Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-03-01 / 5. szám
a Magyar elbeszélők négy kötetéről Kedves Zsuzsika, csak egy könyviről írok ma, de ez az egy: négykötetes, ötezer oldalas és valóban alapvetően Ion* tos könyv. Ilyen még nem jelenít meg Magyarországon soha s nem Is nagyon emlékszem, hogy más nemzeteknek volna hasonló. Címe egyszerű: -Magyar elbeszélők-, de e négy kötetben összegyűjtötték a legszebb magyar novellákat Mikes Kelementől Oelléri Endréig. (Élő írók nem szerepelnek áz antológiában.) Egy hónapja együttélek ezzel a négy kötettel, Zsuzsika. Nem olvastam mást, moziban sem voltam (bocsánat, egyszer mégis, megnéztem egy mély és okos új magyar filmet egy szűk előzetes bemutatón, a Kassák Lajos Angyalföld-jéből készült -Angyalok földjét-, Révész György rendezte, Hubay Miklós írta, de ezt csak azért említem meg, mert remélem, hogy Magukhoz is eljut. E filmnek éppen azok a jótulajdonságai, mint a legjobb magyar novelláknak: érzelem, szenvedély, öngúny, búbánat, humor és csattanó.) Először hol Itt, hol ott olvastam bele a kötetekbe, újra élveztem kedves novelláimat — vagy Írhatom így: novelláinkat? Legeslegélőször a -Mese a zöld fűvön--t olvastam el Móricz Zsigmonditól, a végvári magyar életnek ezt a szelíd és lángoló leírását, a Tündérként, az Erdély trilógia előképét. Azután Karinthy Barabbását és Hasműtétét, aztán Mikszáth pogány Fiicsikjét, aztán Móra -Szeptemberi emlékűét, aztán Jókai Nagyenyedi két fűzfáját, aztán Hunyady Sándor -Bakaruhában—ját, aztán ... de állítson már meg, Zsuzsika, mert képes vagyak felsorolni az egész tartalomjegyzéket. Az első kóstolók után módszeresen vágtam neki az olvasásnak. Izgalmas kaland ez is: az ember megfigyelheti, hogyan alakult ki nemcsak az elbeszélés műfaja, hanem maga a magyar prózai nyelv, hogyan vált egyre hajlékonyabbá, kifejezőbbé, árnyalataiban lágyabbá, mondataiban egyszerűbbé és célbatalálóbbá. Végig lehet kísérni egy-egy szó értelemváltozásait, valóságos karrierjét vagy bukását. Vegyük például aset, hogy mulatott, vagy história, vagy szerelmetes, vagy mindazonáltal, vagy kéjes, vagy... a többit keresse ki Maga, Zsuzsika. Az első kötet Mikes Kelementől Vértesi Annoldig terjed. Mikestől az szerepel, amit vártunk, a Törökországi ! levelek néhány örökszép lapja, de néhány oldallal utóbb Kazinczy (vagy Illés Endre, a négy kötet boldog válogatója), már olyan meglepetéssel szolgál, hogy a magyar irodalom ismerőjének is leesik az álla. A -Pályám emlékezeté—nek annak idején nem közölt, csak a mi századunk fölfedezett részleteiből nyújt egy fejezetet: Kazinczy keserves viszonyát édesanyjához. Igaz, Kazinczy olvasta és tisztelte Rousseau!, de ez nem holmi utánérzés, hanem komoly, véres, szenvedő és szenvedélyes vallomás egy kemény és fiát túlságosan szerető anyáról, egy gyéméntjéllemű fiúról és egy megvádolt, ártatlan, tündér! parasztlányról, Marisról. Az első kötetben olvassuk Arany János két -beszélykéjét« is, inkább a nagy költő Iránti kegyeletből, mint a mű önértéke miatt. Itt van Gyulai Pál, aki annyiszor bírálta meg a -beszélykét«, mint műfajt, de maga is, mint minden író, -vétkezett- benne. Igaz, hogy amit a gyűjtemény közöl, a Vén színész valóságos regény, csaknem száz oldal. Mint minden író: Petőfi is írt novellát. -A Nagyapá—ban az a legérdekesebb, hogy az olvasó újra meg újra fölfedezi Petőfi lírájának nemcsak hangjait és hangulatait, hanem szereplőit is; magát a költőt is, több alakban, A második kötet korszakokat ölei át: Tolnai Lajossal és Eötvös Károllyal kezdődik még a múlt század derékén és eljut Mikszáthon, Ambrus Zoltánon, Tömörkényen, Bródy Sándoron, Gárdonyin, sőt Herczo? Ferencen ét Szomoryig, Holtaiig, Molnár Ferencdg és — újra meglepetés Magának, Zsuzsika, gondolom — Ady Endréig, aki nem kevesebb, mint tizenkét novellával, azaz tárcával szerepel, visszaadván ennek a jellegzetesen hazai műfajnak a becsületét. -Az Ohidyak igazsága«, -Répakapálás«, -Wlesner Rudolf elváltozása« a fiatal Ady harcos politikai verseinek és az újságíró Ady tüzes