Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-11-15 / 22. szám

tornyából (középen a tűztorony) (Vámos László felvételei) 1664 augusztusában, a Széchenyi tér egyik klasszicizáló palotájában Széchenyi István töltötte ifjú éveit, az egykori Kaszinó 1820-ban a kilencéves Liszt Ferenc első hangversenyének volt a színhelye. Az 1557-ben alapított Lyceumban a 17 éves Berzsenyi Dániel társalkodóit Horáccal, s a régi Postaház előtt silbakolt 1839 telén a 48-as gyalogezred egyik újonca, Petőfi Sándor. Járt föl s alá a fekete-sárga őrbódé elé fektetett fapallón, fekete csákóban, szürke köpönyegben, feszes kék nadrág­ban, balkarjára fektetett szuronyos puská­jával, s a városra ömlő alpesi szél csende­sen elindította a könnyeit... Sopron azonban középkori díszletei közt is a mában él. Történelmi levegőben, de nem múzeumban — úgy őrizvén a múl­tat, hogy termékenyen olvadjon bele a je­lenbe. Állandó fejlődését három tényező­nek köszöni: pezsgő idegenforgalmának, is­kolaváros jellegének és gyors iparosodásá­nak. A soproni táj szépsége tömegesen vonja magához az üdülőket, a múlt eszten­dőben 125 000 vendég fordult meg a vá­rosban és erdős-hegyes környékén, ahol a régiek mellett új szanatóriumok és üdülő­szállók épültek az utóbbi években. Magasfokú tanintézeteinek és tudomá­nyos intézményeinek nagy száma száza­dokkal ezelőtt iskolavárossá tette már Sop­ront, a felszabadulás óta azonban új isko­lák egész sorával gazdagodott, $ diákságá­nak száma megkétszereződött. Üj techni­kumok, középiskolák létesültek, Felsőfokú Óvónőképző Intézet kezdte meg működé­sét az öreg városfalak közt, de legnagyobb mértékben mégis az Erdészeti Egyetem fejlődött. Néhány esztendővel ezelőtt még csak 260 hallgatója volt, az idén pedig már 712. Ez évben kereken száz erdőmémök hagyja majd el a soproni egyetemet, hogy elkezdje munkáját az ország két és félmil­lió holdnyi erdőterületén. Sopron 42 000 la­kosából ma már több. mint 8000 a tanuló, A XIII. századból való csúcsíves Szent Mihály templom ez a sok fiatal teszi örökifjúvá az ódon ar­culatú várost. A soproniak szépérzéke rendkívül fej­lett, a kultúra igénye és szeretete legjobb hagyományaik közé tartozik, de a korsze­rű technikai fejlődés ütemével is örömest lépést tartanak. Egyforma szeretettel restaurálják sok évszázados műemlékeiket, s építik új és új ipari üzemeiket. A meg­szaporodott iskolák mellett ugyanis első­sorban a nagyfokú iparosodás lendíti előre Sopront a töretlen fejlődés útján. A város régi üzemei — a Fésűsfonalgyár, a Soproni Pamutipar, a Vasöntöde és Lakatosáru­­gyár — sorra megújulnak, korszerűsödnek és bővülnek, melléjük pedig újak épülnek. Csak legutóbb három, több ezer munkást foglalkoztató üzemet kapott a város: a Fa­forgácsfeldolgozó Üzemet, az Asztalosáru­­gyárat és a Soproni Ruhagyárat, a 150 millió forintos beruházással épülő Hőerő­mű pedig jövőre kezdi meg működését. Sopron gyárvárosi jellegét elsősorban a textilipar domborítja ki, a Ruhagyár pél­dául csak exportra 400 000 női ruhát ké­szít. A város 24 000 kereső lakosából ma már 11 500 él az iparból — ez a szám érzé­keltetni tudja, hogy a mind szélesebb álla­pokon kifejlődő gyáripar, milyen markáns új vonásokat fest Sopron ódon arculatára. A középkori mesteremberek, kereskedő- és kézműves patríciusok városa — miközben egyre növekvő számú iskoláiban őrzi és fejleszti művelődési hagyományait — iNyu­­gat-Magyarország jelentős ipari központ­jává is válik. Hangulati egysége azonban ezzel nem szenved semmi csorbát. A de­rűs természet vonzó keretében az ősi Sopron megmarad továbbra is az ország legpatinásabb városának. Antalffy Gyula Az erdészeti Egyetem őszi fényben A magyar erdők gazdái lesznek Folynak a kísérletek az Erdészeti Egyetem laboratóriumában A Mátyás-emléktábla a Storno-bázon Loggiás udvar a belvárosban A leghangulatosabb soproni műemléképület: a lábasház Sopron legszebb reneszánsz homlokzata >TT'T17 VTTTTTmV* "TTT*v t > r f r*w

Next

/
Thumbnails
Contents