Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-08-01 / 15. szám
A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG ÍTÉLETE HAVASS GÉZA ÉS TÁRSAI BŰNÜGYÉBEN A fővárosi főügyészség által államellenes szervezkedéssel vádolt személyek ügyében befejeződött a bírósági eljárás. A Fővárosi Bíróság a vádlottak vallomása, tanúkihallgatások, a vád és védelem meghallgatása, valamint a nagyszámú bizonyítékok alapján megállapította, hogy Havass Géza és társai a Magyar Népköztársaság megdöntésére szervezkedtek. Rendkívüli eseményre várva, egy általuk remélt háborús konfliktusra építve, a Magyar Népköztársaság belső rendjének megváltoztatására és burzsoá társadalmi rend visszaállítására készültek fel. Programba vették a termelőeszközök magántulajdonba való visszajuttatását, az egyházi birtokok visszaszerzését. Céljaik között szerepelt a királyság visszaállítása, ennek vezető gárdája nevelésével, fel. készítésével foglalkoztak. Létrehoztak különböző, főleg fiatalokból álló illegális szervezeteket. Nagy mennyiségű ellenforradalmi propaganda anyagot készítettek és 'terjesztettek, több Illegális sokszorosítót és könyvkötészetet létesítettek. Az illegális csoportokat rémhírek terjesztésére és más, népi demokratikus államrendünket bomlasztó munkára utasították. Egyes csoportok erőszakos akciókat hajtottak végre, emlékműveket rongáltak meg. A szervgzkedés vezetői ellenséges tevékenységük fedésére felhasználták néhány társadalmi egyesületet és egyházi intézményt. Az általuk irányított szervezkedés egyszerű tagjai, különösen a fiatalok előtt eltitkolták végső politikai céljaikat, az illegális csoporttagok egy részét vallásos hiszékenységükre építve vezették félre. A szervezkedés vezetői külföldön élő disszidens személyekkel és külföldi állampolgárokkal létesítettek kapcsolatit: Békés Gellérttgl, római, Török Jenővel, Anna Coreth grófnővel és gróf Franz Auersberg bécsi lakosokkal. Ezektől politikai utasításit, nagy mennyiségű propaganda anyagod pénzbeli segítséget kap tak. A bíróság Tabódy Istvánt, akinek ügyé. ben zárt tárgyalás volt, hűtlenség bűntettében is bűnösnek találta. Megállapította, hogy Tabódy.. 1959. óta kémkapcsolatot tartott külföldi állampolgárságú személyekkel és azoknak több alkalommal kémanyagokaj juttatott el. Ugyanezen személyeken keresztül nagyobb pénzösszegeket kapott illegális szervezkedés céljaira. A bírósági tárgyaláson a vádlottak nagy többsége elismerte bűnösségét, egy részük csupán a tanúk vallomásai és a bizonyítékok leleplező hatására tett beismerést. A bíróság, mérlegelve a bizonyítékokat, megállapította a szervezkedés társadalomellenességét. Enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak többségénél a megbánást, és a szervezkedésre vonatkozó beismerő vallomásukat. A tárgyalás során felmerült bizonyítékok alapján a vád tárgyává tett cselekményben a vádlottakat a Fővárosi Bíróság: Havas Gézát 5 év és 6 hónap, Merényi Gyulát 4 év és 6 hónap, Nobilis Gábort 4 év, Hontvári Miklóst 3 év és 6 hónap, dr. Páldy Zoltánt 2 év és 6 hónap, Barlay Ödönt 8 év, dr. Ikvay Lászlót 6 év, Emődy Lászlót 7 év, Földy Endrét 6 év és 8 hónap, Lénárd Ödönt 7 év és 6 hónap, Tabódy Istvánt 12 év, Kölley .Györgyöt 3 év börtönre ítélte. Az ítélet — jogerős, kivéve a Tabódy Istvánra vonatkozó ítéletet, mert Tabódy enyhítésért fellebbezett. MR CHARLES C. POKOL B O Y PATARtÓEM BERMr. Charles C. Pakol már várt minket. Botra támaszkodva, s mégis fürgén sietett elénk a Gellért Szálló halijában. Gyors, erőteljes kézfogás következett, s rövid tanácskozás, hová is telepedjünk le, míg végül az emeleti hall egyik csöndes zugát választottuk. Nem voltunk egyedül. Budapesten éllő húga is velünk tartott. 