Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-08-01 / 15. szám

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG ÍTÉLETE HAVASS GÉZA ÉS TÁRSAI BŰNÜGYÉBEN A fővárosi főügyészség által államelle­nes szervezkedéssel vádolt személyek ügyében befejeződött a bírósági eljárás. A Fővárosi Bíróság a vádlottak vallo­mása, tanúkihallgatások, a vád és véde­lem meghallgatása, valamint a nagyszá­mú bizonyítékok alapján megállapította, hogy Havass Géza és társai a Magyar Népköztársaság megdöntésére szervezked­tek. Rendkívüli eseményre várva, egy álta­luk remélt háborús konfliktusra építve, a Magyar Népköztársaság belső rendjé­nek megváltoztatására és burzsoá társa­dalmi rend visszaállítására készültek fel. Programba vették a termelőeszközök ma­gántulajdonba való visszajuttatását, az egyházi birtokok visszaszerzését. Céljaik között szerepelt a királyság visszaállítá­sa, ennek vezető gárdája nevelésével, fel. készítésével foglalkoztak. Létrehoztak különböző, főleg fiatalok­ból álló illegális szervezeteket. Nagy mennyiségű ellenforradalmi propaganda anyagot készítettek és 'terjesztettek, több Illegális sokszorosítót és könyvkötészetet létesítettek. Az illegális csoportokat rémhírek ter­jesztésére és más, népi demokratikus ál­lamrendünket bomlasztó munkára utasí­tották. Egyes csoportok erőszakos akció­kat hajtottak végre, emlékműveket ron­gáltak meg. A szervgzkedés vezetői ellenséges tevé­kenységük fedésére felhasználták néhány társadalmi egyesületet és egyházi intéz­ményt. Az általuk irányított szervezke­dés egyszerű tagjai, különösen a fiatalok előtt eltitkolták végső politikai céljaikat, az illegális csoporttagok egy részét val­lásos hiszékenységükre építve vezették félre. A szervezkedés vezetői külföldön élő disszidens személyekkel és külföldi ál­lampolgárokkal létesítettek kapcsolatit: Békés Gellérttgl, római, Török Jenővel, Anna Coreth grófnővel és gróf Franz Auersberg bécsi lakosokkal. Ezektől po­litikai utasításit, nagy mennyiségű propa­ganda anyagod pénzbeli segítséget kap tak. A bíróság Tabódy Istvánt, akinek ügyé. ben zárt tárgyalás volt, hűtlenség bűn­tettében is bűnösnek találta. Megállapítot­ta, hogy Tabódy.. 1959. óta kémkapcsolatot tartott külföldi állampolgárságú szemé­lyekkel és azoknak több alkalommal kém­­anyagokaj juttatott el. Ugyanezen szemé­lyeken keresztül nagyobb pénzösszegeket kapott illegális szervezkedés céljaira. A bírósági tárgyaláson a vádlottak nagy többsége elismerte bűnösségét, egy részük csupán a tanúk vallomásai és a bizonyítékok leleplező hatására tett be­ismerést. A bíróság, mérlegelve a bizonyítékokat, megállapította a szervezkedés társadalom­­ellenességét. Enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak többségénél a megbánást, és a szervezkedésre vonatko­zó beismerő vallomásukat. A tárgyalás során felmerült bizonyíté­kok alapján a vád tárgyává tett cselek­ményben a vádlottakat a Fővárosi Bíró­ság: Havas Gézát 5 év és 6 hónap, Meré­nyi Gyulát 4 év és 6 hónap, Nobilis Gá­bort 4 év, Hontvári Miklóst 3 év és 6 hó­nap, dr. Páldy Zoltánt 2 év és 6 hónap, Barlay Ödönt 8 év, dr. Ikvay Lászlót 6 év, Emődy Lászlót 7 év, Földy Endrét 6 év és 8 hónap, Lénárd Ödönt 7 év és 6 hónap, Tabódy Istvánt 12 év, Kölley .Györgyöt 3 év börtönre ítélte. Az ítélet — jogerős, kivéve a Tabódy Istvánra vonatkozó ítéletet, mert Tabódy enyhítésért fellebbezett. MR CHARLES C. POKOL B O Y PATARtÓEM BER­Mr. Charles C. Pakol már várt minket. Botra támaszkodva, s mégis fürgén sietett elénk a Gellért Szálló halijában. Gyors, erőteljes kézfogás kö­vetkezett, s rövid tanácskozás, hová is telepedjünk le, míg végül az emeleti hall egyik csöndes zu­gát választottuk. Nem voltunk egyedül. Budapesten éllő húga is velünk tartott. 