Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-11-15 / 22. szám

Kármán professzor a batvan éve megjelent, s most üveg alatt őrzött cikkeit nézi

Az ünneplő meghívottak a díszteremben

THEODOR KARMAN PROFESSZOR DlSZDOKTORRA AVATASA A BUDAPESTI MŰSZAKI EQYETEMEN

Szívből gratulálunk!.

Novotta Ferenc felvételei

A Budapesti Műszaki Egyetemi központi épületének folyosóin a szokásos zsibongást egy délelőttre a tisztelet s a meigálletődés csendje váltja M. Ezen a szelidfényű októberi napon az Egyetemi Tanács ünnepi ülést itart. Az ünnepi ülés egyetlen tárgya: Theodor Kármán — a pasadenai egyetem professzora — díszdoktorrá avatása, s gyémánt diplomával való kitüntetése. A díszdoktoreágot a kimagasló tudományos eredményeket elért világhírű tudós kapja, a gyémánt diplomát a 60 éve oklevélét szerzett gépészmérnök. Igen, 60 éve — itt a budapesti Műegyetemen.

Most a díszteremben ül. Az elnöki asztal mellett — nyakán a méltóságot jelző aranylánccal —, dr. Gruber József rektor, jobbján) dr. Rácz Elemér, a gépészkar dékánja, s a széksorokban a meghívottak: Rusznyák professzor, a Tudományos Akadémia elnöke, a régi pályatársak, az egyetem »nagy öregei**, akadémikusok: Fonó Albert professzor és Michalik professzor, s a többi kolléga, idősebb, fiatalabb tanárok, és diákok. Ö pedig figyelmet keltő ősz fejével. szemüvege mögött csillogó, töprengő tekintetével mintha befelé, s egyben a távolba nézne.

*

Hatvan év... E hat évtized alatt a műszaki tudományok széles területén olyan tevékenységet fejtett ki, amellyel kivívta a világ műszaki társadalmának legmélyebb elismerését. De akkor, hat évtizede, innen indult, ebből az épületből, — a dokumentumok finom borostyánszínűre váltan pihennek a rektori hivatal fogadótermének üvegszekrényeiben. Ott láthatók a fiatal magyar tudós korai publikációi, a Matematikai és Fizikai lapok 1902-ből keltezett példányaiban, s »A magyar mérnök és épít észegylet közlönyéinek néhány 1906-os és 1908-as számában. És van ott még valami... Egy ►»szolgálati és minősítési táblázat** Kármán Tódorról, a(ki az 1903—1904-es tanévben a Magyar Kir. József Műegyetemen a II. Gépészeti tanszék mellett tanársegédi teendőkkel volt megbízva. A minősítési lapból kitűnik, hogy gimnáziumi érettségit tett 1898. június 8-án, Budapesten a Trefort utcai gyakorló főgimnáziumbani, gépészmérnöki oklevelet szerzett 1902-ben a Magyar Kir. József Műegyetemen, bölcsészdoktori diplomát 1908- ban a göttinganá tudományegyetemen. Kiderül továbbá, hogy esetleges katonai minősítése: tartalékos hadnagy a csász. kir. 2. sz. tüzérzászlóaljnál.

A vendég az ünnepi ülés előtt megtekintette a vitrinben őrzött okmányokat. S amikor Kármán professzor, Kármán tanársegéd minősítési lapjához ért. meglepődve felkiáltott:

— De hiszen ezt sohasem láttam, nem is tudtam róla!

S minthogy e szerény minősítést az évek folyamán a magas kitüntetések egész sora követte, az ember az örvendező felkiáltást tréfára vehetné, ha... nem rezdült volna benne valami csöndes megindultság. S valószínűleg ez rezgett tovább az egyetemi könyvtár igazgatójában, amikor komolyan válaszolta:

— Szívesen megküldjük a másolatát.

*'

A Dunára néző ablakok széles üvegtábláin megvillannak a napsugarak. A gépészmérnöki kar dékánja méltatja a nagy tudós munkásságát, ismerteti alkotó élete főbb állomásait; az intellektuális levegőjű szülői házat, a tudós-pedagógus apa, Kármán Mór, irányító szellemét, a Műegyetem tanárai —, kiváltképp Bánki Donát professzor — döntő hatását, az aacheni éveket, az aacheni aerodinamikai intézetet, ahol megkezdődik a tudományos témák kidolgozása, az elméleti felfedezések sora, amelyek végül is a mai kor legizgalmasabb területén, a repülés- és rakétatechnika kialakításában és fejlesztésében kerültek gyakorlati alkalmazásra.

