Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-07-01 / 13. szám
Gyermekkoromból jól emlékszem nagyanyám piros fonállal kihímzett falvédőjének felírására: »■Egész életemnek az a tanulsága Legfontosabb a férfinak, hogy md van a tálba’.« Ez a régies ízű szöveg ugyan már Idejét múlta nálunk, de azért tegye szívére kezét minden férfiolvasónk: ki nem szereti a jó ételeket? Most bizonyára mosolyognak. Ám a jó ételek elkészítése komoly mesterség, mondhatnánk tudomány. A Városligeti Étterem tágasra méretezett konyhájában nemrég a vendéglátóipar harminchárom dolgozója kapott szakácssegédlevelet — a jól sikerült vizsga eredményeként. A vizsga szabályos volt és szigorú, akár a gimnáziumokban vagy főiskolákon. A tanulók is ugyanúgy izgultak, mint a többi iskolák diákjai. Csak a vizsgatételek voltak kissé szokatlanok; szó sem esett itt Pythagorasról vagy Hannibálról, még az elektromágneses önindukció sem került szóba. Helyettük ilyen címszavak álltak a listán: csikóstokány, erdélyi fatányéros, ponty jó asszony módra... és még ezenkívül harmincféle étel, színe-java a magyar konyhaművészet remekeinek. Természetesen voltak -nehéz tételek«, mint például fogas fehérborban. A -potya tételek« közé a bácskai rizses húst és a túrós palacsintát sorolták, bár ezeknél is akadhat mindig valami előre nem sejtett buktató. egy konyhán. Nos, itt, állítom, nagyon szépen megfért együtt a harminchárom szakács. A súgást nem vette szigorúan a vizsgáztató bizottság, mert úgyis a nebuló -issza meg a levét«, ha valamelyik társa több sót -súg« az ételébe. ínyencek számára valóságos élmény lett volna végignézni ezt a készülődést. S mialatt a gyakorlati megoldás ott fortyogott a fazekakban, a növendékek az elméleti kérdéseken törték a fejüket. Mert bőven kijut a tanulnivalóból a vendéglátóipar dolgozóinak. Ahhoz, hogy jó szakemberekké váljanak, szükségük van: áru- és konyhaismeretre, nyelvismeretre, tisztában kell lenniük a felszolgálás technikájával s fontos, hogy szépérzékkel, jóízléssel is rendelkezzenek. Délfelé tetőpontra hágott az Izgalom, összeült a zsűri, és megkezdődött az ételköltemények elbírálása. Itt aztán ki volt zárva minden fifika, az ételek önmagukért beszéltek! A zsűri pedig nagyhírű mesterekből állt; Tutós Lukács, Bálint Sándor, Dózsa György — az Astoria és a Gundel szakácsai — nyugodtan mondhatjuk, világszerte ismert nevek, hiszen Brüsszeltől Londonig számos ország megismerte már konyhaművészetüket. A dicséret legalább úgy megilleti őket is, mint a vizsgázókat. Harminchárom ételt egy ültőhelyben végigenni, ez bizony komoly teljesítmény. S hogy valamelyest olvasóink is részesei legyenek a vizsgaélményeknek — lejegyeztem a csillagos ötössel jutal-Lássuk, bogyan kedvezett a húzásnál Fortunái A húzásnál itt is Fortuna igazgatta kinek-kinek a kezét, s a cédulák felbontása után ilyen kiáltások hangzottak el: — Nahát, ez aztán szerencse! Éppen az Űjházi tyúklevest akartam kihúzni. Hogy miért? Édesanyámtól még kislánykoromban megtanultam vékony metéltet készíteni. A szerencsés kezű vizsgázó, Tamási Attiláné — egyébként az Idegenforgalmi Központ egyik vezetője — készített is olyan finommetéltet, mint a cémaszál. Bilkei Józsefné, egy solymári vendéglő szakácsnője szintén -kihúzta a lutrit«. Kedvence a halászlé... és éppen abból kellett vizsgáznia. Mindjárt meg is kérdeztük tőle, mi a jó halászlé titka? Íme a recept: -A hal fejével, farkával és jó sok hagymával készítjük el az alapiét. Ezt húsz percig főzzük, majd szitán áttörjük. Teszünk bele sót, pirospaprikát, kevés lecsót és a feldarabolt halat. Ezzel már csak alaposan fel kell forralni, és tálalásra kész. Nagyon fontos: a halat bontás, szeletelés után nem szabad megmosni! Persze, zsír vagy olaj nélkül főzzük.