Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-12-01 / 23. szám
Ketten az újak közül: Forgács István, aki esztendeje viseli az elnöki tisztet, Kovács Lajos tsz-taggal Ketten az alapító tagok közül: Sajti Ferenc és Barta Péter JLoo AsoCtCó'v-C' Látogatás a sarkadi Lenin termelőszövetkezetben A hidroglóbusz ezüstöl, ragyog, mintha valami mesebeli óriás állana őrt, és vigyáznád gépek regimentjét, az új kukoricagórékat, istállókat, az egész széles határt. A központi irodaépület egyemeletes. Az elnöki szoba ablakából messzire látni. A vontató az utolsó cukorréparakománnyal fordul, az autóbusz is előállt már, viszi haza Sarkadra munka után az embereket. A föld fekete, zsíros, kövér televény errefelé is, mint mindenütt a Viharsarokban. Feketéllenek a barázdáik. A gyalogos csizmájára, cipőjére, teherautók, motorkerékpárok kerekére úgy ragad a föld, mintha melaszos, mézes keverék lenne... Ameddig a szem ellát, a több mint 4000 holdas nagybirtok, a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet földje mind. Ez volt az ország legelső termelőszövetkezete. Kecskemét alatt még dörögtek az ágyúk, Budapesten még németcsizma taposott, amikor 1944 őszén a rozzant tetejű cselédlakások népe munkához látott. — Vetni kellene — mondogatták az emberek. Barta Péter, Sajti Ferenc béresek és Boros Gergely, a tehenész. Társaik szótlanul bólintottak igent, aztán tanácstalanul tekintettek körül a vidéken ... Vetni kellene... De hogyan? ... A németek kitakarodtak, Békés megye, meg a sarkadi határ felszabadult. Az Almássy grófok földje, erdeje, a húszezer holdas birtok, ahol béresnek született és béresként halt meg a paraszt, itt maradt. De az istállók üresek, a magtárt széthordták, vetőmag nincs, ahány tanya, annyi rom... Az erdő szélén gőzeke áll. Egyik kerekét akna lőtte szét. Ami használható alkatrész kerülközött benne, azt elvitték a_ németek. Eke, borona még csak akad. de igáznivaló jószág sehol. — Nem lehet vetni, ha nincs mivel — panaszolták. — Fut a német, menekülnek az urak, vetni kell — bizonygatták a Barta Péterek, a Sajtik, a Borosok. J Este a tehenészék tanyájában összegyűltek vagy ötvenen. Boros Gergely vitte a szót. Arról beszélt, hogyha ki-ki egyedül, egymagában lát neki, hogy birkózzék a földdel, leMég'néhAny kosár kukorica és megtelik a góré győzi a rög, lehúzza a sár. Egy ember meg se bírja mozdítani az ekét, vagy a vetőgépet. Szövetkezni kell. Ha néhányan összeállnak, megbírják a munkát. Mert akkor az egyik vetőmagot szerez, a másik jószág után néz, a harmadik kijavítja a vetőgépet, és mire mindenki végez a maga dolgával, indulhat a munka... A termés azután, a munka eredménye közös, mindenkié, aki dolgozott, hiszen nincs már gróf, nincs intéző, amit intéznek, maguknak munkálják ... A kis tanyában csend lett. Csak a tűz pattogott. ropogott, lángolt, világított. Mintha utat mutatna, mintha jelzőtűz lenne, úgy égett.., — Szövetkezzünk — mondták többen, és nézték a tüzet. Hatvanhat család fogott össze azon az éjszakán. Fogadta, hogy közös erővel megművel egy darab földet, vállalta, hogy munkája arányában részesedik majd a jövedelemből. Az egyik istállóban rábukkantak egy bivalyra:" Valamelyik külső tanyában találtak egy öszvért. — Bivalyfogat öszvérpárral...? — néztek össze a tegnapi cselédek —, ha megy az egyik, nem indul a