanem aztán, ha az em­ber felhagy vele. hogy mó­kás masszának tekintse őket, odaül melléjük s egyenként köt ismeretséget velük, ak­kor a csoport-séma széthull, és valami különöset kell ta­pasztalnia. Ak ikhez lassacs­kán közel kerül, akiket mé­lyebben megismer, meghök­kentően kész, kiforrott em­berek, elképesztően s örven­detesen tudják, hogy mit akarnak — s mind komo­lyan akarnak valamit.-De élnek dolgozók itt s költők is bűntelen, és csecs-Íszopók. akikben megnő az értelem«... »És míg tollára dől, a gyermekekre gon­­'dől« ... Ezek a sorok 1943 sötét őszén buggyantak ki a költőből, ákinék nevét vi­seli a gimnázium. Vajon mit remélt, miféle értelem lesz taz, amely majd »megnő« a fiatalokban, s vajon milyen­nek képzelte őket, amikor azt írta, hogy »a gyermekek­re gondol«...? Azt hiszem, éppen ilyeneknek, mint ezek itt a buszban, felszabadul­tan viháncoló csapatnak és egyenként: öntudatosnak, komolynak, felelősségtudat­tal teltnek, szépért lelkese­dének, tudásszomjasnak, sokoldalúnak. S persze első­sorban egy olyan társadal­mat képzelt köréjük, amely­ben öntudatossá, lelkessé, sokoldalúvá bontakozhat-Start előtt lélő helyet változtat, s leül egymásután négy-öt lány mellé. Találomra, s mintegy véletlenül választja ki őket, azaz kiválasztásról aligha lehet szó, ugyanis azzal köt közelebbi ismeretséget, aki mellé a zökkenések jóvoltá­ból lehuppan. És ugyancsak a rázkódások miatt kissé cikkcakkos írással a követ­kező kerül a jegyzetfüzeté­be: Székely Márta. Az ügy fontosságának átérzése. — Bauer Toncsi. Sokoldalúság. — Zombori Jutka. Nagy­­nagy bizalom. — Lóránt Zsuzsa. A szépség, a moz­gás szeretete. 1 »Maradj Így« — kiáltja Lóránt Zsuzsa s máris kész a vázlat Később aztán, amikor al­kalom nyílik rá, vagyis a társaság letáboroz, a jegyze­tek kibővülnek. íme: »Székely Márta. Külsőre kisportoltnalk látszik, magas, széles vállú. Arca szabályos, bár nem kimondottan szép (talán a csaknem öreges, töp­rengő vonás miatt az orra töve, meg a szája szöglete körül?). Hamarosan kiderül, hogy — noha külseje erre utal — a sport nem érdekli. Szaval, méghozzá — mint osztálytársai szenvedélyesen bizonyítják — „csodálato­san”, szerintük máris kész, érett élőadóművész, s mi az, ami a legszembetűnőbb ná­la? Hogy fontosnak tartja, amit csinál. Nem a saját szereplését, hanem a költé­szetet. Azt mondja többek között: Minden szónál vi­gyáznom kell a hangsúlyra, hogy azt értsék belőle akik hallják, amit hitem szerint a költő mondani akart. Nem fontoskodás ez, vagyis — nem a személye fontos, ha­nem az ügy, amit képvisel. Érettségi után a Színművé­szeti Főiskolára jelentkezik.« IJNOvotta rercnc jcivncicw beszél, mégis pillanatok alatt tudni lehet róla a leglénye­gesebbet. Ugyanis egész úton rajzol. A rázás nem zavarja, talán azért, mert úgyis moz­gást ábrázol a legszívesebben. Lerajzolja a sofőrt, ahogy az elülső üveget tisztogatja, a lányt; aki éppen a mikro­fonba énekel, az egymást át­karoló kis csoportot, amint pusmogva összedugják a fe­jüket, s mohón rákiált ar­ra, aki éppen valami sajátos, groteszk mozdulatot tesz: Maradj így! Persze, a fel­szólításnak nem könnyű ele­get tenni, de a lányok ko­molyan veszik Zsuzsa tehet­ségét, s hűségesen modellt kuporognak, hajolnak, ágas­kodnak, s különben is Zsu­zsa gyorsan dolgozik. Egyéb­ként a rajz csak mellékter­mék, szobrásznak készül, óvodás kora óta alakokat mintáz. Természetesen a Képzőművészeti Főiskolára készül.