1931-ben, amikor Mr. Pokol két hetet itthon töltött — látták egymást utoljára. Amerikai honfitársunk negyvennyolc évvel ezelőtt vándorolt ki, s e rengeteg idő alatt mindössze néhány nap itthon — vajmi kevés. —Azért jöttem, hogy még egyszer láthassam a szülőföldemet — mondta csendesen. Ezektől a szavaktól kicsit zavarba jövök, éppen, mert nagyon ismerősek... Annyiszor elmondták már, s én most írjam le újra ugyanezt? Ha megemlítem, amit Mr. Pokol mondott, hogy Amerikában — tisztelet a kivételnek — a legsötétebb színekkel festik le az itthoni viszonyokat, s a magyarországi látogatás ezernyi veszélyét helyezik kilátásba az ideutazóknak — nem mondok újat. Azzal sem, ha ismét vendégünk szavait idézve ideiktatom: hogy mindennek az ellenkezőjét tapasztalta, s a fogadtatás szívélyes és udvarias volt. Nos, azt hiszem, feladom a harcot, írjuk csak le az ismerős jelzőket, érzékeltessük nyugodtan az elragadtatott felkiáltásokat, s a kicsit nehézkesen kiejtett hasonlatokat... (Hiszen a jól ismért szavak, például egy Petőfi-vers sorai végeredményben a legkedvesebbek nekünk.) S most Mr. Pokolé a szó. Egy XIX. század eleji német festő, aki közismerten gyorsan dolgozott, egyik vásznára vörös krétával vonalat húzott, azután átnyújtott egy — szerinte — bibliai jelenetet. — Ml ez? — kérdezték tőle csodáló!. — Izrael gyermekeinek menekülése a Vörös-tengeren. — Hol vannak a menekülők? — Már a túlsó parton. — És a fáraó seregei? — Azok felett összecsaptak a hullámok. Hogy igaz-e a történet, vagy csak anekdótázó művészek mesélik, nem tudom. Mégis, először ez jutott eszembe, amikor Herman Lipót Kelenhegyi úti műtermének egyik sarkában figyeltem, vajon tényleg elikészül-e a kép egy óra alatt, mint ahogyan a mester ígérte. A portré percnyi pontossággal elkészült, de ez nem játékos tréfa volt: csupán amint ígérte, a népszerű színész, Bessenyei Ferenc jellegzetes vonásai tekintettek ránk a vászonról. Még vidáman elbeszélgettünk, megittuk a kávét, amit a feleség, az élettárs, a drága Rozika készített számukra, azután elbúcsúztunk. Hazafelé a Gellérthegy oldalán, a délutáni késői napsütésben visszagondoltam erre az órára, de azóta is sokat gondolok rá. Mert nemcsak az volt lényeges számomra, hogy a mester a megszabott időre ecsetjével mintegy élővé varázsolt egy emberi arcot, hogy népszerű színészünk, Bessenyei Ferenc portréját megfestette. Hiszen olyan biztoskezű művész számára, mint -Lipi bácsi*, ez az egyórás kis »►kiruccanás* lehetett művészi kedvtelés, vagy nemes virtuskodás, esetleg baráti gesztus egy idegennek, aki ott ül mögötte, műhelytitkot lesve... Nem tudom. Annyit azonban tudok, hogy ez az egy óra nékem többet adott ennél. Megismertem ezt az idős embert munka közben, aki a megszokott, régi házikabátjában, majd nyolc évtizeddel a vállán, hunyorgó szemmel és bölcs mosollyal, egyik kezében a palettával, a másikban az ecsettel mennyi láthatatlan színt — de mondhatnánk úgy is — kincset kevert a kékhez, az okkerhez, a