Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-01-01 / 1. szám

XV. évfolyam, 1. szám. 1962 január 1. Ara: 2 forint AKI AIMCS ELLEMÜIK... frta: Bognár József a Magyarok Világszövetsége elnöke Szilveszter éjszakáján, amikor tizenket­tőt kongatnak a harangok a magyar fal­vak templomtornyaiban és a budapesti Kossuth-rádióban, amikor összecsendülnek a poharak é s megszólal a hangszóróban: „Isten, áldd meg a magyart!”, azokra a magyarokra gondolok, akik szerte e vilá­gon velünk együtt boldog új esztendőt kí­vánnak egymásnak. Akármilyen régen él­nek is új hazájukban, akármilyen jól megy is a dolguk, azt hiszem, ezekben a pillana­tokban a budai hegyekre, vagy egy kis er­zsébeti, leanderes házra, alföldi falura, vagy balatoni szőlőre: a szülőföldre, a gyerekkorra gondolnak ... Hányfajta ég­bolt, mennyi világ veszi körül újév éjsza­káján az öt világrész magyarjait! Kanadá­ban bizonyára még hidegebb van, mint ná­lunk, de Ausztráliában vagy Dél-Ameriká­ban nyárias a Szilveszter. Detroitban, Cle­­velandben hűvös, nyirkos lehet újév haj­nala, a califomiai partokon az újév ta­vaszt jelent. Nem tudok végigmenni még gondolat­ban sem minden égtájon és minden éghaj­lat alatt, de nem is kell. Karácsonyestén, Szilveszter éjfélkor, bárhol éljenek is, a hazai január száraz, havas hidegét érzik a világ magyarjai. Amikor boldog újévet kívánnak, azt kérdik egymástól, amit mi is szeretteinktől: milyen lesz az új eszten­dő? Boldogabb lesz-e? Ólmot önteni nem tudó1 de ólomból, babonából, hiú ábrándoktól v vágyadból nem is lehet belelátni a fiatal újév titkai mögé. Csak azt tudjuk, ami van s a jövőt is akkor fürkésszük helyesen, ha a inából indulunk ki. A helyzet 1961 végén, 1962 elején kedvezőbb, mint általában a búcsúzó esztendő nagyobbik részében volt. A nem­zetközi feszültség enyhült. Ez az egyszerű bővített mondat magyarán azt jelenti, hogy az emberek kevésbé félnek a háborútól. Hozzáteszem mindjárt, hogy a háborús ag­gódás Magyarországon az egész óesztendő­ben jelentékenyen csekélyebb volt, mint Európa nyugati részében, ahol jártam és személyesen is tapasztaltam, vagy a ten­gerentúli országokban, az ottani lapokból és hozzátartozókhoz írt levelekből követ­keztetve. Mégis: a megkönnyebbülés ná­­mk is érezhető, és ez egyenes e^ iogiKus ^/etkezménye a szocialista, politikának. iogy ez a szocialista politika mit jelent és ilyen eredményeket hozott Magyar­­országon, azt most nem kell részletesen kifejtenem. Az újév alkalom ugyan arra, hogy az ember visszapillantást vessen az elmúlt tizenkét hónapra, de a Magyar Hí­rek e tizenkét hónap huszonnégy számá­ban újra meg újra beszámolt eredmé­nyeinkről és problémáinkról, noha az utób­biakról talán kevesebbet, mint amennyire bennünket a nagy nyilvánosság előtt is fog­lalkoztatnak. Ezért nem adatokban, ered­ményekben, és nem is a problémákon ke­resztül akarom kifejezni a szocialista poli­tika légkörét és jellegét, hanem egy meg­állapítással. A megállapítás a Hazafias Népfront Országos Tanácsának decemberi ülésén hangzott el Kádár Jánosnak, a mi­nisztertanács elnökének beszédében. Ká­dár János az ország politikai vezető erejé­nek, a kommunisták pártjának és az egész népnek a viszonyát jellemezve kijelentette, hogy „aki nincs ellenünk, velünk van”. Rendkívül fontos, mélyen járó, igen emberi és nagy távlatot nyújtó megállapítás ez. Nyilvánvaló, hogy gyökeresen különbözik régebbi, hat-nyolc-tíz év előtti politikai ki­jelentésektől, amelyek lényege ennek for­dítottja volt. Ebből sok nehézség, gond, értetlenség, fölösleges fájdalom háramlóit mind az országra, mind a nemzetközi vi­szonyokra. „Aki nincs ellenünk, velünk van”: En­nek a mélységesen humanista elvnek a je­lentőségét fokozza egyrészt, hogy Magyar­­országon hangzott el, alig öt évvel 1956 után, másrészt, hogy nemcsak a magyar politika sajátossága, hanem valamennyi szocialista