Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-07-01 / 13. szám
hivatalos adatok szerint 1954 szeptemberében születtem. Azért írtam súllyal, a mon- 1 étéként, hogy »a hivatalos adatok szerint«, mert jómagam úgy vélekedem, hogy ma is születőiéiben vagyok. Hogy miért, erről talán később... Születési helyem: Monor; ez a mintegy tizenötezer lakosú község, Budapesttől 35 kilométernyire. Talán Ismerős is szülőfalum neve, hiszen évtizedek óta innen indul ország- és Világjáró útjára a híres-neves »Monori Mag«. Más, nagyobb nevezetessége nincs is e helynek, hacsak... no, de nem szeretnék már kezdetben, bemutatkozásomkor, hivalkodni. Sőt. hogy szerénységemről tanúbizonyságot tegyek, papírra vetem születési adataimat. Tehát: egy tanterem, egy térkép, egy földgömb. Azt hiszem, kevés gimnázium indult nálam szegényebben életútjának. Kisgyerekek általános iskolája volt valaha otthonom. Az épületben egyetlen tanterem. Azután, egy-két év alatt elterpeszkedtem az egész házban. Ismét egy-két év, és már az iskola melletti két, átalakított épületben sem fértem el. Túlnőttem önmagámon, de még mindig kicsiny voltam a községhez, szülőfalumhoz, amelynek fiatalsága tanulni, tanulni, tanulni akart. Gondozóim és egyben kiszolgálóim — az iskola igazgatója, Oláh István, a község vezetői, a minisztériumbeli szakemberek — látták, tudták, hogy már hiába toldozgatnak, foltozgatnak, hiába alakítgatnak régi lakóházakat — itt építkezni kell! És most nem untatok tovább senkit felcseperedésem és újjászületésem részleteivel. Én, a Az új Iskola ... ... és a régi: ebben az épületben kapott annakidején egy szobácskát a gimnázium Monori József Attila Gimnázium ma az ország egyik legkorszerűbb, legnagyobb iskolája vagyok. Nézzenek csak meg! Látják? Messze kimagaslóm a község házai közül. Hja, ilyen kétemeletes, hatalmas palota nincs több a községben! A tantermek: világosak, tágasak, otthonosak. Bennük és a szertárakban minden-minden, amire csak szükség van: százszámra térképek, szemléltető képek, kémiai és fizikai kísérletező eszközök, műhelyeimben gépek, és mennyi gép! Tizenöt újdonatúj varrógép a lányoknak; ugyanennyi gyalupad az asztalosműhelyben a fiúkasztalosokat, lakatosokat, villanyszerelőket, kertészeket nevelek, hanem traktorosokat is (van egy traktorom ugyanis, bár rozoga kissé, de tanulógépnek azért megfelel), van három autóm, tehát autószerelőket, sofőröket is képezhetek, és eljárnak gyermekeim a környéki üzembe — összesen százhetvenen. És a dicséretekre, amelyeket ott aratnak, büszkébb vagyok én és velem együtt az egész tanári testület, mint ők maguk. »►önéletrajz« — biggyesztettem beszámolóm élére, de nem mondanék el mindent magamról, ha csak a tantermekről, a műhelyekről, a gyakorlótérről, nak, és ugyanott körfűrész, elektromos gyalu, ötholdas biológiai gyakorlókért tartozik hozzám. Üvegiházzal, melegággyal, több száz gyümölcsfával, gombapincével. Akit én útjára bocsátók négy év után, az nemcsak okos, művelt irodalmat és muzsikát szerető és értő fiatal, az nemcsak érettségi bizonyítványt visz tőlem, hanem szakmunkás oklevelet is. És nemcsak varrónőket, gépekről írnék. Nem lennék olyan, mint amilyen vagyok, nem lenne hírem az országban, ha ezt az épületet, ezeket a tantermeket, ezeket a műhelyeket, ezt a gyakorlókertet, ezeket a gépeket nem fűtené át valami, amit egyszerűen hivatástudatnak neveznék. Oláh Istvánról, az igazgatómról szeretnék itt néhány szót szólni. Az igazgatómról, akinek létemet köszönhetem, Oláh István, a Monori Júzsef Attila Gimnázium Igazgatója. Lent: derűs arcok a derűs tanteremben Tavasz az űthok