« »Láng Zsuzsa. Egyik leg­népszerűbb lány az osztály­ban, mert mindenkivel tö­rődik, szerény, megbízható, igazságszerető. Élelmiszer­vegyész lesz, s arra a kér­désre, hogy miért — egyéb­ként nyugodt, szelíd tekin­tete felcsillan s lelkesülten kijelenti: Meri szeretem a kémiát és mert csuda jó ér­zés lehet gondoskodni ennyi emberről...« A szemlélő csöndben visz­­szaül a helyére, a hátsó ülé-Zombori Jutka, Lóránt Zsuzsa, Bauer Toncsi, Székely Márta 800 méteres ugrása biztonsá­gával fiú társait is lepipálta. Hogy mit csinál az érettségi után? Az egyetem jogi fa­kultására jelentkezik. Miért éppen jogra? Szó szerint ezt mondja: Gyermekbíróságon akarok dolgozni. Tudom, hogy a fiatalkorú bűnözők száma a szocializmusban folyton csökkenni fog, tehát ennek a pályának úgyszól­ván nincs is jövője. De mi­nél kevesebb lesz a fiatal­korú bűnöző, maga az eset annál kirívóbb lesz, vagyis annál izgalmasabb. Legalább olyan izgalmas, mint kiug­­rani 800 méterről. Milyen erő lakozik ebben a kislány­ban, milyen határozott és milyen sokoldalú!« »Zombori Jutka. Talán a legszebb lány az osztály­ban, magas, nyúlánk, virág­­szerű arcocskával. De ő a legkevésbé sincs megeléged­ve magával. (Nem a külse­jével persze, bár az csak mellékesen érdekli.) Panasz­kodik, hogy állhatatlan ter­mészete van, hogy sok min­denbe belefogott már és abbahagyta, például: balett­re járt, aztán zongorázni ta­nult, aztán a nyelvek “kezd­ték érdekelni, jól beszél oro­szul, elég jól németül s most olaszul akar megtanulni. Külkereskedelmi pályára gondol, mert mint mondja: szeretne valami nagyon ér­dekeset és nagyon változa­tosat csinálni. S bár önma­gáról józan önismerettel s némi szkepszissel nyilatko­zik, arrnál több bizalom él benne a világ iránt, amely­ben holtbiztosán lehetősége nyílik rá, hogy valami ked­vére valót és nagyon érde­keset csináljon majd.« »Lóránt Zsuzsa. Keveset sek egyikén. S most újra egy masszának látja az egé­szet s megint általánosít. Mert van néhány jellegze­tesség, ami az egész csivitelő társaságra, jellemző: ebben az ellentmondó tendenciák­kal. s különféle feszültsé­gekkel telt világban, amely­ben oly gyakran emlegetik a kiábrándult, talaj tvesztett ifjúságot, ezek a lányok akarnak valamit, s tudják is, hogy mit akarnak. Továbbá: úgy látszik, semmi kétség sincs bennük aziránt, hogy amit akarnak, el is érhetik, rajtuk múlik csupán, s lehet­nek külkeresikedők, tanul­hatnak nyelveket, járhatnak Képzőművészeti, vagy Szín­­művészeti Főiskolára, lehet­nek vegyészmérnökök, jogá­szok, ugrálhatnak ejtőernyő­vel a magasból — és még csak nem is csodálkoznak rajta. így természetes, eb­ben nőttek fel, társadalmi, anyagi korlátok nem befo­lyásolják pályaválasztásu­kat, csak saját képességeik. Ezt érzik is, s ezért van bennük egy kis egészséges türelmetlenség önmagukkal szemben.' De már ismét összedugják a fejüket, ismét nevetgélnek és bolondoznak és lapulva cigarettáznak... És a busz mind kisebbre zsugorodik s végül eltűnik egy kanyarban. Csak fenn, a levegőben úszik utánuk egy versfoszlány, egy Radnóti vers néhány sora: »a világ újra épül... s bár tiltják énekem az új falak tövében felhangzik majd szavam«... SOÓS MAGDA

Next

/
Thumbnails
Contents