Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-12-01 / 23. szám

*

"agyarország, a magyar társadalom, a magyar szellemi élet, a magyar nép, mely ez idén egyik legnagyobb művészfiát ünnepli a 80. évét betöltő Kodály Zoltánban, egy emberöltőnyi munkát ünnepel benne, olyan művet, mely a hősies és tragikus erőfeszítésekben oly gazdag magyar történelemben is párját ritkítja.

Hősies és nagyszerű ez az életmű, mert nemzedékek munkáját sűríti magába; meszszire ható és általános érvényű, mert egyben erkölcsi példaadás; mert mérföldkövet jelent műveltségünk történetében; s mert egy Ms nemzet határát messze túllépő jelentőségre nőtt az egész világ számára.

Művész és tudós, költő és nevelő Kodály Zoltán, mindegyiknek nagyszabású, a maga útján járó, új távlatokat nyitó tünemény. Alkotóművész, aki a maga teremtette szókinccsel beszél s a maga teremtette világ szépségével ajándékozta meg mindnyájunk életét; aki felfedezte és feltárta a magyar nép ősi zenei anyanyelvét s ezt a nyelvet nemzeti műveltségünk középpontjába állítva, megtanította egész népét erre az ősi-új zengésre: aki európai távlatot nyitott egész gondolkodásunk számára, valósággal új tudományos közszellemet teremtve Magyarországon; s aki nevelőmunkájával újjáformálta egész pedagógiánkat. Az ő műve, ha a magyar zenei műveltség, messze elhagyva múlt századi fél tudású állapotát, ma az egész Világ megbecsült szellemi kincse, emberi és nemzeti rangunk egyik legszebb és legnemesebb biztosítéka.

Ez a nagy mű nem jött létre könnyen, s Kodály Zoltán útja" nem volt sima út. Útjába állott minden idegenség, lomhaság és közöny, a magyar múlt minden kárhozatos, rossz, visszahúzó hagyománya. ÉvtizedeMg tartott, amíg nagy kortársával és barátjával, Bartók Bélával Mvívta az igazi népdal egyenjogúságát, amíg hazát szerzett neki saját hazájában; amíg új hangú remekműveiben kivívta egy forradalmi erejű új magyar zeneművészet létjogát, világszerte való elismertetését; amíg megalapozta és győzelemre vitte a mai magyar zenetudomány eredményeit. Sokszor küzdött egymaga a dölyfös rosszindulattal és értetlenséggel; de mindig ott tudta maga mögött s ott érezte magában népe, a névtelen milliók roppant életerejét, s ez az erő eleve eljegyezte Kodály Zoltánt a végső győzelemmel. Ha ma végigtekint munkája — hat és fél évtized! — eredményein, ott látja maga előtt az egész megújhodott Magyarországot, mely forró szeretettel és odaadó hálával néz fel reá, nagy művészfiára és tanítómesterére.

*

1882. december 16-án született Kecskeméten. Iskoláit Galántán és Nagyszombaton végezte, 1900-ban Koessier János zeneszerzőnövendékének iratkozott be a budapesti Zeneakadémiára, s az Eötvös-kollégium tagjaként a bölcsészkarra. 1905-ben kezdte meg nagyjelentőségű népdalgyűjtő, országjáró kőrútjait, 1906-ban »A magyar népdal strófaszerkezete« című értekezésével doktorált az egyetemen, közzétette Bartókkal az első népdalsorozatot, s 1907-ben a Zeneakadémia tanára lett; ugyanebben az évben hangzott fel Budapesten első nagyobb szabású zenekari műve, a »-Nyári este«. Külföldi tanulmány(o-£/\BOLG&! -B€A/Q£t

utak következtek: Berlin, Párizs, Róma, 1910- ben első szerzői estjét rendezte meg a fővárosban, a Waldbauer-vonósnégyes közreműködésével; ugyanebben az évben kötött házasságot a kitűnő zenei tehetségű Sándor Emmával, későbbi munkásságának kongeniális társával (t 1958). 1911-ben az Üj Magyar Zeneegyesület létrehozásán fáradozott Bartók Bélával együtt, egyelőre tartósabb eredmény nélkül. 1910—18 között hangzottak fel első kamarazene-művei külföldön, 1918-ban — második szerzői estjén — kerültek bemutatásra az első Kodály-dalok. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a Zeneakadémia aligazgatója s egy zened direktórium tagja volt, ami miatt 1919 őszén hosszan tartó fegyelmi vizsgálat és ellenséges hajsza indult ellene. Ezekben az években kerültek nyilvánosság elé első alapvető tudományos munkái, a népinek és történelminek felbonthatatlan egységét bizonyító mesterművek: 1917-ben az »ötfokú hangsor a magyar népzenében«, 1921- ben az »Árgirus nótája«, 1923-ban a Bartókkal sajtó alá rendezett »Erdélyi magyar népdalok«. 1924-ben a »Nagyszalontai gyűjtés« dallamai; ezeket követte 1926-ban a »Kelemen kőmíves balladája«, 1933-ban a »Néprajz és zenetörténet«, 1935-ben a »Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében«, 1937-ben a »Magyar népzene« (azóta több M- adásban, 1956-ban németül, majd 1960-ban angol, 1961-ben orosz nyelven is) — megannyi mérföldkő a magyar zenetudomány fejlődésében, s kívülük hosszú sora a cikkeknek és a kisebb tanulmányoknak.

Az 1923-as év döntő fordulatot hozott Kodálynak a magyar zeneéletben elfoglalt helyzetében: bemutatásra került a »Psalmus Hungaricus«, ez a monumentális kórusmű, mely egy csapásra a nagy nemzeti zeneköltőt revelálta szerzőjében, immár nemcsak a szakemberek, hanem a legszélesebb nyilvánosság, az általános köztudat számára is. Ettől kezdve minden új művével nőttön-nőtt a jelentősége a magyar, majd hamarosan a külföldi közönség előtt. 1925-ben csendültek fel az első gyermekkarok, melyekből hamarosan országos énekkari mozgalom indult útnak, 1926-ban került bemutatásra Operaházunkban a »Háry János«, s szólaltak meg vele az első igazi magyar népdalok az ország vezető színpadán: ugyanez év hozta meg a »Psalmus« első külföldi bemutatóját, melyet azóta az előadások beláthatatlan sora követett a világ minden táján. Kodály ez időben mint műveinek dirigense is ismertté vált külföldön. »Háry János«wt a »Marosszéki« és »Galántai táncok« (1930—33), a »Székely fonó« (1932), a »Budavári Tedeum« (1936), a »Páva«-változatok és a »Concerto« (1938—40), a »Missa Brevis« (1942) és a »Czinka Panna« (1948) követték, nem szólva a dalok, kórusművek és népdal-feldolgozások hatalmas soráról. A második világháború fojtó évei minden eddiginél tudatosabban megérlelték a művészben a jövő megmentésének, az ifjúság nevelésének gondját (Iskolai Énekgyűjtemény 1943—44, Bicinia Hungarica-sorozat), s írásainak is mind sűrűbben visszatérő alap-A Rádió és Televízió szimfonikus zenekara Kodály Zoltán C-dúr szimfóniáját próbálja franciaországi turnéja előtt. A próbákon rendszeresen részt vesz a szerző és a mű értelmezését szenvedélyesen megvitatja Lehel György karmesterrel.