Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-11-15 / 22. szám
i.o'i XV. évfolyam, 22. szám. 1962. november 15. Ara: 2 forint. ■ ! ■■ ■ ; KÉT HÓNAP AZ ENSZ-BEN Két hónapja tanácskozik immár az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 17. ülésszaka. Az idei ülésszak új padsorok felállításával kezdődött, hiszen az eredetileg hetven delegáció számára készült ülésterem az utóbbi években egyre szűkebbnek bizonyult, s már a közgyűlés kezdetén számolni lehetett-azzal, hogy az akkori 104 tagállamhoz újabbak sorakoznak majd fel. Ez azóta meg is történt, . a világszervezet tagja lett a független Algéria, Ruanda, Burundi, Jamaika, Trinidad és Tobago. Ez a köznapi tény — a nagy tanácsterem befogadóképességének növelése —, önmagában is rávilágít az ENSZ összetételének, vagyis politikai arculatának megváltozására. ^ Gyakran elismételték már, hogy tizenhét évvel ezelőtt az ENSZ alapító tagjai között még csak négy afrikai ország volt, ma pedig számuk harminckettő, az ázsiai tagállamok száma megduplázódott. Ez a tény nemcsak a világ változását, hanem az ENSZ-en belüli erőviszonyok átalakulását is tükrözi. A jelenlegi ülésszak kéthónapos munkájának értékelése természetesen nem adhat kielégítő választ arra a kérdésre, hogy a világszervezet milyen eredményeket ért el a legfontosabb nemzetközi kérdések rendezésének előmozdításában és a békés egymás mellett élés politikájának gyakorlati megvalósításában. Két hónap után legfeljebb azokra a jelenségekre, hangulati elemekre és légköri viszonyokra lehet felhívni a figyelmet, amelyek az eddigi munka során a közgyűlésben, a Biztonsági Tanács, illetve az egyes bizottságok tanácskozási termeiben jelentkeztek. Ilyen alapon vizsgálva két hónap munkáját, mindenekelőtt igen sajnálatosnak kell minősíteni, hogy a leszerelés és a nukleáris fegyverkísérleteik megszüntetésének kérdésében kevés előrehaladás történt. Ugyanakkor viszont el kell ismerni a világszervezet jó szándékú közreműködését olyan problémákban, mint a gazdaságilag fejletlen országok támogatása, a világűr nemzetközi kutatásának előmozdítása, a nyugat-iriáni kérdés rendezése, a kereskedelmi világértekezlet eszméjének támogatása, s végül ki kell emelni azt a közve“ títő szerepet is, amelyet az ENSZ főtitkára játszik a kubai kérdés rendezéséről folyó tanácskozásokban. Számunkra természetesen az egyik legfontosabb kérdés a magyar ENSZ-delegáció tevékenysége, pontosabban annak nemzetközi elismerése, hogy a magyar delegáció a lehetőségeket felhasználva, aktívan képviseli országunk külpolitikájának legfontosabb elvét, a különböző rendszerű országok békés együttélésének megvalósítását és a béke ügyének védelmét. A magyar delegációra különleges felelősség hárul e tekintetben, hiszen közvetlenül az első vonalban kell harcolnia a „magyar kérdésnek” nevezett hidegháborús manőver ellen. Hogy a „magyar kérdésnek” mennyire nincs köze a valóságos magyar helyzethez, ezt valószínűleg ma már a legelfogultabb nyugati politikusok is megértik. Hiszen elegendő ehhez azoknak a nyugati lapokban megjelent cikkeknek és tudósításoknak az elolvasása, amelyeket a legutóbbi hónapokban Magyarországon járt nyugati újságírók írtak az itt látottakról. Az elmúlt esztendőben több mint négyszáz újságíró látogatott hazánkba, köztük a New York Herald Tribune, a Washington Post, a Christian Science Monitor munkatársai, valamint tekintélyes angol, francia és nyugat-német lapok tudósítói, akik cikkeikben olyan képet vázolnak a mai Magyarországról, amely semmiféle összhangban sincs a Sir Leslie Munro-féle jelentéssel. Mindenesetre érdemes megállapítani, hogy az idén az amerikai kormánynak a „magyar kérdés” napirendre tűzéséhez mindössze nyolc szavazatnyi többséget sikerült szereznie. Negyvenhárom küldöttség szavazott a napirendre tűzés mellett, harmincöt ellene, tizenkilenc delegáció tartózkodott a szavazástól, tizenegy ország pedig nem vett részt a szavazásban. Jelentős változás ez a tavalyihoz képest. A múlt évben még ötvenégy küldöttség szavazott a „magyar kérdés” napirendre tűzése mellett, mindössze tizenöt ellene, harminc delegáció tartózkodott a szavazástól, három pedig nem vett részt a szavazásban. Mint az amerikai sajtójelentésekből olvasható volt, az Egyesült Államok delegációját rendkívül meglepte a szavazás eredménye. Amerikai újságírókörökben az a csaknem egyhangú vélemény alakult ki, hogy ezzel a szavazással az úgynevezett „magyar kérdés” megbukott. E szavazásból mindenesetre elég világosan kiolvasható a világszervezeti delegációk jó részének az a szándéka, hogy a hidegháborús kérdéseket igyekezzenek némileg háttérbe szorítani. A magyar delegáció figyelemre méltó munkát végzett eddig az egyes bizottságokban is. Nyilván ennek lehet tulajdonítani, hogy országunkat komoly erkölcsi megbecsülés érte Csatorday Károly megválasztásával. A Magyar Népköztársaság állandó ENSZ képviselőjét megválasztották ugyanis a közgyűlés legfontosabb bizottságának, a Politikai Bizottságnak előadójává. A választás egyébként. egyhangúlag történt. A világszervezetben tevékenykedő küldöttségünk törekvését pontosan körvonalazta a magyar külügyminiszter, akinek az ENSZ nyilvánossága előtt elmondott beszédét lapunk nemrégen ismertette: „Még bensőségesebb viszonyra törekszünk azokkal az országokkal, amelyekkel kapcsolataink barátiak; barátivá akarjuk fejleszteni kapcsolatainkat azokkal az országokkal, amelyekkel viszonyunk normális és korrekt; amelyekkel pedig nem kielégítő, vagy rossz a viszonyunk, normális kapcsolatokra törekszünk”. PETHÖ TIBOR Az ENSZ-közgyülés XVII. ülésszaka. Csatorday Károly, Magyarország állandó ENSZ képviselője, felszólal a közgyűlésen • Péter János magyar külügyminiszter a szónoki emelvényen. Jobbra: Sir Leslie Munro, a »magyar kérdés- kivizsgálásával megbízott új-zélandi ENSZ-küldött, a közgyűlésen A magyar küldöttség: Balról: Péter János külügyminiszter, Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselöJe, Beck János havannai nagy követ, Radványl János, a washingtoni követség Ideiglenes ügyvivője és dr. Ustor Endre főkonzul, a külügyminisztérium főosztályvezetője