országé. Ráadásul olyan elv ez, amelyet a nem-szocialista országok népei, sőt vezetőik jelentős része is szívesen ma­gáénak fogad el. Ez ennék az újévnek leg­főbb reménysége. Ez az elv jelentkezik a nemzetközi poli­tikában, például a szocialista országok és a semleges, nem lekötelezett — non alig­ned, ahogy az angol nyelvterületen mond­ják — országok kapcsolatában. A legtöbb semleges ország, a nagy Indiától a kis Felső Volta Köztársaságig, vagy az óév végén függetlenné vált Tanganyikáig, nem követi a szocialista állami gazdasági, társadalmi rendet. Ez egyáltalán nem akadályozza meg sem őket, sem a szocialista országok kormányait és népeit, hogy a legbensősé­gesebb, baráti, gazdasági, művelődési kap­csolatokat tartsák fenn. Hogy egy szemé­lyes példára hivatkozzam: magam, mint közgazdász az újesztendőt a Ghánái Köz­társaságban fogom elkezdeni, ott töltök néhány hónapot. Köztudomású, és a külföldön élő ma­gyarok talán még 'jobban tudják, közvet­lenebbül tapasztalják, hogy a nemzetközi helyzet enyhülésében mekkora szerepük van a semleges országoknak. Ezt a szere­pet éppen az „aki nincs ellenünk, velünk van” elve teszi lehetővé. Bízunk benne, hogy az újesztendőben ez az elv még kö­vetkezetesebben és még szélesebb alapo­kon valósul meg a nemzetközi politika minden területén. Magyarországon az elv nem új, kimon­datlanul is alkalmazza a kormányzat az el­múlt években, egyre mélyülő és szélesedő irányzattal az életnek valóban minden te­rületén. A miniszterelnök által említett példa: katolikus pap az országgyűlés al­elnöki székében, érdekes jelképe a fenn­álló helyzetnek, de több is ennél. Az ország lakosságának szemében — ahogyan mon­dani szoktuk —■ „nincsen benne semmi tScIzés, boldog újesilendől kioán A MAGYAR HÍREK SZERKESZTŐSÉGE ÉS A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE különös”. Természetes dolognak tartjuk, mert a békés együttélésnek egyik gyakor­lati megnyilvánulása. Nemhogy titkolnák, vagy tagadnák a magyar politikusok és újságok, hanem nyíltan beszélünk róla, hogy nálunk is volt gyanakvó légkör. Ez a korszak elmúlt, a gyanakvás felhői szét­­foszlottak. Ma az ország vezetői barátjuk­nak, szövetségesüknek tekintenek minden magyar embert — az egyetlen feltétel az, hogy ne vétsen a törvény ellen, ne szegül­jön szembe az ország szocialista rendjével és békepolitikájával. Magyarországon nin­csen kétféle állampolgár: kommunista és nem-kommunista. Az „aki nincs ellenünk” elvét ugyanis kölcsönösen alkalmazzák: a nem-kommunisták is azt vallják, hogy aki nincs ellenünk, velünk van. Ezért néz az egész ország jó hangulatban, bizakodóan az újév elébe. Ha ez az elv, mint mondtuk, nem áll meg az ország határainál, márpedig lénye­géhez tartozik, hogy általános, akkor ter­mészetesen vonatkozik a külföld magyar­jaira is. Mi ebben a lapban és a Magyarok Világszövetségében eddig is ennek az elv­nek a gyakorlatát követtük, nem újdon­ságként említjük tehát meg az újesztendei számvetés alkalmából. Csak éppen fontos­nak is tartom, jól is esik kimondani újra, hogy mellettünk állónak érzünk minden külföldön élő magyart, hacsak az nem for­dul nyíltan, szóban, írásban, tettel a szülő­föld, a Magyar Népköztársaság ellen. Min­dén jel arra mutat, hogy ezeknek száma hónapról hónapra csökken. Tudjuk jól azt is, hogy számos külföldi magyar nem vall szccialista elveket, nem ért egyet a magyar politika egyik vagy másik vonásával, vagy nincsen jól tájékozva. Ennek ellenére mi úgy érezzük, hogy velünk van, mert nincs ellenünk. Meggyőződésünk, hogy a külföl­di magyarok magukévá teszik és viszonoz­zák ezt az elvet, a társadalmi, a politikai, az emberi béke e szép elvét. Ennek az elvnek a jegyében kívánok a magam, a Világszövetség elnöksége, vala­mint a békevágyó magya- nép nevében boldog újévet a Magyar Hírek minden ol­vasójának, családjuknak, barátainknak.

Next

/
Thumbnails
Contents