Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-11-01 / 21. szám
# VtTM kI 1. A budapesti Gellért-szálló 120-as szobájában ülök, s egy magas, őszülő, ritkás hajú, hatvanhárom esztendős amerikai úrral beszélgetek. A találkozásnak a kővetkező előzménye van: A világ egyik legnagyobb »-csomagoló« (kartondoboz) vállalatának — Container Corporation of America — Csikágóban van a központja. A Container Corporation hetvenkét nyomdával rendelkezik, ezen belül negyvenhét nyomdavállalata nem az Egyesült Államok területén található, hanem Amerika más országaiban, valamint Európában és Ázsiában. A Container Corporation saját erdészetet tart fenn, papírszükségletük biztosítására évente kétmillió fát ültetnek el. A vállalat specialitása a csomagolás, a legkülönbözőbb áruk csomagolástechnikájával foglalkozik, az árucsomagolás tervezését külön művészeti osztály végzi, s itt százötven művész, grafikus, tervező dolgozik. A vállalat kutatóosztállyal is rendelkezik, az árucsomagolás különböző ízlésű és kivitelű formáit úgy mutatják be a rendelőknek, hogy közben a rendelők arcát filmezik, a filmet aztán levetítik a rendelő előtt, hogy lássa: melyik minta tette rá a szemmellátható legnagyobb hatást. Az átlagamerikai egy áruházban egy perc alatt nyolcszáz féle csomagolást lát. A Container Corporation rendszeresen filmezi a vásárlók arcát, hogy tanulmányozza: milyen kivitelű, mintájú és tervezésű árucsomag kelti fel a legnagyobb kíváncsiságot. A vállalat művészeti Igazgatójának a dolgozószobájában — ahogy egy fényképet nézek — régi magyar plakátok függnek a falon. Egy régi pesti könyvborítólap, a Szolnoki Papírgyár ízléses falragasza, egy magyarra fordított amerikai regény címlapja. Ennek a világcégnek a művészeti igazgatója ugyanis — magyar. Kner Albertnek hívják, abból a gyomai Kner-családbói származik, amely világhírű nyomdát teremtett a Körös-parton valamikor. A gyomai Kner-nyomda adta ki régen Balázs Bélát, Lukács Györgyöt, Thury Zoltánt, a fiatal Kosztolányit, az induló Szabó Dezsőt. A nyomdaalapító Kner Izidor ősei vándorkönyvkötők voltak, bibliakötők, és Kner Albert már az ötödik nemzedék, amelyik könyvvel és nyomdával foglalkozik. Kner Albert ugyanis a híres gyomai Kner Izidor egyik fia. A család már 1720-ban szerepet játszott a magyar nyomdászatban; őriznek egy régi bizonylatot, amely szerint az akkori budai nyomdának az egyik nyomdásza egy Kner volt. A híres famíliát majdnem teljesen kipusztította a fasizmus gyötrelmes Apokalipszise. Már csak Kner Albert és nővére, a hatvanöt esztendős Kner Erzsébet könyvkötőművész élnek, mindketten Csikágóban. Kner Alber, most sok-sok év után látogatott haza Amerikából, hogy lássa a szülőházát, Gyomát, a Körös-partot, a régi gyomai nyomdát, s újra megízlelje azt a gyomai szőlőt, »amelyhez fogható — amint mondja — nincs az egész világon.« 2. Budapesten előadást tartott a Technika Házában, a magyar nyomdászszakszervezet rendezésében, a korszerű nyomdatechnikáról, találkozott unokaöccsével, Halmai Györggyel, a Könnyűipari Minisztérium Nyomdaipari Igazgatóságának a főmérnökével, összejött régi-régi barátaival, járt Gyomán, elment a szülőházába, megnézte a mai Knernyomdát, amint mondja, megcsodálta a budai Várnegyed újjáépítését és emlékezett arra a Kozma Lajos valaha élt híres magyar építőművészre, aki az első tanítómestere volt. Befejezésül — az elutazása előtt — elmondta nekem a legkülönösebb élményt, amely Amerikában érte. Talán ajándékul szánta ezt a történetet — ajándékul a szülőföldnek. Továbbadom mindenkinek, akinek az anyanyelve magyar: ö már akkor évek óta nem beszélt magyarul, amikor ez az eset történt. A vállalat csikágói központjában éppen e'őadást tartott a hatalmas vállalat legnagyobb rendelői, szakemberek előtt — akik az egész világból sereglettek össze —, amikor sürgős telefonhívása érkezett. Elnézést kért a megjelentektől és néhány pillanatra félbeszakította az előadást. Sürgős és fontos ügyben egy atyai barátjával, a nyolcvanöt esztendős és Csikágóban élő Varró Istvánnal beszélt telefonon. Varró István valamikor egyik tanítómestere, s a budapesti kereskedelmi és iparkamara tudós titkára volt. Néhány szót váltottak egymással, Kner Albert pedig a beszélgetés