Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-03-15 / 6. szám

Nem olyan régi az emlék, dombi villákban ismeretlen ez hogy már teljesen elmosódott a kép. A parkban őzgida ug­­vol-rm. Még felrémlik néha tál, nyuszik bóklásznak a bok-1957 nyarának rettegése, az- rok között, s a virággal teli, után az első Salk-oltások utá- parkettás szobákban tanulnak, ni megnyugvás, majd 1959, játszanak, gyógyulnak a be­amiikor a gyermekbénulás, ez tegek. Joggal nevezhetjük az a szörnyű kór, ismét felütötte utókezelő intézetet gyógy­a fejét. De jött az 1959/60-as kombinátnak, mert a gyógyu-Sabin-oltás tömegakciója, s a lás eszközei mellett berendez­nagyszerű siker láttán meg- ték tanulásra, szórakozásra nyugodtak a kedélyek. Ha- a. televízió, a rádió a zánkban tavaly már csak el- könyvtár, a mozi, a »-szívkul­vétve történt megbetegedés. dit« sugárzó központi stúdió, Heine, Medin, Bodzán, Morgan, életvidámságot visz a falak Howe, Enders, Salk, Sabin, közé. De mindenekelőtt Csumakov — s a névsort még otthon ez az intézet, me­sokáig folytathatnák —, e fá- leg, emberi otthon ahol sen­radhaitatlan kutató- és orvos- ki sem érzi magát elhagya­gárda munkája nyomán nem- tottnak, az életből kitaszított­sokára itt az idő, amikor el­mondhatjuk: a gyermekbénu­lás nincs többé, kiűzték a vi­lágból. * Mi már az újszülötteket is oltással védjük, a nagyobbak védettségét rendszeresen meg­újítjuk. Nyugodtan kijelent­hetjük: Magyarországon a gyermekbénulás gyakorlatilag megszűnt. De köztünk vannak még a régi áldozatok, bicegő, rokkant, karjukat, lábukat mozgatni csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudó gyere­kek. S olyanok is, akiknek a betegség a légző.zmait támad­ta meg. Velük vajon mi lesz? Dr. Lukács Lászlónak, a bu­dapesti Heine—Medin utóke­zelő kórház igazgató-főorvosá­nak szavaival felelhetünk: »Mindent megteszünk értük, amit csak emberileg lehetsé­ges.« S ez — láttuk, tapasz­taltuk — nagyon sok. * Kezdjük talán néhány szám­mal. E számadatok mögött a járványokkal való birkózás; az életért folyó nehéz harc napjai rejlenek. A háború előtt sem speciális kórházi ágy, se szakember, se megfelelő felszerelés. A háború után né­hány évvel létesült egy kis intézet, s 1955-ben — akkor még a Heim Pál gyermekkór­házban — újabb kezelőrészleg nyílt. De a járványok kímé­letlenek. Évenként mintegy há­romszázan betegednek meg, még több ágy, még több szak­ember kell. S 1956. novem­ber 16-án, fenn, a Rózsadomb csendjében, hét villában, lét­rejön a Heine—Medin utóke­zelő kórház. (Miskolcon, Deb­recenben, Nyíregyházán ha­sonlóképpen.) Az intézet ma már háromszáz ággyal rendel­kezik, gyógytorna-szakembere­ket, kiváló szakorvosokat ne­velt ki öt esztendő alatt. S bizony, nehéz öt esztendő volt ez! Két nagy járvány »szál­lította-« a legsúlyosabb, s egy­ben legmegrendítőbb beteg­anyagot: még első esztende­jüket be nem töltött, maga­tehetetlen csecsemők tucatjai is feküdtek a kórházi ágya­kon. Ötezerháromszázötvenkét beteget vettek kezelésbe a kór­házban öt év alatt, s mint­egy 150 000-ret