Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-12-01 / 23. szám
Baloldali kép: Nagy érdeklődés kísérte a Brazlliana népi együttes budapesti fellépését. Az együttes brazil népi táncokat, eredeti sambát, batucadat, candomblet, mambót és karnevál táncokat mutatott be SOROKBAN A Budapesti Zenei Hetek hangversenysorozatában Nino Sanzogno olasz karmester nagy sikerrel vendégszerepeit a Zeneakadémián w/////f///////f////f///m//////m//////~ szusaikon követelik a leszámolást a szocialista országokkal. Ez az emigráció a felszabadulás utáni években gyarapodott a volt polgári pártok disszidált jobboldali reakciós politikusaival, és az olyan polgári, kispolgári elemekkel, amelyek nem tudtak az új társadalmi rendbe beilleszkedni. A disszideng jobboldali reakciósok egy része odakint a »demokrácia« bajnokainak köntösében lép fel Hozzájuk csatlakoztak, vagy külön csoportokat szerveztek maguk az 1956-ban disszidált politikusok és »►szabadságharcos« ellenforradalmárok is. Az emigrácó nagy tömegeihez viszonyítva azonban csak szűk réteg a táboruk. De ma már közülük is sokan kezdenek ráébredni helyzetük kilátástalanságára. Ijedten figyelik a világ erőviszonyaiban bekövetkezett változásokat, melyek egyenes követe kezményefként szertefoszlottlak agresszív -felszabadítási« terveik. Lelepleződnek és elszigetelődnek, mert vallják bár magukat Szálasi híveinek, keresztény vagy polgári demokratának, esetleg nemzeti kommunistának, álarcuk nem fedheti el huzamosan az emigráns tömegek előtt, hogy mindannyian ugyanazt teszik: a magyar nép ellenségeinek kedvébe járva, pénzért el- * árult hazájukat gyalázzák. S ez a jóérzésű emberek számára egyaránt visszateiszító, legyen az a lobogó, mély alatt 'a hazaárulást űzik), akár fekete, sárga, zöld vagy rózsaszínű, S hogy képletesen feiezzük ki magunkat: a szemlélő előtt e lobogó színei nagyon is gyakran egymásba folynak. A reakciós emigráns politikusoknak szűkül a bázisa azok között a magyarok között is, akik 1956-ban ijedten és félrevezetettem kiábrándultán és egyúttal a nyugati »paradicsomba« vetett csalfa hittel lépték át a határt. Hat év telt el az eflüienfarradalom óta, s lassacskán a nyugati közvélemény is kezdi tisztábban látni az akkori események igazi jellegét. Szótszakadozik az a misztikus és romantikus fátyol, amellyel az ellenséges propaganda körülvette az 1956-os emigrációt, s az érintettek közül is mind többen kijózanodtak. Pártunk vezetőinek nyilatkozatai és a kormány rendeletéi tükrözik azt a megértő, megbocsátó szellemet, melyet az ellenforradalom után újjászülető szocialista Magyarország velük szemben tanúsít. Azok előtt, akik nem követtek el főbenjáró bűnöket, nyitva áll a haza kapuja. Az 1956-os emigráció jó része messzemenően értékeli az itthon történt pozitív változásokat, hisz ezeket még a burzsoá sajtó sem tudja egészen elhallgatná. De az őszinte kép kedvéért azt is el kell mondanunk, hogy az emigránsok gazdasági helyzete, különösen a fontosabb kapitalista országokban, ahol a munkanélküliség egyelőre nem öltött nagyobb arányokat, és a munkaerőpiacon kereslet van, általában nem rossz. Persze távolról sem igaz az, amit az imperialista rádiók szeretnének elhitetni, hogy mindern Nyugaton élő magyarnak új, összkomfortos háza, és legalább két autója van. Igaz azonban, hogy ha dolgoznak viszonylag jó körülmények között élnek a munkások, a műszáki szakemberek, a mérnökök, a tudományos kiutalták. Viszont nagyon sok az állandó létbizonytalanságban