után folytatta az előadást. Szavait azonban csend fogadta. Á hallgatóság tagjai összehajoltak és valamit suttogtak egymásnak. Cégtársai riadtan és értetlenül néztek az előadói pulpitus felé. A nézőtéren egyre nyugtalanabbul feszengtek a meghívott japán, német, francia brazil rendelők. A hallgatóság nyugtalansága átragadt Kner Albertre is. Beszélt, közben arra gondolt: úristen, mi történhetett itt? Pedig — úgy érezte — olyan jó ízekkel, olyan szárnyalva, olyan otthonos belefeledkezéssel beszél ... Már öt perce beszélt a telefonálás után, amikor valaki felsietett az előadói emelvényre és megérintette a vállát. Istenem, nem kis dolgok ezek. Kner Albert ugyanis anélkül, hogy észrevette volna, anélkül, hogy erről tudott volna, a japán, brazil, angol, francia vendégek előtt már az ötödik perce az angol nyelv helyett — zengő magyarsággal beszélt. Ruffy Péter Kner Albert (Novotta Ferenc íejv.) Mrs. A. Ferber michigan-i ideggyógyász tanársegéd és dr. Gálli Béla, a pomázi Munkaterápiás Intézet igazgató-főorvosa. Jobbra: Mrs. A. Ferber, az Intézet egyik ápoltjával beszélget. Mellette dr. Adorjáni Csaba Ideggyógyász és dr. Gálfl Béla igazgató-főorvos (Vámos László felvételei) AMERIKAI ORVOSNŐ LATOQATASA — CIKKÜNK NYOMÁN A Magyar Hírek ez évi, július 1. számában »Munka és művészet a gyógyítás szolgálatában« címmel cikk jelent meg az Egészségügyi Minisztérium Pomázi Munkaterápiás Intézetének működéséről1. A cikk beszámolt arról, hogy az intézet ápoltjai, az elmebetegek, azonkívül, hogy szakszerű ideggyógyászati ellátásban részesülnek, hasznos és eredményes mezőgazdasági munkát végeznek, s szabadidejükben, érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelően különböző kulturális szórakozásokban vesznek részit. Ez a különösen szakorvosok számára érdekes, fényképekkel illusztrált tudósítás, a Michigan állam Ann Arborgban levő egyetemén, az ideg- és elmeosztály tanársegéde, a magyar származású Mrs. A. Ferber fi gyeimét is felkeltette. Az orvosnő férjével együltt útrakelt —, több mint húsz éve nem jártak itthon — és a magyarországi rokonlátogatást öszszekapcsolta a Pomázi Munkaterápiás Intézet megtekintésével;. A külföldi kolléga látogatása, az intézet igazgatója, dr. Gálfi Béla, főorvos szobájában érdekes és izgalmas szakmai beszélgetéssel kezdődött, a modem elmegyógyászati módszerek alkalmazásáról, az idült betegekkel folytatott csoportos pszichoterápia eredményességéről, az elmebetegek rehabilitálásának pszichológiai vonatkozásairól, s természetesen a munkaterápiáról, amellyel az intézet háromezer holdján az ápoltakat munkával — munkára nevelik. A betegeket terápiás célzattal csoportosan foglalkoztatják a földeken, de var) olyan is, aki — mint például a több évtized óta beteg, 51 éves nőápolit — pergamen mintarajz szerint leheletkönynyű csipkét készít. Kis verőpálcákra csavart fonál szemkápráztató vetésű, gyönyörű magyar motívumú terítőli előtt hosszú percekig időzött a vendég. Fafaragásokat és egyéb dísztárgyakat is megcsodált Mrs. Ferber, amelyek a főorvosi szobát díszítik. Mrs. A. Ferber az intézet orvosainak kíséretében a továbbiakban meglátogatta azokat az üzemegységeket, amelyek a központi épülettől meglehetősen nagy távolságban fekszenek: az Oszoly lábánál elterülő négyszáz hektár gyümölcsöst, (ennek az üzemrésznek az őszibarackjai a brüsszeli világkiállításon is szerepeltek) a budakalászi paprika, paradicsom és borsóföldeket, ahol csoportosan, ápolók vezetésével dolgoznak a betegek. Elbeszélgetett velük, majd megtekintette a lakóépületet, a ragyogóan tiszta fehér folyosókról nyíló szobákat, az éttermeket, a vizsgálati helyiségeiket, érdeklődéssel tanullmányozta egy-egy kórleírás kivonatának kartonját, amelyre az orvo6, a gyógypedagógus és az ápoló egyaránt bejegyzi az ápoltra vonatkozó észrevételeket. A nagy távolságok közötti útszakaszon alkalom nyílt arra is, hogy a betegek szabadidejének felhasználásáról tájékoztassák az amerikai orvosnőt. Ha a beteg állapota megengedi, látogatókat fogadhat, vagy a környékbeli moziba, cukrászdába is elmehet. Voltak csoportos kiránduláson Visegrádon. sőt fővárosi színházi előadást is megtekintettek már... Névre szóló takarékbetétkönyvvel rendelkeznek, s félmillió