kármlnhoz, egy gazdag múlt és egy még gazdagabb jelen kincseit: bölcsességet, belső harmóniát, áldott kedélyt, szüntelen humort, anekdotázó kedvet, alapos műveltséget, széles skálájú kultúrát, életbölcsességet. Milyen -pazarlással* dolgozott ez az ember! Hogyan csapongtak gondolatai festészetről költészetre, irodalomról zenére, szinte -dobva* a témákat a barát, a modell Bessenyei felé. És a nála majd négy évtizeddel fiatalabb művész, az ünnepelt színész, aki esténként tapsokra hajol a függöny előtt, ott ágál, forog ide-oda, feszeng, beszél, hálás minder nért, amit idős barátja nyújt, arcjátéka pillanatonként változik. Nyugodtan kéne ülnie (Novott* Ferenc felvétele) gelesbe, milyen jó lenne otthon is építeni ilyet, Tihanyban is járt, erről részletesebben nyilatkozott. — Húszszobás motelem, bérházam és ingatlanforgalmi irodám van Los Angelesben. A szállodaszakmában van tehát némi gyakorlatom. Nos, a tihanyi motelban nemcsak az lepett meg, hogy egyszerű dolgozók töltik itt a vikendet, hanem az is, hogy olcsó. Egy kétágyas szobáért, napi háromszori kitűnő és bőséges étkezésért mindössze 130 forintot kértek. Akárhogyan számolok, mi ezt otthon nem tudnánk enynyiért nyújtani. Budapesti szállodáik iránt érdeklődtünk Mr. Pokoltól, hogyan vélekedik azokról. — A margitszigeti Nagyszállónak csak az éttermét ismerem, jjagyon impozáns. A Gellért is *gyönyörű. Itt lakom, és ez már egymagában nyaralás, különösen egy nehezen mozgó ember számára. Látja, nem tudok bot nélkül járni. Nagy hálára kötelezett Bognár professzor úr, a Magyarok Világszövetségének elnöke, amikor azt ajánlotta, hogy a Gellért Gyógyfürdő főorvosával, De Chátel Andor úrral vizsgáltassam meg magam. Nos, amit eddig sehol nem tapasztaltam: a főorvos teljes órán át vizsgált a szállodai szobámban. A vizsgálat eredménye megnyugtató volt a számomra. Lebeszélt az operációról, pedig már biztosra vettem, hogy kés alá kell feküdnöm. Fizikoterápiás kezelést ajánlott. Elfogadom az ajánlatát. Hazatérésem után megkezdem a kúrát. Az interjú végére érünk. S most megint azon tanakodunk, leírjuk-e, amit annyi külföldi vendégünk, ezúttal Mr. Pokol Los Angeles-i moteltulajdonos is mondott. Igen, írjuk csak le nyugodtan. — A mai Magyarország szépen fejlődő ország, ahol annyi év után egy merőben új világot találtam. Minden magyar honfitársamnak bátran ajánlhatom: jöjjenek el, nézzék meg. És mondják el majd róla az igazat, mint ahogyan én is elmondom. (—nádi) — tűnődöm magamban, de bizonyára tévedek, mert Herman Lipótnak semmi szüksége a modell nyugalmára. Éppen ez kell neki, a sokszínűség az arcon, a sokféle vonás a száj körül, a lélek különböző megnyilvánulásai, a művészi áhítat kifejezése, vagy az örök elégedetlenségé a homlok redőiben ... hogy végül is diadalmasan, emelt hangon, a győztes örömével kiálthassa felé: — Megvan! Amit eddig nem tudtam... nem láttam! Pedig mióta ismerlek! A szem alatti karika ... Hernádi Magda Munka kOzben Rozika (Vámos László felvételei) — Ügy nőnek itt a házak Pesten, mint.,. mint gomba az erdőben. (Cseppnyi büszkeséggel mondta a gombás hasonlatot, tiszteletre méltó dolog is ez, enynyi idő után...) — Ilyen szépet még nem láttami — ezt sok mindennel kapcsolatban közölte. Többek között például a 105 ezer személyt befogadó Népstadionról. Erről okvetlenül visz képet haza Los An-4