egyik napról1 a másikra tengődő, szakképzetlen emigráns mind Európában, mind Amerikában, aki időszakos vagy alkalmi munkából tartja el önmagát és családját. Különösen az 1956-osok között alig akadhat olyan, aki — a még mindig szokatlan környezetben — ne küszködnie honvággyal’. És persze a régiekben is élénken él az »óhaza« szeretett emléke, pedig ők alapjában véve asszimilálódtak már. A régi emigránsok közül csak nagyon kevésnek áll szándékában a végleges hazatérés. ők inkább csak arra vágynak, hogy személyesen is meggyőződhessenek az »óhaza« fejlődéséről, s megkereshessék ifjúkori emlékeiket. A reakciós emigráns vezérek mindént megtesznek, hogy költött rémmesékkel és fenyegetőzéseikkel eltérítsék szándékaiktól azokat, akik a hazalátogatás vagy a hazatérés gondolatával foglalkoznak, és ikigyót-békát kiáltanak azokra, akik már itthon vanmlak. Még akkor is, ha őket ugyanúgy mardossa a honvágy, mint emigráns társaikat. (A 'történelem folyamán ezerszer bebizonyosodott, hogy az emigráció legnagyobb »ellensége« — asztályhelyzetre és világnézetre való tekintet nélkül — a honvágy.) Szinte minden megnyilatkozásukban megtalálhatjuk azt a hazavágyó magyaroknak szóló figyelmeztetést, hogy »ne higygyenek a csalogató szirénhangoknak«. A valóságban persze »csalogatásról« szó sincs. Mi nem beszéltünk rá senkit akarata ellenére a hazatérésre. Mi nem Ígérgetünk senkinek könynyű, dologtadlan életet és kolbászból font kerítést. De azt nyugodtan mondhatjuk — és állításunkat a hazatiértek ezrei igazolják —, hogy az, aki Olyan szándékkal jön vissza, hogy itthon, a szocialista Magyarországon becsülettel dolgozni, alkotni akar, az újra megtalálja helyét. Jönni vagy maradni — nem akarunk beleszólni: aki úgy érzi, nem bírja tovább odakinn. jöjjön, hazavárjuk. Aki viszont úgy látja, hogy kinn is becsüle» tes életet tud élini, de szülőföldjét, Magyarországot — új rendjével egyetemben — nem felejti, és elfogadja, számíthat arra, hogy barátként, igaz honfitársként gondolunk rá itthon, a szocialista Magyarországon. HAJDÚ PÁL (Részletek a Népszabadságban, 1962. november 13-án megjelent cikkből.) A kellemes novemberi »tavaszban«, sötétedés után sok ezren keresik fel naponta a margitszigeti szökökutat, amelyet nemrég helyeztek üzembe. A 35 méter átmérőjű vízsngarakat SO fényszóró világítja meg piros, sárga és fehér színekben Kassák Lajos »Angyalföld« című regényéből »Angyalok földje« címmel új magyar film készült. A díszbemutatón részt vettek a film alkotói és szereplői. A képen: Végvári Tamás, Kassák Lajos, Győri Franciska, Kassákoé és Lengyel Erzsi Az Egyesült Arab Köztársaság gazdasági kormányküldöttsége és a magyar gazdasági szervek közötti tárgyalások eredményeképpen Abdel El Kalssounl tervgazdálkodási és pénzügyminiszter és Nyers Rezső pénzügyminiszter Írták alá a két ország közötti gazdásági szerződést Petőfi Apostolának angol fordítója, Victor Clement, októberben a newyorkl Culture Center magyar könyvkereskedésben dedikálta a Corvina kiadásában megjelent szépkivitelű Apostol kötetet. A dedikálás alkalmával rendezett könyvbemutatón megjelentek a newyorkl Berlitz School vezetői, a Columbia egyetem professzorai, újságírók, TV-riporterek, a magyar ENSZ-delegácló több tagja, az MTI washingtoni tudósítója, orvosok, egyetemi hallgatók és számos New Yorkban éló magyar. A megjelentek elismeréssel nyilatkoztok mind az angolnyelvű Apostol kötetről, mind a bemutatón szereplő többi magyarországi kiadványról ff I . ■
