Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-12-01 / 23. szám

Volt ohlala, nincs ohlala.

... Ami Etel Probst szótárában annyit jelent, hogy most nem fáj a lába. Már pedig ez nagyon fontos, még akkor is, ha az ember csak otthon a házalóján vagy a kis kertben foglalatoskodik; akkor is bosszantó, ha a csontok kopnak, ha leül, ha feláll, a térd fáj, s nem engedelmeskedik... s különösen bosszantó, ha egy olyan határozott, energikus teremtés, mint amilyen Etel néni, aki tizenhat éve egyedül kormányozza az életét, révbe juttatta két lányát, férjhez adta őket, — egyedül a lábfájáson nem tudott úrrá lenni, ehhez Hévíz kellett, meg Sziráki főorvos úr tudománya. De, mint a képeken látható, mégsem bánatos, hogy időnként ilyen messzire utazik, ahelyett, hogy otthon gyógyíltatná magát. S most hallgassuk meg Etel nénit...

37 éve élek Hannoverbav. A második világháború után először 1958-ban jöttem haza látogatóba rokonaimhoz, mivel nagyon beteg voltam, a kellemest összekötöttem a hasznossal; először a Lukácsban gyógykezeltettek, azután a húgom Hévízre küldött. Giziké az egyik legkedvesebb nővérem lánya. A nővéremet már nem találtam életben, négy héttel hazajövetelem előtt meghalt. Szóval, Gizikének köszönhetem és a saját takarékosságomnak, hogy most nincs ohlala, ugyanis mindig ezt sóhajtoztam, amikor nem tudtam ráállni a lábamra.

A kinti magyaroknak én vagyok a mamájuk, ha valami bajuk, bosszúságuk van, hozzám szaladnak. Bezzeg, ha jól megy a soruk ... Szeretném, ha megint rendszeresíthetnénk az összejöveteleket, énekelhetnénk a szép magyar nótákat, az oly közel hozza az embereket egymáshoz ... moát is jönnek időnként, kérdezik, te, Etel, hogy is szól az a dal, kezd csak dúdolni. A fiatalok már azt sem tudják, hogy milyen az igazi csárdás. Bezzeg az én időmben ...

•

A szívem is, a térdem is rendbejött. Mondtam is Hévízen a főorvos úrnak, hogy mi, nők, mindig talpra állunk, az eszünk, a szívünk

— főleg, ha már nem fáj

— mindig a helyén van. Bajt csak a férfiak okoznak, azok rosszak, állhatatlanok. Szidtam őket neki, mint a bokrot. És tudja, mit mondott? Etelkám, Etelkám, ne ítélkezzen felettünk ilyen szigorúan, ne általánosítson. Van ilyen is. olyan is, itt is, ott is, mindenütt a világon. Hát így csalódjon az ember a kezelőorvosában. Mondtam is neki, ha legközelebb jövök, tovább vitázunk ...

Kép: Vámos László Szöveg: Hernádi Magda

1960-ban is jártam itthon. Ne csodálkozzon, hogy így mondom, hiszen nekem Hannover is otthonom, meg Budapest is, és hűtlen lennék Sziráki főorvos úrhoz, ha Hévizet kihagynám a felsorolásból hiszen oda is hazamegyek. És úgy is fogadnak. Még levelezést is folytatok a főorvos úrral, meg Bobáknéval, aki a terápián ügyel rám. Most is öt hétig gyógykezeltek; három hétig a rakoncátlan szívemet javítgatták, kettőig meg a térdemet.

