Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-03-15 / 6. szám
ÍRTÁ: MIHÁLY FI ERNŐ Húsz év« ... Már húsz éve? Húsz év múlt el, húsz év történelem, és micsoda világtörténelem, dübörgőit el azóta, hogy néhányan összeültünk az akkori Oktogonon levő Savoy-kávéház félemeleti különszobéjában, és megalakítottuk a Törté-nelmi Emlékbizottságot. Ez volt o népfrontmozgalom első nyilvános formája Magyarországon. Húsz év múlt el azóta, hogy a második világháború közepén, a magyar népet pusztító, kínzó fasiszta terror szörnyű időszakában Petőfi Sándor budapesti szobránál ezrek ajkáról felhangzott a kiáltás: „Le a háborúval, le a fasizmussal, békét ákarunkl” » A bizottság nem önmagában és nem önmagáért akar élni. Szükség van az egész magyar társadalom megmozdulására. Álljanak sorainkba mindazok, akik tisztán őrzik magukban a történelmi hagyományt, és hiszik, hogy e nagyszerű örökség ápolása és elmélyítése fontos nemzeti feladat. Várjuk a nemzeti eszmékhez és a történelmi hagyományokhoz ragaszkodó társadalom megmozdulását." A Hazafias Népfront mai elnöke, Kállay Gyula, és mai főtitkára, Ortutay Gyula ott volt a legelsők között a húsz év előtti mozgalom megindítói, szervezői sorában. A felhívás aláírói között volt többek Kilencvennégy esztendővel 1848. március 15-e után ismét történelmi nappá vált március 15-e. Évtizedeken át önképzóköri emlékezések, diókszavalatok formális ünnepe volt, és a kilencvennegyedik évfordulón ez a nap ismét beíródott a magyar történelembe. Huszadik évfordulójátt ünnepeljük most annak, hogy a magyurországi népfront első formája megszületett, s azóta, 1942 márciusa óta, állandóan erősödve, megszakítás nélkül működik a nemzet egységének hatalmas kifejezője, megvalósítója, a népfrontmozgalom, a Hazafias Népfront. Akkor — a katonai cenzúra, rendőri figyelés, Gestapo-nyomozás világában — nem léphetett nyilvánosság elé más névvel, mint Történelmi Emlékbizottság, melynek nyílt programja az volt, hogy előkészíti 1848. március 15-ének centenáriumát, a századik évforduló megünneplését. Ez a cél szerepelt az első felhívásban, mely 1942. március 1-én jelent meg a haladó szellemű lapokban. A felhívás így hangzott: ' „Nagy történelmi évforduló c felé közeledünk, az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok és évek mindmegannyi százéves évforduló. A sajtóban hetek óta cikkek jelennek meg, amelyek a hagyományok ápolására, s az országban mindenütt gondozatlanul kallódó ereklyék összegyűjtésére hívják fel a magyar társadalom figyelmét. Ezek a cikkek máris igen nagy visszhangot keltettek a történelmi hagyományokhoz ragaszkodó társadalmi rétegekben. Ezért szükségesnek tartottuk egy olyan országos társadalmi megmozdulás életrehívását, amely életképes keretet adhat a különféle egyéni kezdeményezéseknek. így született meg a Magyar Történelmi Emlékbizottság. között Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bernáth Aurél, Darvas József, Illyés Gyula, Kállay Gyula, Kárpáti Aurél, Katona János, Katona Jenő, Mihályfi Ernő, Parragi György, Pátzay Pál, Somogyi Miklós, Szakosíts Árpád, Szőnyi István, Veres Péter. Többet, nyíltabban nem lehetett akkor írni, de az olvasók megértették, hogy a nemzeti hagyományok követésére, az egész társadalom megmozdulására való felhívás mit jelent. Néhány nap múlva megjelent a második felhívás a Petőfi-jelvényről. Pátzay Pál, a kiváló szobrászművész mintázta meg a