Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Tíz perc szünet a színházban két felvonás között Napjában többször jelez a csengő iskolában, munka* helyen, színházban... Tíz perc szünet... Pihen a játék, pihen a gép, pihen az ember, a;stán tessék elfoglalni innét a helyei', figyelni, dolgozni, szórakozni... IV. rész Az újságok a szenzációhajhászó címeken túlmenően, a szövegben is igyekeztek kidomborítani, hogy szovjet részről mennyire indokolatlan és embertelen volt a bortibázás. A közlemények annyira egy kaptafára készültek, hogy már messziről gyanús volt, az újságírók nem is mertek sem többet, sem kevesebbet írni, mint amit a szájukba rágtak. Mindent a Szovjetunió nyakába kellett varrni, az, hogy a támadók mások is lehettek — tegyük fel „ismeretlen nemzetiségű gépek” —, még csak a sorok közt sem bújt meg. Természetesen azt egyetlen közlemény nem pendítette meg, hogy ha valóban a „vörösök” bombázták volna Kassát, arra bizony — éppen a náci játékszabályok szerint — még talán joguk is lett volna, hiszen a keleti front utánpótlásának egy tetemes része magyar vasutak igénybevételével történt. Igen ám. de ha az Utánpótlási vonalakat akarták volna megszakítani akkor, nyilván nem négy árva gépet küldenek minden kíséret nélkül, a hatalmas légifölényben levő náci erők arcvonala mögé 400 km-re, hogy egy békés magyar város lakónegyedeit bombázzák — kilométeres távolságra a szerelvényekkel agyonzsúfolt pályaudvartól —, hanem komoly erőkkel bombázták volna a Kárpátok átjáróit, vagy magát a kassai pályaudvart. Mindez átfutott az agyamon, még világosabban láttam, hogy a bombázás aljas cselfogás volt a náciktól, hogy a magyarokat, akik eddig távol tudták tartani magukat a háborútól, ezzel az erőltetett „casus bellivel” vágóhídra vigyék. Tudtam, hogy egy fecske nem csinál tavaszt, de azt is tudtam, hogy mindazt, ami tőlem telik, meg nem teszem annak érdekében, hogy az ország vezetőit felvilágosítsam; nem lesz többé nyugodt éjjelem, lemondhatok családom, barátaim megbecsüléséről. Sok időm nem volt elmélkedésre. Jelentéseimet — vagy mert valószínűtlennek tartották, vagy szándékosan eltitkolták — nem hozták nyilvánosságra. Elhatároztam, hogy levelet írok Bárdossy Lászlónak, az akkori miniszterelnöknek. Bárdossyt még mint i bukaresti követet ismertem meg, abból az alkalomból, hogy 1937-ben a Budapest— Bukaresti légiforgalmi járat első gépének pilótája voltam. A későbbiek folyamán gyakran utazott gépemen, többször voltam Pesten és állomáshelyén is vendége, s így bár számomra mindvégig „kegyelmes úr” maradt, amennyire a kettőnk társadalmi pozíciója közti távolság és a korkülönbség megengedte, összebarátkoztunk. Ez úgy érzem feljogosított, sőt kötelezett arra, hogy nekiüljek levelem megírásának, amelyben sürgönystílusban, de pontosan közöltem megfigyelésemet a felelős miniszterelnökkel. Az express levelet a miniszterelnök másnap megkapta, s vételét pár napon belül nyugtázta is. Erről a tényről Horthy Miklós emlékirataiban emlékezik meg, annak a jelentésnek alapján, melyet Bárczy István, miniszterelnökségi államtitkár neki 1944-ben tett: „Egy összeesküvést tárt fel előttem, (Bárczy) amelyet sohasem tartottam volna lehetségesnek. Bárczy úr az eseményekről való közvetlen ismeretei alapján közölte velem, hogy Krúdy Ádám repülő ezredes* a kassai repülőtér parancsnoka írásban értesítette Bárdossyt. hogy ő, Krúdy saját szemével látta, hogy a bombákat német repülőgépek dobták le. Időközben azonban a Szovje tunióval való hadüzenet megtörtént., s Bárdossy azt válaszolta Krudynak, ha nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni, akkor erről hallgatnia kell. Miniszterelnökségi munkatársait is