Az Utazási Irodák Nemzetközi Szövetsége Budapesten tartja üléséi Lánexos János IBUSZ vezérigazgató tájékoztatója

BUDAPESTRE LÁTOQATOTT A LONDONI KERESKEDELMI KAMARA KÜLDÖTTSÉQE

P. G. Smyrk angol üzletember nyilatkozata

Utazó nép lettünk... Szerte » nagyvilágban mindenütt találkozhatunk ma már külföldet [Járó magyarokkal. Moszkvától Londonig, Párizstól Szocsiig mindenfelé megfordultak magyar turisták a legutóbbi esztendőkben. Az idegenforgalomnak a mi hazánkban régi hagyományai vannak. De csak a felszabadulás és az új társadalom felépítése adott lehetőséget arra, hogy éppen azok kerekednek fel országot, világot látni, akik a régi Magyarországon a falujuk határát sem lépték át. Nemcsak arra gondolunk, hogy az IBUSZ »Három nap Budapesten« akciója keretében az esztendő elején Is tízezer termelőszövetkezeti paraszt nézte meg a főváros nevezetességeit, látogatta meg a múzeumokat, gyönyörködött színházi előadásokban. Az országjáró munkás vagy paraszt már régen nem újdonság nálunk. De jártak magyar (paraszt«* a Szovjetunióban, Ausztriában, Svédországban.

Ha valaki Magyarországon utazni akar, az az iBUSZ-t keresi fel. Az IBUSZ szervezi és bonyolítja le a társasutazásokat mind belföldre, mind pedig külföldre. Éppen ezért az egyik legnépszerűbb és legkeresettebb intézményünk nemcsak a hazai országjárók, hanem a (külföldi Vendégeink körében is. önálló IBUSZ-iroda működik Bécsben, képviselet székel I/ondoaban és Párizsiban. Rómában, Frankfurtban és Koppenhágában a MALÉV (Magyar Légiközlekedési Vállalat) látja el az IBUSZ teendőit is. i

Az IBUSZ múlt esztendei munkájáról, az Idegenforgalomról, Lánczos János, az IBUSZ vezérigazgatója tájékoztatott bennünket.

Az elmúlt esztendőben több mint ötvenezer nyugati vendég fordult meg nálunk. A legtöbben Ausztriából érkeztek, utánuk sorrendben a nyugatnémetek, majd az amerikaiak következnek. A tőkés államokkal való idegenforgalmunk jövőre előreláthatólag az eddiginél is jobban fog fejlődni. Magyarország idegenforgalmi értékeinek elismerését jelenti ugyanis, hogy a FIAV <az Utazási (Irodák Nemzetközi Szövetsége) a télen Budapesten tartja igazgató tanácsának ülését.

A népi demokráciákból és a Szovjetunióból 85 613 turista érkezett Magyarországra A magyar turisták Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Görögországban, Jugoszláviában jártak. 1963-ban szervez majd az IBUSZ társasutazást Hollandiába, Egyiptomba, Finnországba, Svédországba, Dániába. Ebben az esztendőben több mint 6000 magyar turista járt külföldön.

De jellemző az IBUSZ forgalmára, hogy a különböző szolgáltatásokat 1962-ben majdnem kétmillió ember vette igénybe. . • , , -A külföldön járt magyarok és a Magyarországra érkező külföldiek száma az itt közűiteknél azonban jóval több. Hiszen nemcsak IBUSZ társasutazással járják a magyarok a nagyvilágot, hanem egyéni útlevéllel is, ugyanúgy, ahogy a hozzánk jövő külföldiek sem érkeznek /valamennyien az IBUSZ útján. A végleges statisztika még nem készült ei, de az IBUSZ adatai egymagákban is bizonyítják, hogy a magyar idegenforgalom szép fejlődésnek indult, (j.)

I

Az ősszel Budapesten tartózkodott p, g. Smyrk, a londoni kereskedelmi kamara egy évvel ezelőtt alakult magyar tagozatának elnöke. a tekintélyes angol üzletember elutazása előtt a következő nyilatkozatot adta az MTI munkatársának:

— Mint ismeretes, az év júniusában Kallós Ödönnek, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének vezetésével magyar küldöttség járt Londonban — mondotta —, látogatásuk eredményes volt, s meghívást kaptunk, jöjjön el a mi kamaránk delegációja is Budapestre. A meghívást elfogadtuk, s most azért jártam a magyar fővárosban, hogy élőkészítsem az angol gazdasági szakemberek egy csoportjának jövő év áprilisában sorra,kerülő magyarországi utazását.

