Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-12-01 / 23. szám

C-dúr szimfónia. Utolsó próba a franciaországi turné előtt

(Vámos László felvételei)

»melódia humana«, az örökké megújhodó, nagy emlékezetű s beláthatatlan jövőjű emberiség dallama; azt akarja, hogy a népek boldogító harmóniában találjanak egymásra és a sokat szenvedett emberiség fölött felragyogjon a béke szivárványa, a béke himnusza. S a világ íme, valóban együtt örvend ma Kodály Zoltánnal, íme, találkozik és egyesül a magyar néppel, amikor ez a nép szívébe zárja és forró szeretettel köszönti nagy művészfiát.

nemzete jövőjét másként elképzelni, mint egy haladó emberiség testvéri sodrában.

»örvendjen az egész világ-“... igen, az a gazdag és mély dallamosság, ez a »melódia hungarica«, mely Kodály művészetével jelenik meg a zene történetében, egyben igazi

magyarság nagy találkozása a Tedeum, a Concerto, a Szimfónia szárnyas pompájában és mély lélegzetében. De nem volt-e mindez Európa vajúdó problémáinak zenei megoldása is, nem volt-e válasz az egyre visszatérő kérdésre: lesz-e még zenéje, lesz-e nagy melódiája a születő új világnak, lesz-e még olyan emberség, mely felbomlásban, elmerülésben és újjászületésben összetart?

Ami a magyar zeneiségben érték volt, amit a magyar történelem tragikus századai megígértek és megérleltek anélkül, hogy mindeddig megszületni engedték volna, sorra megvalósult és beteljesült Kodály műveiben.

Kellett a nevelő lángelme is, aki először mondatta ki nálunk, szűk és torz előítéletekkel szembeszállva, hogy a legfőbb teendő »mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, értékes zenével-«, hiszen »a magyar zene leghatalmasabb fái azért sorvadtak el, mert gyökérszálaik nem találtak elég tápláló talajra: a magyar zenészek nem érezték maguk mögött a tömegeket-«! Lebontani a mesterséges korlátokat, bevonni a nép millióit a kultúrába, s ugyanakkor ezt a kultúrát teljesen átitatni a nép szellemével — íme Kodály Zoltán célkitűzése az európai reakció legsötétebb éveiben; s küzdelme ezért a célért szinte minden évben fokozódott, mélyült és szélesedett.

A klasszikus nyugati zene régi, nagyszerű eredményeinek megkésett, de talán legjobbkor érkezett kelet-európai társaként így született meg a nagy magyar énekkari művészet is; az az újfajta dallamosság, mely az Ezeregyéjszaka szivárványszíneit egyesíteni tudta az északi hősköltemények heroizmusával, a biblia mennydörgését a reneszánsz tavaszi édességével. Melódia humana — ej lett Kodály zenéje, nemcsak kicsiny hazája számára.

S így érthető, ha kezdettől fogva maga mellé tudta állítani korának szinte minden jelentős előadóművészét, Toscaninitől és Furtwänglertöl Mengelbergig, Ojsztrahig és Casalsig; hogy nemcsak apró magyar falvak tanítói, hanem azok a nagy művészek is megérezték az egyetemesen újnak leheletét ebben a magyar zenében

eszméje az eljövendő »magyarabb és emberebb-« nemzedék. A zenei, irodalmi, nyelvi mozgalmak, melyeket megindított, kivétel nélkül ezt a célit szolgálják.

A felszabadulás mér e hatalmas munkában találta. Az azóta eltelt tizenhét esztendő régi terveit és kezdeményeit bontotta virággá, s a reá hárult vezető tisztségek csak Kodály hatalmas nemzet- és népnevelő programját szentesítették. Elnöke volt a Művészeti Tanácsnak s 1946-tól 49-ig a Magyar Tudományos Akadémiának; háromszor tüntették ki Kossuth-díjjal, legutóbb 1957-ben, a díj legmagasabb fokozatával. Angol, amerikai és szovjeitunióbeli vendégszereplései világszerte öregbítették zeneszerzői hírnevét, s mióta a Magyar Tudományos Akadémia 1951-ben megkezdte a Magyar Népzene Táráinak rendszeres kiadását, az egész világ zenetudománya fokozódó megbecsüléssel ismeri fel Kodály és Bartók népzenekutatói, zenetörténeti és néprajztudományi kezdeményezéseinek nemzetközi jelentőségét. (1960-ban az oxfordi egyetem tiszteletbeli doktora.) A legutóbbi évek Kodály Zoltán zeneszerzői, írói és tudományos munkásságának valósággal új kivirágzását hozták: nemcsak »Zrínyi szózaitá—t és a »Talpra magyar«-t érlelték meg (1955— 56), nemcsak a »Szimfónia« széles dallamíveit segítették életre kelteni (1961), hanem Arany János népdalgyűjteményének nagyszabású kritikai kiadásával (1952) és a kisebb Kodály-tanulmányok gazdag antológiájával is (»A zene mindenkié«, 1954) megajándékozták a magyar zeneéletet.

Egyik kezünket a keleti testvérnépek fogják, a másikat Bach és Palestrina — írta egyik tanulmányában. — össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt híd lenni, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre. Ez a program egyben azt a küldetést jelzi, melyet Kodály Zoltán kezdettől fogva önmagában és művészetében érzett.

Csak ilyen történelmi küldetés tudatában válhatott a művész útja egyben a teremtő humanista útjává, nemcsak a magyar műveltség, de az emberi szellem egyre mélyebb tárnái felé. Műveiben sorra felvonultak a magyar tájak, sorsok és évszázadok, egyben a régi és új, időtlenül időszerű emberi fájdalmak és ujjongások. Megszólalt a magyar biblia tragikus hangja a Psalmus Hungaricusban, a Jézus és a kufárokban, a magyar erdők zengése a Mátrai képek, a Hegyi éjszakák, a Nyári este, a Marosszéki és Galántai táncok nagyívű dallamaiban. Megszólalt a régi és új magyar költészet: Balassi és Zrínyi, Berzsenyi és Kölcsey, Vörösmarty és Petőfi, Arany és Ady »megkésett melódiája« a Kodály-dalokban és kórusokban, a magyar nyelv e páratlan melodikus kivirágzásaiban; a népköltészet drámává és szimfóniává hevített monumentális hangja a Székely fonó s a Háry János színpadán, a Felszállott a páva árnyékos és ragyogó freskóin; Európa és a

s hogy nemcsak nálunk sarjadt a nyomában az énekes és hangszeres előadóművészetnek új iskolája, hanem idegen országokban is.

Kezdettől fogva közvetlen elődjének és szövetségesének érezte a klasszikus magyar költészetet s ő tanította meg a magyar dallamot Balassihoz, Berzsenyihez, Kölcseyhez, Vörösmantyhoz méltó szárnyalásra; de ezek a nagy dallamok nemcsak »Megkésett melódiák« voltak, hanem egyben a jövő szárnyas hírnökei, az új magyar dal- és kórusköltészet elindítói; és semmi sem jellemzőbb, mint hogy Kodályban, a régi magyar heroizmus dalnokában épp a fasizmus és a második világháború fojtogató évei ébresztették fel Petőfi hangját, egy új magyar heroizmus forró zengését. Valóban, Kodály művészete, Petőfiéhez és Adyéhoz hasonlóan, két világ határán áll; s mint Petőfi és Ady, Kodály sem tudja