plakettet, amelyről a jelvény készült. Olvasóink közül bizonyosan sokan emlékeznek rá, hogy akkor, 1942 márciusában sok-sok ezer, tízezer ember kabátján ott ragyogott ez a jelvény, a Petőfi-plakett, a Történelmi Emlékbizottság jelvénye. Március első napjaiban megjelent a Történelmi Emlékbizottság kiadványa is, a „Petőfi útján” című emlékkönyv. Címlapján a Petőfi-plakett, cikkeit Bajcsy- Zsilinszky Endre, Szekíű Gyula, Kárpáti Aurél, Darvas József, Kállay Gyula, Szakasits Árpád, Parragi György és mások írták, Petőfi, Ady Endre, Vörösmarty, Ilylyés Gyula versei szerepeltek benne. így következett el 1942. március 15-e. Lapozzuk az akkori újságokat, amelyekből a cenzúra sem tudta teljesen kiirtani a híradást a budapesti Petőfi-szobomál tartott ünnepségről. „Várjuk a társadalom megmozdulását" — fejeződött be a kiáltvány, és a társadalom megmozdult. Petőfi szobrához — írta aznap a Független Magyarország — már a reggeli órákban megkezdődött a zarándoklók felvonulása, fiatalok, gyerekek, munkások, A Történelmi Emlékbizottság 1942 márciusi Petófi-plakettje (Pátzay Pál alkotása) lányok, asszonyok jöttek egyenként, hogy párpercnyi néma tisztelgéssel köszöntsék a magyar szabadság nagy költőjét. Délelőtt a különböző ifjúsági testületek érkeztek a szoborhoz. A koradélutáni órákban sűrű tömeg vette körül Petőfi szobrát Ez a tömeg állandóan nőtt, majd lelkes éljenzésbe csapott ünneplő hangulata, amikor az Erzsébet-híd felől koszorúkat hozó küldöttség tagjait látták jönni. Petőfit éltették és a független, szabad Magyarországot. Ez a népes csoport a Magyar Történelmi Emlékbizottság küldöttsége volt. Egymásután járultak a szobor elé a küldöttség tagjai és helyezték el koszorújukat. A magyar parasztság koszorúját Bajcsy-Zsilinszky Endre helyezte el, a magyar munkásság koszorúját Katona János, az értelmiség koszorúját Bernáth Aurél festőművész. Közben a 10—15 000 főre nőtt tömeg pillanatig sem szűnt meg éltetni Petőfit. Es most folytassuk az emlékezést azzal, amit a cenzúra akkor már nem engedett közölni: detektívek és lovasrendőrök vették körül a tömeget, melynek egyrésze elindult Petőfi szobrától a Kossuth-szobor felé. Útközben egyre nőtt, egyre hatalmasabb lett a tömeg, amely fölött már kifeszített vászonlepedőkön a béke jelszavai lengtek. Amikor a menet éle a rendőrfőkapitányság épülete elé ért, rendőrök százai rohantak ki a kapuk alól, gumibotokkal támadtak a felvonulókra, a legelői menetelőket bekerítették és vad dulakodással a rendőrség udvarára hajszolták. A hátrább vonulók először szétszéledtek a mellékutcákba, majd újra egy tömegbe verődve mégis elmentek a Kossuth-szoborboz, ahol ismét többezer munkás, diák, polgár szájáról hangzottak viharosan a szabadság, a fasisztaellenesség, a háborúellenesség, a béke jelszavai. „A megoldatlan történelmi kérdések sürgetik a megoldást. Ha a munkássággal szövetkezett parasztság egyaránt küzd érte, meghozhatja az új márciust..." — ezt írta Kállay Gyula a „Petőfi útján” című könyvben. Ez az új március 1945-ben következett el, amikor az ország nagyrésze már felszabadultan ünnepelte a magyar szabadság napját. A népfrontmozgalom pedig, amely most húsz esztendeje a Történelmi Emlékbizottságban megszületett, ma mint Hazafias Népfront fogja egybe az egész nemzetet, küzd a békéért, a az egész nép boldog, szép életéért. > A debreceni A miskolci A gyulai A klskrirBel A kUfeuitfélesyhátal A budapesti