az ambulan­cián. De ezek az adatok — ha sokat is mondanak —, a legfontosabbról, a gyógyulás­ról nem beszélnek. Pedig ér­demes végigböngészni azokat a számokat is, amelyekben a kórház a gyógyultakról ad hírt. A gazdag adatgyűjte­ményből — hely híján — csak pár esztendő eredményeit ik­tatjuk ide, bizonyítékul: 1957. betegei közül 31 fi százalék gyógyult meg négy év után (1,8 százalék maradt változat­lan), az 1958-ban megbetege­detteknek 24,1 százaléka tá­vozott három év után gyó­gyultan (1,2 százalék maradt változatlan állapotú), s 1959 betegeinek 31,9 százalékát gyó­gyították meg két év alaft (3,1 százalék állapota válto­zatlan), 96,6 százalék minden segédeszköz nélkül tud járni, * Kórház. Éterszag, kőkockás, hosszú folyosókról nyíló egy­forma ajtók, az ágyakon sá­padt arcú emberek — ez jut eszünkbe a szóról. A rózsa-Már játszani is tudok ... Tanulás a légzőhintán (Vámos László felvételei) nak, ahol nemcsak a gyógyí­tás — torna, gyógyszerek, ope­ráció —, légkörében, hanem a szeretet állandó áramában él minden kis beteg. Értelme, hitele van itt a szónak: szeretet. Fent, ahol már a Ferenc-hegyre kapasz­kodik az út, támaszkodik az emelkedőnek a légzés-bénül­­tak otthona. A lélegzést elő­segítő hintaágyakon vagy fel­váltva az ágyon és a »vastü­dőben*< töltik napjaikat a gyó­gyulásra várók. Szomorúság­ra voltam elkészülve és he­lyette életörömöt találtam. Az egyik ágyon balkarjára bé­nult, nehezen lélegző lányka feküdt és béna karjára tá­maszkodva balkezével gyöngy­­betűket írt egy irkalapra. A tanító néni ágyról ágyra járt és bíztató mosollyal egyen­ként oktatta a kicsiket. S a -nagyok« szobájában — mert az utolsó alattomos járvány sérültjei között vannak felnőt­tek is — horgol, kötöget, bé­lyeget, levelezőlapot gyűjt há­rom asszonyka és egy fiatal­ember. Egyszerű szórakozás­nak véltem tennivalójukat. Pe­dig nem az. Munka-terápia, gyógyitóeszköz. Bizonyság szá­mukra, hogy dolgozni tudnak, hogy nem feleslegesek. Hogy élni — még így is — érdemes. (JSATÁR, IMRE miniké Március idusa előtt néhány nappal kinyitották a bu­dapesti Széchenyi Könyvtár egyik féltve őrzött ajtaját. A kemónyfából ácsolt, súlyos könyvespolcokról leemelték a kilenc legszebb Korvinát, a flamand, allasz, magyar miniatúrafestés remekeit, hogy a Nemzeti Múzeumban megrendezett kiállításon bemu­tassák a nagyközönségnek. A budapesti nép a középkori könyvművészet felbecsülhetetlen értékű, világhírű alko­tásaival találkozik ezen a könyvtárlaton. Többek között Mátyás király latin nyelvű kéziratos imakönyvével, ame­lyet a flamandok készítettek, vagy az egész világon szá­mon tart ott nápolyi Ranzanus-kódexszel, amely trónter­mében ábrázolja Mátyást és feleségét, a nápolyi Bea­­trixet. Ezeknek a köteteknek nincs másodpéldányuk, nincs áruk, ezek a kötetek nem “-ritkaságok-«, hanem uniku­mok. A londoni British Museum gyűjteménye nemcsak azért világhírű, mert az angol művelődés hatalmas csar­noka, hanem azért is, mert a falai közt őriznek egyetlen Korvinát, egy latin nyelvű Horatius-kódexet. A madridi