Az előadó beszél... a közönség figyel... S az ünnepelt? Előrehajol, rákönyököl páholya mellvédjére. Magába mélyed az igaz, s talán az elmúlt időkre gondol, de látszik rajta: múltbamerülésénél sokkal erősebb, szervesebb kapcsolata a mával, a teremtő élettel. Amikor az ünnepség előtt kollégáival beszélgetett, ajkát leggyakrabban a »teremteni** szó hagyta el. Ügy látszik, ez a -teremteni-... számára hétköznapi fogalom, s egyszerűen — munkát jelent. Munkát, vagyis életet. S ez az életben való teljes részvétel igénye árad belőle, most 81 évesen is. Mi sem jellemzőbb erre, mint az a rövid csattanós válasz, amelyet arra a kérdésre adott, hogy mit tapasztalt itthon, Magyarországon. Szavai hevesen, temperamentumosán,

szinte türelmetlenül csengtek.

— Az én itt-létem nem tapasztalás, hanem élvezet! Élvezem, hogy itt lehetek!

*

A terem csendesem lebeg az októberi fényben, s a gondolát tágas régióiban. A dékán 1928-nál itart. A professzor nagysikerű amerikai körútjáról beszél, majd végleges kikötéséről a pasadenai egyetemen. A közönség megosztja figyelmét az előadás és a vendég között. A vendéget nézik, aki -élvezi-, hogy itt lehet. Nézjji, s arra gondolnak, hogy milyen fiatal. Valami nagyszerű vitalitást sugároz, amely belülről fakad, s amely mellett minden külső jel — a fehér haj, s a fülében a hallókészülék

— tökéletesen mellékesnek látszik. Vajon miféle organikus titok lappang e fiatalság mögött? Nem, egész biztosan nemcsak a szellem időtlenségéiről van szó, hanem valami másról is — mondhatni az ellenkezőjéről

— a gyakorlati életben való közvetlen, tevékeny részvételéről.

S mintha most is erre az élet-kapcsolatra vágyna, s mintha egy kissé meg is Unta volna már díszesen elvont szereplését a különpáhodyban, hirtelen feláll, kissé előredől, s szemüvegét az emberek felé csillantva megszólal. Hogy miről beszél? Nos, természetesein megköszöni a megtiszteltetést, de azután gyorsan, fiatalos hévvel) áttér fő mondanivalójára, a tudomány és az élet kapcsolatára.

— Gyermekkoromban felvettem olyan terméketlen allűröket, hogy. ötjegyű számokat szoroztam össze, fejben. Szerencsére apám, akiváló pedagógus, megóvott attól, hogy matematikai csodagyerek legyek. Arra intett, hogy összeköttetésben kell lenni az élettel. Ezért lettem gépészmérnök. A tudomány és a mérnöki munka nem ellentétesek, hanem inkább kiegészítik egymást. A mi időnkben könnyű volt még

diplomát szerezni. Egy turbinát szerkesztett az ember, s két-három hónap alatt készen volt. Ma,, ahhoz, hogy a mérnök teremtsen valamit, rengeteg maitematikai, kémiai, elektronikai, sőt — újabban a térben — elektromagnetikai ismeret szükséges. E rohamosan növekyf ismeretanyagot mind nehezebb lesz elsajátítani négyöt óv alatt. De persze í mérnök sohasem válik kízá lólag tudóssá, elméleti lény nyé, a mérnök mindig te remt az embereknek valam közvetlenül hasznosat. Kívá nőm, hogy ez — a módén kor szükségleteinek megfele lően — sikerüljön e nagy szerű intézmény tanárainál és tanulóifjúságának.

S ezzel Theodor Kármá: professzor voltaképpen be i i fejezi, amit mondani akar . De nem, mégsem. Még mir f dig ott áll páholya legszéléi, előrehajolva, mintegy szórt • sabb közelséget áhítva a ke • rülötte ülőkkel, kollégákká , diákokkal. S ekkor elhomí - lyosuló pápaszemét levét; és megtörülgetve, újra mei - szólal:

— Szerény munkáss; - gomért már ént néhány éli - mérés életemben. De ef y sem tett olyan boldoggá, ef y sem állt olyan közel1 a S2 - vemhez, mint ez, amelyet a Budapesti Műegyetemtől k >pok.

*

A rektor, a dékán; a főt >riporterek hirtelen megi 1- duinak a professzor páhol a felé, s szoros gyűrűben \ ;szik körül. Ünnepélyesen 11- nyújtják az újabb minő ítést... 60 évvel az üv< gszekrényben pihenő pa] ír után. Theodor Kármán pi elless zor immár a Budape sti Műszaki Egyetem díszdok ora, s a gyémánt diploma uiajdonosa. Az ünnepi ü és bezárul. De — miközben az emberek kifelé induln k, — valamennyien úgy érz k: ennek a gyémántnak a lényéből jut az alma mat írnek, a mi műegyetemü lenek is.

Soós Mai da

ludiai-Uutató,

De. CUacUs Ta&ci, Budapesten

Dr. Charles Fabri professzor, a Delhi-ben élő magyar származású India-kutató, a Kultúrkapcsolatok Intézete meghívására India művészetéről tartott előadásokat Budapesten.