másik. — Mindegyiknek van négy lába, menni kell mind a kettőnek... — mondta Barta Péter. Sajti Ferenc hozott egy egyes jármot. Barta Péter hámot eszkábált egy rossz tömlőből. Az öszvért elkeresztelték Matyinak, a bivalynak'Jolán lett a neve. Barta Péter eke elé fogta a két jószágot... így indult tizennyolc esztendővel ezelőtt azon a nevezetes őszön a munka a sarkadi határban, az Almáissy grófok egykori birodalmában. Kétszázhetvenhat holdat műveltek meg, és a társulást úgy nevezték: „Őstermelő Szövetkezet”. Azóta régen lebontatták azt a cselédlakást, ahol Boros Gergely, a tehenész lakott, és ahol megszületett az első paraszti nagybirtok. Ma ötszázkilencvenhat tagja van a több mint 4000 holdas Lenin TermelőszövetkezetAz új arcú táj: elárvult gémeskút és hidroglóbusz nek. Az alapító tagok közül többen nyugdíjas parasztok már. De Barta Péter, Sajti Ferenc, meg 14 társuk ma is dolgozik. Boros Gergely, az „Őstermelő Szövetkezet” egykori elnöke a megyei szövetkezeti központ igazgatója. A Lenin Termelőszövetkezetnek 28 millió forint vagyona van. A termelőszövetkezetek országos versenyében második dijat nyert és 50 000 forint jutalmat kapott. Barta Péter mint sertéstenyésztő dolgozik. Annak a több mint ezer darab sertésnek a gazdája, amelyekért a termelőszövetkezet aranyérmet kapott a Mezőgazdasági Kiállításon. A munkát a szövetkezet saját gépei végzik, a hordást a 80 pár ló mellett négy teherautó bonyolítja. Baromfit 40 ezer darabot nevelnek. Ebből egy esztendőben egymillió forint jövedelmük van. Egymilliót hoz a kertészet is. Mert a szövetkezet korai retekkel, hagymával és zöldpaprikával mindenkit megelőz a piacokon. Az „őstermelő Szövetkezet” születését ma már csak az öregek mesélgetik a fiataloknak. A legények, a lányok nagyokat nevetnek a Matyi, meg a Jolán történetén. Cserébe azután ők is mesélnek az öregeknek arról, hogy mi újság a gimnáziumban, mit tanulnak a technikumban. Mert a termelőszövetkezetben nemcsak a gazdaságot korszerűsitik, nemcsak új gépeket szereznek be, de arról is gondoskodnak, hogy megfelelő szakember gárdát neveljenek. Kovács László a Kertészeti Főiskola hallgatója. Major Erzsi Gyulára jár a Kertészeti Technikumba. Többen végeznek gimnáziumot, négy lány a könyvelők iskolájában tanul. A termelőszövetkezet valamennyi tagja új házat építtetett magának bent Sarkadon. A régi cselédházak közül egyetlenegy áll még. Ezt kicsinosították, tatarozták, és ebben lakik Bondár Imre a családjával, ő az egyetlen tagja a termelőszövetkezetnek, aki nem a saját házában lakik. Négy esztendeje dolgozik a szövetkezetben. Nagy a család. Bondárék csak jövőre tervezik a házépítést... ... Ami tizennyolc esztendővel ezelőtt történt, az ma már történelem. Olyan történelem, amely embert teremtett a cselédből, nagybirtokost a nincstelen parasztból. A cselédek, ott a sarkadi tehenész viskójában nem tudták akkor, hogy történelmet csinálnak. De bizonyosak voltak abban, ami a legfontosabb. Barta Péter magyarázta meg. Ide jegyzem a szavait szóról szóra: — Tudtuk, hogy jó a szövetkezet, csak nem tudtuk, hogyan kell csinálni... Megtanulták. Bizonyság rá ez a négyezerholdas paraszti nagybirtok is. JOÓS F. IMRE ősszel sürget az idő, de egy falat sült szalonna jólesik (Novotta Ferenc felvételei) Munka után, hazafelé ... Jobboldali kép vacsora elfitt