1931-ben, amikor Mr. Pokol két hetet itthon töltött — látták egymást utoljára. Amerikai honfitársunk negy­vennyolc évvel ezelőtt vándorolt ki, s e rengeteg idő alatt mind­össze néhány nap itthon — vaj­mi kevés. —Azért jöttem, hogy még egy­szer láthassam a szülőföldemet — mondta csendesen. Ezektől a szavaktól kicsit za­varba jövök, éppen, mert nagyon ismerősek... Annyiszor elmond­ták már, s én most írjam le újra ugyanezt? Ha megemlítem, amit Mr. Po­kol mondott, hogy Amerikában — tisztelet a kivételnek — a legsö­tétebb színekkel festik le az itt­honi viszonyokat, s a magyaror­szági látogatás ezernyi veszélyét helyezik kilátásba az ideutazók­nak — nem mondok újat. Azzal sem, ha ismét vendégünk szavait idézve ideiktatom: hogy min­dennek az ellenkezőjét tapasztal­ta, s a fogadtatás szívélyes és ud­varias volt. Nos, azt hiszem, fel­adom a harcot, írjuk csak le az ismerős jelzőket, érzékeltessük nyugodtan az elragadtatott felki­áltásokat, s a kicsit nehézkesen kiejtett hasonlatokat... (Hiszen a jól ismért szavak, például egy Petőfi-vers sorai végeredmény­ben a legkedvesebbek nekünk.) S most Mr. Pokolé a szó. Egy XIX. század eleji német festő, aki köz­ismerten gyorsan dolgozott, egyik vásznára vörös krétával vonalat húzott, azután átnyúj­tott egy — szerinte — bibliai jelenetet. — Ml ez? — kérdezték tőle csodáló!. — Izrael gyermekeinek menekülése a Vö­rös-tengeren. — Hol vannak a menekülők? — Már a túlsó parton. — És a fáraó seregei? — Azok felett összecsaptak a hullámok. Hogy igaz-e a történet, vagy csak anekdó­tázó művészek mesélik, nem tudom. Mégis, először ez jutott eszembe, amikor Herman Lipót Kelenhegyi úti műtermének egyik sarkában figyeltem, vajon tényleg elikészül-e a kép egy óra alatt, mint ahogyan a mester ígérte. A portré percnyi pontossággal elkészült, de ez nem játékos tréfa volt: csupán amint ígérte, a népszerű színész, Bessenyei Ferenc jellegzetes vonásai tekintettek ránk a vá­szonról. Még vidáman elbeszélgettünk, megittuk a kávét, amit a feleség, az élettárs, a drága Rozika készített számukra, azután elbú­csúztunk. Hazafelé a Gellérthegy oldalán, a délutáni késői napsütésben visszagondoltam erre az órára, de azóta is sokat gondolok rá. Mert nemcsak az volt lényeges számomra, hogy a mester a megszabott időre ecsetjével mint­egy élővé varázsolt egy emberi arcot, hogy népszerű színészünk, Bessenyei Ferenc port­réját megfestette. Hiszen olyan biztoskezű művész számára, mint -Lipi bácsi*, ez az egyórás kis »►kiruccanás* lehetett művészi kedvtelés, vagy nemes virtuskodás, esetleg baráti gesztus egy idegennek, aki ott ül mö­götte, műhelytitkot lesve... Nem tudom. Annyit azonban tudok, hogy ez az egy óra nékem többet adott ennél. Megismertem ezt az idős embert munka közben, aki a megszokott, régi házikabátjá­ban, majd nyolc évtizeddel a vállán, hunyor­gó szemmel és bölcs mosollyal, egyik kezé­ben a palettával, a másikban az ecsettel mennyi láthatatlan színt — de mondhatnánk úgy is — kincset kevert a kékhez, az okker­hez, a kármlnhoz, egy gazdag