EscuriaJ-múzeum nemcsak azt hirdeti, hogy a spanyol és németalföldi festészet alkotásainak legszebb gyűjtemé­nye, hanem azt is, hogy itt őrzik az egyetlen, spanyol tu­lajdonba került budai Korvinát. (II. Lajos felesége aján­dékozta el, amikor Mohács után Németalföldre mene­kült.) De miért világhírűek és felbecsülhetetlenek ezek a Korvinák New Yorkban vagy Madridban éppen úgy, mint Budapesten? Miért elképzelhetetlen az, hogy egy Korvina bárhol a világon eladó legyen? Amikor a budapesti Nem­zeti Múzeumban egy-egy kötet pénzben’kifejezett érték« után érdeklődtem, azt felelték, hogy a Korvináknak nincs áruk éppen úgy, -ahogy arra sem lehetne válaszolni, mennyit ér egy ember élete? Olyanok ezek, mint a Kohinoor-gyé­­mánt vagy az Éjjeli őrjárat. Rembrandtot sem lehetne a sírból fölkelteni, hogy fesse meg még egyszer. Ezek az egyetlen példányban készült, latin, görög, héber, arab nyelven íródott kéziratos kötetek közel ötszáz évvel ezialőtt abban a budai palotában álltak, amely ak­kor a kor legszebb épülete volt. Mátyás király paran­csára készültek a legnagyobb flamand, olasz és budai könyvmásoló mesterek közreműködésével. Olyanok ma is, mintha közben nem suhant volna el egy évezrednek a fele Érintetlennek látszanak, a hártyalapokon egyetlen karcolás sincs, egy millimétémyi darabkán sem pergett le az iniciálék színaranya, ép a sajátos ismertetőjel, Má­tyás fekete hollója, s bátran dacolnak az idővel azok a fekete vagy sötótvörös "kecskebőrök is, amelyekbe a fatáb­láikkal beborított Korvináikat kötötték valahol Nápolyban, Firenzében, Flandriában vagy Budán. Van olyan nézet, amely szerint ez a világhírű könyv­tár 2—3000 kötetet őrzött, a kérdés legnagyobb kutatója azonban az állítja, hogy 'legfeljebb 500—1000 Korvina lehetett. Mátyás halála után nemcsak a közmondásbeli igazság volt oda, hanem veszendőbe ment a könyvtára is. Corvin János több kötetet elajándékozott, II. Ulászló meg egyenesen elherdált. Néhány kutató kölcsön kért egy-ikét darabot, hogy soha többé ne hozza vissza. Amikor Mohács után II. Lajos felesége Németalföldre menekült, az ő poggyászában is volt egy-két kötet. Buda bevétele után a török a könyvtár egy részét hajókra rakatta. Buda­vár visszavételénélL, pedig az olasz származású Marsigli gróf, császári mérnök matatott a romok közt, hogy né­hány Korvinát fedezzen fel, és a bécsi udvari könyvtár­nak ajándékozza. Budavárnak még a töröktől való visz­­vétele előtt egy Briskorn Jakab nevezetű porosz keres­kedő is szerzett négy arab nyelvű Korvinát — egy őgyelgő török katonától vette, hogy aztán Königsbergbe vigye. Eddig úgy tudtuk, hogy Mátyás király 500—1000 kö­tetre^ becsült könyvtárából 170 Korvina maradt meg. Nem­rég azonban arról értesítették a budapesti Nemzeti Mú­zeumot, hogy egy angol tudós a vatikáni könyvtárban fel­fedezte a 171. hiteles Korvinát, a manchesteri Chetham Library ben pedig megtalálták a 172-et. Egyetlen más ál­lam sem őriz annyi példányt, mint Magyarország: nálunk negyvenöt kötet van, ezek közül 32 a Széchenyi Könyvtárban, 11 az Egye­temi