— Mostani látogatásom alkalmával, a Magyar Kereskedelmi Kamara angol tagozatának készséges közreműködésével tájékozódtam az export-import lehetőségekről. Az angol üzleti körökben egyébként találkoztam azzal a nézettel, hogy mivel a szocialista országokban a külkereskedelmet monopol-vállalatok bonyolítják le, nehézkes a személyes kapcsolatok megteremtése az ipar képviselőivel: gyárigazgatókkal, mérnökökkel és más gyakorlati szakemberekkel. Most meggyőződtem arról, hogy ennek az előítéletnek nincs alapja. Sok tárgyalást folytattam a legkülönbözőbb személyiségekkel, akik a magyar— angol kereskedelemben közrejátszanak. Bizonyos vagyok abban, hogy delegációnk jövő évi látogatásakor is sokrétű tárgyalásokra nyílik majd alkalom. Véleményem szerint, ha a személyes baráti kapcsolatok alapján fejlesztjük országaink kereskedelmét, szép eredményeket érhetünk él.

— Igen kedvező budapesti tapasztalataimról beszámolok majd kamaránk értekezletén és beszámolómat írásban is kézhez kapja kamaránk 12 000 tagja.

P. G. Smyrk végül elmondotta: — Most folynak a végső tárgyalások arról, hogyan vesz részt Anglia a jövő évi budapesti ipari vásáron. Bár végleges döntés még nem született, bizonyosra vehető, hogy 1963-ban is egy sor tekintélyes angol cég állítja ki termékeit a magyar fővárosban.

%U//////////////////////////////////////////i

Majdnem minden kapitalista országban élnek magyarok. Eleget tudunk-e róluk? Igaz-e, hogy főleg olyan magyar emigránsok_ élnek Nyugaton, ákik elárulták ^ hazájukat, nyíltan szemben állnak a Magyar Népköztársasággal? Érdemes elemezni a kérdésre adandó választ. Az emigráció rendkívül összetett, problematikája is sokrétű. És semmi okunk sincs arra, hogy az emigráció kérdését — esetileg a régi megszokás alapján — »kényesnek« tekintsük; melyről jobb hallgatni. Olyan nyíltsággal akarunk erről is beszélni, mint más, nagy tömegeket élénken érdeklő problémákról.

Köztudott, hogy az itthon élő, és a Nyugatra szakadt magyarok érintkezése elé a Magyar Népköztársaság kormánya nem gördít akadályt. Sőt, szívesen láifcja azokat a magyarokat, akik baráti érzelmeket táplálnak az új Magyarország iránt, és sokszor több évtized után zarándokolnak haza. Az Elnöki Tanács konzuli útlevelek kiadását engedélyező rendelete lehetővé teszi, hogy ne csak a régi emigránsok, hanem azok is hazatérjenek, vagy hazalátogassanak, akik 1956-ban hagyták el az országot.

A nálunk kialakult, felszabadult légkör hatására — jelentősen megélénkültek a rokoni, levelező kapcsolatok; mind gyakoribbak a haza- és kiutazások, és általában mindinkább normálissá válik a kontaktus a Nyugaton élő magyarokkal1. És ez így van rendjén! S ha csak rajtunk múlik, ezek a kapcsolatok fejlődni fognak a jövőben is mindazokkal az emigránsokkal, akik nem akarnak szándékosan az ártalmunkra lenni.

Az ellenforradalom előtt a szektás politikai vonalvezetés e kérdésben is alapvetően szubjektívista és antihumánus volt. Abból kiindulva, hogy ellenséges aknamunkára is alkalmat adhat a kapitalista világgal és az ott élő emigrációval fennálló érintkezés, arra törekedett, hogy szinte hermetikusan elzárja az országot. Az emigrációról szólva, láthatóan számításon kívül hagyta azt a meglehetősen közismert tényt, hogy Magyarországon alig van Olyan csalóid, amelynek ne élnének Nyugaton közeli vagy távoli hozzátartozói, és olyan légkört teremtett, melyben eleve gyanússá vádit az, aki külföldi rokonaival kapcsolatot tartott.

