Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-09-01 / 17. szám
Aki a Marz-kemencét hegeszt! A Farkas ifjúsági brigád ellenőrzi a März martinkemence működését Kovács Károly martinász ártó művet« létesítenek. 1848 májusóiban a Murányi Unió lat vezetői levelet írtak a Rimavölgyi Vasmű Egyesület»Az egyesek ereje gyenge, az egyesítetteké hathatósabb a haza polgárai költsönös szeretetben és az érdekeknek /Ivasztásában haladni siessenek.« Ezzel a levéllel kezdődleg a tárgyalások a két tőkéscsoport között, minek eredéként megalakult az ózdi vasgyárat is magánbanfoglaló Burányi Társulat, Ok így értelmezték az »érdekek össze;tását«. Az ózdi vashámorok dolgozói másiként. Olyan jártaik, amikor nem cifra szavakra, hanem határozott ne volt. szükség. Az ózdiak levelet írtak Kossuth Lajoshoz: bsatolván küldünk édes magyar hazánk segélyezésére még tekélyke 1 összeget. Hetvennyolc forintot és 38 krajcárokat, dhatnánk többet, de mi tsak szegény munkások vagyunk, ha vagyont nem áldozhatunk, felajánljuk a hazának erős, karjainkat és szabadságért lángoló vérünket, elhatároztogy valamennyien beállunk honvédnek. Ózd, 1848. novem- 7-én, a Vasgyár munkásad.« .z első világháborút követően a »Rima« urai ismét másértelmezték az »érdekeknek összeolvasztását«. Biró Pál igazgató levelet írt gróf Bethlen István miniszterelnökhöz, 'ben többi között ez olvasható: »A Rimamurányi—Sálgó,1 Vasmű Részvénytársaság tisztikara kivétel nélkül minmegtesz a kormánypárti jelöltek megválasztása érdeké- Az 1928-as választásokat megelőzően Vass József népmániszfer, Búd János gazdasági miniszter, államtitkáraik ágában Özdra utaztak. Még a kirakatpolitikából felépí- Velencének nevezett munkástelepre is ellátogattak és illő Ságból megnézték a lakónegyedet. Ez a telep onnan kapta a nevét, hogy közepes eső után az úttestek helyét ellepte pz áradat, amikor pedig megvadult a Hangon y-patak, az ózdi Velencében is csak csónakkal lehetett közlekedni. Sok minden volt azonban, amit a miniszterek nem néztek meg. Ez feltűnt az akkori újságnak is: »A füstölgő salalkheigy aljában áll egy vedlő falú épület. Katonai raktárra emlékeztet, vagy valami elvadult nagy csárdára, messzi, rosszhírű országút szélén.« Ma itt tiszta, szép munkásszálló áll. A világos, napfényes szabókban szól a rádió és hetenként a gyári kúltúrcsoport szórakoztatja előadásával a szállás lakóit. De hát miért is van most ez a nem is látszólagos, hanem nagyon is valóságos felfordulás Özdon? A válasz egy szóban foglalható össze: rekonstrukció Űzd sok mindent kapott az első ötéves tervben, munkásfürdőt, bölcsődét, sportligetet, hűtőtornyokat és lakásokat. Mindez azonban kevés völt ahhoz, hogy a 118 éves gyárat korszerű üzemmé változtassák. Hiába épült új kórház, orvosi rendelőintézet, két középiskola, több általános iskola, mindez nem segíthetett Ózd három nagy problémáján, az üzem elavultságán, a város rendezetlenségén és a lakosság felduzzadásán. Ózdinak ma 37 000 lakosa van és a harmadik ötéves terv végén csaknem hatvanezer lesz. 1940-ben lakosainak száma még a 10 000-et sem érte el, s nem lehet csodálkozni, hogy az egykori község — 1949 óta város — úgy viselkedett, mint a mesék óriása szűk otthonában. Kinyújtózkodáskor szétnyomta a méretedhez nem igazodó falaikat, felkúszott a dombok oldalára, besurrant a völgyekbe s addig, addig nőtt, amíg ma már három kerülete van: a régi Ózd, Bolyok és Sajóvánkony. A rekonstrukció tehát hármas célt tűz maga elé: modernizálja a vasüzemet, valamilyen rendszert próbál vinni az üzemi épületek és házak zavaros konglomerátumába és tizenöt év alatt 7900 lakás felépítését irányozza elő. Az lO^di Acélművet annak idején 300 000 tonna acél gyártására tervezték. Azóta a kemencék 'bővítésével a gyár teljesítménye 600 000 tonnára növekedett. Ezt az eredményt azonban már tovább a jelenlegi körülmények között fokozni nem lehet és az elavult épületekben már a munka sem volt teljesen biztonságos. Ezért elhatározták, hogy a régi tizenkét hatvantonnás helyett 1962 közepéig nyolc, egyenként 85 tonnás, korszérű, elektronikus mérőműszerekkel ellátott, olajtüzelésű kemencét helyeznek üzembe. Eddig a nyolcból elkészült négy, és 1962 júliusában dolgozni fog már mind a nyolc. A korábbi évi 600 000 tonnás acéltermelés az átépítés ideje alatt átmenetileg 500 000 tonnára csökkent, a rekonstrukció befejezése után azonlban először 750 000, majd 800 000 tonna fölé emelkedik, Ózdon már áll a 280 méter hosszú, csaknem 70 méter széles, teljesen korszerű üzemcsarnok és rövidesen működésbe lép a nagy teljesítményű oxigéngyár. A Szennában, a Ráctagon, a Mogyorósvölgyben és a bolyok! Béketelepen az eddigiek mellé felsorakozik a többi új ház, s a frissein elkészült lakásokba új munkások telepednek meg. Ózd munkásai 118 éve ajánlják fel »a hazának erős, edzett karjaikat«. Felajánlásukat az ország igénybe vette, de 1945-ig szinte semmivel sem viszonozta. Azóta és főleg az utóbbi években a haza lerója tartozását. Családi háziat, lakást, kultúrát, új üzemet, egészséges munkahelyet ad nekik. Az »érdekeknek öszszeolvasztását« így értelmezik 1961-ben'Ózdon. Pethő Tibor nvas Károly brigádvezeöö Az ózdi dolgozók új lakótelepe — a Béke-telep A Béke-telep egy másik része (Vámos László felvételei) 7