cikkéinek a rokona. A harmadik kötet, Zsuzsika — mert mindjárt kifogy alólam a levélpapír és csak az antológia felénél tartok — már elvisz a jelen küszöbéig. Az édes, sejtelmes, szomorú, bölcs Krúdyval kezdődik, a csodálatos, egyetlen, utolérhetetlen Mórlczcal folytatódik, szerintem kissé szűkmarkúén bánik Mórával, aki — hogy Adyt idézzem — -minden más táján a világnak« maupassanti csúcsokon foglalna helyet. E kötet antológia az antológiában: Nagy Lajostól tizenkét novellát közöl, s ezzel, nagyon helyesen, Móricz mellett a kor másik nagy megjelenítőjének műveiben, döbbenetes erővel hozza közel a mai olvasóhoz a félmúltat. Szabó Dezső, Cholnoky László, Kaffka Margit, Juhász Gyula szereped még ebben a kötetben. A negyedik kötet már a kortánsaké, ha nem is a Magáé, Zsuzsika, de e sorok írójáé. Babits, Gábor Andor, Kosztolányi, Karinthy: ezeket még ifjúként tiszteltem s mily boldogság volt megismerni őket. Azután következik egy névsor, fájdalmas, megrendítő, felháborító, mert még köztünk lehetnének, de már nincsenek, mert elragadta őket a század szégyene, a fasizmus, és e szégyen terméke, a háború. József Attila, Bálint György, Radnóti Miklós, Sárközi György, Hevesi András, Komor András, Gelléri Andor Endre, örley István, Szerb Antal, Salamon Ernő: micsoda névsor, Zsuzsika, micsoda Tejútja a tehetségeknek! Ezzel az egy kötetted is ki lehetne, ki kellene állnunk a világ elé kettős céllal: megmutatni, mennyire az európai szinttel egyenrangú a modem magyar próza, és felkiáltani: ezt tette velünk, ezt egész Európával a fasizmus és a háború. A négy kötetet a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki finom hártyavékony biblianyomó papíron, kék vászon kötésben. Az ára 178 forint, nem sokkal több, mint amenynyibe bárhol Nyugaton egyetlen ilyen kötet kerülne. Remélem, Maga is hamarosan hozzájut, Zsuzsika. Sokszor üdvözli: BoUUxair Iván ADY £NDR£: Jó Ütemben belednek e Dunementi Hőerőmű mélyépítőéi munkáiéul A Láng Gépgyáráén nagyméretű eutóklávok kénUlnek ez Kgy Gyógy ezer* és Tápszergyár megrendelésére, A képem Repl Le jós eutókláv ffltőcsövét hegeszt! Negyüzemi mezógezdeságunk egyik Jól bevált segltótárse e repülőgép. A mezógezdeságl repülőflott» 11 gépe indult el Budepestről ez ország hét éllemi gezdeiágábe ét termelőszövetkezeteibe, hogy mielőbb megkezd* beste e műtrágye szórását és Szolnok megyében e rizs vetését Továbbtenyésztés céljából e Hortobágyre szállították e híres mezőhegyes! nónlusz lóvékét. Az új »Üköket- négy szeretettel fogadták e hortobágyi csikósok. Felső képi Gerti Gábor csikót új gondozottjával, n híres Nónlusz XXXV—Z törzsménnel. Lent: VI otthonukban járulják a mén* csikókat a hortobágyi csikósok Hajnalban szánnal indult a Remete-erdőnek Kiske János, a szegény. Havazással, csúnya összevissza széllel plrkadt a hajnal, s a Szárcsa köhögött. Olajmécsest tartott a gazdának az asszony topogva, mig a bordái ropogtak, meleg, beteg párája torzonborzzi tette a fejét. Olyan volt a Szárcsa, mint a hektikás öreg paraszt, akinek elvadult már a fehér szempillája is. Sopánkodott, sirt Sára asszony, s reszketve, majdnem lopva simogatta a Szárcsát. Kiske János, a szegény, pedig ragasztotta az istrángot, bele-belefújt fagyos két markába. Szidta az asszonyt, az Istent, a világot, a Remete-erdőt. Imhol a saját házából egy kis füstöt napraforgókóróval csinál az ember. Ki kell zavarni, az ólból kizavarni, a nyavalyás, kehes állatot, hogy fát fuvarozzunk másnak. És ha a Szárcsa fölfordul az úton, akkor mi lest? Fél lóval rosszabb élni, mint fél kézzel, s pénz nincs másik lóra. Akkor a kétpengős fuvarnak is vége, s tavaszig beszorul a kunyhóba az ember. És rakásra hull a kölykeivel együtt, és a megmaradt lónak szalmát se tud adni,,. Káromkodott Kiske János, de istenáldjon nélkül közibük vágott a gebéknek. Sikongott egy kicsit a szán, s elkezdett futni, mintha paripák húznák. A Szárcsa felütötte szomorú fejét, s úgy szaladt, mintha a fiatalságára emlékezett volna. Kell is szaladni: jó négy óra járás a Remete-erdő fuvarosembernek, Kiske