Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-09-01 / 17. szám
■Mil :V .y5i- p* Ozdi kohászat Épül az új März-kemence Szerelik a nagycsarnokot Innen irányítják a Márz-kemencéket A Bükit a legférfiasabb magyar hegység. Egyszer valahol leírtam ezt a mondatot, de az volt az érzésem, hogy a tételt neon tudtam megfelelően bizonyítani. Igaz, tarajos vonulatait megszaggatják a szakadékok, mély völgyek, félelmetes sziklacsúcsok merednek ránk, s a mélyből rohanó patakok zúgását halljuk. Igaz, az irdatlan erdőségben, a palaszürke, hatalmas bükkök között derengő fénnyel szűrődik csak be a legtűzőtolb nap is, s a sejtelmes homály a nesztelen léptű vadak titokzatos világa. Mégis, a »férfias-« jelző igazolásául valami hiányzott. Amikor Uppony felől a meredeken lezuhanó völgyfalak között Özdra érkeztem, egyszerre megtaláltam a hiányzó okot: az acélt. Diósgyőr és Ózd acélja hozzátartozik a Bükfchöz. A Hosszú-bércen túl a vas és acél birodalma kezdődik. A gyárkémények csaknem oly sűrűn állnak egymás mellett, mint mögötte az erdőben a szálas bükkök. Fanyar kőszénfüst és mély, dübörgő zaj tölti meg a levegőt. Csillesorok végnélkül! pályája szállítja szüntelen az óriás feketén csillogó táplálékát, amelyet mohón elnyelnek az örökké éhes kazánok. Iszonyatos erő árad a sínéknek, csilléknek, vagonoknak, füstölgő kéményeknek, fantasztikus alakú kohóknak, izzó kemencéknek és villogó szemű kazánoknak ebből a rengetegéből. A tájékozatlan szemlélő talán meghökkentően zűrzavarosnak találja e képet, pedig az óriás aeélszömyek felett korlátlan hatalommal uralkodik az emberi elme irányító és rendező energiája. De kezdjük az elején. 1843. szeptember 6-án a felvidéki vastermelők értekezletet tartottak Hosszúréten. Ekkor határozták el, hogy a széniben gazdag Sajó völgyében »nagyszabású vasgy Társa nek: lévén, összérték n mény. Rimái olvas; idők tettek »ide egy ti Bár a Am, edzett ván, i bér í A képp vezér’ amelj tarján dent ben.« jóléti társat tett, távol
