Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-09-01 / 17. szám
JOVORE ÖTSZÖR ENNYIEN JÖVÜNK" Beszélgetés Weingarten József zongoraművésszel Kanadai vendég Mr. Tüdős a Nemzeti Galéria előtt <Novotta Ferenc felvétele) NEM ISMERTÜNK A FALUNKRA Torontóból jöttek rokoni látogatásra több mint három évtizedes távoliét után, Mr. Tüdős Sándor és felesége. Másfél hónapja már, hogy Vencsellőn, rokonaik körében élnek. Október végén térnek vissza Kanadába. Vencsellőről pár napra Budapestre jöttek, hogy megismerjék szülőföldjük fővárosát. Megtekintették a Parlamentet, a Halászbástyát, a Nemzeti galériát, a sok, új, modern lakótelepet. Sétáltak a Margitszigeten és a Hármashatárhegyről nézték Budapest kigyúló fényeit. Mr. Tüdős elmondta, hogy életében csak egyszer látta Budapestet, amikor Magyarországon átutazott, hogy a kivándorló hajót elérje. Bizony nehéz volt kivárni, amíg hazajöhettünk látogatóba. — Ne csodálkozzon, hogy úgy mondom — haza. — Mi így érezzük, annak ellenére, hogy oly sok éve távol élünk a szülőföldünktől. Amikor megérkeztünk Vencsellőre, alig ismertünk rá az emlékeinkben elevenen élő falura. Sok új házával, esti villanyfényeivel, gyönyörű kultúrházával teljesen megfiatalodott a falunk. Biztos jövőjű, boldog emberek élnek ma ott. Budapest igazán nagyon szép. Reméljük, 4—5 év múlva újra hazalátogathatunk. Forró augusztusi vasárnap délután a Sztálin városi Arany Csillag Szálló éttermében fagylalt és meggylé mellett beszélgettünk Weingarten Józseffel, a londoni magyar kör alelnökivel. A neves zongoraművész 1938- ban Magyarországról Londonba költözött. Azóta ott él, de idén nyáron feleségével együtt néhány hetes rokoni látogatásra érkezett hazánkba, a régen látott »óhazába«. Az őszes hajú, szikár arcú férfi nyugodt vonásait szinte kamaszossá varázsolja a lelkesedés, mellyel a látottakról beszél: — Zenész vagyok, s igy szavakkal nem is A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE három napon át vendégül látta a londoni Magyar Kultúr Kör tagjait, akik házastársukkal, gyerekeikkel együtt 2—3 hetes rokoni látogatásra Magyarországra érkeztek. A csoport az első napon meglátogatta a Széchenyihegyi Űttörővasutat, a rákoskereszt, túri Dózsa Népe Termelőszövetkezetet. Másnap korán reggel nekivágott az autóbusz az Alföldnek és Kecskeméten tett rövid séta után már robogott is tovább Szegedre. Itt városnézés, a szegedi újságírók klubjában adott fogadás, majd a körösi csárdában halászlé-vacsora következett — magyarnóta mellett —, aztán a Dómtéren végignézték a János Vitéz színpompás előadását. A harmadik napot Sztálinvárosban sétával, városnézéssel, a Vidámpark és az egyik munkástudom kifejezni, mennyi szép, feledhetetlen élményben vélt részem már itthoni látogatásom első napjaiban. A Zeneművészek Szövetségében találkozhattam ifjúkori barátaimmal és művésztársaimmal, Kósa Györggyel, Petri Endrével s a többiekkel. Ott volt Szabolcsi Bence is, kit már akkoriban tanítónknak, idősebb barátnak tartottunk.. Megismerkedtem fiatal zeneművészekkel is, s később a pódiumon viszontláttam őket. Két Károlyikerti hangversenyen vettem részt, Csajkovszkij műveket, Dvorzsák Üj világ szimfóniáját hallgattam meg, valamint Kadosa Pál szálló megtekintésével töltötte