János, a szegény, csak egy óra múlva kezdett riadni keserű, télihajnalos némaságából. Hogy ni, mondta hangosan, hogy az asszonynak egy jó szót se mondott. Meg a Feri kölyökröl sem kérdezte meg: az is addig sikankázott a jégen, hogy most szuszogni sem tud. Kétszer fricskázta meg az éjjel is a fejét, mert olyan nyögést csinált, hogy aludni se lehetett. Nem elegen vannak a kölykök, s nem elég bajos az élet Így is. Dühösen húzott végig az ostorával a rudas lovon Kiske János, a szegény, A Szárcsát kímélte, s a Szárcsa, a szerencsétlen kehes, mintha csak ki akart volna futni a világból. A Remete-erdőn felrakták a fát a Kiske János szánjára. Dél elmúlt, mikor Kiske János, a szegény, visszaindult. El is maradt a többi fuvarosoktól, akik szintén a gőzmalomnak hozták a tüzelni valót. A Farkas-völgyben pedig átkozott hóvihar várta Kiskét, a Szárcsát és a másik lovat. A Szárcsa már úgy kocogott lomhán, gépiesen, mint egy dög. Az emelkedőnél pedig egyszerre sírni kezdett a Szárcsa, mint egy ember, Göthösen, búsan, kétségbeesetten sirt a Szárcsa, s a két első lábával letérdelt a hófúvásban. Itt fog bennünket megenni a toportyánféreg, ordította Kiske János. A Szárcsa, mintha megértette volna, kiköhögte magát izzadásig, s rettenetes erőfeszítéssel megindult, Megható volt a Szárcsa iparkodása, s csak éppen hogy nem beszélt a Szárcsa. Igaz, szegény gazdám. Kiske János, én ezt most a becsületért teszem. Kihúzom, kibírom a gőzmalom udvaráig, akkor legyen, ami lesz. Esett a hó szakadásig, s csak az Isten és a Szárcsa tették, hogy el nem tévedt Kiske János, a szegény. Ügy is esti nyolc őrá volt, mikor Kiskéék megérkeztek. A fát lehányták a gőzmalom udvarán. Kiske János, a szegény, megkapta a két pengőt. Most már megütötte ostornyéllel a Szárcsát: siessünk. A Szárcsa fájdalmasan elnyihogta magát,-és futott a szán. Messziről már azonban észreveszi Kiske, hogy nagyon világos az ő háza. A fene egye meg őket, mondja, miért nem döglenek. Hiszen kilenc órakor istentelenség mécsest égetni. S befordul a nyitva hagyott kapun, káromkodva, amiként hajnalban távozott, Kiske János, a szegény. A kapu fatalpában pedig egy retteneteset botlik a Szárcsa, és felfordul. Kiske János, a szegény, ijedt kiáltással leugrik a szánról. Leragasztja jajgatva a Szárcsa istrángját. A jajgatásra egész sereg ember tódul ki a házból. Kiske istenkedik, s észre se veszi, hogy tíz mécsessel jöttek ki a házból. Hogy itt az egész rokonság, az övé, a feleségéé. Hogy az emberek ünnepélyesek, kenetesek. Elmúlt ez úgy is hamar, az ünnepélyesség, a kenetesség. A Szárcsa nem tréfált, rossz tüdejével egy retteneteset trombitált és elnyúlt. Sára asszony s az összes asszonyrokonság rívásba fogott. Jajgattak és káromkodtak a férfiak. A Szárcsa egyszerűen megdöglött. Becsületesen, komolyan, erőszakkal tartogatta a páráját a kapuig. Nem birta tovább. A másik lovat kifogták, a szánt a színbe tolták. A döglött Szárcsát pedig a fehér havon behúzták a kis udvar közepére. Majd holnap lehúzzák róla a bőrt. Közben érkeztek szomszédok és messzelakók. Sajnálkoztak és tanácsokat adlak. A hideget senki se érezte, s volt éjfél, amikor kiürült a Kiskeudvar. Mind elmentek, a rokonok is. Kiske János, a szegény, tett-vett gyászosan a fehér éjszakában. Néha kijött hozzá az asszony. Szóval éjfél után tért be a házba Kiske. Elbámult: az asztalon feküdt fehérben, sárga arccal Feri, a fia. Sára asszony pedig zokogva mondta: — Meghalt, még délben meghalt. Kiske János toporzékolt a kemence mellett, melyben napraforgó-kóró lángolt, Rázta magáról a havat, melegedett, s csak egy fertályóra múlva sóhajtotta el magát: — Ez is. • A költő Ady hírneve sokáig elhomályosította a novellaíróét: csak újabban ismerik fel szélesebb körben, hogy nem egy novellája a magyar elbeszélő Irodalom remekel közé tartozik. Novelláskötetei: Sápadt emberek és történetek (1907), ÜJ Csapá- II son (1909), A tízmilliós Kleopatra és egyéb elbeszélések (1910), Így Is történhetik (1910), Muskétás tanár úr (Békéscsaba, 1913). ' I * . W,* •/* > m w*