megtakarított pénzük van, amiből rádiót, kerékpárt, órát vagy ruhaneműit vásárolhatnak maguknak. »Visszatérés« címmel havonta egyszer megjelenő újságot szerkesztenek, s klasszikus művekből rendszeresen színielőadásokat rendeznek. — Nagyon örülök, hogy megtekinthettem ezt az érdekes intézetet, és megismertem dr. Gálfi Béla főorvos urat, az intézet igazgatóját, és dr. Adorjáni Csaba ideggyógyászt. Mindketten a lehető legnagyobb előzékenységgel tájékoztattak mindarról, ami engem érdekelt — mondotta a többórás látogatás után Mrs. A. Ferber. — Sok új és érdekes tapasztalattal gazdagodtam. Bár az a törekvés, hogy az aktív kezelés után a gyógyult beteget ofllyain munkára ösztönözzék, amihez tehetsége és kedve van, s minden igyekezettel visszatereljék saját elvont köréből a realitások világába, mindenütt ismeretes. De az, hogy programszerűen tervszerű foglalkozási ágban, teljesítményük szerinti díjazás mellett foglalkoztassanak idült betegeket s azok produktuma gazdaságilag hasznos — számomra új. Rendkívül figyelemre méltó az a szelekció is, hogy az elmebetegeket nem különböző kategória és nem diagnózis szerint osztják be munkára, hanem magatartás és viselkedés szerint. Ebben az intézetben gyakorlatilag is megmutatkozik az, hogy a munka, mint gyógyító tényező, milyen kedvezően befolyásolja a betegség folyamatát. Ebben az intézetben az elmebetegek intellektuális potenciáját állapotukhoz mérten kellően kihasználják, s olyan produktív életre nevelik őket, amelyben önbizalmat nyerve, s mások által is megbecsülést tapasztalva védett, de nem természetellenes környezetben szokják meg ezt a kisebb közösséget. Így a hosszabb-rövidebb ideig tartó teljes gyógyulás után, a munka ismeretében és szeretetében, legtöbbjük újra megtalálja a helyét a nagy közösségben, a társadalomban. Hernádi Magda Amikor Weisz György elindult Caracasból, s repülőre szállt, még maga sem tudta, milyen mélységesen vágyódik Magyarország után. Pedig a dél-amerikai magyarok sokan vannak együtt, mindenki kíváncsi rá, hogyan folyik itthon az élet, mert oly távolról bizony nehéz számon tartani a fejlődést, az eseményeket .., Genovától azután, a Brenneren át, már autóval tette meg az utat Bécsig. S dehogy hitte még el az indulásnál, Caracasban, hogy minden kilométernél nehezebb lesz a szíve. S csakugyan; tíz napra jött mindössze, de most már harmadszor hosszabbítja meg tartózkodását. Mindig új ismerősök és új programok. A szakmájától sem tud elszakadni, hiszen a Royal Szálló a Nagykörúton »szakmailag'« is érdekli, hogyan vezet, szervez Rózsavölgyi igazgató, milyen felkészültségű a főportás, s a pincérek milyen gyorsak, udvariasak. Két kisebb szállodája van Venezuelában, de — még nála sem lehet olyan jóízűen enni, lakni, tartózkodni, — sóhajt fel nem kis irigységgel. — Es az a kacsasült... Ott soha nem lehet ilyen ízletesen Weist György (Koncz Zsuzsa felv.) elkészíteni, persze, a kacsa sem »copyright by Hungary« .., A szállodai szakma már a harmadik mestersége, s a legnehezebb. Idehaza »fás« volt, amíg 1948-ban kivándorló útlevéllel és tegyük hozzá, nehéz szívvel, útra nem kelt Venezuelába. Mert a nagy utazás mögött családi tragédia húzódott: famíliájából kevesen maradtak életben, szeretett nővére pedig a deportálás után felgyógyulva, minél meszszebb, minél távolabb akart kerülni Európától. Az Egyesült Államokba vándorolt, ott megismerkedett egy Venezuelába szakadt magyarral, aki »hazavitte« megnyugodni Dél-Amerikába ... S jöttek ezután Gyurkához a mind sürgetőbb és követelőbb levelek. Három évig tartott a szenvedélyes levélváltás, amíg Weisz György is útrakelt. Nehéz volt ott elhelyezkednie, hiszen a »második:« szakmának választott konfekcióipar nem tetszett neki, így került el szállodásnak. Azóta nagy hire van Caracasban, hiszen Magyarországról magával vitte és meghonosította Venezuela fővárosában is a szívélyes vendégszeretet. Lassan csomagolni kezd — amikor indult, a nyáron még, legalább akkora programot szánt Budapest után Párizsnak, hiszen azért megmaradt Európai Polgárnak. Most már éppen csak a tisztelgő látogatásra utazik Franciaországba. S Hegyeshalmon túl is — mint idefelé —, minden kilométernél nehezebb lesz a szive.,. Korolovszky Klári