a csoport. A három nap sok szép, feledhetetlen pillanatot hozott. Ezekből kötünk csokorba néhányat: RÁKOSKERESZTTŰR HATÁRÁBAN szőlők és őszibarackfák között sétál a csoport. Az elnök felemeli a szőlőleveleket, hogy megmutassa az érlelődő fürtöket, kínálgatja a kéitököl nagyságú, mosolygó barackokat. Az egyik huszonhárom éve külföldön élő fiatalember csodálkozva jegyzi meg a tolmácsnak: — Ügy büszkélkedik az elnök, mintha sajátja volna. — S a tolmács csak annyit felel: — Valóban a sajátja, hiszen mindannyiuké. MRS. WATKINS, ki magyar lány volt s angol asszony lett, nagyon megkedvelte az őszibarack válogatásával, csomagolásával foglalkozó kislányokat, a tsz tagjait Pénzt akart nekik adni, s ők nevetve hárították el: zongoraversenyét Zempléni Kornél előadásában. Ennek a kitűnő pianistának páratlan, fölényes technikája s mindenek fölött a Magyar Állami Hangverseny Zenekar játéka nyújtotta a legnagyobb zenei élményt — Hallattuk, hogy tegnap, szombaton este megnézte a János Vitéz szegedi bemutatóját Hogyan tetszett az előadás? — A sok pompás, gazdag estémnek is talán legszebbje volt Lenyűgöző az a készség, mellyel Békés András, a fiatal rendező százakat mozgat a színpadon. Látványos, káprázatos az egész produkció, s mégsem válik egy percre sem öncélúvá, vagy külsőségessé. Az előadás előtt sajtófogadás volt, ott tudtam meg, hogy fiatal énekesnőt avatnak Iluska szerepében. Ehhez csak annyit tehetek hozzá: az avatás sikerült, a telizengésű, hajlékony, szép szoprán az előadás egyik zenei erőssége. S ha már a fiatal művészeknél tartunk — mosolyodik el a kedves, lelkes művész vendég —, hadd mondjam el azt Is, hogy milyen nagy hatást tett rám, amikor a Zeneakadémián gyakorlás közben találkozhattam a magyar zenei ólet utánpótlásával, akadémista fiatalokkal. — Mindezekből úgy tűnik, érdemesnek, hasznosnak találta ezt a látogatást? — Természetesen. Idén nyáron csupán húszán jöttünk Londonból Magyarországra, az ottani Magyar Kultúr Kör tagjai. A Magyarok Világszövetsége csoportunk részére változatos, gyönyörű háromnapos programot állított össze. Most, a harmadik nap estéjén nyugodtan mondhatom mindnyájunk nevében, hogy páratlan élményekben volt részünk. Tapasztalatainkat igyekszünk otthon minél több ismerősnek elmesélni. Hiszen jövőre is jövünk, s — remélem — már ötször ennyien... — Tessék inkább felírni a címünket és képeslapot küldeni! A MAGYAR KULTÚRA kitéphetetlenül él a hazától messzire szakadt emberek lelkében is. A szegedi sajtóklubban rendezett fogadáson a vendéglátók addig kérlelték Weingarten József zongoraművészt, amíg a zongorához ült. Ujjai alatt ismerős dallamok csendültek fel: Bartók: Este a székelyeknél. S a halászcsárdában, ahol a pirosmellényes cigányprímás szép régi magyarnótákat játszott, sok asszony szeme sarkában jelentek meg az emlékezés könnycseppjei. Mrs. Weiner, egy aprótermetű magyar asszonyka pedig felkapta az egyik virágvázát, fejére illesztette és a többiek tapsától kísérve pompás üvegestáncot járt az asztalok között. A londoni vendégek Kecskeméten sétálnak, háttérben az épülő új szálloda \ A kultúrkör tagjai a vámegyedi Szentháromság szobor előtt A társaság egy csoportja a kecskeméti nagytemplom bejárAváiuU (Vámos László felvételei) 3