Fabri professzor neve és munkássága eddig csak művészettörténészeink, Azsia-kutatóink s néhány magyar indiológus számára volt ismert, övék tehát az érdem, hogy ezt a rendkívüli egyéniséget meghívták hozzánk. Az ő nevével ismét gazdagodott az a lista, amelyen idegenben híressé vált hazánkfiai szerepelnek, s most, sok év múltán látogatóba étkezve, új színt hoznak tudományos életünkbe.

Fabri tanárt nem a Horthy-korszak kény szeritette külföldre s nem a gyors meggazdagodás utáni vágy hajtotta idegenbe. Nem is az érvényesülést gátló körülmények vagy csalódottság vitte el innen. Ot már ifjú korában egy különös világ vonzotta bűvkörébe, a sejtelmes, titokzatos India világa, amely Körösi Csorna Sándor életútját is megszabta. Először csak kíváncsisággal, később egyre szenvedélyesebb érdeklődéssel olvasta Körösi műveit, de az ázsiai kutatásokról, felfedezésekről szóló fejezetek csak növelték tudásszomját. A világhírű, magyar származású Stein Auréllal, az ázsiai homokba temetett romvárosok kutatójával folytatott levelezése s az általa küldött könyvek tanulmányozása még tovább szilárdította elhatározását.

A pécsi egyetemi évek a felkészülés idejét jelentették, és azután a leideni egyetem adjunktusa lett, majd 1931-ben Stein Aurél „kikéri" és a British Múzeumban dolgozik tovább. Aztán megvalósulnak az ifjúkori álmok, Indiában és Perzsiában vesz részt ásatásokon s európai vendégprofesszorként — nem kisebb név, mint Rabindranáth Tagore meghívására — indiai egyetemekre kerül. Később a Lahore-i múzeum igazgatója. Az indiai régészetről később a művészettörténetre tér át, s az egyik legolvasottabb indiai angol nyelvű napilapban ő honosítja meg elsőként a műkritikát, a képzőművészeti alkotásokról irt bírálatot. Kezdeményezésére ez a műfaj más indiai lapok és folyóiratok hasábjain is állandósul. Számos tanulmányát, könyvét publikálják. írásaiban a klasszikus, vallási jelképekkel ékes alkotások addigi elemzésén túlmenően a különböző korok stílusát és formaszépségeit vizsgálja és ezzel új utat tör a művészi mondanivaló kifejezésére.

Az ezeroszlopos csarnokok és a hatalmas kollektív építészeti műremekek világából idecsöppent, őszhajú profeszszort budapesti rokonai belvárosi lakásában kérésük fel. Amint betoppantam, végtelen előzékenységgel szervírozta a magakészítette feketét.

— 1959-ben hívtak meg először Európába. Párizsban, Essenben, Oxfordban, Németország és Hollandia több városában tartottam előadásokat. Az idén is meghívtak ezekbe a városokba, továbbá Olaszországba, Svájcba és Jugoszláviába is — mondotta a professzor. — A magyarországi meghívásnak is örülök, s látom, hogy növekszik az érdeklődés India művészete iránt. Hallom, Baktay Ervin könyveit úgy elkapkodták, hogy még mutatóban sincs belőlük. Természetesen az időnként megjelenő útleírások és tanulmányok megközelítően sem adhatnak képet az indiai művészet monumentalitásáról. Talán ezért is érzem, hogy itt Magyarországon az építészeti stílusok nem elégítenek ki.

A rövid beszélgetés végén Fabri professzor így búcsúzott: — Ami véleményem szerint utat tör kontinensek között, s Indiába, az én csodálatos országomba is eljutott Önöktől — a magyar zene. Bartók akkordjai a modern indiai nagyvárosok koncerttermeiben is mindig elementáris erővel csendülnek fel. Hernádi Magda

Dr. Charles Fabri professzor a Fészek Művészklubban rendezett előadásén (Vámos László felvétele)

EZÚTON is értesítjük kedves olvasóinkat, hogy lapunk előfizetőinek jövő évi illetménylkötetét, az 1963. évre szóló KINCSES KALENDÁRIUMOT kiadóhivatalunk postára adta. Reméljük, hogy mindenhová rendben és idejében megérkezik és hogy olvasóink azt az ez évi kötetnél is érdekesebbnek és gazdagabbnak fogják találni.

örülnénk, ba a kedves honfitársak egy-két sorban tudatnák majd alkalomadtán, hogy kézhezvették a Kalendáriumot. Olvasásához jó kedvet, jó egészséget kívánunk.

A kalendárium címlapján páva-motlvumos új halasi csipke látható. A ritka szép kézimunkát — amelynek eredeti mérete mintegy 20 X 30 centiméter — a budapesti Népművészeti Bolt (V., Vád utca M.) hozza (orgalomba

4

3