« A felkészülés színhelye természetesen a konyha volt. Mifelénk az a közmondás járja: két gazdasszony nem fér el A palacsintasütésnek Ismerni kell a fortélyét... (Rédner Márta felvételei) Tamási Attiláné Ujházl-tyúklevesét klnálgatja a bíráló bizottságnak Pontozáson felül elsőrendű a felszolgálás — így minősítették Klamár Menyhértet, a Park Szálló igazgatóját, aki szintén most szerzett szakácssegédlevelet Egy kicsit még párolni kéll ezt a búst — súgja felkészülés közben B. Tótb András kolléganőinek mázott legjobb -feleletet«, Varsányi Lászlóné -hortobágyi palacsintáját«: Sertéshúsból pörköltet készítünk s ha megfőtt, ledaráljuk. Sós palacsintát sütünk s a ledarált, pörköltlével megöntözött hússal mindegyiket megtöltjük. A megmaradó pörtkőltlébe kis lisztet és tejfölt keverünk, majd ezzel a négy rét hajtott palacsintákat leöntjük. Ha elkészült, néhány percre forró sütőbe tesszük. Próbálják ki önök is. Bizonyára szintén megszavazzák számára gz ötöst! Szebelkő Erzsébet Zala megye, Bak község Szemre olyan a falu, mint Magyarországon bármelyik. Van kultúrháza, tanácsháza, termelőszövetkezete, általános iskolája, s az iskolának tanítója. Csakhogy Major Ferenc igazgató-tanítóról már nem lehet általánosságban beszélni. Itt él Zalában, Bak községben, s úgy szereti ezt a falut, hogy nem cserélné fel akármelyik várossal sem. Az igazat megvallva azonban, egy még kisebb faluban szeretne élni: Szentkozmadombján, ahol majdnem két évtizeden keresztül tanított. Major tanító úr nem sorolható a köznapi emberek közé. Egyetemes érdeklődésű, nagy tudású, s mint az ilyen emberek többnyire, 6 is végtelenül s* tény. Ülünk a takaros, hús szobában — a felesége hímzései, könyvek és festmények díszítik a lakást — és beszélgetünk. Életéről faggatom, munkásságáról, de nagyon nehéz megszólaltatni. Valahányszor személyére terelődik a szó, elhárítja a kérdést, és tanítványairól mesél. Ezek közül is a legtöbbet Gerencsér Ferenc cimbalomművészről, akit ő fedezett fel, 6 indított útnak; róla viszont alig titkolt büszkeséggel beszél. Be-benéz a nyitott ajtón egy kis tanítvány, s a hang, ahogyan a tanító szól hozzá, a gyerekek iránti nagy-nagy szeretet hangja. S szavaiból, úgy érzem, hogy ezt a szeretetet bőven vissza is kapta a hosszú évek során: mindenki becsüli, tiszteli, a tanítványai rajonganak érte. Hányat, de hányat küldött márfel a göcseji gyerekek közül a fővárosba, ahol azután művészt, tudóst, tanárt faragtak belőlük. — Az igazi tehetség felismeréséhez nagy hozzáértés keU. Mi ennek a titka? Csontkeretes szemüvege mögül szelíden néz maga elé, s halkan válaszol: — Huszonkilenc éve tanítok. Ennyi idő alatt, úgy hiszem alapos emberismeretre tettem szert, de talán ez még önmagában nem elég. Szeretem a tanítványaimat, bízom és hiszek bennük. Azt hiszem, ez a lényeg. Nehéz kifaggatni munkájáról, annyit azért mégis elmondott, hogy matematikát és fizikát tanít, vonzódik az irodalomhoz és a képzőművészetekhez, a zenéhez is — a baki iskola énekkarát is ő vezeti — barkácsol (televíziójához maga szerkesztett antennát) — népdalokat gyűjt, egyszóval: minden érdekli. S mindezt halk hangon, szinte restelkedve, bocsánatkérően mondja. Az az érzésem, hogy nem is tudná a hangját felemelni, de igy talán még jobban is hallgatnak rá. A -községben különböző funkciókat visel: tanácstag is, s ügyes-bajos dolgaival mindenki szívesen fordul hozzá, mert tudja, hogy a tanító úr, ha csak teheti, mindenkin segít. Harminc esztendő nagy idő. Harminc esztendeje tanítja Major Ferenc a göcseji parasztgyerekeket, plántálja beléjük a szép szeretetét. Államunk meg is becsüli őt, néhány évvel ezelőtt kitüntették. A község olyan, mint Magyarországon bármelyik. Csak Major Ferenc igazgató-tanítóról nem lehet általánosságban beszélni. Azazhogy talán mégis: — olyan — de 6 a valóságban olyan mint! amilyennek az ember az igazi tanítót elképzeli. KOROLOVSZKY KLÁRI Major Ferenc tanító (Novotta Ferenc felvételei)
