Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-05-15 / 10. szám

I I I t I I i MUNKABÉREN FELÜLI JÖVEDELMEK A MAI MAGYARORSZÁGON A földi javakon való osztozkodás régi prob­lémája az emberiségnek. Hogy az elosztásnak igazságosnak kell len­nie, abban minden közgazdász egyetért. Az igazságosság elve mellett azonban van még egy másik, humánus elve is az emberi együtt­élésnek: a méltányosság. Az emberi élet ter­hei nem oszlanak meg egyenlően. Azok a csa­ládok például, ahol több a gyermek, nagyobb terhet vállalnak a jövő nemzedék felnevelé­sének áldozatos munkájából, s így méltányos, hogy a társadalom segítse őket. Aki önhibáján kívül, betegsége vagy idős kora miatt nem tud munkát végezni, az gyógyításra, támogatásra szorul. De méltányosnak tűnik az is, hogy a bányász részesedjen abból a szénből, amit megtermelt, hogy a szövőnő kapjon abból az anyagból, amit keze munkájával készített. A szocialista társadalmi rend ennek a mél­tányosságnak az érvényesülését nem bízhatja egyes belátó emberek vagy társadalmi intéz­mények jóindulatára, hanem arra törekszik, hogy ezt az elvet szervezett formában, a dol­gozó társadalom minden rászoruló tagjára ki­terjedően valósítsa meg. Így a szocialista Magyarországon is a dolgo­zók munkabérükön kívül még sok más jutta­tásban részesülnek — oly módon, hogy nem­csak a végzett munka, hanem az egyes csalá­dok helyzetének különbségei szabják meg e juttatások jogcímét és mértékét. Ezeket a jut­tatásokat összefoglalóan munkabéren felüli jövedelemnek nevezik. Nézzünk meg néhány általános adatot: 1958-ban a munkabéren felüli jövedelmek 44,4 százaléka az állami költségvetés kereté­ben került folyósításra. A fennmaradó rész a vállalatoknál, munkahelyükön jutott el a dol­gozókhoz. Természetesen azok a juttatások is, amelyeket a dolgozók munkahelyükön élvez­nek, jogszabályokon alapulnak, tehát a dolgo­zók törvényben biztosított jogai közé tartoz­nak. 1958-ban a munkabéren felüli jövedelmek 52 százaléka pénz formájában került a dolgozók­hoz (családi pótlék, táppénz, nyugdíj stb.), 14 százaléka természetben (munkaruha, a bányá­szoknak járó szén stb.), 34 százaléka pedig szolgáltatások formájában (például egészség­­ügyi ellátás, bölcsődék, óvodák fenntartása). 1958-ban a munkabéren felüli jövedelmek (figyelmen kívül hagyva itt a nyugdijakat), a teljesített munkáért járó munkabéreknek 63 százalékát alkották. Ez a szám természetesen átlagot jelent — a rászoruló (például sok gyermekes) családoknál ez a hányad maga­sabb, más családoknál kisebb. A munkabéren felüli jövedelmek között igen nagy szerepe van azoknak a különböző juttatásoknak, amelyek célja a gyermekek ne­velésének megkönnyítése. Az anyákat három hónapos fizetett szülési szabadság illeti meg, minden szülés alkalmával anyasági segélyt és ingyenes babakelengyét kapnak. A gyermekek hat éves korukig félárú tejellátásban részesül­nek. A dolgozó anyák gyermekeiket bölcsődék­ben és óvodákban helyezhetik el (a munkaidő teljes tartamára), csekély összegű térítés elle­nében. Az iskolákban napközi otthonokban tartózkodnak és étkeznek az olyan gyerme­kek, akiknél mindkét szülő dolgozik. Közismert tény, hogy az állami szociális jut­tatások a tőkés országok közül az észak-európai országokban a legmagasabbak. Magyarorszá­gon még ezekhez viszonyítva is igen magas az állami és vállalati támogatásból fenntartott bölcsődék és óvodák száma. Az ezer lakosra jutó, állami és társadalmi (illetve vállalati) támogatásból fenntartott bölcsődei és óvodai férőhelyek száma Magyarországon 17,4, míg például Svédországban 5,0, Dániában pedig 6,8. A családi pótlék Magyarországon a második gyermek után kezdődik, a harmadik gyermek­nél hirtelen növekszik, tovább pedig a gyer­mekek számával arányosan emelkedik. A csa­ládi pótlék összege ma Magyarországon — a munkabérekhez viszonyítva — magasabb, mint Finnországban, Svédországban, Hollan­diában és Nyugat-Németországban, körülbelül annyi, mint Ausztriában és Olaszországban. Az egészségügyi szolgáltatások ma már igen széles körre terjednek ki Magyarországon. 