múlt és egy még gazdagabb jelen kincseit: bölcsességet, belső harmóniát, áldott kedélyt, szüntelen humort, anekdotázó kedvet, alapos műveltsé­get, széles skálájú kultúrát, életbölcsességet. Milyen -pazarlással* dolgozott ez az em­ber! Hogyan csapongtak gondolatai festészetről költészetre, irodalomról zenére, szinte -dob­va* a témákat a barát, a modell Bessenyei felé. És a nála majd négy évtizeddel fiata­labb művész, az ünnepelt színész, aki estén­ként tapsokra hajol a függöny előtt, ott ágál, forog ide-oda, feszeng, beszél, hálás minder nért, amit idős barátja nyújt, arcjátéka pil­lanatonként változik. Nyugodtan kéne ülnie (Novott* Ferenc felvétele) gelesbe, milyen jó lenne otthon is építeni ilyet, Tihanyban is járt, erről részle­tesebben nyilatkozott. — Húszszobás motelem, bérhá­zam és ingatlanforgalmi irodám van Los Angelesben. A szálloda­­szakmában van tehát némi gya­korlatom. Nos, a tihanyi motel­ban nemcsak az lepett meg, hogy egyszerű dolgozók töltik itt a vi­­kendet, hanem az is, hogy olcsó. Egy kétágyas szobáért, napi há­romszori kitűnő és bőséges étke­zésért mindössze 130 forintot kér­tek. Akárhogyan számolok, mi ezt otthon nem tudnánk eny­­nyiért nyújtani. Budapesti szállodáik iránt ér­deklődtünk Mr. Pokoltól, hogyan vélekedik azokról. — A margitszigeti Nagyszálló­nak csak az éttermét ismerem, jjagyon impozáns. A Gellért is *gyönyörű. Itt lakom, és ez már egymagában nyaralás, különösen egy nehezen mozgó ember szá­mára. Látja, nem tudok bot nél­kül járni. Nagy hálára kötelezett Bognár professzor úr, a Magya­rok Világszövetségének elnöke, amikor azt ajánlotta, hogy a Gel­lért Gyógyfürdő főorvosával, De Chátel Andor úrral vizsgáltas­sam meg magam. Nos, amit ed­dig sehol nem tapasztaltam: a fő­orvos teljes órán át vizsgált a szállodai szobámban. A vizsgá­lat eredménye megnyugtató volt a számomra. Lebeszélt az operá­cióról, pedig már biztosra vet­tem, hogy kés alá kell feküd­nöm. Fizikoterápiás kezelést ajánlott. Elfogadom az ajánlatát. Hazatérésem után megkezdem a kúrát. Az interjú végére érünk. S most megint azon tanakodunk, leírjuk-e, amit annyi külföldi ven­dégünk, ezúttal Mr. Pokol Los Angeles-i moteltulajdonos is mondott. Igen, írjuk csak le nyu­godtan. — A mai Magyarország szépen fejlődő ország, ahol annyi év után egy merőben új világot ta­láltam. Minden magyar honfitár­samnak bátran ajánlhatom: jöj­jenek el, nézzék meg. És mond­ják el majd róla az igazat, mint ahogyan én is elmondom. (—nádi) — tűnődöm magamban, de bizonyára tévedek, mert Herman Lipótnak semmi szüksége a modell nyugalmára. Éppen ez kell neki, a sokszínűség az arcon, a sokféle vonás a száj körül, a lélek különböző megnyilvánulásai, a művészi áhítat kifejezése, vagy az örök elé­gedetlenségé a homlok redőiben ... hogy vé­gül is diadalmasan, emelt hangon, a győztes örömével kiálthassa felé: — Megvan! Amit eddig nem tudtam... nem láttam! Pedig mióta ismerlek! A szem alatti karika ... Hernádi Magda Munka kOzben Rozika (Vámos László felvételei) — Ügy nőnek itt a házak Pes­ten, mint.,. mint gomba az er­dőben. (Cseppnyi büszkeséggel mondta a gombás hasonlatot, tiszteletre méltó dolog is ez, eny­­nyi idő után...) — Ilyen szépet még nem lát­tami — ezt sok mindennel kap­csolatban közölte. Többek között például a 105 ezer személyt be­fogadó Népstadionról. Erről ok­vetlenül visz képet haza Los An-4

Next

/
Thumbnails
Contents