hallgatásra Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke átnyújtja a neves i tudósnak a Munka Érdemrendet. A 80 ESZTENDŐS FILOZÓFUS: SZEMERE SAMU ÍJj év — új élet... Ismerős szavak, ismerős elhatározás. Majd mindenkivel megesett, hogy az óév utolsó napján erősen fogadhoz ott, új esztendőben féket vet szenvedélyeire, ráncba szedi kóbor, elkalandozásra kész hajlamait. módszeresebben végzi munkáját, nem herdálja, fecsérli szab I idejét, leszokik a dohány, sról, és most már igazán n egtanul egy nyelvet... S az eredmény? Mély csend, a következő felbuzdulásig... De sokan vagyunk így. Nem mindenki. íme, egy ember, aki a kilencszázhatvanegyes esztendő utolsó napjaival életének nyolcvanadik évét is betöltötte — nem csupán- egészségben, de úgy is, ahogy többen csak ábrándoztak róla: szigorú rendszerben, pontos beosztással végzett munkában. Ébresztő hajnali négykor, munka reggel kilencig. S délután még egy hasonló penzum. Közben megszabott idő az olvasásra, pihenésre — évtizedeken át egyformán, egyforma szorgalommal és buzgalommal, egyforma kitartással és egyforma lankadatlan élvezettel. Természet, egyéniség dolga? Bizonyára. Megszokás is teszi? Kétségtelenül. Valami mégis kell még hozzá mindezeken kívül? Feltétlenül. A »ttalami* megfejtése egyszerű, csak a foglalkozást kell kérdeni. S a felelet rá: filozófus. Minden tudományok atyja, az emberi tudat és megismerés tudománya — a bölcsesség tudománya teremt magából, magának ilyen embereket. Aki teljességgel ki tudja használni azt az időt, amelyet mások, annyian, mindig keveslenek. Hány nyolcvanesztendős panaszkodik, hogy semmit se végzett, s ki tudja, talán ő is, hogy nem eleget. De csak önmagának keleset, nekünk ez a kevés rengeteg. Csak töredéke: Hegel kilenc kötetben, Spinoza összes filozófiai müveinek, Ludwig Feuerbach és Descartes válogatott műveinek fordítása —a legutóbbi tíz esztendő munkásságának egy része, tíz esztendőének a nyolcvanesztendös életből A tudós irigyelni való erénye: jól gazdálkodott életével. S gazdálkodik ma is. A hajnal ezen a naptárfordulón is kettős munkában találja nap mint nap: olaszból fordítja Vico La scienza nuova című történet filozófiai művét, és könyvet ír Thomas Mann esztétikájáról — németül. Nyolcvaneszter dós. A tudós becsülni való . nye: a köznek gazdálkodott életével. A mondottaknál kell-e több bizonyíték rá? S hogyan felelhet rá a köz? Köszönettel, ez egy: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szemere Samunak, a filozófiai tudományok doktorának a filozófiai müvek fordításában és a magyar filozófiai nyelv továbbfejlesztésében tanúsított fáradhatatlan munkássága elismeréséül 80. születésnapja alka' mából a Munka Érdemre? kitüntetést adományozta. Tudománnyal, ez kettő azzal a tudománnyal, amelyet a munkáin, könyvein, fordításain nevelkedett generációk már maguk nyújtanak — a társadalomnak. Mert a tudós tudja: eredményeit tovább kell adnia. Így lesz nyolcvan esztendőből — a sokszorosa. B. P. BnmbdM'rlilea a ka»«nt Bocskai körúton kötelezte.” Természetesen az események tanúinak — az egész repülőtéri személyzetnek, a légvédelmi tüzérségnek — nem hihetett befogni —, énért hallatlan megdöbbenést keltett másnap a rádióban elhangzott nyilatkozat, hogy hadban állunk a Szovjetunióval. Nem tudtuk mit jelentene!; Auschwitz, Mauthausen, Dachau; nem tudtuk, hogy legszebb városaink romhalmazzá válnak és három év elmúltával nem lesz magyar család, amelynek életét ne dúlták volna fel, s amelyre gyászt ne hoztak volna a hi tleri fenevadak. * Csak százados voltam, de nyilván a százados és ezredes rövidítését (»szds« -ezds«) cserélték fel, Innen származhatott az elírás. Krúdy Ádám Bombatimadás után. Fent: Belső sérülés a postán
