Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-10-15 / 20. szám
Egy a ZSO közül:Dósa Sándorék új háza darócon Tibold-Ez ma a »népviselet« Tibolddarócon Az egyik elhagyott barlanglakás. Lent: a nagymama Bene Liszlóné, aki még barlangban született és az unoka, Marika, aki már az új házban látta meg a napvilágot A szomolyai postás levelet kézbesít az új lakásba. Lent: a 1» esztendős Balázs Istvánná, alti nem jön le a hegyről »Halavány százszorszép« ..., »piros százszorszép« ..., »fekete gangár«..., »szita haraszt«... Ezek a szépen muzsiíkáló szavak nem virágnevek. A matyók országában, Mezőkövesden négy cifra szoknyáit illetnek ezzel a névvel. Ezt a népviseletet, a hímzést ismerik az egész világon'. Angolok, amerikaiak, olaszok, németek próbálgatták kimondani ezeket a szavakat. Külföldi újságíróik fényképeztek Mezőkövesden, és Írták jegyzettömbjükbe, hogy milyen a »csicsó puszrik«, meg a kivarrdtt »szakács«, azaz a kötény, amelyre szőlőfürtöket hímzett a lányok keze. Leírtak, lefényképeztek Mezőkövesden mindent, ami szín, szoknya, hímzés, virág, csak eat a két szót nem írták De soha: — Cifra nyomorúság... Pedig hajdanában^ az úri Magyarországon az a lány, aki a sokkilós sok szoknyát viselte hajnali négy órától este 9 óráig robotolt az uradalomban, lebbencslevesen, szűzkenyéren, krumpli levesen élt, és ha asszony lett belőle, tíz gyereket kellett szüljön, hogy öt életben maradjon. És Mezőkövesd volt a határ, a végállomás, ameddig eljutott a külföldi vendég. Itt »cifra nyomorúság« volt a nyomor. De (túl Kövesden, ahol a Bükk vioJtt-tufás oldalára kapaszkodnak a lankák, kendőzetlen, sötét nyomor tenyészett. A tibodddaróci, a szomolyai sommásnak annyi helyeit nem adott az uraság, amelyre egy viskót felhúzhatott volna. Ezekben a falvakban a Bükk oldalába vájt barlangokban tengődött a nép. »Borsodi Abeszszíniának« nevezték ezt a vidéket. Legelőször Szabó Zoltán írta le ezt a tájat, és festette meg az égre kiáltó nyomort a harmincas évek elején. Horthy-Magyarország ural nyilatkoztak, magyarázkodtak, mert megírta, hogy Szomolyán 172 barlangban 820, Tibolddarócon pedig 215 barlangban 1459 lélek él... És a violit-tufa átereszti a vizet, a barlang olyan, mint a sír. Csak reggelenként föltámadnak a lakói, hogy megkeressék az uraság kenyerét Horthy egyik minisztere személyesen járt Tibolddarócon, és a saját pénzén építtetett egy piros cserepes kétablakos házat. Mintha csak azt mondta volna: — Ilyet építsetek, ilyenben lakjatok, ne barlangban. De a tíbolddaróciak nem követték a példát. A régi Magyarországon legalább egy miniszter keresete kellett ahhoz, hogy valaki házat építhessen Tibolddarócon. Kárba veszett a »pé'damutatós«, a faluban — ekkor — maradt a négy kastély, és maradtak a barlanglakások... A kalendáriumcsinálók a 17. esztendő napjait róják a naptárakba azóta, hogy a ml hazánkban a hajdani summázok a földesurak. Ugyan ml történt az egykori »cifra nyomorúság« földjén? Mezőkövesden ma is varrnak, hímeznek a lányok, az asszonyok. A matyó kéaimunka ma is világhírű és cifra, de a nyomorúság a múlté. Tibolddarócon és Szomolyán is megkapta a parasztság ősi jussát, a földet és megszületett az új paraszti nagybirtok: a termelőszövetkezet. Vajon fel tudtuk-e számolni 17 esztendő alatt az évszázados múlt minden iszonyatos örökségét? Vajon fel tudtuk-e számolni a barlanglakásokat? Tibolddarócon a felszabadulás óta 250 új ház épült. Csiinosabbak, szebbek még annál az egynél is, amit hajdanában Horthy minisztere építtetett. A faluban öt új utca született. A lakosok száma 2453. Az asszonyok a mezőkövesdi szülőotthonba járnak szülni. Most is éppen olyan jó pezsgőnek való bor terem errefelé, csak a szőlő nem az uraságnak, érik, hanem a termelőszövetkezet tagjainak. Több mint 300 000 forintos költséggel épül már az orvosi lakiás, hogy ne kelljen az orvosnak látogatóba Vetik ez őszi Árpát a azomolyai határban. Lent: a a szomol} A lányok és a pedellus bácsi... Tíz percben a tibolddaróci iskolában