Ha semmi mást nem vennénk figyelembe, az is mutatja az e kérdésben folytatott szektás politikai koncepció hibás voltát, hogy hozzávetőleg pontos számítások szerint 1 200 000 a kapitalista országokban élő magyarok száma. De mindjárt hozzátehetjük azt is — ami nem kevésbé lényeges —, hogy e nagyszámú emigráns, egy kevés kivételtől eltekintve nem ellenségünk, sőt, mind határozottabb rokonszenvvel kíséri hazánk fejlődését, népünk felemelkedését. Túlnyomó részük demokratikus érzelmű, régi emigráns, vagy ezek leszármazottja, akik tulajdonképpen a tőkés-földesúri rendszer gazdasági vagy politikai menekültjei.

A régi — 1945 előtti — emigrációnak nincs semmilyen elintézetlen ügye az új Magyarországgal. Sőt, zömüknek az új Magyarország szolgáltatott elégtételt az itthon elszenvedett sérelmeikért, amikor leszámolt azzal a hatalommal, amely őket emigrálásira kényszerítette. Persze, köztük is van olyan, aki már itthon a másik oldalihoz tartozott, s ott kint sem a dolgozók ügyéért harcol. De a kivándorolt munkásokat, parasztokat, és értelmiségieket nem predesztinálja a velük való szembenállására sem kivándorlásuk indoka, sem jelenlegi osztályhelyzetük.

Ugyanakkor érdemes megemlítenünk, hogy mind több azoknak, a kommunizmus eszmédtől ugvan távol álló, de a ibékét. a nukleáris leszerelést, a békés egymás mellett élést igenlő emigráns személyiségeknek a száma, akik aktív harcot folytatnak a harmadik világháborút előkészí tő »keresztes lovagok« ellen. Sok példával! illusztrálhatnánk, hogy

ma már nemcsak kommunista vagy lojális emigránsok állnak ki mellettünk egyes kérdésekben, hanem — józan eszükre hallgatva, a reális helyzetből és nem utolsósorban hazájuk iránti szeretietből kiindulva — olyan emigránsok is elítélik sajtójukban vagy felszólalásaikban az imperialista kormányok Magyar Népköztársaság-ellenes lépéseit, akik semmiképp sem gyanúsíthatok azzal, hogy a kommunizmus eszméje »megfertőzte« volna őket.

A második világháború végén Nyugatra menekülték tömegeinek arculata természetesen nem olyan kedvező, mint a régi emigránsoké, de az 1945-ös emigrációnak is van egy nem is nagyon szűk rétege, amely nem ellenségünk. Gondoljunk csak azokra a fiaitalokra, akiknek semmi közük nem volt a fasizmushoz, és mint leventéket, csapatostul hajtottak Nyugatra. Közülük nagyon sokan kint. maradtak. Voltak nem J.ois számban olyan üzemek is, amelyeket munkásokkal együtt »'ivakuáiltak«. S végül e felsoroló:snál azokról a szarencsétlene) erői sem feledkezhetünk -meg, alak a fasiszta koncentrációs táborokban sienyvedtek, s felszabadulásuk után a nyugati prona»;anda hatására vagy kishitűségből másutt próbáltak új életet kezdeni. Ezekkel a magyarokkal nekünk ugyancsak nincs vitánk a régi rendszer bűneinek értékelését illetően.

Az 1945-ös emigráció fő összetevő rétegeit azonban a volt uralkodó osztály tagjai és kiszolgálói alkotják:, a tőkések, a földbirtokosok, a fasiszta, horthysta katonatisztek, csendőrök, politikusok stb., akiknek szervezetei minden befogadó országban a reakció rohamcsapatát erősítik. Nyílt fasiszta vagy félfasiszta katonai jellegű alakulatokba tömörülnek, és a nyugati »demokráciák« nagyobb dicsőségére (az Egyesült Államokban, Nyugat- Németonszágban, Angliáiban stb.) szabadon hirdetik lapjaikban nézeteiket, és gyűléseiken, kongresz-