Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-09-15 / 18. szám
A galgahévízl templom renoválásánál maga a plébános is segédkezik. Munkaruhában ment (el a szószékre, hogy a látogató csoportnak elmondja a templom történetét A Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet, a franciaországi haladó magyar kolónia nevében az egyesület vezetői felavatták volt ügyvezetöalelnökük, Szakos János síremlékét a farkasréti temetőben Franciaországi magyarok 71 tagú küldöttsége érkezett Magyarországra kéthetes nyaralásra. A Magyarok Világszövetsége vendégel a Velencei tó melletti Agár dón borkóstolóra tértek be Az egri kirándulás alkalmával megálltak Galgahévízen. Keiner Bélának ízlik a görögdinnye Kövér Kiss Gyula cipészmester és műkedvelő színész a búcsúvacsorán lelkesen beszámolt az Itthon látottakról (Foto: Pólyák Pál—Vámos László) Hárman ülnek a pamlagon: Gertlcr Endre, Gertler Viktor és Gertler Tibor(Foto: Novotta és Vámos) Hárman ülnek a pamlagon. A festő, a hegedűművész és a filmrendező. A szobából lelátni az augusztusi és mégis őszies napfényben fürdő Budapestre. Tornyok, tetők látszanak, valahol megcsillan egy ablak., a házak rengetegét itt-ott zöld lombok szigete szakítja meg. Valahol lent, a Rózsadomb alatt, folyik a Duna, lassan hömpölyögve, mint az idő. Hány várost jártak meg ők hárman? Hány város emlékképét hordozzák fejükben, utcákat, (tereket, pályaudvarokat, kiállítóhelyiségeket, előadótermeket, filmműtermeket? Bécs, Párizs, Brüsszel, Berlin... Európa földrajza-Hárman ülnek a pamlagon. Gertler Tibor festőművész, Gertler Viktor filmrendező, Gertler Endre hegedűművész. Régen voltak már így együtt Gertler Tibor Párizsból jött haza, Endre Brüsszelből. Furcsa az, ahogy hasonlítanak egymáshoz. Az arcvonások, a mozdulatok, a testalkat hasonlóságán túl, valami más is közös bennük- Szemük csillogása, szavaik választékossága, mondataik megformáltsága. !Mind a hárman művészek Hogyan lettek azzá? Csodálattal és megható szeretettel az apjukról kezdenek beszélni Apjukról, aki kilencvenen felüli bácsi, ma is itt él Pesten, s akinek valamikor előhímző üzlete volt, és nagy gonddal és szeretettel készitgette a rajzokat. Aztán anyjukról, akinek finom és csalhatatlan ízlése volt Viktor zenésznek indult, aztán színész lett, majd vágó és rendező; Tibor mindig rajzolt, Endre hegedült. A politikai helyzet sodorta őket külföldre. A művészetet elüldözték Magyarországról, menni kellett A két fiatalabbik egzisztenciát teremtett magának, megszokta a külföldet, kinn maradt Csak Viktor tért haza. Most Viktornál ülnek mind a hárman, és csendesen beszélgetnek. A szalonban könyvekkel rakott polcok, a falon fényképek a szülőkről, aztán Rákosi Szidi dedikált fényképe, egy 'bronz koszorú — ezt Viktor kapta, amikor a »Sasfiók—ot játszotta Pécsett — és Tibor egy festménye, meg két régi rajza. Gertler Tibor a huszas években a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mestere Burghardt volt, akit természetesen most is felkeresett. Gyakran megfordult a miskolci művésztelepen, meséli, hogy milyen mostoha körülmények között éltek ott. Most, itthon, meglátogatta Nagymarost és Szentendrét. Mind a két művésztelepen régi ismerősökkel, évfolyamtársakkal, barátokkal találkozott, Vén Emillel, Kmetty Jánossal, Kantoméval, Barcsayval, Czóbel Bélával Megnézett mindent, a szobákat, a műveket, megkérdezte, hogyan működik a Képzőművészeti Alap, hogyan a művésztelep. Elégedetten, s talán kicsit irigykedve nézett mindent. És megint eszébe jutott, hogy milyen Is volt valamikor a miskolci művésztelep. Még a környék Is sivár volt, rossz a kosát, órákig kellett gyalogolni, amíg festeni való tájat találtak. Czóbel műtermében pihent meg. Párizs került szóba, az új, bolondos irányzatok. És az, hogy ma már nem kell, nem fontos a rajztudás, és milyen nagy hiba ez. Meleg, bársonyos, okos a szeme Arról beszél, hogy Párizsban, három »collégé—ben, középiskolában rajzot tanít. Az egyik a nyomorék gyermekek iskolája. »Nagyon jó tanítani — mondja —, a gyerek a leghálásabb. Az egyik tanítványomnak egy karja sincs, először a szájába vette a ceruzát, úgy rajzolt, nemrég azonban műkart kapott. Különös, hogy éppen ezek a gyerekek mennyire szeretik a rajzolást, mennyire ragaszkodnak hozzá...« Gertler Endre mestertanfolyamot tart itthon, hegedűművészek számára. Elsősorban azért jött haza, de lemezek is készülnek: Bartók 44 duóját szólaltatja meg. A lemezek külön érdekessége lesz, hogy mind a két hegedűszólamot ő játssza, azután egymásra vágják a két szólamot Ülnek hárman a pamlagon, és csöndesen beszélgetnek Lent látszik a város, ahonnan elindultak, és amely minden emlékképük mögött ott van, mint valami örökös, kitörölhetetlen díszlet. Amikor Szentendréről hazafelé indultunk és beszálltunk a kocsiba, Gertler Tibor egy pillanatra megállt. »Mi vanl azon sírni való« — idézte a régi verset, és ránknézett. »Különben — legyintett —, ezt maguk nem is érthetik. Túlságosan fiatalok« Pedig értjük Értjük, hogy mi van a csöndes beszélgetés, az elharapott szavak, az elgondolkozó pillantások mögött. Három testvér ül együtt. Művészek. Kettő közülük messziről jött, hármuk együttes emlékeiben egész Európa térképe rajzolódik ki. Lent, a Rózsadomb alatt valahol, lassan hömpölyögve, mint az idő, folyik a Duna. KOROLOVSZKY KLÁRI Czóbel Bélánál Szentendrén (Foto: Csohány Kálmán) Gertler Tibor festőművész,Csohány Kálmán rajzait nézi grafikus-kerámikus W.)K 3 I l