1960-ban betegségbiztosításban részesült az or­szág népességének 90 százaléka. Ebből a szem­pontból magunk mögött hagytunk olyan, gaz­daságilag fejlett országokat, mint Ausztria, Svédország, a Német Szövetségi Köztársaság, Svájc, Hollandia. Hátrább vagyunk viszont még Angliánál. Magyarországon a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek tagjai, tehát a pa­rasztság nagy többsége is részese a biztosí­tásnak. Az állam által megvalósított társadalmi gondoskodás fontos területe a nyugdíjak fo­lyósítása. Ha ezek színvonalát a bérekhez vi­szonyítjuk, úgy (az Egyesült Nemzetek Szer­vezete Munkaügyi Statisztikai Évkönyvének 1958. évi adatai szerint) megelőzzük Svájcot, Angliát, Svédországot, Olaszországot és az Egyesült Államokat. A munkabéren felüli juttatások egy része a munkahelyen, a vállalatoknál kerül a dolgo­zókhoz. Ilyenek a természetbeni juttatások, mint például a bányászoknál az illetmény­szén, amelynek mennyisége a bányász család­jának nagyságától függ — valamint a textil- és élelmiszeriparban dolgozók természetbeni juttatásai. A munkahelyen élvezett juttatások között talán egyik legjelentősebb az üzemi ét­kezés. Az egyes vállalatok, intézmények nem­csak az üzemi konyhák, éttermek létesítéséről gondoskodnak, hanem az étkezés költségeihez is hozzájárulnak. Munkahelyük s a szakszervezetek révén a dolgozók az ország legszebb üdülőhelyein tölt­hetik szabadságukat. Az üzemek, a vállalatok, a Balaton mellett, a hegyvidéken, sok üdülő­vel rendelkeznek, s ezekben rendkívül olcsón — sok esetben teljesen ingyen — pihenhet­nek, szórakozhatnak a dolgozók és családtag­jaik. Az 1961-től 1965-ig terjedő második ötéves terv az életszínvonal emelését célzó intézke­dések között a munkabéren felüli jövedelmek növelését is tervbe vette. A második ötéves terv időszakában például másfélszeresére nö­vekszik a bölcsődei és óvodai férőhelyek szá­ma. A családi pótlék és a nyugdíjak összege is emelkedni fog.. Az ingyenes betegellátás a II. ötéves terv végére az össznépesség 95 százalékára terjed ki majd, főleg a mezőgazdasági népesség újabb rétegeinek bekapcsolásával. A munkabéren felüli juttatásoknak többféle rendszere alakult ki a különböző országokban. A második világháború óta e juttatások vi­lágszerte növekedtek, bár mértékük és módjuk országonként más. Külön szeretnénk kiemelni, hogy Magyarországon nemcsak a felsorolt juttatások mértéke fejlődött a második világ­háború után, hanem azok köre merőben új rétegekkel szélesedett. A legfigyelemremél­tóbb ebből a szempontból az, hogy e juttatások nálunk a parasztságra is kiterjednek, Magyar­­országon ma a mezőgazdasági népesség is csa­ládi pótlékban, nyugdíjban részesül, falun is bölcsődék és óvodák segítik hozzá a nőket a kereső munkában való részvételhez. A két világháború között Magyarország a méltányosság elvét megvalósító szociális gon­doskodás tekintetében is igen hátul állt a sor­ban. Ezúttal csak arról kívántunk röviden szá­mot adni, hogy egyrészt a szocializmust építő magyar nép milyen lehetőségeket teremtett eddig a maga számára — másrészt pedig, hogy a közvélemény és az ország vezetői hol tartják szükségesnek e téren is a továbbfej­lesztést, a haladás, a jólét fokozását. Minden­esetre az eddig megvalósult tervszerű, szerve­zett intézkedések nyomán hazánk már most is felveheti a versenyt a legfejlettebb nyugati országokkal. Kemenes Egon galrai küldöttség érkezett 'e,. s megindította a goi légügyi és idegenfo a ferihegyi repülőtér menetrendszerű London-Budapest lógijáratot A küldöttség a fogadására megjelenteket az angol repülőgép megérkezése után skét dudásokkal köszöntötte 1961. május 19—29 Az idén a külföldi orszá­gok impozáns felvonulásá­nak leszünk tanúi a Buda­pesti Ipari Vásáron. Ez év­ben is az osztrák ipar az egyik legnagyobb nyugati csoport, kilencven kiállító­val. Az Osztrák Szövetségi Köztársaság magyarországi követségének kereskedelmi attaséja többek között így nyilatkozott: »A Budapesti Ipari Vásár iránti érdeklő­désünk főképpen abból adó­dik, hogy ez a vásár módot ad az osztrák ipart termé­kek szakközönség előtt való bemutatására. Ezzel egy idő­ben a vásár lehetőséget ad kereskedőinknek és műsza­ki szakértőinknek arra, hogy a magyar ipar legújabb ter­mékeit és az ipar fejlődését, haladását megismerhessék.-! A francia kiállítók szá­ma ez évben meghaladja a 70 vállalatot, amelyek 42 fedett csarnokban foglalnak helyet. A kiállítók közt sze­repel többek között a vasút­­felszerelő ipar, a bányaipar, a gáztermelés és a villa­mossági iparok csúcsszerve. Bemutatásra kerül a francia bor-, az illatszer-, a köny­­nyűipar — szövetek, texti­liák, elektronika —, vala­mint a francia háziipar is. A szovjet mezőgazdaság és ipar termékeit 15 szovjet külkereskedelmi vállalat vo­nultatja fel. ötven jugoszláv gyár állítja ki legújabb ter­mékeit, több száz ipari vál­lalat gyártmányait mutatja be a Lengyel Népköztársa­ság. Csehszlovákia jelszava a Budapesti Ipari Vásáron: “•Együttesen előre újabb gazdasági sikerekért, mind­két nép jólétének biztosítá­sáért, a világbéke fenntartá­sáért.« A vásár magyar vonatko­zású érdekességei közül egyelőre csak annyit árulunk el, hogy a nehézipari csar­nok mérete a Bazilika ku­pola-átmérőjének kétszerese lesz. Az előkészületek javában folynak. Hiszen már csak néhány nap választ el a megnyitástól, amely után részletesen tájékoztatjuk majd olvasóinkat a vásár eseményeiről. Vámos László és Gonda György felvételei 3

Next

/
Thumbnails
Contents