Könyvtárban, 1 a Magyar Tudományos Akadémián, 1 pedig a győri papneveldében. Minden egyes darabnak — haibent sua fata libelli — külön históriája van. A múlt században például egy magyar küldöttség a konstantiná­polyi Eszki Szerájban talált Korvinákat, ezek közül II. Abdul Hamid török szultán 1877-ben néhány darabot vissza is adott. Abdul Aziz török szultán pedig a Szuezi­­csatoma megnyitásának az évében ajándékozott a magyar ifjúságnak négy arab nyelvű Korvinát. Az első világhá­ború iután a velencei egyezmény értelmében Ausztriától is kaptunk nénány kötetet. A Magyarországon őrzött 45 Korvinán kívül 38 darab van Olaszországban, 31 Bécsben, egy-egy kötet pedig a londoni British Museumban, a mad­ridi Escuriallban, a cambridge-i Trináty-kollégiumban, az amerikai Yale-egyetemen, a New York-i Pierpont Mor­­gan-gyűjteményben, az amerikai Library of Congress le­véltárában és közkönyvtárában, egy-egy példány Da­­maszkuszban, Leningrádban, egy Sir Thomas Phillips ne­vezetű angol főrendnél, egy névtelen csikágói magángyűj­tőnél,, a zágrábi egyetemi könyvtárban, a párizsi Biblio­­théque Nationale-ban, Krakkóban, Prágában, a francia Besansoriban, Brüsszelben, Göttingában, Jénában, Velen­cében ... Mátyás idejében még egyetlen városban, Budán volit a híres könyvtár, napjainkban pedig két világrész tizenhét országában 40 város 45 köz- és magánkönyvtára őrzi a 172 darab megmaradt Korvinát. A könyveiknek megvan a maguk sorsa. A kecskebő­rös köteteket lopta török, osztrák, olasz, magyar; mene­kítette szultán, özvegy királynő, olasz gróf, porosz keres­kedő; összevásárolta múzeum, Vatikán, udvari könyvtár, angol magángyűjtő, csikágói milliomos; az inieiálékészitő mesterek régen elporladtak már a flamand, olasz, ma­gyar temetőkben — a világhírű könyvtár 45, magyar kéz­ben maradt darabját pedig jobban őrizzük, mint a lon­doni Lordmayor az angol koronaékszereket. A második világháborút Budapest ostromát a föld alatt töltötték Korvináink. Faládáikba helyezett, Jeólmozott bá­dogládákban pihentek, míg felettük a város vérben, láng­ban állt. Egyetlen girland sem pusztult el az apokalip­tikus időkben. A valaha 500—1000 kötetet számláló könyv­tárból, a 172 megmaradt és 45, magyar földön őrzött Kor­vinából a legszebb kilenc kötet március idusának a heté­ben a közönség elé került. Ez a háttér, ilyen drámai, mozgalmas múlt avatta ünneppé a Korvinák Hetét. RUFFY PÉTER 5.rW«(' &yA)*wrt*ltuk *] tonr frtftmdÉ jvfffaa&utty -Eftnegi) ki IJefc íeewivjt menthmeniy wrfötetiyalmttl) i# ttjefek wj^aßmai myj jwenAwfbC mond tU0Tc'bnícw FesteUch-kódex: Kinizsi Pálné zsoltároskBnyve Philostratus-korvlna. Lent: Ransanus-kódex . VAA MATT HÉV w ■VNOA.R f.VK v strip.CL REOfM'. jm< imc JN ANTONU.QíW llXOVC TIO. IN ( >s,T R ATV.Vl I:,V\N SOPHISTM' sT.I tTprimivp>atio foel.Tcip Ac ni <IC1> t »A.r raiENI AD TVAAl PRAE »\v^fSTANTl*SIMAM NVA JgL estatem math?a HVNGAÉvORVA POTLTiS SIME R EX ATQ.VE AD T E/^, BEATIX OMNI VIRTYTVM GENERE CRNA! J S íA REUIN>0^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents