Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-11-15 / 22. szám
Telik a puttony a legnemesebb olasz rlzllngböl De nem hallom a szőlőszedő lánykák és ifjak ajkairól az édes-bús éneket... Feltehetőleg a Zetor miatt. A piros-babos kendők fel-eltünedezndk a tőkék között, a szüretellők meglehet, dalolnak is, hiszen fiatalok, jókedvűek, de a traktor belebőg a hegyoldal romantikájába, a szőlővel púposra rakott kocsik a hepehupás úton vészesen billegve táncolnak a nyomában, míg leérnek a műútra. Ott aztán megiramodnak. A rémült seregélycsapat lekering az égből és visszaül a még szedetlen tőkékre. Jó Eötvös Károly, nem tudom, mit kezdene ezzel a szürettel, itt Akaiiban. Nincs ebben semmi édesbús, semmi regényes. Már az is csoda, hogy egyáltalán szüret van itt. Mert Eötvös korában még kecskelegelőnek is sovány volit ez a meszes partszakasz a nagynevű Badacsony és Füred között, úgy is hívták, hogy „Balatoni Szahara”. Tizenegy esztendeje mindössze, hogy az Állami Gazdaság szőlőt meg gyümölcsöt telepített rá. És most szüretelnek rajta, ötven mázsákat holdanként. S ha majd öntözni is tudják, nyolcvanat, százat fognak. A legjobb, világszerte ismert fajtákból, olaszrizlingből, zöldsziiLvániból. Vagy talán ez a tizenegy esztendő alatt kihajtott, beért csoda — a legszebb romantika mégis? Állok a Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság balatonfüredi pincéjének szájában. A íéligtárt kapun bever a nap-A Badacsonylábdi Pincészet egyik hordósa fény, amely „tiszta még, de már nem éget”. Az óriáshordók sora elvész a homályban. Talpuknál gyertyacsonkok lángja libeg — őrei a szüreti veszedelemnek, a mustgáznak, mely ha alattomosan kisettenkedik a hordókból, előbb a gyertyalángot öli meg. Erről Eötvös nem ír, noha bizonyos, hogy azon a szüreten ugyanígy volt. De más egyéb se. Ebbe a pincébe tizenötezer hektó bor fér, az érlelő hordók ötven, az erjesztők nyolcvan-száz, a kezelő betonhordók ötezer hektót nyelnek el. Légáram csap az arcomba: a légkondicionáló berendezés óránként negyvenezer köbméter levegőt cserél ki, állandóan tizenkét Celsius fokon tartja a hőmérsékletet és nyolcvan százalékon a relatív páratartalmat. Beépített üvegcsővezeték viszi ki a hordóktól a bort a pince szájáig behozott vágányokon álló vagonokhoz, és külön csatornarendszer vezeti el a szénsavat. l^y/kriY-L Az egyik gyertyacsonk elalszik. Nem, nem mustgáz. Csak szégyeilli magát, azt hiszem. Nincs miért, az ősi és a legkorszerűbb sok fokozatban váltják egymást. A vasbetonhordók mindenképpen pótolják a fából valókat, ez bebizonyosodott — mégis e régi kultúrájú, régóta kiépülő szőlővidéken a pincék s hordók „öröklődtek”. Egymás mellett pepecseli a kistermelő a maga néhány hektó borát és kísérletezik az állami pincészet a legkorszerűbb mélyhűtéssel, amelyben a bor zamatainak ártó kémiai hatóanyagok használatára nincs szükség. A badacsonyi, szigligeti, szentgyörgyhegyi, füredi, csopaki és a többi nagyszerű balatoni elvi déki borvidéknek sokféle tulajdonosa van. Az állami gazdaságok szőlőin kívül Veszprém megyében 4400 hektár termelőszövetkezeti szőlő van, és tagjaik egyben 5600 hektár háztáji szőlőt is a magukénak mondhatnak. Mellettük 4700 hektár egyéni, magánszőlő is borítja A Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság badacsonylábdi pincészetének bejárata (Vámos László felvételei) még a hol meszes, hol bazaltos, de egyként illatot, erőt, zamatot termő hegyoldalakat. E sokféle gazda keze egyben kötött csak: nem termelhet mást, csak a vidékre jellemző, nemes borszőlőket, máskülönben úgy fejti, érleli, kezeli borát, ahogyan tudja, tanulta. S noha régi dolog, hogy mindenki a saját módszerére esküszik, mégis mind gyakoribb, hogy feleslegét nem borban vagy mustban adja el az Állami Pincegazdaságnak — amely bizony szigorúan veszi a minőséget, s aszerint fizet — hanem szőlőben. Borrá már a legkorszerűbb kezelési eljárásokkal lesz, kevesebb romantikával talán, mint hajdan, de ragyogóbb, áttetszóbb színnel, töretlenebb ízzel és tűzzel. így lesz hiteles a badacsonyi bor, amikor rákerül a badacsonylábdi palackozóüzem futószalagjára, karcsú, hosszúnyakú palackokba csordul, amelyek büszkén hordják oldalukon a nemes címkét: Olaszrizling, Ezerjó, Hárslevelű és a legnevezetesebbek, a Szürkebarát és a Kéknyelű. A palackozóüzem udvarán pedig szaporodnak a ládák, s az ő oldalukon is felirat, a rendeltetési hellyel: Veszprém, Budapest, * Európa — az egész viliág... Az idézetben, amellyel kezdtem, a neves, de bőbeszédű író egy-egy mellékmondatát elhagytam. Egyet most mégis, hadd tegyek vissza. A mondat egészben így szól: „Kong a hordó a pincék előtt, amint szegény emberek a szürethez igazítják.” Száz év nem ölte meg a romantikát, s a szőlőhegyi tüzek ma is fellobognak az őszi éjszakák egére. Mégis, másféle szüret ez, másféle romantikával. Mert a természetnek száz-kétszáz év semmi. Az embernek tíz-húsz is sok lehet. Ha Eötvös ma ínná, ő is kihagyná azt a félmondatot. Le se írná. Eszébe sem jutna. Mert nincsenek, akik eszébe juttatnák. BOGÁTI PÉTER A kert. Hulló őszi kert. Fagyai- meg jácintbokrok. A dió zörgő levele. Vadóc füvek, A Balaton-part mentén félsarló alakú ösvény szakad ki, az vezet a Kopaszhegy elfáradt szőlőlugasai felé. Az ösvény kanyarulatánál rézsútos vaskapu, ág és inda borítja. A rácson túl növénybozót, a bozótot áttöri a Fellegvár, amely vadszőlő szövedékével takarózik s néhány ablakszerűével a víztükör csillámait lesi. Ebben a környezetben találkozom Illyés Gyulával. Először életemben. A mozdulatok játékossága teszi, hogy úgy tűnik: nem Is olyan magas? Csontszínű homlokboltozat. Röppenő rltkás haj. Gépészkéz, kovácskéz. Széles tenyérhát, súlyos ujjak. Egymás mellett él benne a darabosság s a könnyedség. Ház, amelynek egyik falát parasztok építették nehéz terméskőből, a másikat pedig Corbusier üvegből. Itt él a juhászivadék, akit Párizs nevelt, a puszta küldött, Tihany őriz — akinek egy teljes félsziget az alkotóháza. A szülőház. Halottak napján született — és ma hatvanéves. Szülőháza nincs. — A hallottak napja — mondja —, tehát születésnapom mindig krizantém-, gyertya- és kalácsillattal keveredik bennem. A hegyen van a temető, mindig végigtérdepeltették velem a rokonok sírjait. A háláim azonban átsütött az élet izgalma. A krizantém- és gyertyaillat után jön a bor, anyánk kalácsa... föld maradt meg, s a gazzal felvert kertben a legszebb jeltelen emléktábla. Egy malomkő íróasztal. A műhely. A műhelyablak a tóra szolgál. »•Mire jó egy tó?« Nézni és megittasulni. A szülőföld alig negyven kilométerre van a Balatontól — Illyés Gyula azonban hamarabb látta meg a tengert Aroaehonnál, a Plreneusok tövében, mint a Balatont a tihanyi hegyfok alatt. A műhely tárgyal: elsőnek egy mester gerenda, rajta Eluard és Pudovkin kézjegye. Az előszobában Bajcsy-Zsllinszky Endre derékszög hajlású, érett barna padja. A mennyezeten függőlámpa kocsikerékből, Gölöncsérremeklések. Vaslovat ábrázoló szélkakas, amelyet egy kovácsműhely tetején himbált valaha a szél. Sárszentlőrincl nehéz pincelakat. Az íróműhelybe mentett puszta. Két malomkőasztal. Az egyik az erkély tövében, az eresz alatt, a másik a felső fellegvárban, amely nagy vendégjárás idején a rejtett műhely. Az íróasztalon a bővített »-Petőfi« párizsi Gallimard-kladása. Halom új vers. üres könyvlapok borításába fedve, gumiszalaggal lekötve. Ceruzával írt versek, hogy közben radírozni, javítani, csiszolni lehessen. Javítások sorok felett, sorok alatt, a margón, kötőjelek javítása, igekötőké, jelzőké, főneveké — a teleírt oldalakon az érzés művészete. A rácegrespusztai kétszobás kovácsházat a puszták népe a felszabadulás után tiszteletből »-kis pusztánk nagy fiának« ajándékozta. Mikor az új élet a régi pusztát a földdel egyenlővé tette, áttelepítette és emberhez méltó módon építette fel újra, Illyés maga kérte, hogy rombolják le a szülőházát Is. — Nincs érzékem kegyeleti tárgyak, írók csibukja, viselt cipőgombja iránt. A bontott tégla pedig beleépült az emberek új hajlékaiba. A szülőházból csak a puszta Mióta kaszálni Is látták, befogadták. Germinal. Csak a természet naptára Jelez novembert és halottak napját. Illyésnél születést, Germinal-t idéz az idő. Új drámák. -Halom új vers.« — Erősen foglalkoztat % Puszták népé-nek a folytatása is. A félsarló alakú ösvény szélén állunk. A tó rezzenéstelen. — Hogy mire tanít a hatvan év? Arra, hogy a mesterségbeli tudás nem elég. A döntő, hogyan lehet e mögé korszerű, társadalmilag felelős állásfoglalást tenni, és úgy termelni az értéket. RUFFY PÉTER A kertben kapa, fűrész, balta, kasza. Azok oldják a feszültségeket. A vers kínpad. A favágás a pihenés. Mit csinál a 60 éves Illyés? Veri a diót és ir. Kapál és ír. Fát vág és ír. A halászok lármája ébreszti reggel. Több mint húsz éve Tihanyban dolgozik. A nép már az elején is sejtett róla valamit. Sokat azonban nem tudotl. »-Valami olyasmi aki az írásaiból él.« Egyszer — gépész volt az édesapja — megjavított egy permetezőgépet. Ezáltal állampolgár-jelöltté vált. -Ért valamit.« A teljesjogú honpolgárságot a kasza szerezte meg. ILLYÉS GYULA c/L „JKejJt&v yy Szerettem a szerszámokat, egész belepték a falat. A satu fölött léc futott. A csavarhúzók ültek ott. Járt közöttük az argonás, apám, a pusztai kovács, hogy melyiket emelje le, csinálni, amit kell vele. A fogók, nagy és kicsi, mind; a vasvágók, hosszuk szerint: mint az orgona sípjai készen kéz alá ugrani. Attól, mit javított s csinált, örömöt kapott a világ. Megtisztult egy-egy hangja, vagy zengetett merő újakat. Illyés Gyula Kossuth-dijas Író és felesége
